Morgómedve

Újabban egyre inkább terjed egyes csatornákon a - nevezzük így - "danaldozás" Donald Trump nevének elhangzásakor. Aztán más csatornák meg úgy gondolják, hogy egy országban ahol mindenki Donald kacsának hívja a népszerű mesefigurát felesleges danaldot mondani donald helyett. Mint ahogy nem mondunk börnsztéjnt sem Bernstein helyett, valamin Zuckerberget is cukerbergnek ejtjük és nem cakerbörgnek, mint Amerikában. Szóval szerintem felesleges itt flancolni, ha a kacsát mondhattuk donaldnak, akkor az elnököt is.

Ez ugyanúgy bosszant, mint annak idején bosszantott, hogy mikor George Bush nevét említették beszúrták a vezeték- és keresztnév közé a dabljú szót is, ami ugye a W angol neve. Ha már mindenáron ragaszkodtak a W betűhöz szerintem helyesebb lett volna duplavé-t mondani. Én úgy gondolom, hogy ha egy idegen névnek van hazai, megszokott megfelelője, érdemesebb azt használni. 

Egyszer nagyon régen az Oscar díj átadást egy újonnan feltűnt fiatal riporter hölgy közvetítette, aki gyerekkorában sokáig élt Amerikában. Aztán jöttek elő a sztárok nevei, ő meg ezeket úgy ejtette, mintha eredeti szövegkörnyezetben hangzana el, tehát amerikai angolban. Ott ez korrekt lett volna, itt sajnos nevetségesen hangzottak ezek a nevek. Ki is figurázta a magyar sajtó. Akkor még létezett Árkus József Parabola című műsora, természetesen ő sem hagyta ki a lehetőséget. Sajnos a hölgy már nem él, elég fiatalon ragadta el a halál.

Azért a Hideg napok tényleg egy párját ritkító film. Csodálatos volt Latinovits Zoltán alakítása, aki egyrészt igyekezett megmenteni a családját, ugyanakkor meg is akart felelni a Ludovikás tiszt által elvárt katonai fegyelemnek is, még a cellában is, miközben súlyos ítéletre számíthatott.

Mint legutóbb írtam az események 1942-ben játszódtak, aztán véget ért a háború és visszatértek Tito partizánjai a szerb-magyar lakosságú falvakba és kíméletlen megtorlásba kezdtek. A vérbosszú elsősorban a papok ellen irányult. Középkorra emlékeztető kínzások és megaláztatások érték ezeket a papokat, akik még a pincék bezártságában is végezték a dolgukat, segítettek az arra rászorulóknak mielőtt bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták volna őket. Jó néhány dokumentum filmet láttam erről az elmúlt évtizedekben, ezeket fellehetőség híján nem tudom ajánlani, tudom viszont Cseres Tibor könyvét, a Vérbosszú Bácskában címűt. Itt találjuk:

http://vmek.oszk.hu/03300/03393/03393.htm#1

 Itt a nyár, kicsit több időnk lesz, javaslom szánjuk rá azt a pár órát.  

Csütörtök éjszakára ajánlok egy nagyon jó magyar filmet, amely film szerintem Kovács András legjobb filmje. A film alapja Cseres Tibor műve, aki később megírta a szerb megtorlás történetét is, amely válasz volt a "Hideg napok" által elbeszélt történtekre.

Bár 1946-ban vagyunk, amikor magyar katonák hadbírósági tárgyalásra várnak egy cellában, a film mégis a második világháborúban játszódik, konkrétan 1942-ben. A magyar hadsereg vezetése az egyre erősödő szerb partizánakciók megtorlására büntető akciót szervez Újvidéken. Az emberi élet nem számít, az akcióban résztvevők szinte felszólíttatnak a mértéktelen vérengzésre. Jól szervezett csapatok 3300 embert lőnek a Dunába, köztük 800 zsidót. Ebbe a vérengző hangulatú városba érkezik meg az egyik tiszt felesége gyerekével, a katonai parancsnokság határozott tiltakozása ellenére...

