Morgómedve

Örömmel tájékoztatom olvasóimat, hogy 1511 szavazattal azok a fiatalok nyerték az "Álompár" versenyt akiket én is az olvasók figyelmébe ajánlottam itt ezeken az oldalakon. Bővebben itt olvashatunk a szavazás eredményéről és a továbbiakról:

https://www.eszak.hu/fiataloknak/2018/01/10/alompar-megvan-a-dontosok-nevsora.eszak

Ahogy olvasom az első 5 pár vesz részt egy nyilvános vetélkedőn, ott is sok sikert kívánunk a fiatal párnak. Majd beszámolok az eredményről.

Egyébként jól vagyok, készülök néhány komolyabb mondanivalójú írásra is. Azért ezektől mindig félek is egy kicsit, nem lenne jó valakiknek a tyúkszemére lépni. De majd igyekszem szolidan fogalmazni. 

Nemrégiben amikor úgy tele lett a hócipőm ezzel a sok politikussal meg elemzővel a TV-ben arról írtam, hogy helyettük inkább komoly zenét meg népzenét hallgatok. Nem szeretném megtéveszteni az olvasóimat, de én már sokszor leírtam itt, hogy én nem értek a komoly zenéhez, nem is igazán szeretem, kivéve néhány olyan népszerű darabot, amelyek még az én botfülemnek is örömet okoznak. És akkor meg is említettem néhányat, most nem ismételném meg. Ezek tényleg olyanok amelyek kellőképpen dallamosak és fülbemászóak még az ilyen - zeneileg képzetlen - embereknek is mint én vagyok.

El kell azért mondanom, hogy van más módja is a komoly zene megkedvelésének és ez nem más, mint hogy sokszor meg kell hallgatni egy-egy zeneművet. Így voltam én Gounod Faustjával. Elmesélem.

Moszkvában a szokásos egy hónapos ösztöndíjas időmet töltöttem amikor az egyik boltban megtetszett egy hordozható lemezjátszó, amelynek "Junoszty", azaz "Ifjúság" volt a neve. Találtam is róla egy képet, itt látható:

Ha meg már volt egy lemezjátszóm jó ötletnek tűnt lemezt is venni hozzá. Az egykori Szovjetunióban pár rubelért dobálták az ember után a lemezeket, én is vettem egy teljes operát, ezt az előbb említett Faustot. Volt ott ahol ezt vettem más is, de én emlékeztem arra, hogy ebben van egy rész, a Mefisztó rondója amit én nagyon kedveltem. Mondjuk ezért az egy részletért túlzás volt megvenni egy 4 darabból álló teljes operát, de mint írtam bagóért dobálták az ember után ezeket a lemezeket, így aztán nem sokat hezitáltam a dolgon. Hazavittem visszafogott berendezésű kollégiumi szobámba, rögtön be is üzemeltem az új szerzeményemet. A kedvencem mindjárt az elején volt, meg is hallgattam, többször egymás után. 

Aztán mikor meguntam hagytam hadd szóljon, áram van, nagyon nem zavart ez az énekelgetés, aztán szórakozottan megfordítottam a lemezt és meghallgattam azt is. Aztán már kíváncsivá váltam, hogy mi is van a többi lemezen, így aztán tovább cserélgettem a lemezeket a lemezjátszón. Egyszer csak jött egy kórus, ma már tudom, hogy katonakórus, amit én is ismertem és szerettem. Ezt is meghallgattam néhányszor. Aztán végig az egész operát. Viszont a csendtől néha még egy ismeretlen opera is jobb, időnként meghallgattam friss szerzeményemet. És egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem csak Mefisztó rondója és a katonakórus tetszik hanem a közbenső részek is. És ez mind a mai napig igaz, időnként ha tényleg elegem van a TV-ből felteszem ezt az operát és meghallgatom.

Röviden összefoglalnám a leírt gondolataimat: a botfülűek is tudják élvezni a komoly zenét ha eleget hallgatják. Persze ez lehet, hogy nem minden zeneműre igaz, de a klasszikusokra bizonyára.

Egyébként megvagyok, kicsit megint elmaradtam, elnézést kérek azoktól akik hiába keresték fel az oldalamat. Igyekszem javítani a helyzeten.

