Morgómedve

Azt hiszem megtaláltam a megoldást. Idő hiányában ma is sült lapocka volt a vacsora. Annyira éhes voltam már, hogy a kötözött lapockával nem is molyoltam. Aztán mikor kisült a hús és megláttam az enyhén vizes zsírt megtaláltam a megoldást: beledobtam egy szelet kenyeret, megforgattam és köretként tálaltam. Ha valaki ismeri a csehek knédlijét akkor el tudja képzelni miről is beszélek. Tehát, summa summarum a húsból kisült, enyhén vizes zsírt (továbbiakban zaftot) a vacsora részének tekintettem és jó étvággyal megettem a hússal együtt. Finom volt és ezzel megszűnt az egész estémet nyugtalanná tevő dilemma is. Szerintem jó megoldás, akárhogy is nézzük.

Tegnapelőtt megsütöttem 2 kacsacombot. Imádom a kacsacombot, jól lesütve fenséges eledel. Néhány hete akciós volt a Lidl-ben, beszereztem néhányat. Tegnapelőtt reggel aztán kivettem kettőt a mélyhűtőből, estére szép kíméletesen kiengedett, csak meg kellett mosni, megszórni fűszerrel és már mehetett is be a sütőbe.

Sütésre nekem van egy sajátos technikám, hogy ne kelljen tepsit mosogatnom. Vannak alumínium tálaim amelyek kissé vastagabb alufóliából készültek, sok tartásuk nincs, de arra amire használom jók. Ezekből egyet  kibélelek 2 réteg alufóliával és ebbe helyezem bele a befűszerezett kacsacombokat. Korábban beletettem egy rácsot és arra helyeztem a combokat, hogy lecsurogjon a zsír, de újabban közvetlenül a fóliára helyezem a őket.

A combok behelyezését követően alufóliával jól lefedem az egészet és sütőben kis lángon nagyjából 45 percig párolom, majd ezután leveszem a fóliát és 20-25 perc alatt zsírjára sütöm. Vegyes vágott savanyú szolgál köretként, a csípősebbik fajtából. Igen finom dolog, ajánlom másoknak is. Nem túl sok, nem is zsíros, tehát még fogyókúrásnak is tekinthető. De térjünk vissza a kacsacombjaimhoz.

Miután a combokat kiszedem az alumínium "tepsiből" ottmarad a zsírja, ami egy veszélyes dolog a fogyókúrázó számára. Tegnapelőtt is ottmaradt, gondoltam ha majd megfagy a fóliába göngyölve kidobom a szemétbe. Természetesen meg sem fordult a fejemben, hogy kitunkoljam. Aztán telt múlt az idő, órák is elteltek, ahogy éhesebb lettem egyre inkább kívánatosnak tűnt ez halványan aranyló kacsazsír. Akkor kellett volna kiönteni amikor harmadszor mentem el mellette a konyhában, de nem így tettem. Nem akartam megenni, de nem is öntöttem ki. Ekkor már arra is gondoltam, hogy ha nem lennék álmos, akkor késő este inkább ezt egyem meg egy-két leheletnyi vékony kenyérszelettel mint egy kis parasztkolbászt a  hűtőből. Tehát ekkor már felmerült a kitunkolás gondolata, de még kitartottam, hátha nem lesz semmi a késői lefekvésből. Én ugyanis nem tudok éhesen elaludni. Állandóan arra gondolok, hogy éhes vagyok, így aztán mindig evés a vége. De csak ha későig vagyok fel. Aztán még néhányszor kimentem a konyhába és egyszer csak azon az egy méteren ami az asztal és a hűtő között volt megszületett a döntés. Tudtam, hogy elvesztem. Már nyúltam a kenyérért a hűtőbe és tunkoltam is kifelé. Az agyam meg kikapcsolt, a kezemet már a vegetatív idegrendszerem mozgatta. Hát mit mondjak? Fantasztikusan jó volt. Igaz nagyon kevés kenyeret ettem hozzá (mindkét oldalát belemártottam a zsírba) mégis komoly lelkiismeret furdalásom volt gyengeségem miatt.