A film főszereplői a magyar filmművészet legjobbjai: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Bara Margit, Psota Irén, Major Tamás és még sokan mások.

Kovács András filmje nagyon jó film. Csütörtök este 0.00 órakor kezdődik a Duna TV-n.

Végül pedig szokásunknak megfelelően olvassuk el mit ír a www.port.hu:

https://port.hu/adatlap/film/tv/hideg-napok/event-tv-328165722-6/movie-3283

A görög és bolgár filmek nem igazán ismertek, elég ritkán jut el hozzánk egy-egy film. Most szerencsénk van, pénteken egy igen jó bolgár-görög filmet láthattunk a TV-ben A lecke címmel. Én akkor felvettem videóra és ma délelőtt néztem meg. Aztán mikor megnéztem úgy gondoltam ajánlom az olvasóimnak is. Szerencsére 7 napig megtalálható a Médiaklikken, igaz ebből már lassan két nap letelik. Itt érhetjük el:

https://www.mediaklikk.hu/cikk/2018/05/19/a-lecke-elerheto-majus-26-ig/

A film főhőse egy általános iskolai angoltanárnő, akinek férje egy alkoholista, felelőtlen alak, aki ráadásul munka nélkül is van. Felesége keményen dolgozik, különmunkákat, fordításokat vállal, igaz azokat nem fizetik ki. Nekem a szituáció határozottan ismerős volt ezen a téren. A férje a banki tartozásokra adott pénzt nem a bankba fizeti be, hanem egy roncs kategóriájú lakóautóba vásárol sebességváltót, teljesen feleslegesen. Ez miatt a bank megszüntette a szerződést, átadta a házukat végrehajtásra. Nadénak 3 napja van, hogy megmentse az otthonukat...

A 3 nap alatt azért találkozunk a "vadkelet" nekünk is ismerős vadhajtásaival is szép számmal. Úgy látszik minden volt szocialista országnak (a film Bulgáriában játszódik) az átalakulása ugyanúgy játszódott illetve játszódik le.   

Az ismertetők iskolai pénzlopásról is szólnak, ez szerintem mellékszál, nem érdemes vele foglalkozni.

https://port.hu/adatlap/film/tv/a-lecke-urok/movie-165918

Megjegyzem még, hogy csütörtökön este a Duna TV-n egy nagyon jó magyar filmet láthatunk majd, Hideg napok címmel. Majd írok még róla.

Csütörtökön délután megint zenetörténeti előadásra készülök a könyvtárba. Hallgató ismerősöm ezúttal Johannes Brahmsról tart előadást. Mint írtam május 17-én lesz a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban 14.30-kor:

Egyúttal visszaviszem a Musza Dagh negyven napját is, épp aznap jár le. Ki is hozok valamit ha már ott vagyok, a listámon vannak börtönökkel foglakozók is, ezekből választok majd valamit. Az apropót meg az adja, hogy lassan végzek egy könyvvel, Tódor János írta és az a címe, hogy Vadászjelenetek Magyarországon. Az áthallás egy német filmmel van, nagyon régen volt egy kiváló német film, nem is értem miért nem mutatják be a tévében, az a címe hogy Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban. Nem írom le miről szól mert az már tényleg messzire vezetne.

Szóval ebben a könyvben olvastam az Olaszliszkai esetről amely 2006-ban volt, a gyanúsítottak egy év múlva kerültek előzetesbe, a legsúlyosabb ítélet 30 év volt. Ha az előzetesben eltöltött időt is figyelemebe vesszük akkor 11 éve ül a vádlottak egy része és még van hátra 19 év. Hát ez kemény ítélet. Én ilyenkor vonatkozási pontnak az én 11 hónapos katonaságomat szoktam tekinteni. Az persze nem volt közel sem olyan szigorú intézmény mint a szegedi csillag, de azért nagyon vártuk már a végét. Egyszer azt olvastam, hogy egy ember a börtönben 7 év alatt veszíti el a személyiségét. Na jó, nem folytatom. Menjünk együtt Endre előadására, én meg tényleg kihozok valamit a könyvtárból. Jó lenne megszerezni Büky Dorottya könyvét a nehézfiúkról.  Bár nemrég jelent meg, lehet, hogy nincs még meg nekik. De reménykedjünk.

