Élek. Ami önmagában is egy jó hír, az már csak külön hab a tortán, hogy felelőtlen halvacsorámnak semmilyen kellemetlen következménye nem volt. Pedig ha belegondolok, hogy Romániában ezt úgy csomagolták, hogy a felhasználó úgyis megmossa majd, hát jobb bele sem gondolni. De a lényeg, hogy egyelőre úgy néz ki megúsztam a dolgot.
Ezen felbuzdulva leírom, hogy milyen volt egy rendesebb ebéd Mályiban a jobb időkben. Például egy kiló szarvas apróhúsból. Beszerezhető egy nagy áruházból, amely többnyire a város szélén található, neve alapján az ember egy közlekedési eszközre asszociál. Na jó, elárulom, hogy én ezt a Metróban szoktam venni.
Szóval beszerez az ember egy kiló szarvas apróhúst. Nem túl drága, szerintem olyan 2.000 Ft körül lehet kilója. Néha nem is olyan apró ez a hús, ezért többféle lehetőség is látszik az elkészítésre. A kevésbé ínyenceknek azt ajánlom, hogy ne foglalkozzanak a hússzeletek nagyságával, aprítsák fel az egészet pörköltnagyságúra és csináljanak egy jó szarvaspörköltet. Más a helyzet ha az átlagnál fogékonyabbak vagyunk a finomságokra, ez esetben sokkal kíváncsibban kukkantsunk bele a felnyitott zacskóba. Amennyiben találunk benne az apróhúson kívül nagyobb darabokat is, mondjuk legalább féltenyérnyieket, akkor ezeket válasszuk külön. Ezekből kiváló mustáros szarvasszeletet készíthetünk, a maradék meg most már tényleg menjen a pörköltbe. Tételezzük fel, hogy ezzel a kedvező helyzettel állunk szemben, ami egyébként gyakran előfordul. Döntsük el mit szeretnénk enni: szarvaspörköltet vagy mustáros szarvasszeletet. Lehet mindkettőt is, ha nagyobb a család vagy az átlagosnál nagyobb étkűek vagyunk. Ezt is azt is kevergetni kell, egy füst alatt elkészül mindkettő. Jelen esetben azonban maradjunk az első verziónál, intézzük el a pörköltet, gyorsan fog menni.
Sok szakácskönyvben írják, hogy a húst elkészítés előtt pácolni kell. Én nem szoktam. Ugyanúgy készítem el mint egy sertés- vagy marhapörköltet, csupán annyi a különbség, hogy egy kis törött bors is kell bele, valamint egy kevés babérlevél. Én vörösbort sem szoktam beletenni, ha teszünk akkor csak nagyon keveset. Lassú tűzön gyakori kevergetés mellett főzzük olyan másfél órát, a főzés befejezése előtt fél órával hozzá lehet önteni egy doboz vagy közepes üveg kínai konzerv gombát. A mennyiségét is megnöveli és az ízét sem rontja el. Én nem szoktam csalódni benne, isteni eledel szokott sikerülni. Feltétlenül krumplival tálaljuk és öblögessük vörös borral. Bár én jelen esetben pezsgőt bontottam mert azt kívántam meg.
Érdekesebb ez a mustáros szarvasszelet, bár ez sem egy nagy kunszt, viszont tényleg nagyon finom. A szarvasszeleteket sózzuk és borsozzuk meg, kenjük be vékonyan mustárral majd tegyünk rá egy olyan sonkaszeletet amin van egy harmadnyi, egy negyednyi zsíros rész is. Füstölt csülökről is levághatjuk ezeket a vékony szeleteket. A szarvashús száraz, egy kis zsiradék kell neki, hogy finom legyen. Ezt az egészet göngyöljük fel henger alakúra, hústűvel vagy fogpiszkálóval szúrjuk át és tegyük félre. Ezután egy lábasban pirítsunk meg zsíron egy kis vöröshagymát dobjuk rá ezeket az összegöngyölt tekercseket és óvatosan, sűrű kevergetés mellett pirítsuk meg mintha pörköltet csinálnánk. De éppen csak egy picit. Ezután engedjük fel tejfellel az egészet úgy hogy ellepje a tekercseket, majd nagyon lassú tűzön, sűrűn kevergetve főzzük (süssük) olyan másfél órát. De úgy is mondhatnám amíg a tejfel leve el nem fő. Megmaradnak a tekercsek egy kissé sűrű fehér szaftban, ezt kell majd a köretként tálalt rizsre locsolni. Szintén nagyon finom dolog, ha szerencsénk van ezzel az apróhússal érdemes megpróbálni a nagyobb darabokból megcsinálni. Ehhez már szerintem inkább a fehér bor dukál, abból is a félédes, például a muskotály.
Ennél a Mályi ebédnél még megittam aperitifnek egy stampedli Unicumot is, a rendes ebéd megérdemli, aztán következett a szarvaspörkölt ha jól látom krumplival és kovászos uborkával. Innivalóként egy palack szovjet pezsgő szolgált. Írhatnám, hogy a rádióból jó ebédhez szólt a nóta, de ez nem igaz, szerintem a híreket hallgattam. Az órának sincs különösebb jelentősége, mindig ott állt, hogy a telek távolabbi pontjaiból is követhessem az idő múlását. Hát ha ki akartam rúgni a hámból ilyen ebédeket csaptam össze időnként.