Ezt megelőzendő tegnap már másképpen jártam el. Tegnap ugyanis egy kis lapockát sütöttem, igaz, melléraktam néhány szelet kötözött lapockát is. Utóbbi még a Húsvét utáni nagy akciós kiárusításokból maradt. Kicsit untam már nyersen, gondoltam kipróbálom, milyen lehet sütve. Nagyon finom volt. A lapocka kissé száraz, ez egy kicsit zsírosabb, a kettő együtt éve pont tökéletes. Aztán itt is megmaradt a zsír, azonban fölmérve a megevett mennyiséget, a megmaradt zsírt kevéske kenyérrel a vacsora részének tekintettem és ki is tunkoltam, elkerülendő az előző napi nagy kísértéseket.

Tanulsága is van a dolognak. Ilyen esetekben szemrebbenés nélkül ki kell dobni a megmaradt zsírt, mert ha nem így történik akkor hiába a kenyérmentes vacsora, bizony a kenyérre később szükség lesz. Na persze a kidobáshoz is kell lelkierő, hiszen nagyon jól néznek ki ezek a zsírok, beleértve a hurka- és kolbász zsírokat is. Úgy hogy nem is tudom, hogy lesz a jövőben. Majd meglátjuk.

Vasárnap kora délutánra ajánlanék egy nagyon jó magyar filmet. Már ajánlottam korábban is, nyilván nem írom le még egyszer, javaslom olvassuk el amit korábban írtam:

http://morgomedve.blog.hu/2013/01/26/filmajanlat_veri_az_ordog_a_feleseget_angi_vera

A Port linkje már nem jó, helyette ezt ajánlanám:

http://port.hu/veri_az_ordog_a_feleseget/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=46950241&i_topic_id=1

A filmet vasárnap délután fél 3-kor láthatjuk a Duna TV-n. Nagyon ajánlom mindenkinek, idősebbnek, fiatalnak egyaránt.

Néhány nappal ezelőtt ajánlottam egy filmet, a "Mad Max"-ot, de már megbántam. Megbántam, mert a filmhez valakik hozzányúltak és ez nem vált a film előnyére. Először is eltűnt a filmből 6 perc. A Port szerint a film hossza 89 perc, a valóságban 83 percig tartott. Tudom mert felvettem videóra. Aztán valaki vagy valakik túl véresnek találhatták mert tompítottak rajta. Például abban a jelenetben amelyikben a nő autójában menekülőre fogja és az egyik briganti rádob egy láncot, bizony a keze is ott marad a lánccal együtt, amit az autón meglátva lesz a nő rosszul. Aki korábban nem látta a filmet törheti a fejét mit is láthatott, ami a sokkot kiváltotta, bár később mikor a rendőr egy nejlon zacskóban elvisz valamit ez kitalálható.

Aztán hiányzott az a jelenet is ahol a motoros főnök vagy a motorján vagy egy autóban, már nem emlékszem, ölében viszi a "sebesség istenének" a koporsóját. Hibádzik az a jelenet is amelyikben a rendőr egy fűrészt ad át a másik gazembernek. Az eredeti filmben ugyanis az  elé a dilemma elé állítódik a rossz ember, hogy vagy levágja a saját lábát, vagy ott hal meg amikor felrobban az autó a kifolyó benzin miatt. Igaz, a néző is csak a robbanást láthatja a távolból, nem tudhatja mi lett a vége, én arra saccolok, hogy nem esett neki a lábának a fűrésszel. Mint tudjuk a filmnek itt a vége, a valóságban nem. Az eredeti film valahol ott ért véget, hogy a motoros főnök menekül a rendőr elől, egyre gyorsabban mennek, aztán egy bukkanó után hirtelen előtűnik egy hatalmas kamion, ami elől  a motoros már nem tudott kitérni. Ez a jelenet lényegesen tompítottabb körülmények között korábban megtörténik ugyan, de annakidején nem véletlenül került a film végére. Így viszont mindenkinek nagy meglepetést okozhatott mikor egyik pillanatról a másikra hirtelen megjelent a főcím jobbra, úgy ahogy ezeken a csatornákon az megszokott. Pár név és kész.

