Az a helyzet, hogy a piacgazdaság általában előre vivő dolog. A konkurencia jótékony hatással van a szabadpiacra, ha valaki feltalál például egy olyan lefolyó tisztítót, amelyik tényleg szétmarja a dugulást okozó anyagokat a lefolyóban az megmarad a piacon, amelyiké meg lefolyik és nem történik semmi az tönkremegy. Igaz addig jó néhány fogyasztó fog csalódottan nézni az éppen lefolyt 750 forintja után, miután tapasztalja hogy csodaszer lefolyt, a dugulás meg megmaradt. Reklamáció nincs, visszalehet ugyan menni a boltba, hogy nem szűnt meg a dugulás, de ott legfeljebb azt mondják, hogy ja uram, ha ön mindenféle nem oda való dolgot is beledobál a lefolyóba ne csodálkozzon. Tehát egyszer el lehet adni az ilyen lefolyótisztítót is, de aztán egy idő után el kell tűnni a piacról. Igaz, addig a cég jól megszedi magát a bóvli szeren, viszont nincs mit hagyni a gyerekekre meg az unokákra. 

Visszatérve a folttisztítókra egy piacgazdaságban a boltoknak tele kellene lennie olyan folttisztítókkal amelyek gond (és folt) nélkül tüntetik el a foltokat. Én kipróbáltam már néhányat, sajnos kevés sikerrel. Ma sincs olyan szerem amelyikkel eredményesen tudnám kiszedni a foltokat.

Emlékszem, egyszer foltos lett valamelyik ruhadarabom, elmentem a megfelelő boltokba, összevásároltam néhány fajta folttisztítót, egyik sem jött be. Azóta amit ki lehet mosni azt kimosom, amit nem azt meg hordom a gyorstisztítóba. Leginkább nadrágokat, zakókat, öltönyöket. Életemben egyszer mostam ki nadrágot, akkor is igen megjártam. A történetet leírtam korábban, itt elolvasható. A szereplőkről annyit, hogy az akkori esküvő (már akkor is az idősebb korosztályhoz tartozó) férfi résztvevője 20 éve meghalt. Sajnos a családról nem tudok semmit 17 éve, akkor voltam utoljára Moszkvában. Próbáltam megszerezni az email címüket de nem sikerült. Erről is van egy történetem, úgy gondolom ezt is érdemes elololvasni.

Visszatérve a régmúlt időkre a szocializmusban lehetett itt venni egy tubusban lévő folttisztítót, az akkori Német Demokratikus Köztársaságból importáltuk, ez volt az utolsó hatékony folttisztítóm. Lágy állagú, szürke színű pépes anyag volt, beledörzsölte az ember a foltos szövetbe, hagyta megszáradni (gyorsan megszáradt) és utána a fehér port amivé vált csak ki kellett kefélni ruhakefével. Tényleg semmi nyoma maradt. Na egy ilyenről álmodom elég régóta. 

Egyébként hétfőn minden rendben volt Budapesten, jól utaztunk, az ünnepség is szép volt, jó sokan voltunk, sajnos nem is mindenkinek jutott ülőhely. Az ünnepség utáni fogadáson sem maradtam éhen, egy adag kiváló marhapörköltet ettem sztrapacskával. Nem sokat, elég hamar telítődtem. Igaz előtte megettem előételnek 5-6 mini fasírtot is. Meg a végén egy kispohárnyi somlói galuskát is. Ezek a fasírtok azért elég kicsik, mielőtt elszörnyülködne valaki. Az anyám gyerekkori fasírtjaiból 3-4 ilyen is kijönne. Nem ettem le semmimet, így semmi dolgom az egyenruhámmal, a következő alkalommal úgy egy hét múlva minden különösebb gond nélkül felvehetem. Akkor itt Miskolcon ünnepeljük majd védőszentünket Szent Borbálát. Ha valaki szívesen megnézné a hétfői budapesti ünnepségünket itt megnézheti. Itt pedig további képeket láthat.

