Vasárnap dél felé írtam a tényleges életfogytiglanról. Nem készültem nagyon rá, csak írtam ami eszembe jutott. Ennek megfelelően nem tökéletes. A tényleges életfogytiglannal indítottam, aztán szépen áttértem a börtönök világára, a 16 fős cellákra, pedig a tényleges életfogytiglanosok külön körletben vannak, egyszemélyes cellákban. Kivéve azt az egy szem nőt aki a múlt héten foglalta el helyét Kalocsán. A férfiak nagy része tehát Szegeden van a csillag börtönben. Úgy tudom vannak Sátoraljaújhelyen is. A hozzászólók nagy része tehát jogosan igazított ki.
Azért is jogos a kiigazítás mert jobban szét kellett volna választanom a tényleges életfogytiglanosokról szóló részt a határozott idejűektől. Megtudtam azt is, hogy a fekvőtámasztól nem nő a bicepsz. Hát ezt nem tudtam. Én úgy gondoltam, hogy a fekvőtámaszozásnál a felkar izomzata rendesen meg van dolgoztatva, tehát ennek valahol meg is kellene látszódnia. Kaptam dicséretet is, ami persze jólesett. Meg ez a nagy érdeklődés is. Kicsit el is durvult a hangnem. Ahol tudtam csitítottam a feleket. És igyekeztem megvédeni a büntetésvégrehajtásban dolgozókat is. Hogy mi miatt volt ez a nagy érdeklődés nem tudom. Gyanítom, hogy a cím valahol kikerülhetett egy sűrűn látogatott oldalra, onnan lehetett továbbmenni az én blogomra. A dicséretből gyanítom, hogy az Index lehetett, kicsit körül is néztem ott, de nem találtam írásom nyomát. Kicsit sajnáltam, hogy az a kevés állandó kommentezőm nem jelentkezett, de gondolom kicsit megriasztotta őket (is) a szokatlan érdeklődés. Mert engem egy kicsit valóban megriasztott. Mikor hétfő délelőtt rutinszerűen benéztem és megláttam az 54 kommentet igencsak meglepődtem. De örültem is neki. Mire végigolvastam és megírtam a választ már 80 körül járt a számuk. Most már lefutott a téma, két napja nincsen új hozzászólás.
Végezetül egy történet. Már sokszor írtam, hogy munkatársaimmal évtizedekig vizsgáltunk acélsodrony köteleket (ahogy mostanában helytelenül szokás fordítani: kábeleket) bányákban, de nem csak ott. Vizsgáltunk kötelet az olajiparban fúróberendezéseknél is valamint mi vizsgáltuk nagyon sokáig a Sikló és a Libegő köteleit a fővárosban. Aztán egy időben sífelvonókét is. Új munkának számított a sátoraljaújhelyi Libegő kötele mikor átadták. Egyszer mikor azt ellenőriztük szóba került, hogy a börtönben varroda működik és a felesleges rongyokat eladják géprongynak gépipari üzemeknek. Műhelyünk nekünk is volt Miskolcon, így aztán úgy döntöttünk veszünk mi is.
A mérés után kocsival elmentünk a börtönbe. A külső udvarra még mi álltunk be a kocsival, onnan azonban tovább már egy helyi illető vitte tovább, hogy a rongybálákat berakják a csomagtartóba. Mi meg ott maradtunk az udvaron és nézelődtünk. A ház előtt az utcán néhány fogvatartott sepregetett egy őr felügyeletével, gondolom nem a legnehezebb fiúk közül. A falon szép kis útvonal volt kiképezve a sétáló őr számára aki a kezében egy viszonylag rövid csövű puskát tartott. Amerikai filmekben látni ilyesmit. És a kerítésen végig egy elég magas szögesdrót volt kifeszítve. Aztán egy idő után visszahozták a kollégám kocsiját a csomagtartóban a rongybálákkal meg a számlával. Mi meg hazaindultunk.
Hetek teltek el amikor a műhelyben dolgozó munkatársam jött be a szobámba és hozott egy fehér köpenyt azzal, hogy a rongyok között találták, teljesen jó, biztos jó lesz nekem. Örömmel próbáltam fel, de sajnos kicsi volt. Azért nem adtam vissza, bíztam benne, hogy kicsit lefogyok és akkor jó lesz. De hát nem fogytam le, soha nem sikerült hordanom. Pedig hogy elbüszkélkedtem volna órán, hogy a köpenyemet a javulás útjára lépett, ma már békés rablógyilkosok varrták. Mikor 2 éve eljöttem a köpenyeim közül egyedül ezt a fehér köpenyemet hoztam el. Most is megvan. Valahogy magában hordozza az ország egyik legszigorúbb fegyházának "levegőjét". Hát ezért őrzöm annyira. Hát ennyi a mai napra szóló mondanivalóm. Köszönöm a figyelmet. :)
