Morgómedve

Néhány hete nagy hirtelen paradicsomra volt szükségem, leugrottam hát ide a közeli zöldségeshez. Megvettem, hazamentem és hozzáláttam a vacsorámhoz. Vajas kenyér volt a vacsora paprikával és paradicsommal. Emlékeztem arra amikor Hajdúszoboszlóra jártunk családilag nyaralni és nem kaptunk étkezést csak szállást gyakran oldottuk meg így a vacsorát. Most meg ezt kívántam meg, annyira, hogy képes voltam lemenni a zöldségeshez paradicsomért. 

Szépen kipakoltam magam elé mindent ami a vacsorához kellett. A hideg vizet a hűtőből, amelyből egy plusz tablettával varázsolok fejedelmi italt a gyógyszer bevételéhez. A paprikát, erőset és édeset, hogy cifrázni is tudjam. Paradicsomot, kenyeret, ez utóbbit csak módjával és a vajat. Amit teavajnak hívnak, gyerekkorom óta nem tudom miért is nevezik így.  Ezen előkészületek után megkentem viszonylag vékonyan egy szelet kenyeret vajjal, vágtam hozzá egy darabka paradicsomot és erős paprikát, enyhén megsóztam őket és egy jó nagyot haraptam bele, hadd tobzódjanak az ízek az ízlelő bimbóimon. Fenséges volt, különösen a paradicsom íze. Ismét azt az ízt éreztem amit gyerekkoromban amikor csak kiugrottam a kertbe egy darab paradicsomért a zsíros kenyérhez. Nem is ültem le, nem is szeleteltem, csak úgy haraptam mint az almát. A paprikát is. Aztán két karéj kenyér után megint rohantam játszani a barátaimmal. De szép idő is volt. De tényleg!

Ma már szinte közhely, hogy visszasírjuk azokat az időket amikor nem volt videó, nem volt DVD, nem voltak a Tabletek és társai, TV is csak a hét 5, később 6 napján. Viszont sokat olvastunk, a kedvenc könyveket többször is. Ez ma már nincs. Ha vonattal jövök haza a fővárosból, végigmenve a vagonban mindenki korunk elektronikus csodáival múlatja az időt, egy-két ember olvas csak, ők is többnyire újságot vagy folyóiratot. Néha ha fiatalt látok olvasni teljesen meghatódom hogy ő még könyvet vesz a kezébe.

Kicsit elkanyarodtam, egy pár gondolat erejéig visszatérnék erre a paradicsom ízű paradicsomra. Nyilván a dolog nyitja az lehet, hogy én évek óta egy nagy üzletlánc üzletében vásárolom a paradicsomot, amely valószínűleg egy nagyüzemi termelés során született meg, ahol egyetlen dolog számított: a lehető legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredményt érjék el. Hogy annak a paradicsomnak milyen íze van az már nyilván nem fontos.  Én meg ezt vettem és ettem, az évek során hozzászoktam, el is felejtettem milyen íze van az i g a z i  paradicsomnak. Most meg összefutottam néhány olyannal ami kevésbé ipari körülmények között termett és rögtön más volt az íze. Hát ez lehet a dolog nyitja. Úgy gondolom ha mást nem is, de paradicsomot ezentúl is itt veszek majd a zöldségesnél. Még ha kicsit drágább is. Aki egyébként szintén megérne egy misét. De erről majd legközelebb.

Most, hogy a helyesírás kapcsán morgolódtam egy keveset eszembe jutott, hogy a középiskolában a mi nyelvtan könyvünkre az volt írva, hogy Magyar nyelv, zárójelben meg az, hogy Fogalmazástan. Én már akkor is csodálkoztam azon, hogy egy - többnyire bányában dolgozó - technikusnak miért van szüksége ilyen alapos fogalmazástani ismeretekre, de mivel bőven volt benne nyelvtani szabály is ezen nem nagyon akadtunk fel. Mindenesetre én jól jártam vele. Gondolom a Morgómedve írásakor bizonyára automatikusan felhasználom az ott tanult ismereteket is. Bár megmondom őszintén néhány évvel ezelőtt azért jobban ment a fogalmazás, kevesebbet bizonytalankodtam egy-egy mondat leírása után. De azért úgy gondolom még most is jól olvashatók az írásaim. Mikor elkészül az első változat elég sokáig javítgatom, csiszolgatom. Leginkább a szórendek szoktak változni.