Egy évben kétszer van amikor csúcsra van járatva az egyenruhám. Az egyik szeptember elején Bányásznapkor, a másik pedig december elején Borbála napkor. Ha nagyon sűrűn követik egymást az események arra is vigyázni kell, hogy ne egyem le semmimet, mert a gyorstisztítók általában 2 napra vállalják a zakók és nadrágok tisztítását.

Nekem szerdán amikor a falumban ünnepeltem sikerült, ráadásul nem is pörkölttel meg ilyesmivel, hanem a süteményről keveredhetett valami  a zakóm elejére. Persze ha a sütemény megtehetné most erőteljesen tiltakozna a lesüteményezésért, mert ő azért több volt ennél. Lényegében állagát és ízét tekintve megfelelt tortának is, csak éppen a formája nem olyan volt mit egy klasszikus tortaszelet, egy cikk egy kör alakú tortából. Hasonlíthatnám a minyonhoz is, bár gyanítom ennek sem örülne ez a szerdai cukrászati remekmű.

Na mindegy lépjünk túl ezen és maradjuk a foltnál amely a zakóm elejét csúfította el. Kissé beszáradt már amikor itthon észrevettem. Nagyon nem estem pánikba, gondoltam csütörtökön reggel megpróbálom kiszedni, aztán ha nem jön össze még mindig mehetek vele a tisztítóba, péntek délutánra meglesz. Nekem meg hétfőn kell, amikor az országos Borbála napi ünnepségre megyek a fővárosba.

Így aztán csütörtökön reggel kissé összedörzsöltem mint mikor a megszáradt sarat dörzsöli össze az ember a nadrágja alján, mielőtt kikefélné. Hát ez nem volt jó ötlet, most már duplán foltos volt a zakóm. Ezután kezdtem el szárazon kikefélni, elég szép sikereket értem el. Mondhatnám majdnem teljesen eltűnt a folt. Egy fél napig úgy gondoltam jó lesz ez így is. Aztán ahogy elmentem mellette amint ott lógott vállfán az előszobafogason úgy gondoltam meg kellene próbálni nedves eljárással is. Egy szivaccsal álltam neki, csak úgy meleg vízzel, nem nagy sikerrel. Ezután maradva a nedves eljárásnál nedves kefével keféltem ki. Az eredményre várni kellett néhány órát amíg megszáradt a tenyérnyi folt. Örömmel jelentem, hogy a folt teljesen eltűnt, a folt körülötti nedves terület is nyomtalan maradt.

Jó anyagból csinálták ezt, a szabóságban adták az anyagot is. Ha víz éri nyom nélkül szárad. A sör is, bár itt azért mint a keményítőtől kicsit kikeményedik. Na már most ha szakestélyen egy kis sör éri nem csinálok gondot belőle, de legutóbb májusban olyan fél liter sört vehetett fel, ezzel már foglalkozni kellett, el is vittem az Auchanban lévő Polgári Tisztítóba. Igen, tudom reklám, de ez szándékos, mert igen szépen dolgoznak és megbízhatóan. Az ott dolgozók közül két hölgynek a gyereke is nálunk diplomázott, tudják mi az a szakestély, meg a sör és a gyertyaviasz sem idegen nekik a zakókon, Aufokon és Grubeneken. Utóbbi kettő a hallgatóink egyenruháinak része. Visszatérve az én sörben áztatott zakómhoz, szépen rendbe hozták. Egyszer majd elmesélem a ruha varratásának történetét is, azt hiszem az is megér egy misét. Most maradjunk annyiban, hogy kiváló anyagból készült, meg is oldottam ezt a folt kérdést.

