Nekem bejött ez a könyvtárba járás. A legújabb könyveket veszem ki és olvasom el. Na jó, ez egy kicsit túlzás, a majdnem legújabbakat. Például amit most olvasok, Oravecz Imre Ókontri című regénye tényleg nagyon újnak tekinthető, idén jelent meg. Ennek a regénynek vannak előzményei is, ha végeztem ezzel amit most olvasok írok majd az egész trilógiáról.
Megmondom őszintén én nem kedvelem, soha nem is kedveltem Esterházy Péter regényeit. Valamikor régen belekezdtem egybe, olvastam egy darabig, aztán abbahagytam és elkönyveltem magamban olyan írónak akinek a művei kívül esnek az én érdeklődési körömön. Tartottam is magamat ehhez idáig, pedig divatos írónak számít, ezzel a hasnyálmirigyes könyvvel kivételt tettem. Mert azért érdekes az amikor az ember naplót vezet azokról a hónapokról amikor az életéért küzd. Mindamellett, hogy szomorú dolog is.
A hasnyálmirigy rák egyike azoknak a rákos megbetegedéseknek amelyekből nem szoktak felgyógyulni. Mikor az én egyik jó barátom testvére megbetegedett ebben a betegségben a tudta nélkül megkérdeztem egy orvos ismerősömet, hogy milyen esélyei vannak a testvérnek. Az illető azt válaszolta, hogy ő nem ismer esetet amikor a beteg 6 hónapnál hosszabban élt volna a diagnózis felállítása után. Akiről szó van ő sem élte túl csak egy hónappal. Igaz ez a történet 15 éves, azóta sokat fejlődött az orvostudomány is, ennek megfelelően a túlélési esélyek is javultak.
Visszatérve a könyvre elég olvasmányosan indult, aztán - már bocsánat - számomra kicsit unalmassá vált. De azért végigolvastam. A könyvben nem esik szó az író haláláról, hanem egyszer csak véget ért a könyv. Én el tudtam voltam képzelni, hogy a kiadó egy pár soros közleményben tudatja az azután történteket is az olvasóval.
Ebben a témakörben ez emlékeimben szerepel egy másik napló is. Nem adta ki senki, szerzője blogot írt még akkor, amikor létezett a Freeblog is, ami sajnos olyan 7 éve megszűnt. Nagyon sokan ott kezdtük, a megszűnés után költöztem én is ide ahol most vagyunk. Szinte napi gyakorisággal írta meg a vele történteket, mondhatni az utolsó pillanatig. Sokan olvastuk rendszeresen és drukkoltunk neki. És szerettük is, látatlanban is. Legközelebb azt hiszem - ha nem is hosszan - írok majd erről a blogról is.