És hogy mi okozta a bosszúságot? Hogy az ember lelkesen ajánl egy jó filmet, aztán levetítenek neki egy majd hogy nem vasárnapi matiné szintjére lebutított változatot. Vagyis égetem magam a filmajánlatommal. Hát ezért. Mondjuk kíváncsi lennék vajon hol és ki követte el? Nem hiszem, hogy az eredeti alkotógárda, hiszen a film 36 évvel ezelőtt, 1979-ben készült. Nyilván ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Nem akartam hinni a szememnek amikor a könyvtárosok levelező listáján megláttam, hogy valaki kölcsönözhető példányt keres a Petőfi Sándor által készített Robin Hood fordításból. A meglepő leginkább az volt számomra, hogy egyrészt nem tudtam róla hogy - az általam legnagyobb magyar költőnek tartott - Petőfi Sándor műfordítással is foglalkozott, másrészt az is meglepett, hogy hogy volt energiája 26 éves korára megírni közel 1000 verset és emellett megtanulni egy idegen nyelvet olyan szinten, hogy műfordításra is vállalkozzon? Azt már meg sem említem, hogy fiatal felesége volt, nyilván vele is foglalkozni kellett, aztán a forradalom és szabadságharc aktív résztvevője is volt, tudunk arról is, hogy sokat utazott, szóval nem értem én ezt. Ha róla van szó tényleg fantasztikus tehetségű embert veszített el a nemzet Segesvárnál. Viszont lehet, hogy tévedek és nem a költő Petőfi Sándorról van szó, ez esetben csupán egy érdekességről szólt a mai írásom.  Mindenesetre érdekes ez a katalógus cédula, gondolom mások is elgondolkoznak rajta. 

Az RTL Klub nem az a csatorna amit gyakran néznék. Filmet különösen nem, mert nem az én ízlésem szerint állítják össze a kínálatot. Nem is szoktam nézni a műsorújságban sem, azon az alapon, hogy úgysincs benne semmi. Most viszont véletlenül megláttam, hogy vasárnap este egy kiváló filmet láthatunk. A film címe "Mad Max", vagyis "Őrült Max", ha lefordítom. Hogy mitől örült az a bizonyos Max? Attól, hogy feleségét és gyermekét brutális módon megöli egy motoros banda, amely nem riad vissza egyéb súlyos bűncselekményektől sem. Max nem a klasszikus értelemben vett őrült, inkább egy olyan ember aki szerető családjának elpusztítását meg kívánja torolni, és meg is teszi, mégpedig nem is úgy hogy folyik a vér mint Tarantino kultuszfilmnek becézett "Ponyvaregényében", hanem az itteni "törlesztés" módszerei inkább az intellektuális megoldások közé sorolhatók. 

A "Mad Max" egy nagyon profi módon elkészített, izgalmas és látványos film. Mel Gibson csodálatosan alakítja a boldog családapát, majd később a gyilkosokkal történő leszámolót. Többet nem is írnék, kérem higgye el a kedves olvasó, hogy ha még nem látta, érdemes leülni a TV készülékek elé vasárnap este 21.45-kor és az RTL Klub csatornájára kapcsolni. Végezetül nézzük meg mit ír róla a Port:

http://port.hu/mad_max/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=46873771&i_topic_id=1

Bizony bizony, csacskaságokat is ír, szó sincs biciklis bandáról, motorosokról van szó, de azért elolvashatjuk. Lényegesebb, hogy a filmet megnézzük.

Szombaton este kissé balfácán voltam, elismerem. Úgy időzítettem, hogy a bevásárlásom este 6 és 7 óra közé essen, hogy 7 órakor vehessek féláron néhány ételt az Auchan-ban működő önkiszolgáló étteremben. Mint már korábban is írtam, itt este 7-kor kezdik kiárusítani a megmaradt ételeket, féláron. Már többször vettem itthonra is néhány adagot, mindig elégedett voltam.

