Morgómedve

A legutóbbi írásom végén utaltam rá, hogy ebben a kategóriában amiről Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója szól ismerek még egy írást. Egy blogot, írója pedig Jászlánynak nevezte el a blogját és a Freeblogon volt olvasható. Azon a Freeblogon ahol én is kezdtem annak idején a blog írást, meg még nagyon sokan. 

Volt akkoriban egy összetartó társaság azokból, akik szintén blogot írtak. Kölcsönösen olvasták egymás írásait, véleményüket gyakran el is mondták, szóval jól együtt volt egy társaság melynek tagja volt Éva a Jászlány is. Én úgy gondolom ők már barátok is voltak. Én nem voltam közvetlenül tagja ennek a közösségnek, én csak olvastam sokuk írását, még a véleményemet is csak ritkán mondtam el. 

Amikor elkezdtem olvasni Éva már rákos volt, nagyon súlyos állapotban. De azért szinte naponta leírta a vele történteket. Egészen addig amíg tudott írni.  Ezekkel a naplóbejegyzésekkel egyrészt tájékoztatott bennünket az állapotáról, másrészt egy képet is adott az egészségügy akkori helyzetéről. És persze arról, hogy mi mindenen kell végigmennie az ilyen betegségben szenvedőknek. Azt hiszem Márai Sándor mondta, hogy nem meghalni nehéz hanem az odavezető út.

Aztán sajnos bekövetkezett a szomorú esemény, a temetésről és az azután történtekről a nagylányától értesülhettünk. Ő  lépett édesanyja helyébe, most már őérte aggódtak a blogtársak, őt próbálták segíteni tanácsaikkal. Mindaddig amíg volt Freeblog. Hogy utána mi történt vele nem tudom. 

Most mikor elkezdtem írni benéztem az internetre találok-e valamit. Találtam. Éva egykori magyartanárja emlékezett meg Róla a halálakor. Nagyon szépen írt róla, itt elolvashatjuk.  

Nekem bejött ez a könyvtárba járás. A legújabb könyveket veszem ki és olvasom el. Na jó, ez egy kicsit túlzás, a majdnem legújabbakat. Például amit most olvasok, Oravecz Imre Ókontri című regénye tényleg nagyon újnak tekinthető, idén jelent meg. Ennek a regénynek vannak előzményei is, ha végeztem ezzel amit most olvasok írok majd az egész trilógiáról.

Megmondom őszintén én nem kedvelem, soha nem is kedveltem Esterházy Péter regényeit. Valamikor régen belekezdtem egybe, olvastam egy darabig, aztán abbahagytam és elkönyveltem magamban olyan írónak akinek a művei kívül esnek az én érdeklődési körömön. Tartottam is magamat ehhez idáig, pedig divatos írónak számít, ezzel a hasnyálmirigyes könyvvel kivételt tettem. Mert azért érdekes az amikor az ember naplót vezet azokról a hónapokról amikor az életéért küzd. Mindamellett, hogy szomorú dolog is.

A hasnyálmirigy rák egyike azoknak a rákos megbetegedéseknek amelyekből nem szoktak felgyógyulni. Mikor az én egyik jó barátom testvére megbetegedett ebben a betegségben a tudta nélkül megkérdeztem egy orvos ismerősömet, hogy milyen esélyei vannak a testvérnek. Az illető azt válaszolta, hogy ő nem ismer esetet amikor a beteg 6 hónapnál hosszabban élt volna a diagnózis felállítása után. Akiről szó van ő sem élte túl csak egy hónappal. Igaz ez a történet 15 éves, azóta sokat fejlődött az orvostudomány is, ennek megfelelően a túlélési esélyek is javultak.

Visszatérve a könyvre elég olvasmányosan indult, aztán - már bocsánat - számomra kicsit unalmassá vált. De azért végigolvastam. A könyvben nem esik szó az író haláláról, hanem egyszer csak véget ért a könyv. Én el tudtam voltam képzelni, hogy a kiadó egy pár soros közleményben tudatja az azután történteket is az olvasóval. 

