Mégiscsak kivonultam Mályiba. Idén úgy nézett ki, hogy nem Mályiban telik majd a nyaram, de átprogramoztam a feladataimat és úgy gondoltam, hogy mégiscsak kitelepülök. Ezért is jelentkezem mostanában ritkábban.
Igazából semmi komolyabb dolgot nem csinálok, csak olvasok. Most éppen Ibsen drámákat. Kutya ügyben viszont vannak információim. Mint korábban is írtam, idén már nem közösek a kutyák. Már tavaly július végén, augusztus elején sem engedte át őket a gazdájuk. Idén is ez lehetett a terv, de aztán a legkisebb kutyus tojt a tervekre, mikor meghallotta, hogy ott vagyok kiásta magát a kerítés alatt és átjött. Ott is aludt, aztán délután volt egy nagy vihar, villámlott, dörgött, úgy gondolhatta, hogy otthon a kutyaházban biztonságosabb lesz és hazament. Persze megint otthon fogták. Napok teltek el, aztán megint megjelent. Aztán hazament, volt itt is meg ott is. Mint tegnapelőtt megtudtam soha nem engedéllyel távozott, mindig kiszökött. Nem igazán jó ez így, de nincs mit tenni, alkalmazkodni kell hozzá. Én nem fogom elzavarni, de ha nem engedik át azt is megértem.
Egyébként beszéltem a gazdival, megvan a tesó is, a Kismorzsi. Igaz ő mulya - ahogy a gazda fogalmazott - így aztán ő már nem jár át. Örülök, hogy megvan, kicsit aggódtam miatta. Hanem ez az átjárogatós kiskutyákat vár. Eleinte csak gyanúsan nézett ki, most már a gazdájuk is megerősítette, hogy itt bizony kiskutyák várhatók. Gondolom a tesó "intézte el". Csak azt nem értem korábban miért nem történt ilyen? Akkor is együtt éltek, egy fedél alatt. Megmondom őszintén, én azt hittem, hogy el van kötve a petevezetéke. Ezek szerint nincs. Pedig jó lenne, de hát én ebbe nem szólhatok bele.
Egyébként az amiről múltkor írtam, hogy az Auchanban este 7 után féláron lehet ételeket venni kiválóan működik. Ha jövök hazafelé úgy időzítem a hazajövetelt, hogy 7 után érjek oda és megvacsorázom, meg elhozom a másnapi ebédemet is. Így féláron nagyon megéri. Tudom ajánlani másoknak is. Kicsit többen vagyunk mint korábban, de azért 10-15 perc sorbanállás elegendő.
Még beszámolok egy bosszúságomról. Tegnap tekergettem a rádióm állomáskeresőjét (semmi normális hallgatni való nincs mostanában) és egy riportra figyeltem fel. Egy nő csinált riportot egy rock szakíróval amikor egy koncert kapcsán elhangzott valami olyasmi, hogy a nézőközönség gyülekezett de azért leginkább még csak nyuggereket lehetett látni. Hát nekem ez azért egy rádióban elég zavaró. Azt, hogy az internetes kommentelők gyakran használják ezt a kifejezést el tudom fogadni, bár ott sem örülök neki. De hogy az írott vagy nyomtatott sajtóban egy riporter szájából elhangozzék, az bizony nem elegáns dolog. Pedig aki kimondta az én korosztályomhoz tartozik, néhány évvel fiatalabb csak mint én. Van ennek a nyugger szónak egy lenéző, sértő jelentése is amit nem érdemelnek meg azok az idősebb emberek, akikre használják. Én is gyakran használok fiatalos kifejezéseket (lóvé, lé) aztán mindig kicsit elröstellem magam miattuk és megfogadom, hogy többé nem mondom. Nem való ez már a mi korosztályunknak. Az említett szó még a fiataloknak sem, lássuk be.