Fél 7 tájban érkeztem, bementem az Auchan-ba vásárolni, közben meg sűrűn pislogtam az órámra. Végül nem is tudtam mindent megvenni amit akartam, mert mennem kellett kifelé, hogy le ne késsem a 7 órát. Nincsenek ilyenkor túl sokan, de azért ajánlatos 7 előtt ott lenni, hogy első legyen az ember. Már a választék teljessége miatt is. Első is voltam, igaz mikor pontban 7 órakor az eladónő megkérdezte ki az első, egy hölgyet magam elé engedtem, aztán még egy másikat is. Végül én következtem, vettem is 4 adagot. Közben viszont a bevásárló kocsim őrizetlenül maradt az oszlop mögött. Én is észrevettem, hogy baj lehet belőle, de akkor már nem akartam elhagyni a pultnál lévő helyemet. Ennek meg is lett a következménye: egy 2 literes kólát kiemelt valaki a kocsiból. Ezt már csak az autónál vettem észre. Csupán ez a kóla kellett neki, pedig ellophatta volna az Elmex fogkrémeimet is, darabja ezer forint felett van, a másfél kiló lapockát is, az akciós erős paprikát is, és még egy csomó mindent, hiszen kis híján 10.000 forintot hagytam a pénztárban. Szerencsém volt, csak ez a kólát emelte ki. Nagyon szomjas lehetett már. Végül is olcsón megúsztam. Persze mint minden történetemnek ennek is van tanúsága: időben kell menni és 7 előtt be kell pakolni a kocsiba.

Úgy tűnik idén is elmarad a kávézás Bécsben az amerikai levelezőtársammal. Úgy volt, hogy idén befizet valami európai társasutazásra, amelyben Bécs is szerepel és nekem csak oda kell kimennem, hogy megigyuk végre azt a kávét a Mariahilfer strassén. Elmarad, mert a munkatársa kilépett, egyedül maradt a templomban ahol dolgozik és nagyon sok a dolga. Tavaly még azt írtam volna, hogy hát nem bánom, idén viszont már szívesen túlestem volna rajta. Már csak azért is mert annyira komoly volt a szándék, hogy nagyon beleéltem magam.

Igaz az angolul való beszéd még most is riasztott, de bíztam benne, hogy az éles helyzet meg a kényszer kihozta volna belőlem a tudásom. Voltam én már hasonló helyzetben, néhány éve mikor a kanadai rokon itt volt az amerikai jövendőbelivel (akiből végül is nem lett jövendőbeli pedig aranyos asszonyka volt) a pályaudvaron a vonatra várva már az angol igeidőkről értekeztem vele, nagyvonalúan megjegyezve, hogy szerintem az angolok is csak az egyszerűbbeket használják, ami azért nagyképű duma, mert gőzöm sincs, hogy mennyit használnak, hiszen annyira nem tudok angolul. Úgy hogy a bécsi utazás idén elmarad, talán majd jövőre. Addig is erőt gyűjtök.

Azt hiszem még soha nem volt ilyen kevés néznivaló a TV-ben mint mostanában. És ennek most nem műsorszerkesztési okai vannak. Egyszerűen arról van szó, hogy miután az M1 hírcsatorna lett a korábban itt nézhető műsorok ma már kiesnek. Maradt az M2, a Duna és Duna World. Az M2 napközben gyermekcsatornaként működik, este pedig Petőfi TV-ként. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én itt még nem találtam olyan műsort ami érdekelt volna. Maradt a két Duna TV. A régi Duna TV megőrizte profilját, elvileg tehát itt változatlan a műsorstruktúra, ugyanez mondható el a Duna World-ről is. Ami azért sajátos szerepet tölt be a hazai televíziózásban, nem is nézem túl gyakran.

Summa summarum az új hírcsatorna belépésével lényegesen szűkült a TV-ben látható filmek száma. Persze lehet azt mondani, hogy egy televízióban nem csak filmeket kell nézni. Ez így igaz, de én azokat szeretem. Hát ez a helyzet pillanatnyilag, ennek megfelelően egyre gyakrabban nézek esténként filmeket a videó gyűjteményemből. Éreztem én mikor elkezdtem gyűjteni a filmeket, hogy szükség lesz még ezekre. Jól éreztem. És mit csináljon akinek nincs videó kazetta gyűjteménye? Marad a viszonylag drágán beszerezhető DVD vagy a YouTube. Sok minden megvan azért ott is. Emlékszem néhány éve azt olvastam valahol, hogy a jövő TV nézője az Internetről fogja összeállítani a saját TV műsorát. Úgy gondolom eljött ez az idő, lehet egyedileg összeállítani a néznivalókat.