A helyi lap, az Észak-Magyarország minden évben lehetőséget biztosít fiatal pároknak, hogy elnyerjék az év "Álompárja"  kitüntető címet. Ezúttal csak a Facebookon lehet szavazni január 10-én délig. Korábban is indultak és nyertek már volt hallgatóim, mint ahogy ezúttal is pályázott egy szép ifjú pár. A fiatalember nálunk végzett korábban, ő már dolgozik. Lehet, hogy a párja is, de ebben nem vagyok biztos. Ha végzett is ez egy-két éve lehetett. Mindkettőt jól ismerem, a fiatalembert már több mint egy évtizede, sok közös eseményen vettem részt mindkettőjükkel.

Én ezúttal két okból kifolyólag hívom fel rájuk a figyelmet. Az egyik az egyenruha. Így néz ki nálunk egy kohász fiú és lány ha felöltik díszes egyenruhájukat, amit büszkén viselnek, hiszen mindketten lelkes hagyományápolók, magukénak vallják a Selmecbányai Akadémiától örökölt hagyományokat, mint ahogy én is és még nagyon sokan itthon és külföldön. 

A másik, hogy miután kigyönyörködtük magunkat bennük, szavazatunkkal segítsük őket, hogy ők nyerhessék a versenyt. Szerintem nem állnak rosszul, de minden szavazat jól jön.

Szavazni pedig úgy kell, hogy rákattintunk az alábbi linkre és ha megjelenik az itt látható kép másolata, ott ráklikkelünk jobbra középen a "Tetszik"-re. Lehet, hogy pár másodpercet várni kell majd. De lehet görgetni is, ezáltal hamarább jelenik meg a kép. Előre is köszönünk minden szavazatot.

https://www.facebook.com/eszakmo/photos/a.931859130296973.1073741984.112693362213558/938756439607242/?type=3&theater

A december nekem mindig egy munkásabb hónap mint a többi. Decemberben két nagy ünnep is van, mindkettő jelentős az emberek életében. Ebből az alkalomból jókívánságokat küldenek egymásnak, ami jó dolog. Régebben a postai képeslapok szolgáltak erre a célra, manapság inkább az Interneten terjednek ezek a jókívánságok.

Nekem kettő hagyományos címem maradt, megmondom őszintén ezek a csigapostás képeslapok elég macerásak nekem. Már a megvásárlásuk is. Igaz, a postákon ott állnak az ügyfél térben, de a megvásárlásukhoz a postaboltban mégiscsak sorba kell állni. Aztán ott vagy van bélyeg vagy nincs. Többnyire nincs. Én ezeket külföldre, Lettországba meg Lengyelországba küldöm, tehát nem is valami egzotikus országba, időnként még sincs. Persze géppel rányomtatják a megfelelő summát a jobb felső sarokba a pénzemért, de én ebben a dologban kicsit konzervatív vagyok, legalább külföldre ragaszkodom a bélyeghez. A ragaszkodásom ára, hogy beállok a sorba a postabolttal szembeni ablakhoz is. Ezzel a dolog el lenne intézve, már csak meg kell írni és bedobni. Ez a megírás sem megy már könnyen, annyira elszoktam már a kézírástól, hogy egyre inkább a macskakaparásra hasonlít. 

Szilveszter van, nem rohanunk sehová elmesélek egy viccet ezzel kapcsolatban. Régebben amikor a háziorvosok még nem nyomtatón nyomtatták a recepteket bizony némelyikük elég csúnyán írt. Mikor az ember beváltotta a receptet mindig csodálkozott egy kicsit, hogy a patikus úr vagy hölgy hogy tudja ezt elolvasni? Aztán egyszer a patikus cimborái kicsit jobb hangulatban úgy gondolták megtréfálják a kollégát. Fogtak egy legyet, belemártották a tintába és rátették a receptre hadd mászkáljon egy kicsit. Mászkált is a szerencsétlen össze-vissza. Aztán elküldték a receptet a patikába, ahol az ismerős gyógyszerész szemrebbenés nélkül kiadott valamit. :-)

Szóval a kézírásom csapnivaló, de azért ugy 3-4 évvel ezelőttig megírtam ezeket a lapokat. Oroszul. Aztán vagy megkapták vagy nem. Az egyiknek javasoltam hogy a jövőben intézzük el a dolgot emailben. Kérésem nem talált meghallgatásra, a hölgy maradt a postai küldeménynél. Mivel tavaly sem kapta meg, idén nagyot léptem ez ügyben. Rigába ment az emailhez csatolt képeslap, Varsóba meg telefonáltam. Idős emberről lévén szó, nála az email nem szolgált megoldással. Én persze megkaptam tőlük a postai lapokat, ezeket viszonoztam ilyenformán. 

