Nem is tudom hány év után új frizurám van. A számbavételnél persze életem első néhány évét nem veszem figyelembe, akkor azért eléggé változtak ezek a dolgok. Nyilván először nem volt semmi nekem sem a fejemen, aztán a kisbabák akkori divatos frizuráját hordhattam. Az első emlékeim a csikó frizurához kötődnek, amely némi hasonlatosságot mutatott a mostani divatos frizurákkal. Vagyis az egész fejen csak felül és elől maradt valami, a többit elintézte a nullás gép. Nem volt ez olyan nagyon népszerű hajviselet, többnyire a szülő döntött a kérdésben, mi meg elfogadtuk. Aztán a csikófrizurás időszak után jött az oldalra fésült frizura amit olyan 55 éven keresztül hordhattam és ami napjainkig tartott. Illetve 2 héttel ezelőttig. Akkor ugyanis úgy gondoltam ideje megnyiratkoznom. Ilyenkor a szakállamat is levágatom, ha már egyszer ott vagyok. Megjegyzem utóbbit két hajnyírás közben egyszer magam is le szoktam vágni egy szakállnyíróval. Nem is a spórolás miatt, inkább az időt sajnálom rá. Meg kényelmesebb is mint beülni egy fodrászhoz.
Lementem tehát a közeli fodrászatba ahol az első szabad fodrásznő kezelésbe is vett. Megkérdezte, hogy milyen legyen? Megmondom őszintén a kérdés váratlanul ért. Én úgy gondoltam, hogy ez jól látszik, meg az is, hogy hosszú, le kéne vágni belőle valamennyit. Aztán már itthon megfordult a fejemben, hogy arra is gondolhatott, hogy frizurát akarok váltani. Mint például a miniszterelnök úr, aki sokáig oldalra fésülve hordta a haját, most meg középen választja el. Vagy engem is megfertőzhetett a divat és lehet, hogy egy divatos frizurát szeretnék, olyan fejtetőn található költeményt, oldalt meg semmit. Mondjuk az én hajammal nagy álmokat nem szövögethettem. Summa summarum, nem tudtam mit válaszolni, valószínűleg csak hümmöghettem. Aztán jött a következő kérdés, hogy géppel vagy ollóval? Hát ez is jó kérdés volt. Gőzöm nem volt mit válaszoljak. Gondoltam mindkettővel meg tudja oldani a feladatot, azért kérdezte. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha már gépesítettünk bizonyos dolgokat akkor éljünk is vele, mondtam, hogy géppel. A következő kérdés, hogy hány centis legyen már nem okozott gondot, bár igazából ezt sem érettem. Némi hezitálás után a kettő vagy másfélből az utóbbit választottam. Naná, így később kell újra jönnöm. Tehát a gazdasági megfontolás döntött. Több kérdés nem volt és a hölgy munkához látott. Először is a géppel levágta a fejemen felül lévő összes hajat, aztán ugyanazt a műveletet folytatta elől, hátul, mindenütt. Vagyis frizura már nem volt csak mindenhol egyforma hosszú haj. Illetve az volt az új frizura. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg mikor nekiesett, mondtam is, hogy hát én nem pont erre gondoltam, de mire végzett már meg is barátkoztam vele. Aztán egyre jobban tetszett. Igazán akkor láttam, hogy jól jártam ezzel az új frizurával amikor felraktam egy képet a Facebook-ra. Sokan kommentálták, kivétel nélkül mindenki dicsérte. Úgy hogy megszerettem. Azt írták fiatalosabb, divatosabb. Az se rossz, de én annak is örülök, hogy könnyebb bánni vele. Most már el is feledkezhetek a fésülködésről is, könnyebb tisztán tartani is, szóval tagadhatatlanul jól jártam.
Kár hogy nem mutathatom meg Selmecbányán a hétvégén. Jó másfél évtized után idén nem leszek ott Selmecen, amit roppant sajnálok. De jövőre feltétlenül elmegyek. Azért nem aggódom, hogy nem lesz hol megjelennem az új frizurámmal. Aminek mint írtam örülök. Egyszerű, praktikus és jobban is áll. Kell ennél több?
