Nézem a frissen beszerzett WC papír tekercset, ízléses, szép minta van rányomva. Mit mondjak? Ez már a Kánaán. Legalábbis a WC papírt illetően. 

Nem mindig volt ez így. Volt egy időszak amikor nem az volt a lényeges, hogy WC papír legyen a boltokban. Legalábbis a mi falusi népboltunkban nem volt. Igaz, angol WC sem. A kert végében volt az árnyékszék, oda jártunk. Apám rendszeresen felaprította az újságok egy részét, ez volt a WC papír. Amíg meg nem ismertem az "igazi" WC papírt meg sem fordult a fejemben, hogy nem ez a legjobb megoldás. 

Úgy emlékszem az első WC papír amivel találkoztam NDK gyártmányú volt, harmonikaszerűen összehajtva. Egyik fele sima volt, a másik érdes. Aztán megjelentek a mai formák is, tekercsekben. Hogy mikor, nem emlékszem, de azzal, hogy eljöttem otthonról megszűnt az újságpapír efféle felhasználása is számomra. Azt hiszem ezt a célszerűség is indokolta, az angol WC-k nem tudtak volna megküzdeni az újságpapírral. Jól mutatja ezt a szovjet példa.

Ott még a brezsnyevi időszakban is, egészen a rendszerváltásig gondot jelentett a WC papír beszerzése. Ha egy boltban hozzá lehetett jutni hatalmas sorok álltak érte. Aztán amikor az ember oda jutott a pulthoz igyekezett minél többet venni. Aztán ezt felfűzte egy madzagra és a nyakába akasztotta, mert a két kezére szüksége volt egyéb dolgok cipelésére. Akinek nem sikerült ilyen papírt beszereznie, ott maradt a Pravda, vagy valamilyen másfajta újság. Adódik a kérdés: ott nem dugult el az angol WC? Nem, mert nem dobták bele a papírt. A papír számára ott szerénykedett egy kis kosár az ülőke mellett, abba kellett dobni.

A tájékozatlan olvasóban további kérdés merülhet fel, hogy otthon is ez volt? Nem, otthon volt WC papír, tehát ugyanúgy intézték ezt a dolgot mint nálunk. Igaz, ott ez nehezebben volt megoldható, mert a szovjet állam és párt vezetői nem tartották ezt a kérdést olyan fontosnak, hogy foglalkoztak volna vele. Nekik viszont biztos jutott WC papír sorban állás nélkül is, érthető, hogy nem érezték égetőnek a dolgot. Azóta persze a helyzet megváltozott, ma már ott is jut mindenkinek WC papír. Sőt, már használati utasítás is jár hozzá.

Sőt már márkaneve is volt egyes gyárak termékeinek. Hát nem csodálatos név egy WC papír számára, hogy a Popsi öröme?

Hálaistennek nálunk már évtizedek óta nem gond ennek beszerzése, a piacon nagyon sok féle kapható, mintával is anélkül is. És ez jó, nagyon jó, naponta tapasztalhatjuk.

Végezetül egy történet. Néhány éve láttam egy dokumentumfilmet, egy német kórházról szólt amely Budapesten működött a forradalom alatt. Aztán november 4-e után a szovjetek az egész személyzetet kivitték Kárpátaljára, ahol hosszabb időt töltöttek. Mikor a film alkotói riportot csináltak az akkor elhurcolt orvosokkal, egyikük azt mondta, hogy a visszatérés után a legnagyobb öröm az volt számára, amikor már itt Magyarországon kapott ajándékba egy alsónadrágot. Mert kint még WC papírt sem kaptak.

Kicsit deprimáló a történet vége, fel kéne dobni valamivel, de sajnos nem jut eszembe semmi. Talán azzal, hogy viszonylag jól vagyok, TV fronton változatlan a helyzet, nagyon keveset nézem. vagy csend van a házban vagy valami zene szól, például a 60-as, 70-es évek slágerei. Ezekkel jól megvagyok. Hát így élünk mi itt a végeken.  

Megvolt tegnap a fülmosás. Nem akartam elkésni, hátha újabb 5 napomba kerül a dolog, így némi olvasnivalóval felszerelkezve már fél órával az időpontom előtt ott voltam. A liftben egy hölggyel ketten mentünk fel, később még egy másik is csatlakozott hozzánk és így már hárman vártuk, hogy történjen valami. Előttünk senki nem volt. Nagyjából 10 perc múlva beszólítottak egy nőt, ő nem volt sehol, így aztán én következtem. Megmondtam mi a probléma. Megjegyeztem, hogy ha már ott vagyok kimoshatnák a másik fülemet is. Kimosták. Túlzottan nem volt barátságos légkör, de nem is barátkozni mentem.

