Most, hogy a helyesírás kapcsán morgolódtam egy keveset eszembe jutott, hogy a középiskolában a mi nyelvtan könyvünkre az volt írva, hogy Magyar nyelv, zárójelben meg az, hogy Fogalmazástan. Én már akkor is csodálkoztam azon, hogy egy - többnyire bányában dolgozó - technikusnak miért van szüksége ilyen alapos fogalmazástani ismeretekre, de mivel bőven volt benne nyelvtani szabály is ezen nem nagyon akadtunk fel. Mindenesetre én jól jártam vele. Gondolom a Morgómedve írásakor bizonyára automatikusan felhasználom az ott tanult ismereteket is. Bár megmondom őszintén néhány évvel ezelőtt azért jobban ment a fogalmazás, kevesebbet bizonytalankodtam egy-egy mondat leírása után. De azért úgy gondolom még most is jól olvashatók az írásaim. Mikor elkészül az első változat elég sokáig javítgatom, csiszolgatom. Leginkább a szórendek szoktak változni.
Egyébként a magyart egy kedves kis öregúr tanította nekünk, elég magas volt a vérnyomása, én írattam fel neki a Nitropentont meg az Erposidot amivel akkor a magas vérnyomást kezelték. Én voltam a kollégium betegfelelőse, én asszisztáltam hetente kétszer a falu körzeti orvosának aki ilyenkor bejött egy fél órára megnézni a betegeket. Ilyenkor történt a gyógyszerek felírása is, a recepteket meg vittem a magyarórákra. Sok vidámság megesett ott velünk, ebből jó néhány elolvasható a Technikum című fejezetben. A Dodó bácsiról szólót ki is emeltem, ezzel búcsúzom mára.
