Örömmel írok újra, Mályiban ezt nem tehettem meg, mint már annyiszor leírtam, ott megőriztem a függetlenségemet modern korunk nagy találmányaitól. Nincs számítógép, nincs televízió. Egy rossz kontakthibás régi számítógépmonitor van összekötve egy videóval, ha eljön az este a könyvről átváltok videóra. Televízió azóta nincs amióta valami kütyüt kell venni hozzá, hogy néhány ingyen fogható csatornát nézhessek. A kütyü pénzbe kerül, ezekért a műsorokért meg nem érdemes beruházni, úgy hogy TV tényleg nincs. Most már készülékileg sem mert ami volt elromlott.
Van viszont rádió. Igaz az sem nagyon hallgatott az én esetemben mert van egy komolyzenei adóm a Bartók, van egy Dankó Rádióm, egy Kossuth és egy Petőfi adó, aztán vannak még a kereskedelmi rádiók, amikhez viszont már én öreg vagyok. Így aztán időnként végigtekergetem a teljes sávot, abban bízva, hogy hátha mégis lehet valamit hallgatni, de nem. Időnként átmegyek a középhullámú sávba is, ott sincs semmi. Egyedül a Déli Krónikát szoktam meghallgatni. Hogy mi marad? Az olvasás.
Falom a könyveket. Az idei nyáron (többnyire Mályiban) kiolvastam a Rakéta Regénytár összes meglévő kötetét, szám szerint tizenkettőt. Aztán néhány kötetet amelyek megtörtént bűnügyeket írtak le, néhányat irodalmi formában feldolgozva. Na ezek azért itt-ott súrolták az elviselhetőség határát, mivel azonban a bűnügyek érdekeltek elviseltem a nehézségeket. Melyek voltak ezek?
Először is a nyájas olvasó megtudhatta, hogy a nyomozó is ember, különösen igaz ez a magas rangú főrendőrök esetében. Hogy a nyomozók rengeteget dohányoznak, de cigarettát nem csak maguknak vásárolnak a sarki trafikban hanem a kihallgatásokon elég sokat elszívnak a gyanúsítottak is. Ezek az emberi gesztusok gyakran nyitják meg a hétpróbás gazemberek lelkét is. Aztán többnyire mindig van egy-egy rátermett titkárnő, aki anyjuk helyett anyjuk, kávét főz, mindent feladatot magától kitalál. Sokszor hívja fel megbízásból a főnök feleségét is, hogy a főnök nem megy haza, vagy csak később. Megmondom őszintén ha én főnök feleség lennék jól kiosztanám a főnököt, hogy annyi ideje csak legyen már, hogy nem üzenget, hanem ő veszi fel a kagylót ha ronggyá megy a rakott káposzta a konyha asztalon. Na szóval nem folytatom, panel panel hátán, ezeket tényleg nehezen viselem. Azokat szeretem ahol inkább leíró jellegű a bűnügy és a nyomozás ismertetése.
Tegnapelőttre elfogyott minden olvasnivalóm, az ágy egyik lábát helyettesíti néhány egymásra rakott kötet, itt kezdtem el válogatni. Egyébként ez a láb visszaszögelés nagyjából negyed órai munka lenne, de évek óta bizonytalan Mályi sorsa, így aztán ez látszik legegyszerűbb megoldásnak.
Kiválasztottam Mesterházi Lajos "Apaszív" című kötetét, valamikor 3 forintért vettem kilóját amikor a Szakszervezeti Könyvtár állományát egy fuvarral kivitték a MÉH telepre. Persze nem csak ezt az egy kötetet hanem egy zsáknyit válogattam össze. Elkezdtem olvasni ezt az Apaszívet aztán amikor a 32. oldal után a 65. oldal következett abbahagytam. Miután éppen 2 ívnyi hiányzott úgy gondolom a nyomdában tűnhetett el valahová. 2 ív hiánya éppenséggel elviselhető, de azért nem igazán jó dolog. Így aztán megint átválogattam a vésztartalékot az ágy alatt és találtam egy kötetet, Mai szovjet drámák 2. címmel. Ezek a mai drámák közel sem a máról szólnak, igaz, amikor megvettem akkor arról a máról szóltak. Kicsit fanyalogva nézegettem, a szovjet drámák nem igazán tudnak felizgatni, de aztán csak elkezdtem olvasni. Szép testes kötet, tegnap mikor bejöttem a felében hagytam ott, ha kimegyek szándékomban áll folytatni. Most elég rossz idő van, bent vagyok Miskolcon, azt hiszem lesz időm tudatosan kiválogatni néhány ezeknél érdemesebb kötetet.
Mályiban egyébként ha jó idő van jól elvan az ember TV meg számítógép nélkül is. Sajnos a madarak már nem énekelnek, gyanítom, hogy ez a párválasztást is szolgálhatta tavasszal, de azért jó látni ahogy élvezik a nyarat. A jó időt, a bőséget az eleségek terén, és persze a fiókák nevelését.
A harkályok kicsit megszívták, tegnap a közelemben kopácsolt egy növendék harkály, szegény jó hogy nem kap agyrázkódást. Hát nekik ez jutott, ez a kopácsolás, jó lenne tudni ők hogyan ítélik meg a helyzetüket mondjuk egy kakukkhoz képest.
A pókok is jól el vannak, az egyik az utódnevelést a lakás legkisebb helyiségében látta érdemesnek megoldani. Végül is nem választott rosszul, távol minden olyasmitől ami zavarná őket. Az meg gondolom nem zavaró számukra, hogy időnként mikor ott van dolgom szórakozottan leengedem az újságot, hogy megnézzem hol istartanak.
Ha jól meggondolom 4 hét maradt a nyárból, augusztus 20 után már nem szívesen vagyok kint. Igaz, volt egy év amikor jó sokáig kint lehetett lenni, egészen augusztus végéig. Idén én ebben nem reménykedem.