Ebben a témakörben ez emlékeimben szerepel egy másik napló is. Nem adta ki senki, szerzője blogot írt még akkor, amikor létezett a Freeblog is, ami sajnos olyan 7 éve megszűnt. Nagyon sokan ott kezdtük, a megszűnés után költöztem én is ide ahol most vagyunk. Szinte napi gyakorisággal írta meg a vele történteket, mondhatni az utolsó pillanatig. Sokan olvastuk rendszeresen és drukkoltunk neki. És szerettük is, látatlanban is. Legközelebb azt hiszem - ha nem is hosszan - írok majd erről a blogról is.

Ma egy recepttel lepem meg olvasóimat. A csirkecomb eme sütési módszere már elég régi, ami új, az a knédli Morgómedve módra. Kezdjük a csirkecombokkal. Kezdetben vala a csehszlovák grillsütő. Bizonyára sokan emlékeznek rá, íme, ez az itt balra:

Nem is volt ez rossz, csak ott kellett ülni mellette és időnként meg kellett forgatni a csirkecombokat. Amelyeket a célszerűség okán (a könnyebb megfordítás végett) kettévágott az ember. Sajnos így is előfordult néha, hogy fordítás közben a forró csirkecomb levetette magát a sütőről majd az asztalról is, egyenesen az ott üldögélő ölébe. Nyáron amikor az ember nincs túlöltözve ez tényleg kellemetlen lehet, bár nekem a hasam védő funkciót is betölt ilyen esetekben. Mindaddig amíg a gravitáció függőlegesen hat. Persze akinek jók a reflexei az itt is jól jár. Szóval nem rossz módszer volt ez sem, de mint olyan sokszor a történelem során a lustaság ezúttal is innovációval járt.

Beszereztem ugyanis alumínium tálkákat és a befűszerezett combokat ebbe raktam bele. Nem közvetlenül, hanem a bele helyezett alumínium fóliára. Így később nem kellett a tálkát elmosogatni. Belöktem az egészet a gáztűzhely sütőjébe és közepes lángon nagyjából egy óra alatt szépen megsült. Nem kellett ott ülni felette, nem esett az ember ölébe, szóval csupa öröm volt a sütés ilyenformán. És ami külön öröm volt, hogy elég sok zsír is kisült belőle, ráadásul ez nem is igazán zsír volt, hanem vizes zsír. Amely víz egyrészt csökkentette a töménységét másrészt növelte a mennyiségét. Na ebbe mártogattam bele néhány vékonyra szelt kenyeret és máris kész volt a kiváló köret, azaz knédli a la Morgómedve, vagy röviden Morgó módra.

Érdemes néhány szót vesztegetni a manapság oly divatos fogyókúrás szempontokra is. Kétségtelen, hogy a csehszlovák grillsütőhöz képest kicsit zsírosabbak a combok, meg a kenyérszeletek helyett is diétásabb lenne a fejes saláta, de ha a reggelinél és a vacsoránál "megfogjuk" a szénhidrátot ennyi belefér. Jó étvágyat kívánok!

Van megoldás a legutóbb írottakra. Köszönet érte több mint évtizedes ismerősömnek és blogtársamnak, exbikficnek. A megoldás pedig a Beállítások/Általános fiókbeállítások/Fiók kezelése menüpontban van. Itt megadhatjuk valakinek a nevét, aki jogosult lesz bizonyos műveleteket elvégezni akkor is, amikor mi már nem leszünk. Valószínűleg nekem is tudnom kellett volna róla, igaz az ember a beállításokhoz nem szokott nyúlni ha minden rendben van. Mindenesetre ha ezt mindenki megcsinálja nem leszünk olyan morbid üzenetek olvasói, miszerint az üzenet írója boldog születésnapot és hosszú életet kíván valakinek aki már "odaát" van, vagy legalábbis nincs köztünk. Ettől csak az a kínosabb ha rólunk van szó. Hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe tényleg válasszunk ki valakit minél előbb. A fiatalok is, gondoljunk a Szentendrei úti balesetre ahol két fiatal ember halt meg. Szóval nem haszontalan dolog ez. 