Mikor végeztem beléptem a mosdóba, mikor pár perc múlva kijöttem akkor jött szembe velem a hölgy, akivel együtt mentem fel a lifttel. Aztán még kicsit üldögéltem a néptelen folyosón, megjelent a harmadik mellettem ülő páciens is. Szóval summa summarum, elég szellős volt ez az egész rendelés. Én nem is nagyon értettem ezt az 5 nap várakozást. Na mindegy. Levonnám a végkövetkeztetést. Legközelebb első körben kimosom magamnak, nem fogok napokig sorban állni. Meg tudom én ezt csinálni, nem egy nagy kunszt, ahogy a cimbora is mondta csütörtökön.

Ismét előkerültem. Csütörtökön és pénteken nem voltam itthon, Tatán jártam egy rendkívül fontos rendezvényen, tegnap meg ünnepeltem. Mindezt félig süketen.

Az történt ugyanis, hogy kedden reggel eldugult a jobb fülem. Mivel a bal már korábban sem volt tökéletes nem igazán hallottam jól. Szerencsére zuhanyzáskor sikerült megszüntetnem a dugulást. Nem úgy szerdán, akkor már nem. Telefonáltam a megszokott egészségügyi intézményembe, hogy elmennék. Mondták, hogy a jövő hétre van időpontjuk. Hát ezen azért meglepődtem, néhány éve még aznap megcsinálták amikor oda mentem.

Ezúttal nem is kértem időpontot, olyan messze volt, hogy úgy voltam vele ezt biztos nem fogom igénybe venni. Aztán rövid gondolkozás után mégis csak kértem egyet, hétfőre kaptam. Így utaztam el Tatára. Azért a másik fülemmel meghallottam mindent, ha meg nem visszakérdeztem, de nem egy élmény volt így részt venni egy értekezleten, de még a közös étkezéseken és beszélgetéseken is éreztem hátrányát ennek a dugulásnak.

Egyébként nem mindig csináltam én nagy dolgot ebből. Mikor a gyerek megszületett bekerült a házba egy kisméretű beöntő, amit soha nem mertünk használni. Én már korábban láttam, hogy az orvosok hogy csinálják, gondoltam ezt én is meg tudom csinálni, meg is csináltam a beöntővel. Még családon belül is vállalkoztam rá idősebb hölgyek esetében. Így teltek az évek, aztán egyszer mégis csak egy fülésznél kötöttem ki az eldugult fülemmel. Mikor spriccelgetett a fülembe megjegyeztem, hogy ezt én is szoktam otthon csinálni. Óvott attól, hogy ezt a továbbiakban is csináljam. Mondtam neki, hogy hát én ugyanúgy csinálom mint ő. Erre ő azt felelte, hogy ő tudja azt is hová kell spriccelni a vizet. Hát ebben lehet valami, gondoltam én és végleg felhagytam a "maszekolással". Ha 2-3 évente bedugult a fülem, fogtam némi olvasnivalót és beültem az SZTK rendelő várójába. Azt az egy órát kivártam és boldogan távoztam, az ismét kiváló hallásommal.

Hát ennek vége. Ha itt 5-6 napokat kell egy 5 perces fülmosásra várni akkor itt megint a házi eljárás fog következni. Csak nem beöntővel hanem egy nagyobb méretű fecskendővel. Van ilyen a patikában, a mérete is megfelelőnek látszik. Mindig sterilt fogok használni, talán fertőzés nem lesz belőle. Most már nem vacakolok, holnap elmegyek ha már van időpontom. Lehet, hogy megkérdem az orvostól, hogy mi is a titka ennek a dolognak, mert hogy nem normális állapot egy hétig félig süketen élni az is biztos. Nem kívánom senkinek.   

Még annyit, hogy mikor csütörtökön szóba jött, az egyik kolléga mondta, hogy ezt ő is saját maga szokta csinálni. Az aggodalmaimra csak legyintett. Egy újabb ok, hogy legközelebb én se várjak az egészségügyre.  

A hétfői Kék fényben láttam egy esetet, a váci fegyházban történt. Az egyik elítélt a másikat vamzernek, besúgónak nevezte. Aztán eljött a séta ideje és a fegyház udvarán séta közben a besúgónak nevezett egyszer csak azzal a felkiáltással, hogy pitbull vagyok, nem vamzer belevágott egy tollat annak a nyakába aki vamzernek nevezte.