Egyébként a magyart egy kedves kis öregúr tanította nekünk, elég magas volt a vérnyomása, én írattam fel neki a Nitropentont meg az Erposidot amivel akkor a magas vérnyomást kezelték. Én voltam a kollégium betegfelelőse, én asszisztáltam hetente kétszer a falu körzeti orvosának aki ilyenkor bejött egy fél órára megnézni a betegeket. Ilyenkor történt a gyógyszerek felírása is, a recepteket meg vittem a magyarórákra. Sok vidámság megesett ott velünk, ebből jó néhány elolvasható a Technikum című fejezetben. A Dodó bácsiról szólót ki is emeltem, ezzel búcsúzom mára.

Sajnos ezt elszúrtam. Az alábbiakat még tegnap megírtam de elfelejtettem beélesíteni, így nem is volt látható. Igazán sajnálom. Talán még sokakhoz eljut.

Szombat estére egy kiváló amerikai filmet ajánlok. A Duna TV-n 23 órakor kezdődik az "Éjféli cowboy" című film. Már ajánlottam korábban, most csak belinkelném ezt az ajánlatot:

http://morgomedve.blog.hu/2008/10/23/vegre_egy_jo_film_ejfeli_cowboy#comments

Itt pedig azt olvashatjuk amit a Port ír róla:

http://port.hu/ejfeli_cowboy_midnight_cowboy/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=48998345&i_topic_id=1

Kicsit későn lesz de érdemes lesz rá odafigyelni.

Nagy fába vágtam a fejszémet, meglátjuk mi lesz belőle. Régóta készülök erről az újfajta nyelvi szokásról írni, amelynek egyre több követője van. Szerintem egyfajta divatról van szó amely nem használ a nyelvünknek, külföldiek számára megtanulhatatlanná teszi, mintha eddig nem lett volna elég nehéz nekik a magyar nyelv. Ha meg nem divat vagy újfajta szokás, akkor én maradtam ki valamiből. Ez esetben elnézést a minősítésért.

Régóta zavar engem ez a kétfajta nyelv. Én ugyanis egyfajta magyar nyelvet tanultam, igaz, nem ment könnyen, sokat kellett gyakorolnom a helyesírást az iskolában is, aztán sokat kellett olvasni is hozzá, de azért szerintem sikerült jól megtanulni. Annak, hogy ennek nem mindig van nyoma itt a Morgómedvében inkább a memóriám romlása az oka, nem pedig, hogy rosszul sajátítottam el. Azért igyekszem helyesen írni és fogalmazni.

Nagy ívű írásra készülök a témában hónapok óta. Lelkesen gyűjtöm a legborzasztóbb példákat, hogy majd írok egy szöveget mindkét változatban, hogy az olvasó biztosan megértse miről beszélek. Ezek közül azonban csak néhányat sorolok fel, hogy tényleg mindenki értse miről van szó. A kifejezések valósak, az írott médiában jelentek meg. Hogy érthetőbb legyen egy kitalált szövegkörnyezetbe foglaltam őket:

"Az itt felvett összegek bármire fordíthatóak, az előterjesztett listák komolyan vehetőek. A beszerzés során követendő eljárás dokumentumai az internetről már letölthetőek. Javaslom ennek komolyan vételét, hogy a bűncselekmények elkerülhetőek legyenek, bár tudjuk, hogy az emberek befolyásolhatóak."