Olvasni tényleg jó. Néhány nappal ezelőtt befejeztem a 900 oldalas Musza Dagh negyven napját. Jó könyv volt, olvasmányos, talán még azt is rá lehet mondani, hogy izgalmas. A befejezés nem nagyon tetszett, de így se volt rossz.

Aztán ha már így lendületben voltam elkezdtem keresni valami másik olvasnivalót is, Robin Cook Akár az Isten című könyve akadt a kezembe. Nem véletlenül, ezt már korábban kiválasztottam egy nagy halomból, hogy egyszer majd el kellene olvasni. Most jött el az ideje, ma reggel be is fejeztem. Eredetileg azért választottam ki mert olvastam (meg filmen is láttam) az író másik regényét a Kómát és az nagyon tetszett. Volt indok a gyilkolásra, voltak körmönfont gyilkosok is, ráadásul olyanok akikre nem is számított az ember, szóval minden együtt volt ahhoz hogy egy izgalmas könyvet olvassunk.

Ennél a mostaninál már az indíték gyengébb volt, ezt bizony az író elnagyolta. De azért jó volt, olyan ember volt a gyilkos, akire nem is gondolna az olvasó. Persze agyilag valami nem stimmelt nála, ha látnánk a folytatást biztos tanúi lehetnénk amint az ügyész meg a védő élet-halál harcot vív egymással, a bíró meg az esküdtszék jámbor amerikai polgárai néznék mint egy bokszmeccset, hogy melyik győz, aztán a bíró kihirdetné az eredményt. Azért jó lenne ezt nem átvenni Amerikától, bízom benne, hogy nem is fogjuk. Az óvadékot már átvettük, szerencsére nem nagyon hallani róla. Szóval summa summarum jó könyv mindkettő, tudom ajánlani.

A TV-t meg egyre jobban leépítettem, többnyire akkor kapcsolom be ha valami filmet akarok megnézni vagy éppen olyat csinálok amihez háttérnek elmegy. Nem hiányzik ez a sok beszélgető ember. Az időjárás kicsit meleg, de azért örülök neki. Nem szeretem a hideget meg az esőt. Filmet most nem tudok ajánlani, a jövő héten sem lesz semmi. Lesz viszont zenetörténeti előadás Endrével csütörtökön délután, de erről majd írok még.

Megint kicsit elmaradtam, elnézést. Elég sokat olvasok mostanában, holnap szeretném befejezni a könyvemet a Musza Dagh negyven napját. Érdekes, az ember ezt a könyvet úgy ismeri, hogy egymillió örmény legyilkolásáról szól. Aztán elképzeli, hogy 900 oldalon keresztül folyik a gyilkolás, a mészárlás, a nők meggyalázása. Hát ilyen is sok volt, de ez a könyv arról szól, hogy 7 falu lakosai nem hagyják deportálni magukat és elpusztulni étlen szomjan a sivatagban hanem szembeszállnak a török gyilkosokkal és elvonulnak egy Musza Dagh nevű hegyre, ahol egy tapasztalt katonatiszt vezetésével védekeznek, életre halálra. Még nem tudom mi lesz a vége, van még 200 oldal hátra. Mit a címből is kitalálhatjuk 40 napig tarthatott ez, ami azért alkalmat adott a szerzőnek arra, hogy a szerelem is helyt kaphasson a könyvben. A könyv izgalmas, az ember egyáltalán nem nézegeti, hogy hány oldal van még hátra. Ajánlom mindenkinek.

Na de hát ez egy filmajánlat, essék erről is szó. 