Egyébként azért nem jó tisztítóba vinni ezeket a dolgokat mert a sok jelvényt le kell szedni előtte, utána meg visszarakni. Amik meg rajta maradnak, például a bányász jelvények, azokat szépen leszedi a mosógép. Nem mindig, de számolni kell vele. Nemrégiben én is itt örültem, hogy májusban egy volt hallgatóm lepett meg 2 darabbal amikor mindkét vállamról hiányzott már. Akkor amikor a sört kaptuk, ami hazafelé az én zakómra csorgott a mikrobuszban. Gyárilag hibás volt az üveg zárása. Szerencsére nem az enyém hanem valamelyik kollégáé. Bosszantó lett volna ha még söröm sem marad. Viszont valaki igen meglepődhetett mikor leült, hogy na most iszik egy jó bányász sört, amelyet a tatabányai cimborák direkt bányász címkével gyártattak le. Hétfőn nagyjából ugyanaz a mancsaft lesz együtt, lehet, hogy rákérdezek. 

Hát én itt sok mindenről írtam, eredetileg a sok Borbála ünnepről akartam írni amelyeken részt veszek mostanában, de hát így alakult, akkor most már maradjon is így. Végezetül ha valakit érdekel egy a bányákról, bányászokról, egy 580 méter mély szénbányáról (Márkushegy) valamint egy bányász fotósról szóló dokumentum film holnap 3-kor nézzen be a Duna World csatornára. A Port ezt írja róla:

https://port.hu/adatlap/film/tv/580-meter-karai-sandor-keszeg-banyasznaploja/event-tv-76247438/movie-195764

Kárai Sándor a neve, cimborái csak Keszegnek hívják. Én is így ismertem a képei alapján. Aztán néhány éve Oroszlányban volt egy ünnepségünk, amikor megérkeztünk már az állványon a gépével várta az érkezőket. Megörültem, hogy megismerhetem végre, boldog mosollyal közelítettem és mondtam, hogy ugye ő a Kárász. Szolidan, csendese jegyezte meg, hogy Keszeg. Az se rossz, gondoltam. Javaslom holnap nézzük meg milyen dokumentumfilm készült róla. Én meg elköszönök, pedig sok mindenről tudnék még írni, de már így is túl hosszú lett. 

Az első eset amit leírok nem volt jelentős, le is tárgyalta a bíróság reggeltől kora délutánig. Ilyen azért nem túl gyakran fordul elő, általában több tárgyalási nap telik el, amíg megszületik az ítélet. Most ez tényleg egy egynapos tárgyalás volt. Nem egyedül voltam hallgatóság, olyan 20 körüli szakiskolás is ott ücsörgött mellettem a teremben. A bíró és az ügyész gyakorlott szakemberek voltak, régóta látják el feladatukat, a tanácsvezető bíró neve közismert, sok "kemény" ügyben hozott már ítéletet. Az ügyészi feladatot is elég magas szinten látta el az ügyészség, valószínűleg ez a fiatalságnak is szólt. Gondolom ha kérdések merülnek fel a tárgyalás végén (mert kérdezni is lehetett) a legmegfelelőbb választ kaphassák. A tanácsvezető bíró két oldalán foglalt helyett a 2 ülnök, ők civil emberek, kérdezhetnek, beleszólhatnak az ítéletbe is. A vádlott védője az ügyésszel szemben foglalt helyet. A sarokban a számítógép mögött ült a jegyzőkönyvvezető hölgy, a törvényszék alkalmazottja. 

Velük szemben ült az első sorban a vádlott, a férj, mellette a felesége a sértett. Mögötte ültünk mi, a tanulók és én. Mint hallgatóság vagy látogatók.