Szerintem sokkal szebb az alábbi változat:

"Az itt felvett összegek bármire fordíthatók, az előterjesztett listák komolyan vehetők. A beszerzés során követendő eljárás dokumentumai az internetről már letölthetők. Javaslom ennek komolyan vételét, hogy a bűncselekmények elkerülhetők legyenek, bár tudjuk, hogy az emberek befolyásolhatók."

Döntse el a kedves olvasó melyik tetszik neki jobban és melyik lehet a helyes és melyik lehet helytelen. Természetesen lesznek olyanok is, akik azt mondják majd, hogy mind a kettő helyes. És ezzel a véleménnyel nem lesznek egyedül, nyelvészek is vannak akik így gondolják. Két vélemény amelyet ismerőstől, rokontól hallottam. Ők is a rádióban vagy tévében elhangzott nyelvészekre hivatkoztak. Az egyik, hogy majd a nép kialakítja és azt fogadjuk el majd amely így kialakul. A másik pedig, hogy várjunk vele, majd kiforrja magát. Mindkettőt nagyon károsnak tartom. Szerintem egy magyar nyelv kell, hogy legyen és mindenkinek azt kell ismernie és használnia. A haza mellett a nyelvünk az amely a legfontosabb kincsünk, szerintem jobban kellene vigyázni rá. Mit mondok a magyarul tanuló külföldinek ha megkérdezi a címre tekintve, hogy melyik helyes? Hát mindkettő, mondhatnám a mai állapotok alapján. Gondolom csak nézne. Én nem tapasztaltam, hogy a németben vagy az oroszban ilyesmi előfordulna. Az angolban sem.

Hogy biztosak legyünk benne, hogy káosz van ezen a téren írjunk be egy kétszavas kifejezést a Google-ba, meg fogjuk látni, hogy nagyon nagyszámú találatot kapunk mindkét verzióra. Bár a címbéli szópárra ez nem vonatkozik, az "újmagyar" kifejezésre még lényegesen kevesebb találat van. Viszont írjuk be az alábbi kifejezéseket: fellelhetők adatok/fellelhetőek adatok. Az első esetben 122 ezer körüli találat van, az utóbbira 108 ezer. Vagyis a fellelhetők még vezet, de úgy gondolom már nem sokáig.

Úgy néz ki, hogy pillanatnyilag mindenki úgy használja ahogy gondolja. Ahogy esik, úgy puffan. A tendencia megjósolható: az "újmagyarból" előbb utóbb több lesz. Sajnos ezt a magyart "beszélik" általam nagyra becsült bölcsészek is, akiknek alapból helyesen kellene beszélniük illetve írniuk nyelvünket. Nem győzök csodálkozni. Saját korosztályomról van szó. Hát ez így nem jó. Tudom lesznek akik vitába szállnak velem, még ha nem is írják le, a másik oldalt fogják képviselni. Vagy megengedőbbek. Emberek vagyunk, előfordul. De nekem az a véleményem, hogy csak egyfajta magyar nyelv létezhet, amit lehet reformálni, de ezt ki kell hirdetni és következetesen behajtani. Nem csak úgy hogy valami elkezdődik, aztán hagyjuk, majd kialakul.

Írhatnék még a földrajzi nevek és idegen szavak és nevek írásáról is, de ez már túllépné kissé túlfűtött írásom kereteit. De azért csak gondoljunk az orosz eredetű szavakra és nevekre. Az írott sajtóban lehet leginkább példákat látni erre. Egyszerűen félelmetes amiket olvasni lehet.

A végére értem, mint írtam sokkal nagyobb ívű írást terveztem, ez lett belőle. Ha nem lenne igazam megkövetem az illetékeseket. De úgy gondolom hogy nem jó, hogy így van. Az sem, hogy vannak nyelvészek akik velem ellentétben sokkal liberálisabb felfogást tanúsítanak a kérdésben.