Most látom, hogy igencsak sokat írtam erről, pedig arról is szerettem volna írni, hogy mivel elég nagy az ismeretségem Interneten is nagyon sokan köszöntenek. Ami nagyon jó dolog, hiszen gondolnak az emberre, viszont ezekre illik válaszolni is, ez viszont nem kis feladat. De küzdök derekasan. Bár a nagy hullám a karácsony, az újévre már jóval kevesebb marad, mivel az ember az előbbibe belefoglalja az új évet is. Úgy hogy az év utolsó napján már viszonylag nyugodtan ülök itt a gépnél, minden üdvözlet megköszönve és viszonozva, enni- és innivaló a hűtőben, most már csak ünnepelni kell és várni az új év beköszöntét.

Lassan el is köszönök, kívánva minden olvasómnak jó egészséget, eredményekben és örömökben gazdag boldog új évet.  

Forrás: pixababy.com

Belátom nagy volt a mellényem legutóbb, amikor azt írtam, hogy ezután nem hallgatom ezt a sok "Miki egeret" (Copyright by Antall József) a televízióban, inkább zenét hallgatok helyettük. Rájöttem, hogy az ember nem élhet úgy, hogy nem tájékozódik a politika dolgaiban. Úgy hogy megint hallgatom őket, igaz kicsit ritkábban és kevesebbet. 

Valószínűleg megcsömörlöttem. Olyan sokat hallgattam ezeket a beszélgetéseket, hogy megtelt az agyamban az erre fordítható átmeneti tároló, talán nevezzük puffernek. Hála a számítástechnikának már sokan ismerik ezt a kifejezést. Ez a puffer túlcsordulni hálaistennek nem tudott, így jött az undor, a megcsömörlés, aminek következtében kikapcsoltam a TV-t és elkezdtem zenét hallgatni meg filmeket nézni. Közben ez a puffer kezdett kiürülni, annak tartalma egyre kevesebb lett, végül újra feltámadt bennem az igény ezekre a beszélgetésekre. Szerintem logikus. Hogy a jövőben a hasonló helyzeteket elkerüljem kevesebb ilyesmit kell hallgatnom, nehogy megint megcsömörlésre kerüljön sor. Nem fog nehezemre esni.

Egyébként filmeket nézni jó volt. Megnéztem például a Születésnap című filmet, amely az egyik legjobb film azok közül amelyeket ismerek. Ha valaki szereti a jó filmeket, nagyon tudom ajánlani. A rendezőnek egy másik kiváló filmjét már én is ajánlottam itt, a Vadászatot, az is egy nagyon jó film. A Születésnapról sokat megtudhatunk ha ide kattintunk.

Végezetül arról, hogy hogy jönnek ide a "Miki egerek". Antall József miniszterelnöksége idején egy riporter megkérdezte, hogy mit szól ahhoz ami tegnap este egy késő esti televíziós beszélgetésben hangzott el? Antall József valami olyasmit mondott, hogy őt ezek a "Miki egerek" nem érdeklik. És ezzel a maga részéről le is zárta a kérdést. 

Két napja reformok vannak életben TV nézés, vagy inkább hallgatás ügyben. Idáig az volt a szokás, hogy állandóan ment, nehogy már az agyamnak egy kis nyugalma is legyen. Jöttek-mentek a politikusok és kommentátorok, fújták a magukét, minden csatornán ugyanazok ugyanazt. Na ennek vetettem véget. Azért találták fel a műsorújságokat, hogy kijelölje benne az ember mi érdekli és csak akkor kapcsolja be a TV-t ha az megy benne. Na most ilyen nem túl sok van, így aztán előtérbe került a CD lejátszóm és a videólejátszóm.

Az előbbi leginkább nappalra, amikor vagy a számítógép előtt ülök, vagy valami laza dolgot olvasok, vagy pakolok. Néha azt is kell, szeretem ha rend van körülöttem. Persze ez sem tartható be maradék nélkül, ha az embernek sok dolga van nem az a legfontosabb, hogy ne legyenek szanaszét cuccok a lakásban. Aztán amikor a feladatok csökkennek el lehet pakolni. Erre is jó a zene, közben jól esik hallgatni.

