Tegnapelőtt volt a születésnapom, a hatvanhetedik. Ha még dolgoztam volna nem mentem volna dolgozni, így nyugdíjasként viszont igyekeztem a maximumot kihozni ebből a napból. Dolgozni csak nagyon keveset dolgoztam, csak olyan dolgokat csináltam meg, amelyek nem várhattak, nem mentem sehová. Ettem, ittam és olvasgattam a köszöntéseket. meg közben ezt azt csináltam az Interneten, meg filmeket néztem videóról. Aztán megvártam az éjfélt, akkor megköszöntem a Facebook-on a köszöntéseket és lefeküdtem.
Másnapra is maradt feladat, megköszöntem a levélben és mobilon kapott jókívánságokat is. Közben azért jöttek újabb gratulációk is, ezek is jól estek. Nagyjából mára fogytak el a köszöntők. Elégedett vagyok, nagyon sokan felköszöntöttek, volt hallgatóim is sokan írtak. És a mostani hallgatók is, akik innen-onnan ismernek, leginkább a naponta kapott levelekből, melyeket a levelező listámon kapnak. Elégedett vagyok, jól esett hogy sokan vették a fáradságot, hogy felköszöntsenek.
Hogy a jövőről is essék szó, itt a nyár, idén megint beüzemelem Mályit. Az újabb olvasók számára írom, hogy ott egy hétvégi ház van, ahol a nyaraim nagy részét szoktam tölteni. Korábban Morzsiékkal, újabban egyedül. Morzsiék egy kedves kutyacsalád volt, jó cimboráim voltak ők, sajnos már csak a legkisebb él közülük, Kismorzsi tavaly pusztult el betegségben. Bővebben itt olvashatunk róluk. Itt pedig van egy kép amelyen mindhárman ott vannak. Tavaly Mályi kimaradt, idén viszont igyekezni fogok minél többet kint lenni. Hát ez a helyzet mostanában velem. Jól vagyok, megvagyok.