Nemrégiben azt írtam, hogy mondtam én, oroszul kell tanulni. Annak kapcsán írtam, hogy a közszolgálati televízióban megjelentek az orosz nyelvű hírek. Hát ez érdekes. Nem igazán tudom kinek szólnak ezek a hírek, de nyelvgyakorlásnak mindenképpen jók. Gondolom a volt Szovjetunió területén élő ismerőseim és barátaim nem fogják hallgatni, nem hiszem, hogy a mi csatornáink részét képeznék az ottani kínálatnak. Akkor nyilván azoknak szól akik Magyarországon élnek és dolgoznak. Azért ezek sem lehetnek sokan, úgy gondolom ez inkább egy gesztus. Ám legyen. Sokba nem kerül, néhány orosz anyanyelvű szerkesztő és bemondó megcsinálja azt a napi 10 percet.

És akkor most nézzük meg, mit is mondok én erről az idegennyelv tanulásról? Én bizony azt mondom, hogy az első tanult idegen nyelv ha lehet, legyen az angol. A világon nagyon sok országban angolul beszélnek, ahol meg nem, ott idegennyelvként sokan tanulják. Az Interneten angolul lehet legjobban elboldogulni, úgy hogy tényleg fontos, hogy tudjunk angolul. Második nyelvként a németet javasolnám. Magyarország gazdasági kapcsolatai  kiemelkedően jók a németekkel, Ausztria a szomszédunk, Svájcban is fontos nyelvnek számít. Közép-Európában is sokan beszélik a volt Monarchia területén. Úgy hogy én azt mondom, hogy ha megtanultunk angolul kezdjünk németül tanulni. Harmadik nyelvként javasolnám az oroszt. Oroszország nagy ország, a volt Szovjetunió még nagyobb, jól elboldogulunk vele. Aztán elboldogulunk az orosszal Közép-Európa szláv országaiban is. Nem azért mondom, de az én kollégáim nem nagyon tudtak oroszul, a főnökeim sem. Tudtak németül meg angolul, nem nagyon boldogultak vele a környező országokban. Én minden volt szocialista országban kiválóan elboldogultam az orosszal. Még a félszocialista Jugoszláviában is.  Hozzáteszem, hogy a német és az orosz felcserélhető, mint második idegen nyelv. Harmadik nyelvként viszont már engedhetünk az érzelmeknek és jöhet a francia, spanyol, olasz és egyéb nyelvek. Tehát akiknek ezek a nyelvek tetszettek világ életükben, nosza rajta vágjanak bele.

Végezetül essék még szó a kínai nyelvről. Sokan mondják, hogy kínaiul kell tanulni. Nem értek egyet vele. A kínai nyelv nagyon nehéz nyelv, túl sok energiát kell befektetni a megtanulásába. A kínaiak is tanulnak idegen nyelvet, leginkább angolt, úgy hogy szerintem ne gyötörjük magunkat, megleszünk mi enélkül is. Természetesen tudom, hogy a véleményem egy szubjektív vélemény, nyilván sokaknak más a véleményük. Őket semmiképpen nem szeretném megbántani. Természetesen ha valamiben nem értenek egyet velem szívesen olvasom el véleményüket a kommentekben.

Végezetül szerényen megjegyzem, nem mindenki tudja, hogy én nagyon jól tudok oroszul (ha ez jelent valamit 1975-ben tettem sikeres középfokú államvizsgát a Rigó utcában), elég jól tudok németül is, de angolul sem adnak el. Egyetemista koromban megpróbálkoztam néhány keleti nyelvvel is, be is szereztem néhány könyvet, de ez a lelkesedés alább hagyott. Majd erről is írok valamikor.

Örömmel jelentem, hogy megkerültem. Szerdán néhány kollégával együtt elutaztam Balatongyörökre a szokásos évi konferenciánkra és péntek este jöttem haza. Mindezt megfejeltem még egy szakestéllyel is. A ház előtt csak átpakoltam a cuccaimat a kocsimba és mentem is tovább a szakestély helyszínére, ahol feladatom is volt, én tartottam az úgynevezett Vidám poharat, ami tulajdonképpen egy vidám tárgyú felszólalás.