A film az 50-es években játszódik egy hatalmas ipari üzemben Kladno városában, ahol mindenféle polgári elemek és gyanús értelmiségiek dolgoznak, természetesen fizikai munkán, mintegy átnevelésként, természetesen ellenőrzés mellett. Aztán ha valamelyik sokat fecseg feleslegesen akkor másnap már nélküle folyik tovább a munka. A közelben női elítéltek is dolgoznak, szép fiatal lányok, valami apróság miatt kerültek elítélésre.
Azokban az időkben nem sok kellett, hogy a becsületes emberek is rács mögött találják magukat. Természetesen nem hiányzik a filmből a romantika és a szerelem sem, mint ahogy azt a rendezőtől - Jiri Menzeltől - megszoktuk. Sőt mondhatnám "duplán" is tanúi lehetünk ennek mert nem csak a fogvatartottak között alakul ki szerelem hanem ott lehetünk az őket felügyelő és - a roma sorból hirtelen kiemelt és az új kultúra nehézségeivel küzdő párjának
esküvőjén is.

Jó filmet ajánlok szerda estére, amely 22.35-kor kezdődik a Duna TV-n. A port ismertetőjét itt olvashatjuk:

https://port.hu/adatlap/film/tv/pacsirtak-cernaszalon-skrivanci-na-niti/even
t-tv-324891420-6/movie-1959

Egy kicsit megint elmaradtam, de ezerrel olvasom a könyvemet az örmény népirtásról. Meg egy kicsit lustálkodtam is, bevallom. A könyv nagyon jó, nagyjából az első kötet vége felé járok. Az az igazság, hogy esténként én már nem látok olvasni, így inkább filmeket nézek. Emlékeztem rá, hogy láttam én egy filmet is erről valamikor. Sajnos a címére már nem emlékeszem, így megtalálni sem tudtam. Találtam viszont egy másikat, Ígéret a címe ezt kezdtem el tegnap este nézni. Aztán a vége előtt 20 perccel abbahagytam mert a Musza Daghról kezdett szólni, én meg nem akartam megtudni mi a könyv vége.

Egyébként jól vagyok, csak az éberségemet kellene fokozni ha bevásárolok. Megint rám sóztak egy vödörnyi savanyúságot amin nem hogy meg volt piszkálva a lezáró rész, hanem nem is volt ilyen. Én nem is tudom, begyűjtik a rokonságból ezeket a használt műanyag vödröket és teleteszik a nagyi csalamádéjával? Legközelebb ha arra járok, megnézem majd a többit is. Esetleg szóba elegyedek az eladóval is megemlítve egy csomó hatósági előírást amit éppen megsértenek. Egyébként egy korábbi esetem itt olvasható.

A savanyú egyébként egy kiváló birkapörkölthöz kellett. Ugyanis a múlt hét végén azt csináltam. Még régebben vettem 2 kilót, többnyire oldalas volt felaprítva, idáig a mélyhűtőben várt a sorára. Ez aztán szombat este jött el. Nagy fövés kell ennek, úgy hogy 2 kilónál kevesebbel bele sem kezdek. Először megpróbáltam kicsit leszedni róla a faggyút, de reménytelen volt, végül feladtam. megmostam aztán már öntöttem is a pirospaprikás párolt hagymás zsírra. Aztán olyan 2 és fél óra múltán elkészült életem legjobb birkapörköltje. Négy napja járok rá, pedig egy szép adagot le is fagyasztottam. Még maradt egy kevés, azt is lefagyasztom. Kicsit unom már, egy darabig elég a birkából.

Kicsit elkeserít, hogy a kanadai rokon, meg a tatai kiruccanásom kizökkentett a szigorú fogyókúrámból, nehezen tudok visszatérni a régi kerékvágásba. De azért küzdök. A birkapörköltes napokon például vacsorára beértem egy kefirrel vagy két rudacskával. Újabban ez annak a virslinek a neve ami húst csak hellyel közzel tartalmaz. Én viszont szeretem, valószínűleg az ízfokozóktól. De jó, hogy már nekünk ilyen is van. Meg málnaszörpünk ami nem málnából készült. De én ezt is szeretem mert édesítőszerrel van.