Régóta készülök írni arról, hogy mi van ha valaki meghal ebből a Facebook közösségből. Hát egyrészt ez egy sajnálatos esemény, ha a hozzátartozók a Facebookon teszik közzé akkor ugyanitt lehet részvétet nyilvánítani is. Nyilván ez jól esik a hozzátartozóknak.  Ez lehet szavakban kifejezett, de lehet úgyis, hogy a megszokott "Tetszik" helyett most azt hozzuk a hozzátartozók tudomására, hogy szomorúak vagyunk.

Aztán később a hozzátartozóknak van még egy feladatuk, amit nem mindig csinálnak meg. Például - ha tudják a jelszót - lehet törölni az eltávozottat. Ez kicsit olyan, mintha saját magát törölné az elhunyt. Kicsit morbid a dolog, de így van. Nehezebb lehet az eset, ha nem ismerjük az elhunyt hozzátartozónk jelszavát. Én nem nagyon vagyok tájékozott ebben a dologban, lehet, hogy megfelelő dokumentumok birtokában fel lehet keresni a Facebookot üzemeltetőket és ők végzik el a törlést. Azért ebben nem nagyon bízom, mert nagyon sok felhasználó van, nem biztos, hogy erre fenntartanak egy apparátust.

Van egy viszonylag egyszerű módszer is. A hozzátartozók tudják, hogy mikor van az elhunyt hozzátartozójuk születésnapja, előző nap kiírnak az elhunyt idővonalára egy pár soros megemlékezést szerettükről. Én ezt meg szoktam tenni ott, ahol a hozzátartozók ezt elmulasztják. Elég szomorú dolog, amikor a tájékozatlan ismerősök boldog születésnapot kívánnak, sőt még hosszú életet is az elhunytnak. Sajnos ez sem száz százalékos megoldás, mert ha az ember nem az idővonalra kattint rá mielőtt írna valamit, hanem ott ahol a Facebook felsorolja az aznapi születésnaposokat akkor ez nem működik. De azért az első módszer is több mint a semmi. 

És hogy valahogy feloldjam a téma nyomasztó voltát ajánlanék egy olvasnivalót is. Az első anekdota arról szól, hogy a volt Szovjetunióban a május 1-i felvonulásokon az elő jelszómondó sorolta a jelszavakat, amelyeket a felvonuló tömeg megismételt. Hogy hogy nem, valahogy elhangzott az alábbi jelszó is: Éljenek a szovjet hősi halottak! A további - Kárpátaljáról származó - anekdotákat itt találjuk.

Sajnos elnéztem ezt a szombat esti filmet. A Szeszélyes nyárt, amelyet Jiri Menzel rendezett. Az az igazság, hogy láttam én a műsorban, de én Menzel egy másik, sokkal későbbi filmjére gondoltam. Amely már megfelelt az új idők új szeleinek, olyan is. Ez viszont tényleg egy jó film. Na mindegy, ezt elpuskáztam. Remélem azért lesz még alkalmam máskor ajánlani. Sajnos a MédiaKlikken sem érhető el. Hát ezzel így jártunk, ha lenne egy kis hamum szórnék  egy keveset a fejemre. De hol van ma már hamu? Jóformán sehol. Így aztán nem szórok, inkább elköszönök. 

Emir Kusturica bosnyák rendezőnek ez egy igen jól sikerült filmje. Témáját tekintve ismerős, az ötvenes évek diktatúrája, személyi kultusza. Tito ugyan 1949-ben szakított a sztálini úttal, de sok mindent meg is tartott belőle. Például a személyi kultuszt, vagy az erős belügyi apparátust. Sztálin elvtársra továbbra sem volt szabad csúnyákat mondani vagy netán vicc tárgyává tenni, mert a dolgozó úgy járhatott mint filmünk főhőse, akit volt szeretője jelentett fel. Feljelentés volt, a szervek tették a dolgukat, bár lehet, hogy erre azért rásegített az is, hogy hősünk a magas rangú belügyes (rokon) babáját is megkörnyékezte, sikerrel. Így aztán a főhős hamarosan családjától távol találta magát száműzetésben, ahol egy bányában adódott lehetőség számára az ideológiai fejlődésre.