Az elmúlt 2 napban nem sokat ültem számítógép előtt, ugyanis vendégünk volt. A többes szám azért van, mert ketten fogadtuk a távolról jött vendéget és feleségét. A társam egy évfolyamtársam volt, ő is jó barátságban van vendégünkkel, bár ő másik tanszéken volt. De kezdjük ez elején.

39 évvel ezelőtt megjelent a tanszékünkön 2 fiatalember a Szovjetunióból, azzal, hogy megpályáztak két ösztöndíjas helyet a tanszékünkön és itt szeretnék megcsinálni a kandidátusi disszertációjukat. Kicsit szokatlan volt a dolog mert ez fordítva volt szokásos, azaz, hogy a magyar fiatalok utaztak a Szovjetunióba, hogy ott szerezzenek tudományos fokozatot. Mint írtam ez ebben a formában nem volt szokásban, nem is hallottam róla, hogy ilyen lett volna. Így aztán tényleg érdeklődéssel néztünk a dolgok elébe. Persze semmi különösebb érdekességnek nem lehettünk tanúi, mindketten szorgalmasan végezték a dolgukat, mi meg segítettük őket ha kellett. Közben meg össze is barátkoztunk. Főleg ezzel a cimborával, aki az elmúlt két napban itt volt. Mivel nős volt, egy év múlva megérkezett a feleség is, egy igencsak szép és bájos fiatalasszony. Mivel gépészmérnök volt, neki is akadt munka az egyetemen. Aztán letelt a 3 év, kellett még egy kis haladék, azt is megkapták és 4 év után mindketten sikeresen megvédték kandidátusi disszertációjukat, amiért becsületesen megdolgoztak. Ezután hazautaztak, nem is találkoztam Szergej barátommal 2006-ig. Akkor Budapesten voltak egy konferencián és leugrottak néhányan egy pár órára Miskolcra. Írtam is róla, 2008-ban, itt elolvasható. Az írás vége felé található a megfelelő rész. Ekkor a tanszéken beszélgettünk vagy két órát, majd kiugrottak még a Barlangfürdőbe egy kicsit fürödni. Gondolom leginkább a társak kedvéért.

Aztán megint évek teltek el, amikor is néhány hete írt, hogy intézi a vízumot, egy hetet töltenek Magyarországon, leginkább Budapesten, de szívesen leruccannának egy napra Miskolcra is. Természetesen megörültem, aztán rábeszéltem, hogy jöjjenek inkább 2 napra. Egy nap semmire nem elég. És így is lett. Hétfőn délelőtt érkeztek, tegnap este utaztak el. Hétfőn a tanszéki kollégákkal találkoztak meg a fentebb említett kollégával aki egy másik tanszéken húzott le 40 évet, viszont a kollégiumban együtt laktak annakidején. Késő délután kivittük őket Lillafüredre, este ott vacsoráztunk.

Másnap délelőtt fürdőztek egyet a Termálfürdőben, én addig gyógytornán meg fizikoterápián voltam a térdeimmel. Ezután egy tanszéki kolléga vendégeiként ebédeltünk Diósgyőrben. Ezután következett egy tartalmasabb városnézés majd elutaztak Budapestre. Én egy kicsit elfáradtam, leginkább a térdeim miatt, de jól vagyok. Örülök, hogy 35 év után vendégül láthattam őket. Aranyos, kedves emberek, öröm volt velük együtt lenni. Hívtak Kurszkba is, de hát az már messze van nekem. Viszont Moszkvába még készülök, ott biztos találkozunk.

Hát ez volt velem a 2 napban. Most még megint elfoglalt leszek, péntektől várható egy kis szusszanásra lehetőség. Még annyit, hogy itt lehet látni egy fényképet róla, biztos vagyok benne, hogy az olvasóim is szimpatikus embernek fogják találni. :)