Hideg van. Mászkálok a szoba és az erkély között és sehol se jó. Olvasni csak az erkélyen szeretek, ott azonban hideg van, így aztán időnként bekapcsolom a TV-t és végigpásztázom a 44 csatornámat. A kincstári televízió kettes programjánál mindig megállok. Gyermekműsorok mennek reggel 6-tól este 8-ig. Hogy kinek, nem tudom. A kicsik nagy része óvodában, a nagyobbak iskolában vannak. Aztán 4 felé mindenki hazmegy, na akkor az elfoglalt szülőknek jól jöhet ez a meseáradat. A nagyobbak azonban még most sem ülhetnek oda, nekik a leckét kell csinálni. Vagy várja őket a számítógép. Belegondolok, hogy már több hónapja ez megy. Sajnálnám az összeállításra fordított energiát, de hát annyira össze-vissza vannak ezek a gyermekműsorok, hogy talán egy robot is meg tudná csinálni. Nagy szakértelem nem kellhet hozzá, inkább csak a technikai részéhez valamennyi. Sajnos hétvégén is megy. Nem kisgyermekes apukaként úgy gondolom, talán akkor nem kéne nyomatni ezt a sok filmet, hátha a szülők tudnának kicsit foglalkozni velük. Mondom én, akinek ebből a korosztályból nincs senkije. Bezzeg ha engem nyúzna a gyerek - gondolhatják a kisgyerekes szülők - nem lennék ennyire nagylegény, én is biztos odaültetném a villanypásztor elé. Próbálok visszaemlékezni nálunk hogy volt mikor a fiam kicsi volt, de már nem emlékszem. 

Aztán nézem tovább a csatornákat, sehol semmi. Előveszem a Vészi Endre kötetet, olvasok egy keveset. Lassan végzek vele, talán most már sor kerül Mándy Ivánra is. Aztán gondolataim elkalandoznak, eszembe jut a tegnapi könyvtárlátogatásom. Visszavittem egy videókazettát, meg meghosszabbítottam egy Muzsikás CD-t. Kényszerből, mert mikor kinyitottam a tokot nem láttam benne, azt hittem a lejátszóban maradt. Aztán itthon láttam, hogy mégiscsak megvan, ott volt a táskában, csak kiesett a tokjából. Még jó hogy a lókolbász meg a hurka nem tett kárt benne. Mert hazafelé azt is vettem. Szeretem ha van itthon lókolbász. Már csak szájíz miatt is jó néha leharapni belőle egy-egy darabot. Így szoktam elfogyasztani, én azt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hogy leülök egy darab kolbásszal, erős paprikával meg néhány szelet kenyérrel és ez a vacsora. Ez nálam csak szájíz lehet, kenyér nélkül, állva bekapva a hűtő előtt. Kenyér nélkül nem is lehet sokat megenni  belőle mert egy idő után már nincs jó íze, túl töménnyé, testessé válik. Persze kenyérrel és paprikával már nem így van. A hurka az más, az vacsora is lehet, ha jól kisütöm. Persze a zsírt már régen nem tunkolom ki, majd' meg is hasad a szívem érte, mikor kiöntöm.  

Szóval visszatérve a könyvtárra, leggyakrabban ott járok el egy nagy könyvespolc mellett amelyre az van kiírva, hogy újdonságok, vagy új beszerzések, már nem emlékszem. Hát ez a polc elég üres. Hogy többnek lássék a könyvek egy része neki van támasztva a polc hátának, mint régen a bútorboltban a szekrénysorok polcain. Pedig ha valamikor, akkor most lenne jó nekem a könyvtár. Most amikor sokallok 3-4 ezer forintot kiadni egy-egy újdonságért. Most szívesen kihoznám a könyvtárból, még ha várni is kellene rá. De az a gyanúm a könyvtáraknak is meg kell gondolniuk mire költik azt a kis pénzt amit kapnak. Így aztán egyelőre se híre se hamva az újdonságoknak. Nem baj, írom a listát, aztán egyszer majdcsak megveszi valamelyik könyvtár. Igaz más csak kettőbe járok, mert kettőt összevontak, de bízom benne, hogy nem feleslegesen írom a listámat. Ha valaki kíváncsi lenne mi van a lista tetején akkor megírom. Oravecz Imre "Kaliforniai fürj" valamint Mérő Vera "Pornográcia" című könyvét jegyeztem be legutóbb.

Egyébként már az is eszembe jutott, hogy társulni kéne. Néhányan összeállnánk és utána csereberélnénk. A Szovjetunióban csinálták ezt a cimborák amikor 1989-ben már sok folyóiratot volt érdemes olvasni. De azért ez is nehézkes, úgy hogy várok amíg a könyvtárak megveszik. Vagy esetleg mégis beruházok időnként egy-egy könyvre. Majd még meglátom. Viszont kisütött a nap, 21 fok van, ennyiben már lehet olvasni. Élek is a lehetőséggel.