Hogy miket hallgatok? Sebestyén Mártát a Muzsikással és anélkül, Beethoven szimfóniáit, Dvorzsákot, Smetanát, Vivaldit. Van még egy Corrs CD-m is, azt is meghallgatom időnként. Szóval ilyeneket. Esténként lefekvés előtt pedig egy-egy filmet a videó kazettáimról. 348 műsoros kazettám van. Érdekes, vannak filmek amelyeket most látok először. Ez nyilván úgy lehetséges, hogy annak idején felvettem de nem volt időm megnézni, aztán elfelejtődött. Most meg mikor sorra került csodálkozom, hogy ez meg mi? Mondjuk nem ártott volna megnézni mert akkor nem őrizgettem volna. Például tegnap kezdtem el nézni egy Szerelmes hal című darabot, három kiváló színész játszik benne egy konyhában, de 30 percnél tovább nem bírtam. Ha annak idején nem feledkezem meg róla akkor ennek annyi. Így viszont most már marad, macerás lenne kivárni amíg találok valami felvenni valót a helyére. Pedig nem akárki írta, maga A.P. Csehov a mű szerzője. Meg az is lehet, hogy még egyszer nekidurálom magam. Ha már személyesen Anton Pavlovics írta. Tőle azért ismerünk elég sok kiváló színművet. 

Egyébként érzem magamon a nyugalmat amit Sebestyén Márta és Beethoven IX. szimfóniája okozott. Ébredés után kezdtem el hallgatni őket. A közérzetem kiváló, semmi stressz bennem, szép komótosan végzem feladataimat itt a számítógépnél. Délután felvettem 2 filmet a Duna TV-ről, ezeket majd megnézem valamikor az ünnepekben. Egyiket sem ismerem, de kapnak 20-20 percet, ha az alatt nem alakulnak ki akkor nem érdemes rájuk több időt fecsérelni. Jön valami konzerv a videó kazettáim valamelyikéről.

Felhívtam egy régi cimborát is Varsóban. 30 éve egy tanfolyamon voltunk együtt Moszkvában. Voltunk vagy 30-an, abból ketten magyarok, a többi lengyel volt, azon az egyetemen végeztek ahol a tanfolyam volt. Kettővel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Egyikük akivel ma beszéltem 80 éves, de jól van. Ez is hozzájárul a jó hangulatomhoz.

Jó ez a nyugalom, ünnep előtti nyugalom. Gondolom lassan másoknál is beáll ez az állapot és várjuk a holnap estét. Hát várjuk! 

Kívánok minden olvasómnak sok örömet ezekben a napokban. Illusztrációként a karácsonyi hangulathoz kerestem egy képet is, íme:

  Forrás: Femina.hu

Az előző írásom elég sikeres volt, 6200-an nézték meg, ami persze annak köszönhető, hogy az Index kitette a saját honlapjára. Nyilván a téma közérdeklődésre tarthatott számot, amit ez a nagy szám is igazolt. Valóban jól sikerült írás volt. Tudnék sok ilyet írni, de az az igazság, hogy az ilyen írásokhoz nyugodt körülmények kellenek. Mostanában meg ilyen körülmények nem túl gyakran voltak. Talán januárban. Januárban nyugodtabb az élet, decemberben mindenki siet, készülni kell a karácsonyra is, az elmúlt évet is meg kell ünnepelni, szóval a december kész rohanás. És ez így van jól, kell egy alkalom amikor a munkahelyeken leülünk egy kicsit, fehér asztal mellett elbeszélgetünk. Éhesen, szomjasan nem lehet jóízűen beszélgetni, ezért ilyenkor van enni- és innivaló is. 

Én például hétfőn este a karunk rendezvényén vettem részt. Tavaly volt az első ilyen, nagy buli volt, írtam is róla akkor. Most egy kicsit más jellegű volt, beszélgetős. A munkahelyi kollektívák nagyjából egy helyre csoportosultak, így folyt az evés-ivás, beszélgetés. Persze ezt megelőzte egy komoly rész is, a kar dékánja köszöntötte a jelenlévőket, majd az egyik - a karért sokat tevő kolléga - köszöntése következett 70. születésnapja alkalmából. Ez eredetileg egy múlt pénteki önálló rendezvény lett volna, de egy váratlan haláleset miatt elmaradt. 