Persze a család maradt Szarajevóban. A feleség élte a száműzöttek feleségének nehéz életét, a család ebben többé kevésbé segítette. Nem mellesleg aki a férjet elviteti nem más, mint a feleség testvére, Az osztályharc mint tudjuk nincs tekintettel a családi kapcsolatokra, aki a mi ellenségünk annak bűnhődnie kell, még ha rokonunk is. Malik pedig úgy tudja, hogy a papa szolgálati útra ment. Aztán a családfő szép eredményeket érhetett el az ideológiai fejlődés terén mert egy idő után csak megengedték neki, hogy fogadja családját. Feleségét és fiát. Akinek nem igazán tetszik az apjának és anyjának egymás felé való éjszakai közeledése, el is követ mindent, hogy alvás legyen a próbálkozások vége.

Pedig a főhős olyan ember, akinek vére nem nyugszik ha nő kerül a közelébe. Ha jól meggondoljuk tágabb értelemben ez is okozza a vesztét. A volt barátnő jelenti fel, a sógor meg elviteti. Jó kis kavarodás. Azért minden jó ha vége jó, egyszer a szolgálati út is véget ér. Akiknek le kell vonniuk a konzekvenciát levonják. Ki radikálisabban, ki visszafogottabban.

A film érdekessége még, hogy bepillanthatunk a vallásos bosnyák emberek életébe is a nagypapa élete kapcsán. Nem mesélem tovább, inkább javaslom nézzük meg a filmet. Pénteken késő este vetítik, 22.46-kor a Duna TV-n. Ismét beidézem a Port ajánlóját:

https://port.hu/adatlap/film/tv/a-papa-szolgalati-utra-ment-otac-na-sluzbenom-putu/event-tv-336598935-6/movie-1967

Karbantartás miatt két napig nincs meleg víz itt ahol lakom. Ami azért bakfitty, régen a szocializmusban ez egy hét volt. Úgy látszik ugyanazt a feladatot két nap alatt is el lehet végezni, csak kicsit kapitalista termelési viszonyok kellenek hozzá. Szóval két nap nem sok, azt hiszem a mosogatással megvárom a meleg vizet.

Addig is beszámolok egy bosszantó dologról. Az egyik csatornán van egy sorozat, 11 után dokumentum filmeket mutatnak be. Mondhatnám úgy is, hogy vetítenek. Ez rendben is lenne, az már nem annyira, hogy csak akkor lehet megtudni, hogy aznap mit látunk, amikor elkezdik vetíteni. Ezeket elég nagy gyakorisággal ismétlik, így aztán tényleg lutri, hogy mi fog következni. Lehet olyan is amelyet már néhányszor vetítettek, de lehet olyan is amelyet először mutatnak be.

Ma úgy gondoltam, hogy megnézem a csatorna honlapján, ott fél órával a kezdés előtt csak tudják, hogy mi következik. Hát úgy látszik nem, ugyanis ott sem lehet megtudni mit látunk aznap. Pedig egy honlapon változtatni pár perc. Letöltjük a változtatandó lapot, átírjuk és visszatöltjük. 5 perc. Erre lenne jó az internet, de úgy látszik mégsem használják ki. Ma például egy film a tehenesekről szól. Az első néhány kocka után eldöntöttem, hogy ez nem érdekel, kikapcsoltam. De kérdem én? Miért nem lehet ezt korábban a néző tudomására hozni?

Na jó nem morgok, inkább felhívom a figyelmet a péntek esti Emir Kusturica filmre. Egyelőre csak a Port linkjével, de majd írni is fogok róla:

https://port.hu/adatlap/film/tv/a-papa-szolgalati-utra-ment-otac-na-sluzbenom-putu/event-tv-336598935-6/movie-1967

Tehát pénteken 22.46-kor vetítik a Duna TV-n.