Nézzük meg mi is történt. Egy hétvégi délelőttön a férj látta, hogy ott a sok mosatlan edény a mosogatóban, az ebédhez való hús a mélyhűtőből kivéve, feleség meg sehol. A férj átment az anyósához ahol a felsége éppen mosogatott. Ez feldühítette, hogy otthon ott  a sok mosatlan, a felesége meg itt mosogat. Hazament, megpucolta a zöldségeket, megmosta a húst is, feltette főni a levest. Amikor az asszony hazajött, veszekedésre került sor és a férj megütötte a feleségét. Egyetlen egy ütés történt hastájékon. Az asszonyka egy idő után rosszul érezte magát, kiment az udvarra, a szomszédasszonynak tűnt fel az állapota, azonnal hívta a mentőt. Ők jöttek is gyorsan, kórházba szállították, ahol azonnal meg is műtötték. Az ütés maradandó károkat okozott az asszony egészségében. Meghalt volna ha nem érkezik a gyors segítség.

A tárgyaláson a vádlott szabadlábon védekezett. A bíró ismertette a tényállást, meghallgatta a vádlottat és a sértettet, majd a szakértőket is. A bűncselekmény minősítése életveszélyt okozó súlyos testi sértés. Törvényben foglalt büntetési tétele 2-8 év. Ebből a középértéket úgy képezik, hogy a kettőt összeadják és megfelezik, ez esetünkben 5 év. Ebből indul ki a bíróság, ezt lehet csökkenteni vagy növelni. 

A bíróság megállapította, hogy a házaspár együtt él, a gyerekek iskolába járnak, erről az igazolás be lett csatolva, a férj aki korábban is eljárt dolgozni most is dolgozik, a feleség ellátja őt is meg a gyerekeket is. Én úgy fogalmaznék, hogy helyreállt a normális, családban elvárható állapot. Itt ha szabadságvesztésre ítélik a vádlottat és be kell vonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe a család kereső nélkül marad. Hibázott az asszonyka, de hibázott a férj is, bár elég sok mentő körülmény szólt mellette. A vádlott megbánta tettét. 

Summa summarum megszületett az ítélet, amely szerintem mindenkinek tetszett a teremben: a bíróság 2 év szabadságvesztést szabott ki a vádlottra, már nem emlékszem, talán börtönt, amelyet 2 évre felfüggesztett. Mehetett haza mindenki. Mi is. 

Nem fejezhetem be a kis írásomat anélkül, hogy ne vonnám le a tanulságot. Láthatjuk milyen kevésen múlik, hogy börtönben kössön ki az ember, ha nem tartja féken indulatait. Legyen ez tanulságos mindenkinek, akinek könnyen eljár a keze. Gondolom a fiatalokban is mély nyomokat hagyott ez a tárgyalás.

Régóta készülök megírni ezt a posztot. Először írtam le ezt a szót, nem tetszik, idegen, de most tényleg nem találok jobbat. Miről is van szó?

Kicsit régebbről kezdem. Talán 2 éve volt, hogy az egyik Bűnmegelőzési Tanfolyamom utolsó előadója, a Miskolci Törvényszék bírósági titkára, egy fiatal hölgy volt. Az előadása végén megadta nekünk az email elérhetőségét, hogy akit érdekel hogyan folyik le egy bírósági tárgyalás annak szívesen segít abban, hogy részt vehessen egy tárgyaláson. Egyből tudtam, hogy ő az én emberem, ugyanis régóta szerettem volna részt venni egy ilyen tárgyaláson. Hamarosan írtam is neki és ő segített is.

Nem sokkal a levélírásom után a megbeszélt időben ott voltam a bíróság főbejáratánál, már belül, túl a biztonsági vizsgálaton. Hamarosan jött ő is és elmentünk egy teremhez ahol a bírónő hamarosan szólította a kint várakozókat, hogy be lehet menni. Ez vonatkozott az ügyészre, a védőkre valamint a vádlottakra is akiket fegyőrök kísértek, valamint a hallgatóságra is. Ez voltam én. A tárgyalás elején a bírónő már tudott rólam, így csak rögzítette, hogy ott vagyok, mint látogató. Ha ítélethirdetés lett volna, ekkor jöttek volna be a média képviselői is mikrofonjaikkal, kameráikkal. De ez még egy közbenső tárgyalás volt, tehát itt kívülálló én voltam egyedül. És itt abba is hagynám a beszámolómat, lesz majd később elég, inkább visszakanyarodnék a Nyitott bírósághoz. 

