Újabban nem szeretek teázni. Ez az újabban azért évekre tehető. Különösebb ellenérzés nincs bennem a a tea iránt, de mégsem iszom. Sokszor van úgy hogy elindulok a szobából, hogy csinálok egy teát, aztán mire kiérek a konyhába, vagy kóla lesz belőle vagy a kedvenc zacskós kávém. Pedig ma már azért sok jó teát lehet kapni, nem úgy mint régen, mégsem kívánom.
Talán az is oka lehet, hogy amíg dolgoztam könnyen csináltam meg egy teát mikor valaki váratlanul meglátogatott. Vagy nem is kellett váratlanul. Híresek voltak azok a teázások amelyek a szobámban voltak. Volt egy tanulókör, 4 lány, az órák a szobámban voltak, gyakran megteáztunk óra közben is. Igaz, ez azért nagyon régen volt már. Szóval summa summarum nem megy nekem ez a tea. Lehet, hogy ennek az is az oka, hogy régen mindenféle finom lekvárokat, süteményeket, kekszeket és nápolyikat ettem hozzá, nem pedig édesítővel ittam. Az azért más volt. Vagy Halvával. Az volt az igazi csemege. Nemrégiben dobtam ki két érintetlen dobozzal, valamikor a Lidl-ben vettem a görög héten, éveken keresztül rakosgattam hűtő leeresztéskor, hát végre eldöntöttem, hogy nem fogom megenni, megváltam tőle. Nem is igazán kidobtam, hanem a kuka tetejére tettem. Aztán lehet, hogy a kukázók dobták ki. Úgy szokták. Ha valakinek nem kell valami nem félreteszik hanem beledobják a kukába. Mintha utálnák egymást. Nem is értem őket.
Most viszont megint eldöntöttem, hogy teázni fogok. Mégpedig a legegyszerűbbet, igazi tealevélből, semmi különösebb ízesítéssel, csak citrommal. Rumra is gondoltam, van is itthon, de az már plusz kalóriát jelent. Így maradt a citrom, ami nem jelent plusz kalóriát, viszont idén nagyon drága. Én nem is tudom mi történhetett a citromfák vidékén. Darabját 72 forintért kínálták, kilóját 795 forintért. Mintha aranyból volna. Végül is kilóra vettem hármat. Azóta is (egy hete) ott van a hűtőben, sajnálom megkezdeni. Ráadásul nem voltam eléggé észnél, nyilván az ára kábított el, a vastagabb héjúból vettem, az ilyenekben alig van lé. Ha darabra veszem ugyanott vagyok, de az sokkal vékonyabb héjú volt. Újabban mindig rosszul döntök. Na mindegy, ha már ennyi pénzt adtam érte tényleg csinálok egy finom citromos teát. Jól is fog esni, hideg van a szobában. Máskor a TÁVHŐ mindig megkezdi a fűtést október elején, mintha azzal növelné az eredményességét, néha még morogtam is érte, idén meg még egy percnyi fűtés sem volt. Egy villanymelegítővel szoktam rásegíteni.
Egyébként jól vagyok, pénteken megvolt a vidám felszólalás is a szakestélyen. Szerintem a bevezető szöveg kivételével jó volt, az valahogy kicsit elkapkodottra sikeredett. Vagy nem ittam még eleget, vagy már többet mint kellett volna. Nehéz ezt kiszámítani. Inni kell, hogy kicsit feldobódjon az ember, de csak annyit, hogy nehogy túllendülés következzen be. Na jó, nem volt az se rossz, de lehetett volna jobb is.
Másnap a tanszéken találkoztunk a társaság egy részével, akiket tanítottunk, megnéztek egy laborunkat és beszélgettünk az oktatásról, úgy általában. Utána még együtt ebédeltünk és jöttem haza. A Facebook-on azt olvasom, hogy elégedettek voltak, jól érezték magukat. Így vagyok vele én is. Jó volt 5 év után ismét találkozni. Ők ugyanis minden ötödik évben megrendezik a találkozójukat.
Ezen a héten csak lazább feladataim vannak, bízom benne, hogy gyakrabban tudok írni majd.