A térdem lassan javulgat. 2 hónapja, hogy kezdődtek vele a bajok.

Tévét változatlanul nagyon keveset nézek, napok óta egy-egy órára van bekapcsolva. Érzem kiegyensúlyozottabb vagyok. A világ nélkülem is megy előre, ha valami lényeges dolog történik úgyis megtudom.

Tegnap elmentem a könyvtárba, meghallgattam Endre előadását Szergej Rahmanyinovról. Én ugyan nem értek a zenéhez, botfülű is vagyok, de szeretem ezeket az előadásokat. Különösen imponál, hogy ezt egy magyar-történelem szakos hallgató tartja, aki szemmel láthatólag jól otthon van a zenében is. Sőt zongorázni is magabiztosan tud, erről már több alkalommal is meggyőződhettem. Summa summarum, szinte észrevétlenül telt el az egy óra az élvezetes, szemléletes előadásnak köszönhetően. 

Előtte még kikerestem egy könyvet, Franz Werfel világhírű regényét a Musza Dagh negyven napját. Nagyon régen szeretettem volna már elolvasni, úgy döntöttem most ez következik. Két kötet, olyan 900 oldal körül van, de szerintem érdemes elolvasni. Kicsit több mint 100 oldalt elolvastam már, nem lesz unalmas olvasmány.

Nem úgy mint egy másik könyv, amelyet tegnapelőtt hagytam abba. Megmondom őszintén kezdettől fogva zavart, hogy nem volt "sima" olvasmány. Szeretném megértetni az olvasóval mire is gondolok. Sima számomra egy olvasmány akkor, ha olvasás közben az ember csak az eseményekre tud koncentrálni, nem zökkentik ki apróbb hiányosságok. Bele tud feledkezni. Erős felindulásból hagytam abba akkor, amikor a magyar közfürdő szót oroszul írta le, ráadásul úgy hogy bánja. Pedig a közfürdő neve oroszul bánya.(баня). A könyv a Szovjetunióban játszódik, akkor szerintem egyszerűen közfürdőt kellett volna írni, vagy ha az - egyébként magyar - szerző ragaszkodik az orosz megfelelőhöz akkor nem bánját kellett volna írni hanem bányát. Persze nem ez volt a fő ok, de ez is. 

Egyébként sok bajom van az orosz nevek átírásával, rengeteg szörnyűséget lehet látni, úgy gondolom nincs rend ezen a téren (sem). Ez is megérne egy misét, egyszer majd sort is kerítek rá.

Szóval ez a Musza Dagh negyven napja jó könyv, a fordítás is kiváló. Egyébként a könyv 1966-ban jelent meg, 52 éve. Én nem tudom mi alapján selejteznek a könyvtárak, már akár ki is dobhatták volna, örülök, hogy nem így történt. Ha végeztem vele még majd jelentkezem ez ügyben.     

Néhány napja kaptam a hírt, hogy egyik középiskolai iskolatársam a napokban meghalt. Most már a nevét is megírom, Zima Istvánnak hívták. A bátyám osztálytársa volt, ők voltak negyedikesek, mi elsősök. Én már akkor is jól tudtam oroszul, ez köszönhető volt annak, hogy gyakran kerestem az alkalmat a beszélgetésre az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg katonáival. Mire leérettségiztem tulajdonképpen annyira megtanultam oroszul, hogy az egyetemi évek alatt simán megéltem belőle, beleértve azt is, hogy negyedéven már a tanszékek is felkértek időnként tolmácsolásra ha vendégek érkeztek a társegyetemekről.

Ez a kis írás is egy kis kényszer nyelvgyakorlásról szól, melynek egyik hőse a nemrégiben elhunyt iskolatárs. Emlékét őrizze ez az írás melyet 2007 januárjában írtam. Nyugodjék békében!

http://morgomedve.blog.hu/2007/01/11/esztergomi_tortenetek_6_orat_veszunk_az_oroszoktol