A tárgyaláson már a sértett úgy nyilatkozott, hogy az udvaron dulakodtak, ott vannak éles kövek is, biztosan az egyik sértette meg a nyakát. Mondta ezt akkor amikor egy csomó elítélt is látta az esetet. Nyilván amikor őket kihallgatták, mind éppen másfelé nézett és nem láttak semmit. Ez így szokott lenni. A tettes a cselekményéért újabb 12 év fegyházat is kaphat, úgy hogy nem babra megy a játék. 

Megtudtuk azt is a riportból, hogy ha valakit besúgónak neveznek az a börtönhierarchia aljára löki az illetőt, tehát ez valamelyest magyarázza az elkövetett cselekményt. Na de egy évtizeddel tovább maradni börtönben csupán azért mert vamzernek  neveztek számomra érthetetlen. Valószínűleg "túlreagálta" a dolgot az illető. Lehet, hogy egy rendesebb verés is megtette volna. Bár nem tudom, nem voltam ott. 

És hogy miért vallotta a sértett amit vallott? Mert a börtönben nem csak az a besúgó aki a társairól jelentget az őröknek, hanem az is, aki azt is jelenti, hogy vele mi történt a zárkában. Így aztán nem jelenti senki ha például bántalmazzák, mindaddig zárka belügy marad ami ott történik amíg nem történik komolyabb bűncselekmény, amely például már orvosi beavatkozást is igényel. Kemény világ az ott bent. Igaz, erre meg azt lehet mondani, hogy nem kell bűnözni. Ez is igaz, mégis szomorú ez a történet.

Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy eldugult a fülem. Jövő hét hétfőre kaptam időpontot a fülészetre, hogy kimossák.  Korábban magam szoktam ezt megoldani de már nem merem. A hétvégén elmesélem, hogy miért nem. 

Megnéztem a múlt szerdai cseh film elejét (Irány a tenger) másnap este videóról. Rettenetesen rossz volt, úgy mint az előző kettő Jan Hrebejk film is. A film bevezetőjében a filmes szakember valamilyen szóhoz kapcsolva (már nem emlékszem mihez) használta a tetra szót, tehát még létezik egy negyedik film is ebből a csokorból. Ahogy én a V4 mozi szerkesztési elveit ismerem még ezt is láthatjuk majd. Egyébként ez is  valami díjakat nyert, néha érthetetlen számomra mik alapján osztogatják ezeket a díjakat.

Egyébként ha már a cseh filmekről beszélünk a jövő heti film egy kiváló csehszlovák film lesz Hóvirágünnep címmel. A kertes házakból álló településre beszabadul egy vaddisznó amelyet a helyi vadászok hosszas üldözés után leterítenek. Már maga az üldözés egy lakott területen elég sok alkalmat ad a humoros jelenetekre, azonban a vaddisznó közös feldolgozása és elfogyasztása szolgál igazán kiváló lehetőséget a néző szórakoztatására. A filmet Bohumil Hrabal írása alapján Jirí Menzel rendezte. Azért ha ők összefogtak, egész jó dolgok jöttek ki belőle. Ez ezúttal is igaz. Egy vidám, szórakoztató filmet láthatunk ha szerda este 22.40-kor a Duna TV csatornájára váltunk.

A Port ismertetőjét is ajánlom elolvasásra, nagyon jól írja le mit láthatunk majd:

 https://port.hu/adatlap/film/tv/hoviragunnep-slavnosti-snezenek/movie-1104

Azért néha megdöbbenek, hogy ezer éve végzett bölcsészek, egész életükben a kultúrával foglalkozók is mekkorákat tudnak hibázni beszéd közben. A héten megnéztem egy dokumentumfilmet a Weiss családról, ott nyilatkozott a korábban említett tudós férfiú. Elmondta, hogy Weiss Manfréd öngyilkosságot követett el, de a munkásai megmentették. Hát szerintem ha a munkásai megmentették akkor ő csak megkísérelte az öngyilkosságot, amely nem sikerült. Öngyilkosságot elkövetni az egy befejezett cselekményre utal. Nem először hallok ilyet, át is siklottam felette, mert olyan emberek mondták akiknek nem a kultúra volt a kenyerük, képzettségük sem volt túl magas. Mondjuk az illető nem nyelvész volt, nem nyelvvel foglalkozott, történész volt a végzettsége. Akkor is, élete során az oldalak millióit olvashatta el, neki nem lett volna szabad hibáznia. Egyébként már nincs közöttünk, nemrégiben halt meg. 