Visszatérve a konferenciára, ez egy jól bejáratott rendezvény. Minden alkalommal ugyanabban a szállodában vagyunk, itt étkezünk, itt lakunk és az előadások is itt vannak. A szakmai színvonalat neves előadók biztosítják, idén például az első 3 előadást egy akadémikus professzor, egy nagy külfejtéses bánya igazgatója és egy miniszteri biztos tartották. A többi előadó is a szakma elismert képviselői voltak. A hazai előadókon kívül már hagyományosan előadtak az Erdélyből, Lengyelországból és Szerbiából érkezett barátaink is. Egy svéd cég képviseletét egy olyan magyar kolléga látta el, aki korábban kohászként 35 évet húzott le egy kassai kohászati üzemben és jelenleg egy Nyugat-Magyarországi városunkban él.

Ennek a mi bányagépész- és bányavillamossági konferenciánknak van egy különleges tulajdonsága, hogy a résztvevők nagy része minden évben ugyanaz. Nagy részét írtam, ami azt jelenti, hogy mindig vannak olyanok is akik először jönnek el, őket is örömmel fogadjuk, bízva abban, hogy megtetszik nekik az a baráti légkör amit a helyszínen tapasztalnak és a következő évben is visszatérnek. Többnyire ez így is van.

A szokásomtól eltérően most nem az evéssel kezdtem a beszámolómat, ami tudatos volt, azt szeretném érzékeltetni, hogy azért itt nem az evés a lényeg. De azért az is fontos. Szerintem ha az ember éhes és szomjas nem arra figyel, hogy mi hangzik el elől az előadói pulpituson, hanem hogy mikor eszünk már. Hát itt ez nem így volt, jól tartottak bennünket, mint mindig.

Az érkezés estéjén svédasztalos vacsora várt bennünket, meglehetősen nagy kínálattal. Én egy kis tányér csülkös pacallal indítottam, majd megkóstoltam valami sajttal házasított sültet is bundában amihez egy gombás és fűszeres szósz is tartozott. Köretként olyan 5-6 cm átmérőjű krumplilángos félék voltak. Finom volt ez is. Aztán mivel az első adag a kistányér miatt éppen csak egy leheletnyi volt visszatértem ismét a csülkös pacalhoz, most már egy rendesebb tányérral. Egyébként a kistányér csak azért került a kezembe mert nem figyeltem oda és az első kanálnyi pacal már rajta volt amikor észrevettem. Ezután a fogyókúrámra gondolva már csak néhány süteményt ettem. A hátralévő időben már csak a reggelik voltak svédasztalos rendszerben, itt sem estem a mohóság bűnébe. Szót kell még ejtenem a csütörtök esti baráti találkozóról, ami bőséges ételkínálatot valamint finom borokat jelent, mindezt baráti társaságban elfogyasztva. Vacsora után a társaság kitartóbb része énekelni gyűlt össze, én ezeken már nem szoktam részt venni, leginkább a lustaság okán. Essék még szó a szünetben felszolgált lángosról amelyhez kis tálkákból mindenki maga vehetett fokhagymát (nem fokhagymás lét), tejfelt és reszelt sajtot. Természetesen megfulladni sem kell ezekben a lángosokban, van mivel leöblíteni.

Ha már az öblögetésnél tartunk, én minden évben tetemes mennyiségű bort, sört és konyakot kapok a külföldi barátaimtól, ezek ki szoktak tartani egy darabig. Idén fordult elő először, hogy a hét decis konyakot nem tudtam mind meginni, még a tavalyiból megvan a fele. Hiába no, én is öregszem.

Mint írtam az elején péntek este szakestély volt, szerintem jól sikerült, jól éreztem magam. Tegnap meg lustálkodtam, bár a boltba elmentem, nem volt itthon már semmi. Kicsit elfáradtam az elmúlt napokban, igen vágytam rá, hogy minden kötöttség nélkül csak úgy ellegyek. Hát ez volt tegnap. Egyelőre ennyit gondoltam, hamarosan jelentkezem más témával. 

