A híres író a vendég a stúdióban. Szóba kerül egy bizonyos Timur Verdes nevű író is. A neves író megjegyzi, hogy ő sem ismeri, ő csak Timur és b a n d á j á r ó l hallott. Én meg megdöbbenek, mert az én emlékeimben Timur és csapata korántsem bandaként él, hanem segítőkész gyerekcsapatként, akik önzetlenül segítették azokat akiknek segítségre volt szükségük, köztük azokat akiknek valamelyik hozzátartozója a fronton szolgált. Amikor ezt a regényt olvastam én úgy éltem meg ezt a történetet, hogy példaképül szolgált nekünk gyerekeknek a helyes viselkedésről, a barátságról és az önfeláldozásról. Most meg nagy hirtelen banda lett belőlük.

Hát ez nem volt elegáns dolog. Bízom benne, hogy a híres író egyedül marad ezzel a véleményével és már ő is megbánta azóta. Van úgy hogy az ember jópofa vagy trendi akar lenni, mond valamit, aztán utána csak röstelkedik a kijelentése miatt. Ha így van felmentem fiatalkorom kedvenc íróját, akinek első regényét még az "Új írás"-ban olvastam a hatvanas évek végén a javítóintézetbe zárt fiúról és szerelméről. És amely regény vagy novella nagy hatással volt rám. Mint azok a regények is amelyeket az első időszakában írt. Ez az időszak nálam azzal ért véget mikor megírta riportkönyvét a bűnről, a rendőrökről és a börtönökről. Ezt követően már semmit nem olvastam el tőle.