Olvasni tényleg jó. Néhány nappal ezelőtt befejeztem a 900 oldalas Musza Dagh negyven napját. Jó könyv volt, olvasmányos, talán még azt is rá lehet mondani, hogy izgalmas. A befejezés nem nagyon tetszett, de így se volt rossz.
Aztán ha már így lendületben voltam elkezdtem keresni valami másik olvasnivalót is, Robin Cook Akár az Isten című könyve akadt a kezembe. Nem véletlenül, ezt már korábban kiválasztottam egy nagy halomból, hogy egyszer majd el kellene olvasni. Most jött el az ideje, ma reggel be is fejeztem. Eredetileg azért választottam ki mert olvastam (meg filmen is láttam) az író másik regényét a Kómát és az nagyon tetszett. Volt indok a gyilkolásra, voltak körmönfont gyilkosok is, ráadásul olyanok akikre nem is számított az ember, szóval minden együtt volt ahhoz hogy egy izgalmas könyvet olvassunk.
Ennél a mostaninál már az indíték gyengébb volt, ezt bizony az író elnagyolta. De azért jó volt, olyan ember volt a gyilkos, akire nem is gondolna az olvasó. Persze agyilag valami nem stimmelt nála, ha látnánk a folytatást biztos tanúi lehetnénk amint az ügyész meg a védő élet-halál harcot vív egymással, a bíró meg az esküdtszék jámbor amerikai polgárai néznék mint egy bokszmeccset, hogy melyik győz, aztán a bíró kihirdetné az eredményt. Azért jó lenne ezt nem átvenni Amerikától, bízom benne, hogy nem is fogjuk. Az óvadékot már átvettük, szerencsére nem nagyon hallani róla. Szóval summa summarum jó könyv mindkettő, tudom ajánlani.
A TV-t meg egyre jobban leépítettem, többnyire akkor kapcsolom be ha valami filmet akarok megnézni vagy éppen olyat csinálok amihez háttérnek elmegy. Nem hiányzik ez a sok beszélgető ember. Az időjárás kicsit meleg, de azért örülök neki. Nem szeretem a hideget meg az esőt. Filmet most nem tudok ajánlani, a jövő héten sem lesz semmi. Lesz viszont zenetörténeti előadás Endrével csütörtökön délután, de erről majd írok még.