Ma reggel keresgéltem a csatornák között amikor legnagyobb meglepetésemre a Duna World csatornán orosz nyelvű híreket találtam. Egy bájos ifjú hölgy olvasta a legújabb híreket, akcentus nélkül. Gyanítom orosz lehet az anyanyelve. Ez valami új dolog lehet, idáig még nem találkoztam vele. Úgy vettem ki, hogy az éjféli kiadás az eredeti, reggel 9 tájban csak ismétlik. Hát ez érdekes. Itt megnézhetjük a kezdési időpontokat:

http://port.hu/orosz_nyelvu_hirado/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=49166039&i_topic_id=1

Én mindig mondtam, hogy érdemes oroszul tanulni. Idegen nyelven a köztévében csak két híradó érhető el, angolul és oroszul.

Csütörtökön, szeptember 24-én ismét vetítik a Duna TV-n Sándor Pál kiváló filmjét a "Szerencsés Dániel"-t. Sajnos 0.20-kor kezdik, viszont gondolom sokan fel tudják venni valamilyen módon, azt mondom érdemes. Írtam már róla, nem ismételném meg, itt elolvashatjuk. A Port linkjét viszont aktualizálnám:

http://port.hu/szerencses_daniel/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=48952694&i_topic_id=1

Vénasszonyok nyara van, emlékszem régen, még a rendszerváltás előtt ekkor mentünk a Nyírségbe almát szedni. Ezeken ugye mindig voltak hallgatók és oktatók. Már nem emlékszem milyen arányban, az utóbbiak száma karonként és évfolyamonként olyan 5-6 fő volt. Eleinte egy hetes turnusok voltak, aztán egyszer megpróbálkoztak két hetessel is. Az ide beosztott oktatók többnyire fiatalok voltak, sokszor fiatal házasok. Az ifjú felségek már akkor sem viselték könnyen hogy ha párjuk hosszabb időre magukra hagyják őket a hitvesi ágyban, így aztán nagy tülekedés nem volt, többnyire a vezetők döntöttek a kérdésben. Előfordultak olyan esetek is amikor az egy tanszéken lévő minden fiatal beszállt a dologba és mondjuk a hét felében leváltották a kint lévőket. Aztán mikor bevezették a 2 hetes turnusokat is ezt a módszert már kötelezően alkalmaztunk, igaz a váltás nem háromnaponta hanem hetente történt. Szóval nem volt ez egy népszerű dolog, nem is nagyon tülekedtünk.

Az oktatók között egyvalaki volt a vezető aki az egész évfolyamért felelt. Nálunk akkortájt egy évfolyamon olyan 100-110 fő körüli létszám volt. Mi úgy neveztük ezeket kiemelt oktatókat, hogy bandagazda. A kifejezés régi, még a háború előtti. Úgy gondolom idénymunkások állhattak össze egy csoportba, az ő dolgaikat intézhette ez a bandagazda. A bandagazdák a nyár felé beültek egy mikrobuszba és az egyetemi fő-fő felelős vezetésével leutaztak abba az állami gazdaságba ahová majd az egyetem megy almát szedni. Ilyenkor az állami gazdaság vezetőivel különféle megbeszélések folytak, megbeszélték a részleteket, megtekintették a szállásokat. Amelyek azért elég túlzsúfoltak és igénytelenek voltak de azért a hallgatóink megtalálták a módját, hogy jól érezzék magukat. Állítólag egy ilyen alkalomkor kiderült, hogy nem tudják megoldani, hogy a lányok egy része ne a fiúkkal egy hálóteremben aludjon. Az illetékes vezető erre összeráncolta a homlokát, majd legyintve csak ennyit mondott: abban a hidegben ami itt lesz a nemi különbségek úgyis eltörpülnek. És mentek tovább.

