Azt hiszem rájöttem miért volt velünk a gurtni, aminek az életemet köszönhettem azon a bizonyos széleskői kiránduláson. Szerintem pont azért amire használtuk. Mivel tudtam, hogy a tó mély, sekély része pedig nincs, arra gondoltam, hogy ha valamelyikünk bajba kerülne legyen mivel kihúzni. Mint ahogy volt is amikor én elkezdtem kapálózni. Egyébként a tó környezetét úgy kell elképzelni mint egy támlás széket. A háttámla a hegy, azután következik egy vízszintes rész, ide lehet leteríteni a plédeket, itt lehet tüzet gyújtani, sátrat felverni. Ennek mélysége a hegy irányába nagyjából 10-15 méter lehet. Ez alatt a szint alatt 2-3 méterrel található a víz szintje. Így aki be akar menni a vízbe vagy beleugrik, vagy belemászik a köveken keresztül. Én ezen utóbbi kategóriába tartoztam. Tudom a falumból is olvassák a Morgómedvét, akkori barátom (akivel a bukszagyárat működtettük) biztos nem haragszik meg ha kiírom a nevét. Fáczán Bandi volt az, aki kihúzott azzal a bizonyos gurtnival a vízből. A bukszagyárról egyébként itt olvashatunk. A pénztárcák hasznosításáról pedig itt.
Sajnos a paprikáskrumpliból nem lesz semmi, ugyanis a hagymát zsírra kell rádobni, azt meg én most még nem ehetek. Kár, mert már igen beleéltem magam. Egy-két hónap múlva azért csak megpróbálkozom majd vele. Mondjuk az átlagosnál kevesebb zsírral. Addig meg beérem egy jó gulyáslevessel. Végül is az se rossz. :)