Ezt követően egy borkóstolóra került sor, a borok termelője ismertette egy-egy borról az aktuális tudnivalókat, majd az elhangzottakat próbáltuk megtapasztalni miközben kortyolgattuk a különféle borokat. A borkóstolás első része után következett a vacsora. Én egy kiváló vadpörköltet ettem elsőként sztrapacskával, ezután ezt lenyomattam egy mini adag hurkával és kolbásszal. Köretként párolt káposzta és krumplipürészerűség szolgált hozzá. Ezt követően megvártam amíg ezek rendezik soraikat bent és csak ekkor küldtem le 2-3 szelet süteményt. És persze kortyolgattam a különféle borokat is.

Én egyébként nem vagyok boros, ebédhez is maximum 1-2 pohárkával szoktam csak inni, azt sem túl gyakran. Én a sört kedvelem igazán, viszont a súlyom miatt azt sem nagyon lehet, így aztán marad a Zero Cola. Amit egyébként szívesen iszom, mert szeretem. Közben kezdetét vette a borkóstolás második része is, hát itt azért a figyelem már kissé alább hagyott. Jól kitartottam, majdnem a végéig. Útravalóként még mindenki kapott egy palack bort is.

Tegnap kipihenhettem a hétfői vacsorát, aztán ma megint összekaptam magam kimentem a volt tanszékemre, vagy inkább intézetembe már, ahol éppen véget ért az államvizsga. Meg nem bukott senki, de az eredmények eléggé szórtak. A hallgatók elmentek, mi meg átalakultunk év végét ünneplőkké. Enni- innivalókban itt sem szenvedtünk hiányt. Jókat beszélgettünk miközben fogyott a hidegtál tartalma is a tálcákról. Itt többen kocsival voltak, így aztán ketten hárman voltunk akik ihattunk is. Meg is maradt elég sok ital. Nem egy ivós társaság a mienk, jó néhányszor elő kell még majd venni ugyanazokat a borospalackokat míg tartalmuk elfogy. De azért jól éreztük magunkat, jó hangulatban köszöntem el kora délután.

Holnaptól meg elkezdődik a készülés a karácsonyra. Ételek, italok, ajándékok felhajtása, hogy 24-én amikor minden bezár megpihenhessünk egy kicsit. Én még szándékozom jelentkezni, de azért ezúttal is kívánok szeretetteljes karácsonyi ünnepeket minden olvasómnak.

Napok óta nyomaszt egy képsor amelyet az egyik TV csatorna híradójában láttam. Sétál egy nő a metróállomáson, várja a szerelvényt, közben telefonál. Aztán elsiet távolabbra, nem is sejti, hogy most menekült meg a haláltól. Egy sötét kabátos nő les ki az egyik oszlop mögül. Megjelenik egy másik nő is, fehér kabátban. Már halljuk a szerelvény érkezését, a sötét kabátos nő megint kiles az oszlop mögül. Pár másodperc múlva előlép és hátulról belöki a fehér kabátos nőt az alagútba. Az megpróbál kimászni, de a gyilkosa visszarúgja. Eddig tart a tudósítás, a szerkesztők a horror résztől megkímélnek bennünket, nem mutatják, hogy a szerelvény első kocsija maga alá gyűri a fiatalasszonyt. Mert fiatal asszonyról van szó, 23 éves volt és babát várt.

Ennyi egy élet. Az ember egy dolgos nap után megy haza, ahol szerető férje várja, esetleg egy másik kis apróság is. Fáradtan ácsorog a peronon, már a szerelvény keltette szél borzolja a haját, egyszer csak hátulról egy lökést érez és már bent is van a síneken. Az életösztön rögtön működésbe lép, látja hogy a vonat már nagyon közel van de küzd. Tudja, ha ki tud menni nem hal meg. Ekkor egy gonosz rúgás ismét visszalöki a sínekre a motorkocsi elé. És ebben a pillanatban véget is ér rövid kis élete. A kerekek tizedmásodpercek alatt végeznek vele. Nem részletezem, pedig tudnám, az Internetnek "hála" ilyen képeket akkor is lát az ember ha nem keresi.

Megpróbálom elképzelni azt a 20 másodpercet amíg beesett addig amíg meghalt. Normális léptékkel mérve elég kevés, de az ember életének utolsó 20 másodpercéről van szó lehet, hogy nagyságrendekkel többnek tűnik annak aki az életéért küzd. Ha ez a nagyságrend kettő, akkor százszorosnak. Borzasztó lehetett szegénynek.    