A Nyitott bíróság szerintem egy nagyon jó kezdeményezés. Arról szól, hogy a bíróságok dolgozói elmennek középiskolákba, beszélnek a tanulóknak a bíróságokon folyó munkáról, sőt tanáraik kíséretében részt vesznek egy-egy tárgyaláson is. Én is igyekeztem olyan tárgyalásokon részt venni amelyeken középiskolások is voltak, nem kellett engem külön kísérgetni. Hogy szükség van ezekre a tájékoztatásokra mi sem mutatja jobban, hogy egyszer, miközben elhelyezkedtünk a tárgyalóteremben az egyik fiatalember megkérdezte, hogy hol vannak az esküdtek? Na de én annak vagyok a híve, hogy első kézből a legjobb tájékozódni, úgy hogy javaslom olvassuk el mi található a Miskolci Törvényszék oldalán a Nyitott bíróságról. 

Aztán majd mesélek tárgyalásokról is, most már hosszú lenne belekezdeni, de azért nézzük meg a helyi televíziónk riportját egy tárgyalásról, ahol fiatalok is voltak. Igaz, ők egy bűnmegelőzési program keretében, de az is része a Nyitott bíróság programnak.

Ha már itt van ez a videó, elmondom, hogy a vádlottak egyikét már a börtönből hozták át a tárgyalásra, felesége szabadlábon védekezett. A férfit a gyermekei elleni szexuális zaklatással vádolták, a feleséget pedig azzal, hogy ezt eltűrte. A tanulókon és rajtam kívül  még egy férfi, egy gyermekvédelmi szakember vett részt a tárgyaláson, mint hallgatóság. Mindkét vádlottnak külön védője volt.

Mindig bosszankodom amikor ezt a gépkarabélyt hallom. Én még úgy nőttem fel, hogy van pisztoly, ennek gépesített változata a géppisztoly. Vagyis amíg a pisztoly egyes lövések leadására alkalmas, a géppisztoly erre is alkalmas, meg arra is, hogy addig lő amíg meghúzva tartom a ravaszt. Vagyis sorozatlövésre. Aztán volt még a karabély, amely sorozatlövésre alkalmatlan volt. Dióverőnek is hívták, mert igen hosszú csöve volt. A géppisztolyhoz még annyit tennék hozzá, hogy ha már egyszer kialakították a sorozatlövésre való alkalmasságot egyúttal megnövelték a csőhosszat is, miáltal pontosabban lehetett vele célozni. Ennek szükségessége is érthető, hiszen a géppisztolyt már többnyire távolabbi lövések leadására szánták. Ezért volt hosszú csöve a karabélynak is, de jóval hosszabb mint a géppisztolyé. Itt tényleg fontos volt a pontos célzás, mert ha nem "szedték le" az ellenséget, nem biztos hogy volt idő újratölteni. 

A géppisztolytól nagyobb tűzereje volt a golyószórónak, attól még nagyobb a géppuskának. A katonaságnál én lőttem pisztollyal is, géppisztollyal is, meg géppuskával is. Utóbbival nagyon sokat, mert géppuskás voltam. Amikor kezdtem a katonaidőmet a géppuska még kerekekkel rendelkezett, olyan félidő tájban jöttek az új géppuskák, ezeknek már csak állványuk volt. Itt láthatunk mindegyikből egyet-egyet. Itt pedig láthatjuk az én kerekes géppuskámat is, sőt olvashatunk is róla. Ha valakit érdekelne az írás első része itt találja, a harmadikat pedig itt.

Amikor végigolvastam mindhárom részt, akkor láttam van egy negyedik is. Szerintem így kerek az egész, olvassuk hát el ezt is.

