Az elmúlt két napban kicsit elengedtem magam. Nem nagyon, de egy epekőre frissen műtött emberhez képest azért elég nagy bátorság volt ennyit és ilyeneket enni. Úgy gondolom elmentem a falig, hálaistennek azonban minden különösebb baj nélkül megúsztam a dolgot.
Az a helyzet, hogy az elmúlt 2 napban némi dolgom akadt az ország másik részén. Az, hogy mit csináltam nem érdekes, most inkább csak a gasztronómiai történésekre térnék ki. Miután tudtam melyik szállodában fogunk lakni előzetesen már az Interneten áttanulmányoztam az étlapot és megállapítottam, hogy nem lesz nehéz a diétám betartása. Tulajdonképpen azt is kiválasztottam mit fogok enni, ez azonban hallva, hogy a többiek miket esznek némiképp módosult.
Az ebéd jól indult, szemrebbenés nélkül lemondtam az aperitifről, ami nálam többnyire 4 cl unicum szokott lenni. Lábadozó ember ne unicumozzon. Levesként egy húslevest ettem csészéből, ezt csak a mennyiség megítélése miatt hangsúlyozom ki. A benne lévő metélthez nem nyúltam. Ezután a már itthon kinézett roston sült pisztráng következett, valami krumpli alapanyagból gömbökké formált, olajban kisütött golyócskákkal. A pisztráng kellően száraz volt, a köretre is elmondható ugyanez. Egy korsó sört engedélyeztem magamnak, ezt szép komótosan meg is ittam. Desszertként egy adag fagylaltot kértem. Az ebéd végeztével magamban megállapítottam, hogy nem vétettem semmit, ez egy diétás ebéd volt, akárhogy is nézzük. Nagyon jól nem laktam, így aztán az ülés kezdetén benyomtam még néhány pogácsát, és ezzel nagyjából meg is nyugodtam.
Sokáig dolgoztunk, így aztán a vacsorára fél 9 tájban került sor. Itt egy ragulevessel indítottam úgy, hogy a zöldborsókat meghagytam. Ezután egy cigánypecsenyét rendeltem, de megbeszéltem a pincérnővel, hogy elesettségemre való tekintettel óvatosan bánjanak már a zsírral vagy olajjal, esetleg egy papírszalvétára ki is tehetnék sütés után pár percre. Hogy megtették-e nem tudom, de nem tocsogott a zsiradékban. Mint ahogy a sült burgonya sem. A sör itt is járt, meg a két ízes palacsinta is, amivel lezártam az étkezést. Ezután a többiek még kicsit elborozgattak én azonban - mint egészségében némiképp visszavetett ember - nyugovóra tértem. Az éjszakám nyugodt volt, csak hajnal felé ébredtem fel és jutott eszembe, hogy a hagymás rostélyosomról lemaradt a lisztben megforgatott sült hagyma. Addigra ugyanis én már rég elfelejtettem, hogy nem is azt rendeltem hanem cigánypecsenyét. Reggel mikor emiatt morogtam akkor mondta egyik társam, hogy persze, hogy nem kaptál hagymát mert nem hagymás rostélyost hanem cigánypecsenyét kértél. Addigra persze mindez eszembe jutott, így már nem hiányoltam a hagymát. Hajnalban persze úgy értékeltem ezt az egészet, hogy a szakácsnő (mert nő volt) úgy gondolta, hogy egy frissen műtött ember ne egye tele magát hagymával és saját hatáskörben eldöntötte, hogy ez egy olyan hagymás rostélyos lesz amihez nem jár hagyma. Gondolatban, a felkelő nap sugarainál meg is dicsértem figyelmességét.
A reggeli is a terveknek megfelelően zajlott, semmi zsír, semmi szénhidrát. Ezen követelményeknek kiválóan megfeleltek a hideg felvágottak és sonkák valamint sajtok és a juhtúró. Hogy valami meleg is legyen megettem egy pár virslit.
Ezután munka következett, egészen 3 óráig. Ezt követően útban hazafelé megálltunk egy vendéglőnél ahol a szívem hasadt meg egy birkapörköltért (burgonyával, vörösborral) de nem mertem belevágni. Viszont nagyon éhes voltam már, így aztán ebédre beértem egy harcsa halászlével, vacsorára pedig megettem (ugyanakkor és ugyanott) egy juhtúróval töltött kapros csirkemellet, némi krumplipürével. Ennek kétharmadáról lemondtam, amire ma is nagyon büszke vagyok. Sajnos a juhtúró aránytalanul sok volt benne, de ez korrigálható volt azzal, hogy egy részét kiszedtem a töltelékből. A napi engedélyezett sörmennyiség elfogyasztására itt is sor került. A desszertre viszont már nem tartott igényt senki, én sem.
Most szombat dél van, nyugodt éjszaka után vagyok, bízom benne, hogy ez a kissé felpörgetett diéta nem okozott tartós károkat lábadozó szervezetemben. A mai napra már a kopp jellemző (tudjuk, egyszer hopp, máskor kopp) egy pár virslivel voltam idáig, most kimegyek megeszem egy 450 grammos kefirt és ezzel megpróbálom kibekkelni a délutánt, hogy kora este megint megegyek egy pár virslit. Mert tudok én lemondani is, ha lábadozó szervezetem kíméletre szorul.