Kicsit elmaradtam, megmondom az okát is. Ma jártak le a könyvtári könyveim, ma kellett visszavinnem őket. Viszont a legvaskosabbal kissé le voltam maradva, ezt olvastam ezerrel az elmúlt napokban, tegnap este végeztem vele. Egyébként Heltai Jenő háborús naplóját olvastam. A könyv címe Négy fal között és 1944. március 19-től, a német megszállás kezdetétől követhetjük nyomon napról napra az író és családjának életét egészen 1945 áprilisáig. Természetesen nem csak ezt, hanem azt is, hogyan élte meg egy budapesti lakos a háború utolsó évét. Fő vonalakban a történéseket a történelem könyvekből ismerjük, én erre nem is térnék ki. Kitérnék viszont a helyesírásra. Érdekes módon az ikes igék ragozását nem a mostanában szokásos módon végezte, helyenként a hol, hová kérdésekre adott válaszokat sem teljesen úgy használta ahogy manapság szokás. De ezek apróságok. Aminek viszont örültem, hogy nem használta az általam újmagyarnak nevezett nyelvezetet. Ami engem igazolt, hogy ez valami új találmány. Szerintem a rendszeres olvasóim tudják mire gondolok, akik meg nem tudják azoknak javaslom itt olvassanak utána.

Kiváló könyv a "Négy fal között" ajánlom mindenkinek. 

18 évet kapott a pedofil tanár, aki tanítványait rontotta meg. Hát ez elég kemény. Arra nem térnék ki, hogy ez mennyire igazságos, én maradéktalanul bízom a bírók ítéletében. Teszem ezt akkor is ha időnként első- és másodfokon elég eltérő ítéletek születnek.

Amikor bírósági tárgyalásokra jártam alkalmam volt személyesen is megismerkedni a bírói munkával. Nem könnyű az ő helyzetük. Egyszerre sok ügyre kell odafigyelniük, észben tartaniuk adatokat, eseményeket, történéseket. Mi akik ott ülünk a tárgyaláson úgymond elvárjuk, hogy minden klappoljon, jól emlékezzen mindenre és jól tudja kézben tartani a tárgyalás menetét. Az életük szigorú rend szerint folyik. Engem mindig lenyűgözött, hogy a tárgyalás végén mindig rögzítették a következő tárgyalás időpontját, amit az ott ülők megjegyeztek és betartottak. Pedig az embernek sok váratlan dolog jöhet közbe. Én egyszer elméláztam azon mi lenne ha felkérnének ülnöknek. Azért nem tudnám vállalni mert én nem tudnék alkalmazkodni ehhez a szoros, előre lekötött, látszólag megváltoztathatatlan programhoz. Szerencsére ilyen megkeresés nem érkezett.

Visszatérve a pedofil bűncselekménnyel vádoltakra, a BV intézetekben ők a hierarchia legalján találhatók. Még a nemi erőszakot elkövetők is jobb helyzetben vannak. Pedig őket is gyűlölik a többiek. Tudják ezt az őket őrzők is és igyekeznek megóvni őket az atrocitásoktól. Mostanában olvastam el Büky Dorottya Angyalboksz című könyvét, onnan idézem az alábbi sorokat:

"A fiatalkorúban nagyon megalázták a pedofilokat. Megsanyargatták. Sokszor megcsinálták vele azt amit ő megcsinált egy gyerekkel. És akárhány pedofil volt, az őrök, a nevelők úgy dobták be a zárkába, a cellába, hogy üssétek-vágjátok, ez egy köcsög pedofil".

Tehát meg is mondták?

Tagadta, ugye, hogy mi a bűncselekménye, de hát elkérték a vádiratát a nevelőtől, elolvastak mindent és mindenről tudtak" (169-170 oldal)

Egy másik helyen ugyanazon az oldalon (170):

"A börtön megpróbálja megvédeni őket?

Igen, ez csak Tökölön volt ilyen durva. Más börtön védi őket. Elkülönítik, sőt kajak jó sorsuk van. Mert vamzerok"

Azaz besúgók, teszem én hozzá. Büky Dorottya könyve nagyon jó riportkötet, már kiszabadult bűnözőkkel készítette a riportokat. Az egyik riportalanya 21 évet húzott le kettős gyilkosságért, utána kiszabadult, normális életet él. Boldog házasságban, amelyet még a fegyházban kötöttek párjával. Ilyen is van. A kettős gyilkosság áldozatai akik bűnözők voltak, nem csak a cuccot akarták elvinni hanem az érte kifizetett pénzt is. Na ebből lett a lövöldözés. Ahogy olvastam itt mindenkinek volt fegyvere. Ajánlom mindenkinek a könyvet. Én könyvtárból hoztam ki.