Ez a gépkarabély valami olyasmi mint a munkásvédelem. Vala kezdetben a munkavédelem, munkavédelmi kesztyű és társai, aztán itt is jöttek az okoskodók és kitalálták, hogy nem a munkát kell védeni hanem a munkást, így aztán innentől munkásvédelemről beszéltünk. Kíváncsiságból rákerestem mindkét szóra, úgy látom munkavédelem ügyben megjött már az eszünk. Én nem nyúltam volna hozzá, mint ahogy a géppisztolyhoz sem.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy eljön az idő amikor az ember nem TV-t néz majd hanem maga állítja össze a néznivalóit az Internetről. Akkor úgy gondoltam, hogy eléggé odébb van még az. Aztán egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy kikapcsoltam a TV-t, elegem van a sok beszélgetésből, megnéztem mik is vannak nekem itt a Könyvjelzőmben letárolva. Egy filmmel kezdtem a feldolgozást, és nem bántam meg. Én nem tudtam erről a filmről, soha nem is hallottam róla, most viszont örülök, hogy megnéztem. A film címe Örökkön örökké. A normál YouTube-licenc számomra azt jelenti, hogy talán a fejemre sem fognak rákoppintani a közzétételért. Itt találjuk:

https://www.youtube.com/watch?v=mcWYeOmIOsw&feature=youtu.be

Végezetül idézném a YouTube-on olvasható ismertetést:

"Ha valaki egy életen át becsületesen dolgozik, annak öreg korára sem lehetnek gondjai." Ez a frázis jól hangzik egy öregek estéjén, de a valóságban már a nyolcvanas években sem állta meg a helyét. A film idős, nyugdíjas emberek sorsát villantja fel. Van, aki rászorultságból guberál, gyűjtöget vagy telefonügyeletet vállal. Közös a sorsuk: magányosak, s a társadalom, a család gyakran nem hogy segít, inkább keseríti az amúgy is nehéz napokat. Egyedül csak az unokának hiányzik a Nagyi, amikor örökre eltávozik. (port.hu)

Hétfőn Münchenben elhunyt Ekecs Géza, aki Cseke László néven szerkesztette Münchenben a Szabad Európa Rádiónál a rendkívül népszerű Teenager Party című műsorát. Én is rendszeresen hallgattam 1963 és 1967 között, főleg nyaranta, amikor otthon voltam a falumban. Ezután egy nyarat angyalbőrben töltöttem, azután meg egyetemista lettem, az érdeklődésem csökkent a műsorai iránt, meg időm is kevesebb lett. De az említett években sokat jelentettek nekem ezek a műsorok. Az akkori divatos külföldi slágereket csak itt tudtuk hallgatni.

Volt nekem a ház végében egy szobám, ajtaja a kert felé nyílt, messzire elhallatszott a Teenager Party szignálja, apámékra meg a szívbaj jött, mert annak idején nem dicsérték meg az embert a Szabad Európa hallgatásáért. Mondták ugyan hogy halkabban, de nekem beszélhettek. Ezek a számok csak kellő hangerővel értek valamit. Igaz, a számok végén próbáltam lehalkítani, de ez nem mindig sikerült. Mindnyájan abban bíztunk, hogy a hatalom meg tudja különböztetni, hogy valaki híreket hallgat-e vagy csak egy könnyűzenei műsort. Már nem tartozik ide, de a később a magyar rádióban elindított Komjáthy György által szerkesztett hasonló műsor jelentős konkurenciát jelentett Cseke László műsorának. Tudom, hogy Ekecs Géza, de most már maradjunk ez mellett. Végezetül javaslom olvassuk el az itt található írást is, mindent megtudhatunk róla és a műsoráról. Ezt követően pedig úgy gondolom olvassuk el az én esetemet is a Szabad Európa Rádióval a tatabányai építőtáborban.