Hát reggelente tényleg hideg volt. Én vettem Kisvárdán egy hőmérőt, amikor ébresztettem őket megmértem, 13 Celsius fok volt a teremben. A fiatalok hálózsákokban aludtak, szerintem tojtak a hidegre. Késő délután bementek Kisvárdára a diszkóba, mikor megjöttek nem sokat foglalkoztak ők a hideggel.

Azért mindig voltak problémák, ezek az oktatási rektorhelyettesnél csapódtak le. Aztán egyszer az illető gondolt egy nagyot és eljött velünk almát szedni. Gondolhatta, hogy a személyes tapasztalatok alapján lehet legjobban megítélni mennyire jogosak a panaszok. Az illető bányász volt, így aztán velünk bányász oktatókkal került egy szobába. Sajnos nem volt szerencséje, 2 napig szakadt az eső, ki sem tudtunk menni az almáskertbe, végig dumáltuk a 2 napot, aztán a második nap végén nem bírta tovább és hazament. Gondolom azért otthon is volt dolga, mármint az egyetemen.

Az indulás élvezetes volt. Évente egyszer a személyvonatok kijöttek az egyetemig az erőmű számára épített iparvágányon, ez ott van a kollégiumok mellett, sokat nem kellett cipekednünk a cuccainkkal. Nem is baj mert a pálinkának súlya van. A vonaton aztán előkerültek az üvegek, alakult a hangulat. Mire megérkeztünk senkit nem érdekeltek a kissé zord körülmények. Aztán azért másnap reggel mindenki ott volt az indulásnál.

Az almaszedést teljesítmény alapján fizették. A nap végén az állami gazdaság emberei összeírták melyik brigád mennyi almát szedett, ez képezte az elszámolások alapját. Ez minden nap megtörtént. Aztán már a hazaérkezést követően úgy 2 hét múlva megérkezett a pénz is. A munkadíjból levonták az étkezési költségeket. Sokan nulla eredményre törekedtek, ami azt jelenti, hogy csak annyi almát szedtek amiből a kaját le tudták vonni. Olyan nem volt, hogy  be kellett fizetni mert a leszedett alma nem fedezte a beburkolt ennivalót.

Volt néhány hallgató akinek 1 forintokat fizettem ki. Hogy hogy tudták ilyen ügyesen belőni a szedett mennyiséget nem tudom.  Nagyon sok oktató is beállt szedni, bár nekik nem volt kötelező. Valóban nem, de könnyebben telt a nap. Meg furcsa is lett volna, hogy a hallgatók dolgoznak, mi meg kvaterkázunk. Így aztán mis is dolgoztunk, hol ide hol oda kiürítve a vedrünket. Az eső után szép idő jött, kellemes meleg őszi idő. Kaptunk tízórait is, zsíros kenyeret. Időnként paprikát is hoztak hozzá, ilyenkor madarat lehetett fogatni velünk. Egy kis zöldpaprika nagyon fel tudja dobni a zsíros deszkát. Én úgy gondolom a Kisvárdai Szeszipari Vállalat is jól járt velünk. Berúgott hallgatót és oktatót nem láttam. Aztán hamar eltelt a hét és jöttünk haza, szintén az Egyetemvárosig. 

Aztán voltak akik a Hegyaljára jártak aszú szemeket szüretelni. Hát ez azért kemény dolog. Októberben, amikor már beköszönt az esős idő sárban mocsokban hajlongani a szőlőtőkék körül és szemenként szedegetni le az aszúszemeket. Ha nekem kellene csinálni inkább soha nem innék tokaji aszút. Hálaistennek ez nem tartott sokáig úgy emlékszem. Talán 2 alkalommal ment oda az egyetem. Az almaszedés sokkal jobb volt.

Végezetül néhány kiszólás a Budapesti Műszaki Egyetem almatáborából: 

- Hát kedves bátyám maguk nem igazán értenek az alma termesztéshez, megeszem a kalapom ha erről a fáról lejön 3 kilónál több alma.