És mi legyen a gyilkossal? A gyilkos állítólag másodszor követte el tettét ily módon, illetve első esetben az áldozat megmenekült. Az csak próbálkozás volt. Elfogták, valószínűleg elmebeteg, ha így van be fogják zárni egy igazságügyi elmemegfigyelő gyógyintézménybe. Ez is zárt, őrzött intézet, megszökni innen sem lehet. Időnként egy bizottság megvizsgálja majd és egyszer majd úgy döntenek, hogy most már kiengedhető, gyógyszeres kezeléssel állapota egyensúlyban tartható. Egyik énem azt súgja soha nem volna szabad kiengedni. De hát ha egyszer nem tehetett róla, elmebetegként követte el a gyilkosságot és meggyógyult, embertelenség továbbra is fogva tartani. Nehéz ebben a dologban igazságosnak lenni. De az is lehet, hogy elítélik annak ellenére, hogy az igazságügyi elmeszakértők sem tudnak egyértelműen állást foglalni. Volt már hasonló eset még Csehszlovákiában. Már csak homályosan emlékszem rá de utánanézek és egyszer majd elmesélem. Ott a bűnelkövető autóbusszal hajtott a várakozó tömegbe. Fiatal nő volt az illető. 

Nem is filózok itt tovább, inkább leírom, hogy a Metróban én már évtizedek óta úgy várakozom, hogy vagy leülök ha van hová, vagy hátammal a falhoz közel állok és közben igyekszem mindenkitől távolabb állni. A villamos- és buszmegállókban  semmilyen óvintézkedést nem tettem idáig, de a jövőben fogok. Ezt ajánlom másoknak is. Villamos elé már nálunk is löktek egy idősebb nőt.

Néhány napja kétszer is szóba került egy orosz szó, a zakuszka, vagy többes számban zakuszki. Nagy lendülettel nekiláttam leírni mi is ez a zakuszka amikor rájöttem, hogy én ezt már egyszer leírtam. Így igaz. Majdnem hat éve, 2011. december 29-én írtam róla. Sajnos az ottani link a Freeweb megszűnése miatt már nem működik, ezért úgy gondoltam érdemes lenne megismételni akkori írásomat, csak most már a működőképes prezentációval. Az elképzelést tett követte, alább olvashatjuk. Jóformán semmit nem változtattam az akkori írásomon.

Elég furcsa ez a cím, de ha mindjárt az elején megmagyarázom talán enyhítem a szokatlanságát. Tulajdonképpen fordíthatnám harapnivalónak is, hiszen nagyapám is így hívta a darab kenyeret amit a pohár pálinka után reggelente klottgatyában a konyhaszekrény előtt állva bekapott. Aztán harapnivaló lehet még sok minden, de szerintem erre a darab kenyérre illett rá legjobban. Végül is nagyapám is azt csinálta amit az oroszok és egyéb nációk a volt Szovjetunió területén, vodka után harapott valamit. Csupán annyi a különbség, hogy nagyapám a pohár pálinka és a darab kenyér után komótosan elintézte a reggeli dolgait, megreggelizett és ment a dolgára, míg az említett nemzetek képviselői a vodkázást egész este szokták művelni, leginkább ünnepi alkalmakkor vagy ha vendég volt a háznál.

Ilyen alkalmakkor a háziasszony telerakja az egész asztalt ilyen zakuszka jellegű ételekkel amik mind arra szolgálnak, hogy ha elhangzik egy tószt amit egy-egy pohár vodka követ, legyen mit harapni utána. Ilyenkor tehát a vendégek és a háziak villájukra szúrnak egy-egy falat halat vagy kolbászt, szalonnát vagy sajtot és jóízűen falatoznak mindaddig amíg valaki ismét szót nem kér és nem mondja el a mondanivalóját. Ilyenkor természetesen ismét a pohár vodka következik majd jóízű eszegetés az előételekkel vagy zakuszkákkal bőven megrakott tányérokról és tálakról. És ez így megy órákon keresztül. Többnyire van az asztalon egy-két üveg bor is, de ez inkább csak illendőségből, főleg ha külföldi vendég is ül az asztalnál. Esetleg egy üveg édes bor az asszonyoknak. De a férfinép alapjában véve vodkát iszik. Egész este. És természetesen folyamatosan eszegeti az asztalon lévő apróságokat. Ami nagyon fontos, hogy ne rúgjon be az ember. Aztán valamikor hoznak egy főtt ételt is ami olyasmi mint nálunk egy normál második fogás, amiből aztán az ember szinte alig bír enni. A legfontosabb tehát, hogy az ember alkalmazkodva a helyi szokásokhoz nyugodtan ihat egész este vodkát ha közben folyamatosan eszeget is az előételekből. Ha nem teszi, akkor sajnos meg fog ártani a vodka, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Mint ahogy velem is megtörtént majd' 30 évvel ezelőtt. Egy mentségem van, hogy egy ifjú hölgy jött oda hozzám, hogy akkor igyunk az ifjúságra és ittunk. Az ifjúságra is meg még sok minden egyébre. Az vesse rám az az első követ aki nem így tett volna. Nem is lett volna nagy baj, ha eszem is hozzá valamit de már egyszerűen nem fért belém semmi. Így aztán... de az ezután történteket leírtam néhány napja.