Élek, csak kicsit el vagyok foglalva. Már harmadik éve látogat meg a kanadai rokon, vele voltam elfoglalva az elmúlt napokban. Holnap még hátravan egy egészségügyi kontroll vizsgálat, fél éve voltam utoljára, délelőtt még erre gyúrok majd lelkileg, aztán itt a hétvége, időmilliomos leszek ismét.

A térdem is szépen javul, egy hónap után ma voltam először busszal a városban. Nyugdíjas cimborákkal volt a szokásos havi találkozásunk, jó volt ismét találkozni velük.

Itt a tavasz, jó lenne ha az illetékesek ismét kirakatnák a padokat a fő utcára, amely egyúttal sétáló utca is. Szívesen megpihentem volna egy kicsit útközben. A buszon 17 év körüli lány ült a belső ülésen, a telefonját nyomogatta, a mellette lévő külső ülésen pöffeszkedett a hátizsákja. A konfliktus elmaradt, mert a túloldalon egy picit idősebb hölgy ugrott fel a külső ülésről, hogy engem beengedjen az ablak melletti ülésre. Jól esett a figyelmessége. A bosszúságom meg menten elmúlt a másik oldali állapotok miatt. Az ifjú hölgy mentségére mondom, hogy néhány megálló után a hátizsák lekerült a lábához a földre. Pedig nem is ült senki mellette.

Elköszönök, a hétvégén jövök. Addig is minden jót minden olvasómnak.

Elismerem a cím megtévesztő, de ugyanakkor igaz is. Nem vittem le a tévémet a kuka mellé, de 2 napja nem nézem. Helyesebben tegnap este óta. Megelégeltem azt a sok politikát, megcsömörlöttem, telítődtem. Az utóbbi időben gyakran jutott eszembe Sántha Kálmán, az ideg- és elmekórtan méltán nagy hírű professzora, aki akkor, amikor a sztahanovista mozgalom a legjobban tombolt, akkor tett egy olyan kijelentést, hogy a sztahanovista mozgalom megbetegítheti azok hőseit.

Szegény meg is kapta érte a magáét, igaz, még helytelenítette a honvédelmi oktatás bevezetését is az egyetemekre. Mindezek miatt megfosztották akadémikusi címétől és tanszékétől és mehetett Balassagyarmatra egy 30 ágyas kórházba. 1956-ban halt meg, 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott. Itt bővebben is olvashatunk róla. Érdemes elolvasni.

Most valószínűleg ugyanazt mondaná ha meghallaná, hogy vannak emberek akik 3 hírcsatornát is rendszeresen néznek és hallgatnak olyan napi 5-6 órán keresztül. Mint például én is. Esetünkben viszont a  gyógyító terápia is könnyen kitalálható orvosi beavatkozás nélkül is. Erőteljesebb megoldás levinni a TV-t a kuka mellé, szolidabb néhány napra kikapcsolni. Én az utóbbit választottam. Tegnap este kikapcsoltam és betettem egy Muzsikás CD-t a lejátszóba, melyről Sebestyén Márta énekelt. A népzene kitűnő élményt nyújtott a politikától megcsömörlött szervezetemre. Utána meg belehallgattam Beethoven IX. Szimfóniájába, de itt csak az első tételt, mert elkezdtem nézni egy amerikai filmet a az internetről, Szökés Sobiborból címmel. 45 percig bírtam, aztán kikapcsoltam. Elkezdtem egy másik filmet nézni videóról.

Szerintem az amerikaiak nem tudnak jó filmet csinálni a koncentrációs táborokról. Pedig könyvekből meg mások filmjeiből megismerhetnék ezeknek a táboroknak a világát. De nem, ők mennek a saját fejük után. Így aztán a filmen látottak köszönő viszonyban sincsenek az akkori valósággal. Először ezt akkor gondoltam így, amikor csináltak egy filmet, sajnos a címére már nem emlékszem, amely arról szólt, hogy a láger foglyai futballoztak az SS őrökkel. Háromszor veselkedtem neki, egyszer sem tudtam félig sem megnézni. Egy Két félidő a pokolban után nehéz is nekem megfelelni.

De az is lehet, hogy nem is akartak megfelelni. Amerika nagy és gazdag ország, miért is kellene nekik úgy csinálni filmeket mint mi itt az öreg Európában? Ők elsősorban az amerikai közönségnek csinálnak filmeket, ha meg némelyik átkerül ide és egy-két olyan ember fanyalog mint én is, nem érdekes. Pedig háborús filmjük van olyan is amelyet sokszor megnéztem már. Ez a Halál 50 órája. Fantasztikusan jó film, nagyon jól van megcsinálva. 