- Hát akkor én is, fiam, mert ez körtefa.

És egy másik: Figyelj, ha ma sem zuhanyzol holnap nem megyek veled egy fára.

Lőrinc napján lehetett olvasni a helyi hírek között, hogy a lőrinces dinnye és körte már nem az igazi, tehát dinnyét és körtét most már ne együnk. A dinnye rendben van, de vajon ezt a körtét honnan vették? Vagy lehet, hogy én vagyok lemaradva? Létezik olyan, hogy 66 éves koromig csak azt hallottam, hogy Lőrinc nap után már nem jó dinnyét enni mert Lőrinc "belepisilt" a dinnyébe és a körtét soha? Mert ez tényleg így van. A körtét soha nem emlegette senki. Mint ahogy elég sok körtét meg szoktam enni a nevezetes dátum után is és még soha nem éreztem, hogy nem lett volna ízletes. Nem lehet, hogy itt valami tévedés van?

Abban viszont amit ma olvastam biztos, hogy az van. A mai helyi lapban van egy riport egy fiatal zongoraművésznővel, aki emellett tanár is, pszichológus is, sőt korrepetitor is, és tőle idézi a lap, hogy "Három éve elindítottam a doktori iskolát, ez folyamatban van". Nyilván elírás lehet, ugyanis doktori iskolákat egyetemek szoktak indítani, illetve inkább egyetemi karok, többnyire karonként egyet, mert nagyon szigorú követelmények vannak ezekkel a doktori iskolákkal szemben. A doktori iskolák élén általában akadémikusok vagy akadémiai doktorok állnak. Nyilván itt arról van szó, hogy az ifjú hölgy a doktori képzésben vesz részt már 3 éve és ez még most is tart. Amelynek sikeres elvégzéséhez egyébként sok sikert kívánok.

A harmadik dolog amiért írni kezdtem az, hogy tegnap hallottam a televízióban, hogy a migránsok dörömbölnek a kerítésen. Hát ezen a drótkerítésen ez nehezen menne. Az ajtón viszont lehet, ami a vasúti síneket zárja le a két ország között. És ha már itt tartunk azon a péntek délutánon hallottam amikor a migránsok elindultak a Keletitől gyalog Ausztriába, hogy sétálnak. Hát ezt azért nem nevezném sétának. Mint ahogy azokat a botokat sem sétapálcának amelyekkel idősebb emberek segítik mozgásukat. Pedig ilyenre is van példa, nem is egy. Ezt még nagyjából meg is értem, mert régen volt a görbebot, ami felül tényleg görbe volt. Most viszont ezt a kereszt kiképzésű fejrészes botot én sem tudom hogy nevezni. Esetleg tud valaki segíteni?  

Szívesen ajánlanék valami filmet is, de hát sajnos nincsen. Éjszaka megnéztem a "Hullámvasút" című amerikai filmet, jelezték, hogy Henry Fonda is játszik benne, no mondom akkor megnézzük. Én már akkor úgy is fel szoktam lenni, ha meg nem majd felébredek a beprogramozott videó bekapcsolására. Így is lett. Hát a film jó közepes volt, Fondának viszont nem nagy szerep jutott. Két jelentben szerepelt egyenként 2-3 mondattal. Kicsit több volt mint a vacsora tálalva van. Viszont gondolom kapott annyit érte mint egy kevésbé befutott színész egy teljes filmért. Vagy kettőért.

Elköszönök, kiülök még olvasni egy kicsit az erkélyre. Vénasszonyok nyara van, régen ilyenkor elmentünk almát szedni a Nyírségbe. No egyszer majd mesélek erről is.

Utóirat: Most láttam egy képet az újságban amin tényleg egy olyan kerítésszakasz látható - gondolom Röszkén - amin valóban  lehet dörömbölni. Tehát az erre a kérdésre vonatkozó megjegyzésemet visszaszívtam, sőt, ezer bocs meg egy anyamedve, ahogy gyerekkorunkban mondtuk.