És hogy hogy jön ide ez egész? Hát úgy, hogy karácsonyra egy kis füstölt makrélát és lapos halat kaptam a sógoréktól. Ők a főváros közelében laknak, könnyen el tudnak jutni egy-egy orosz boltba és be tudják szerezni ezeket a dolgokat. Így aztán az én karácsonyi ajándékom meg van oldva. Hát ezt a makrélát és lapos halat eszegettem ebédre a konyhában mikor eszembe jutott, hogy meg kéne mutatni a Morgómedve olvasóinak azt a csodálatos képsorozatot amelyet meglehetősen régen őrizgetek már és elég sokféle előételt sorakoztat fel, miközben Vlagyimir Viszockijt hallgathatjuk, aki a szovjet rendszer jó értelemben vett fenegyereke volt és fiatalon ragadta el a halál. Azt mondják, hogy mindenütt sírtak a lányok mikor meghalt annyira népszerű volt a a fiatalok között. A dal egyébként egy monológ, történetesen a rendőrség számára. A képeken elég sokféle előételt látunk vannak egyszerűbbek és olcsóbbak is, de megtalálhatók az egészen drága ételek is. Olyanok amik a szovjet rendszerben elérhetetlenek voltak. Na de lássuk végre a medvét:

https://drive.google.com/file/d/0B_3EG9FWkiPdZngzSHlpVUpmMVZweGVsZGR4ck9PeWtHV3Vv/view?usp=sharing

Ahhoz, hogy az éneket is halljuk klikkeljünk jobbra fent a nyomtató ikonja melletti lefelé mutató nyílra (Letöltés).

Nézegessük a képeket, csodáljuk meg az orosz gasztronómia találékonyságát és gondoljunk arra, hogy ez a fajta étkezési kultúra nagyon fontos és elterjed azon a vidéken. Annyira, hogy ha csak egy darab paradicsom van kéznél, az is megteszi:

Azt hiszem kevesen vannak akik nem ismerik ezt a nevet és leghíresebb könyvét a Matematikát. Szerintem még a mai fiatalok is, de a középkorúak és az idősebbek biztos. Tényleg az ő könyve volt az amelyet rögtön levett az ember a polcról ha nem jól emlékezett valamiről matematikából. Szándékosan nem matekot írok, ezt a szót mára már annyira elkoptatta a média, hogy nincs kedvem használni, valószínűleg jó sokáig így is lesz. Itt a lényeg benne volt ebben a könyvben, nem voltak tudálékos felvezetések, tényleg rögtön nyúlhatott az ember a ceruzáért és számolhatott.

Sokan tudják azt is, hogy a mi egyetemünkön is tanított, meglehetősen hosszú ideig. Én ugyan nem emlékszem rá, pedig a tanszékeink egymással szemben voltak, de lehet, hogy el is kerültük egymást az egyetemen töltött időszakot tekintve.

Obádovics J. Gyula most 90 éves és egyáltalán nem látszik a kor sem rajta sem pedig a feleségén. Nemrégiben készült vele egy riportfilm, én tegnap megnéztem, nagyon érdekes 26 perc volt, javaslom másoknak is. Itt találjuk még egy jó ideig. Azt hiszem 60 nap után veszik le, amiből azért már lejárhatott néhány nap.

https://www.mediaklikk.hu/video/isten-kezeben-aki-bibliat-irt-talalkozas-obadovics-j-gyula-matematikussal/