Ma sincs tévézés, ma szintén CD-ről fiatalkorom slágereit hallgatom. Beatles, Rolling stones, Cream,  Creedence Clearwater Revival meg ilyenek. Istenien érzem magam. Nyugodt vagyok, semmi stressz, élvezem a zenét. Hamarosan lefekszem, ágyból megnézem a Sikoly című horror filmet. Persze videóról. Láttam már de nem emlékszem ki gyilkolja halomra az embereket.  

Egyébként szerda este a V4 Moziban megint egy cseh film jön, Jan Hrebejk filmje. Eddig kettő filmet láttunk tőle. Finoman szeretnék fogalmazni: legközelebb sem tudom ajánlani. Kíváncsi vagyok ez a szerdai milyen lesz. Az eddigi kettő alapján túl sok jóra nem számítok. 

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden olvasómnak!

Próbálom meggyőzi magam, hogy a társadalomnak szüksége van az önvezető autóra. Arra gondolok amikor az autó vezető nélkül megy el úti céljáig. Hogy mennyivel jobb ez attól, mintha én is benne ülnék és én vezetném nem tudom. Hálás lennék ha valaki megmagyarázná nekem, hogy miért kell fantasztikus mennyiségű pénzt, kutatói energiát befektetni ebbe a projektbe. Mert az ilyesmi kifejlesztése nem egyszerű dolog. Megpróbálom megosztani gondolataimat érthető módon az olvasóval.

Nézzük meg mi a mostani helyzet. Ül egy ember a volán mögött és érzékszervei segítségével információkat szerez a környezetről. Ezek az információk eljutnak az agyba, ott az agy feldolgozza ezeket az információkat, utasításokat dolgoz ki és ezeket az utasításokat a kezek és lábak segítségével végrehajtja. Ha például a szem azt érzékeli, hogy túl közel megyünk a járda széléhez jelzi az agynak, az meg utasítja a karokat, hogy tekerjék jobbra a kormányt. Aztán amikor a szem úgy gondolja már elég, jelzi az agynak és a kezek nem tekernek tovább. 

Persze nem csak a szem küld információkat az agyba hanem a fül is, például valami ronda hang jön a motorból, vagy valaki ránk dudál vagy jön a szirénázó mentőautó. De az orrunk sem pihen, ha valami büdöset érez, azt is jelzi az agynak. Ilyenkor a vezető leáll és például megnézi a motorteret. Tehát a legfontosabb érzékelő szerveink, a szem, a fül és az orr állandóan figyelik a környezetet és küldik az információkat az agyunknak. Mellesleg a szem figyeli az autóba beépített hiba- és egyéb érzékelők által mutatott értékeket is.

Szóval valahogy így működik az ember-autó rendszer a vezetés során, igaz kissé leegyszerűsítve. Most nézzük meg mi történik akkor ha kivesszük az embert a vezető ülésből. Megtehetjük, de helyette olyan érzékelőket kell beépítenünk az autóba amelyek maradéktalanul pótolják a hiányzó ember érzékszerveit, érzékelő funkcióját.

Aztán be kell építeni egy olyan számítógépet amely szintén maradéktalanul tudja pótolni az emberi agyat. Vagyis gond nélkül tudja kezelni az érzékelőktől bejövő információkat és a lehető legjobb döntéseket tudja meghozni. Hát ez nem egyszerű dolog. Ne feledjük, ez a számítógép csupán egy halom elektronikai alkatrész, igaz ezen a számítógépen futhat egy nagyon nagyon jó számítógépes program, de olyan programot csinálni amely m i n d e n környezeti hatásra tudja a választ szerintem lehetetlen. Vagy legalábbis rengeteg pénz és idő. Képzeljük el ha hazamegyünk kocsival a munkahelyünkről mennyi váratlan szituációval kellhet megküzdenünk. Az autó annál tökéletesebb lesz minél jobb ez a program. És fordítva is igaz. Biztos vagyok benne, hogy a minden kívánalomnak megfelelő önvezető autó csak akkor fog megszületni ha a központi számítógép m i n d e n útközbeni eseményre tudni fogja a "választ". Hát így érdemes erre annyi pénzt és energiát ráfordítani? Szerintem nem. 

Van itt még valami. Hallom, hogy néhány napja egy ilyen autó elütött egy embert aki belehalt sérüléseibe. Érdekes jogi kérdés, hogy ki a felelős a halálos gázolásért? A tulajdonos? A fejlesztőmérnök? A programozó? Nem folytatom. Nem irigylem azt a bíróságot amelynek majd ítéletet kell hoznia egy ilyen ügyben. Bár én valahol bízom benne, hogy nem lesz az egészből semmi.