Ekecs Géza meg nyugodjék békében, sokat köszönhetek neki. 

Az az igazság, hogy megint késésben vagyok, kicsit ellustultam, le vagyok maradva a TV programok tanulmányozásával, elnézést kérek. Este vettem észre, hogy ma azaz szerdán késő éjszaka lesz egy film, amit már egy hete kinéztem magamnak, hogy ajánlani fogom, aztán tényleg lusta voltam és elfeledkeztem róla. Viszont este már kikapcsoltam a gépem amikor észrevettem, sajnos már nem volt erőm visszakapcsolni, úgy gondoltam majd reggel. Éjszaka viszont felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy felkelek és megírom. Ennyit bevezetőül.

És akkor most a filmről. A cím elég bizarrul hangzik, nem is tudom az olvasó első blikkre mire is gondol? Hogy itt gyerekeket gyilkolnak sorozatban vagy gyerekek a gyilkosok? Esetünkben az utóbbiról van szó. De nem is sorozatgyilkosságról vagy valami ilyesmiről szól a film, ezek a gyilkosságok konkrétan nem függnek össze. Csak úgy vannak. Mindkettőnek megvan az oka, de ezek különálló okok. Ráadásul tovább bonyolítja a dolgot, hogy az egyik esetben a tettes és az az áldozat is gyerek, míg a másikban gyerek az áldozat, a bűnelkövető pedig a gyerekkor és a felnőttkor keskeny mezsgyéjén tartózkodó serdülő lányka. 

Az ilyen gyilkosságok felderítése sem szokványos módon történik. Az ügyben nyomozó rendőr sem kapkod, nem siet, valahol sejti, hogy nem tippel rosszul ha az egyik gyereket gyanúsítja társának a meggyilkolásával. A gyilkosságok itt sincsenek magukban, mindig körülveszi őket egyfajta környezet. Ettől is kiváló Szabó Ildikó filmje, ezért érdemes ma késő este 23.20-kor leülni a TV elé és a Duna TV-re kapcsolni. Persze ilyenkor már többnyire alszik az ember, de azért bízom benne, hogy a szolgáltatók eszközeivel sokan fel tudják venni. A videót már meg sem említem, pedig erre kiválóan megfelelne.

Végezetül nézzük meg mit ír a Port:

https://port.hu/adatlap/film/tv/gyerekgyilkossagok/event-tv-75357290/movie-905

Most látom, hogy semmit sem ír, de azért az alkotókat meg a szereplőket megnézhetjük. 

Tegnap Hajdúszoboszlón voltunk. Úgy mint egy éve is, csak akkor gyalázatos időjárás volt, most viszont nem lehetett panaszunk rá. Szép komótosan indultunk, kevéssel 12 után érkeztünk meg, rögtön fel is kerestük a nagy sátrat, ahol egy színpad volt középen, attól jobbra meg balra asztalok padokkal. A sátor végében a kínálat, libacomb hegyek, de megtalálhatók (újmagyarul megtalálhatóak, bővebben itt olvashatunk róla) voltak a hagyományos ételek is, ha valakit végképp nem érdekelne a Márton nap meg a libacomb különféle köretekkel.

A színpadon egy igen kiváló zenekar játszott hiteles népzenét, egy fiatal hölgy énekelt, két pár pedig időnként kipenderült a színpad előtti részre és táncolt egy keveset. Nekem tetszett a produkciójuk, a zenekaré is meg az énekes hölggyé is. Hazafelé ugyanott már egy citera zenekar játszott és egy néhány idősebb asszonyból álló kórus énekelt hozzá. Ők is nagyon értették amit csináltak.

