Nézem a frissen beszerzett WC papír tekercset, ízléses, szép minta van rányomva. Mit mondjak? Ez már a Kánaán. Legalábbis a WC papírt illetően.
Nem mindig volt ez így. Volt egy időszak amikor nem az volt a lényeges, hogy WC papír legyen a boltokban. Legalábbis a mi falusi népboltunkban nem volt. Igaz, angol WC sem. A kert végében volt az árnyékszék, oda jártunk. Apám rendszeresen felaprította az újságok egy részét, ez volt a WC papír. Amíg meg nem ismertem az "igazi" WC papírt meg sem fordult a fejemben, hogy nem ez a legjobb megoldás.
Úgy emlékszem az első WC papír amivel találkoztam NDK gyártmányú volt, harmonikaszerűen összehajtva. Egyik fele sima volt, a másik érdes. Aztán megjelentek a mai formák is, tekercsekben. Hogy mikor, nem emlékszem, de azzal, hogy eljöttem otthonról megszűnt az újságpapír efféle felhasználása is számomra. Azt hiszem ezt a célszerűség is indokolta, az angol WC-k nem tudtak volna megküzdeni az újságpapírral. Jól mutatja ezt a szovjet példa.
Ott még a brezsnyevi időszakban is, egészen a rendszerváltásig gondot jelentett a WC papír beszerzése. Ha egy boltban hozzá lehetett jutni hatalmas sorok álltak érte. Aztán amikor az ember oda jutott a pulthoz igyekezett minél többet venni. Aztán ezt felfűzte egy madzagra és a nyakába akasztotta, mert a két kezére szüksége volt egyéb dolgok cipelésére. Akinek nem sikerült ilyen papírt beszereznie, ott maradt a Pravda, vagy valamilyen másfajta újság. Adódik a kérdés: ott nem dugult el az angol WC? Nem, mert nem dobták bele a papírt. A papír számára ott szerénykedett egy kis kosár az ülőke mellett, abba kellett dobni.
A tájékozatlan olvasóban további kérdés merülhet fel, hogy otthon is ez volt? Nem, otthon volt WC papír, tehát ugyanúgy intézték ezt a dolgot mint nálunk. Igaz, ott ez nehezebben volt megoldható, mert a szovjet állam és párt vezetői nem tartották ezt a kérdést olyan fontosnak, hogy foglalkoztak volna vele. Nekik viszont biztos jutott WC papír sorban állás nélkül is, érthető, hogy nem érezték égetőnek a dolgot. Azóta persze a helyzet megváltozott, ma már ott is jut mindenkinek WC papír. Sőt, már használati utasítás is jár hozzá.
Sőt már márkaneve is volt egyes gyárak termékeinek. Hát nem csodálatos név egy WC papír számára, hogy a Popsi öröme?
Hálaistennek nálunk már évtizedek óta nem gond ennek beszerzése, a piacon nagyon sok féle kapható, mintával is anélkül is. És ez jó, nagyon jó, naponta tapasztalhatjuk.
Végezetül egy történet. Néhány éve láttam egy dokumentumfilmet, egy német kórházról szólt amely Budapesten működött a forradalom alatt. Aztán november 4-e után a szovjetek az egész személyzetet kivitték Kárpátaljára, ahol hosszabb időt töltöttek. Mikor a film alkotói riportot csináltak az akkor elhurcolt orvosokkal, egyikük azt mondta, hogy a visszatérés után a legnagyobb öröm az volt számára, amikor már itt Magyarországon kapott ajándékba egy alsónadrágot. Mert kint még WC papírt sem kaptak.
Kicsit deprimáló a történet vége, fel kéne dobni valamivel, de sajnos nem jut eszembe semmi. Talán azzal, hogy viszonylag jól vagyok, TV fronton változatlan a helyzet, nagyon keveset nézem. vagy csend van a házban vagy valami zene szól, például a 60-as, 70-es évek slágerei. Ezekkel jól megvagyok. Hát így élünk mi itt a végeken.