Visszatérve az evésre én itthon nem szoktam libát enni, így aztán egy füstölt libacomb mellett döntöttem tepsis krumplival és párolt vörös káposztával. Én voltam a sofőr, így aztán inni nem ittam semmit. A fürdőben egy kevés vizet a mosdóban. Meg mikor visszamentünk a kocsihoz kólát a csomagtartóból. Mindig megveszek 8 palackkal, ezek szép lassan felkerülnek a lakásba, de azért mindig van ott egy-két palacknyi. Az ebédem egyébként 2.400 forint volt, még egész olcsó, ha meggondolom, hogy egy üveges Heineken sört 700 forintért adtak.

Az ebéd után egy kellemes üldögélés következett a meleg vizes medencében, majd 5 óra felé el is indultunk haza. Vettünk még néhány tócsnit, de én lassan kezdek leszokni róla, mert egyre kisebbek lesznek ezek a tócsnik, az ízük meg egyre inkább a halra emlékeztetnek, pedig nem mindig volt ez így. Legalábbis Szlovákiában nem, ahol egy időben rengeteget megettem.   

Hazafelé jó utunk volt, autópályán jöttünk. Tavaly nem, volt is egy apróbb malőr, nem volt nagy a kár, de több volt mint egy autópálya matrica. Ami egyébként nálunk sarcként is működik, 10 napost kell venni akkor is ha csak egy napra van rá szükség. Nem is értem ezt a visszafogottságot, lehetne 20 napos is a duplájáért. Na mindegy, nem morgunk, örülünk, hogy élünk. 

Egyébként gondolom mindenki kitalálta az előbbi írásom végén említett Facebook-os történet csattanóját. A barátnő addig tesztelte a férj hűségét Adél, néven míg szépen elszerette a barátnője mellől. 

Most látom, hogy kicsit elmaradtam. Az az igazság, hogy amikor filmajánlat van mindig megvárom, hogy lemenjen a film, aztán rögtön írok, hát ez most sajnos nem jött össze. Tegnap valahogy úgy alakult a dolog, hogy nem volt időm írni. Igaz, ebben én is ludas vagyok, ugyanis nagyon megkívántam egy kis erdei gombát. El is mentem a nagy piacra és vettem 1 kiló lila vagy lila szárú pereszke nevű gombát. Kettőt kellett volna, mert mire megabáltam meg megcsináltam a pörköltet igen kevés lett. Igaz, azért kétszer csak tudtam enni belőle. Első alkalommal kenyérrel, ma már csináltam hozzá szarvacskát is, tejfelesen kiváló volt. Megmondom őszintén tegnap mikor megjöttem kicsit fáradt voltam, eltettem vacsorára. Az ilyesmihez nyugalom kell. Kicsit hezitáltam megabáljam-e, hiszen gombát grillezve is eszik az ember, ott sincs abálás, de aztán győzött a gyerekkori tapasztalat, mi otthon mindig kicsit felforraltuk mielőtt nekiálltunk a pörköltnek. Így csináltam én is tegnap este. Finom volt, csak kevés. Ide bizony 2 kiló kell. No, majd legközelebb.

Sok megírandó témám van de ezeket nem lehet Hübele Balázs módjára megírni, nyugalom kell hozzájuk. Az meg legközelebb vasárnap lesz. Úgy hogy egyelőre elköszönök, vasárnap jövök.

Ja igen, még valami. Elolvastam ezt a Chatregényt. Hát a vége elég zavaros. A szerző nagy csattanót akart de valahogy nem sikerült jól összehozni szerintem. És egy kicsit giccses is.

Szerintem az jobb sztori, hogy a feleség meg a barátnője beregisztrálnak álnéven a Facebookra mondjuk Adél néven, aztán ez az ál Adél megkörnyékezi a férjet. Mindketten be tudnak lépni és olvasni a férj és Adél levelezését. Sokáig meg is teszik, megvitatva az olvasottakat. Aztán a feleség egyszer csak azt veszi észre, hogy nem tud többé  belépni a közösen létrehozott fiókba... Gondolom kitalálható a csattanó. Persze mindez nem 4 sorban leírva.