Néhány napja kaptam a hírt, hogy egyik középiskolai iskolatársam a napokban meghalt. Most már a nevét is megírom, Zima Istvánnak hívták. A bátyám osztálytársa volt, ők voltak negyedikesek, mi elsősök. Én már akkor is jól tudtam oroszul, ez köszönhető volt annak, hogy gyakran kerestem az alkalmat a beszélgetésre az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg katonáival. Mire leérettségiztem tulajdonképpen annyira megtanultam oroszul, hogy az egyetemi évek alatt simán megéltem belőle, beleértve azt is, hogy negyedéven már a tanszékek is felkértek időnként tolmácsolásra ha vendégek érkeztek a társegyetemekről.
Ez a kis írás is egy kis kényszer nyelvgyakorlásról szól, melynek egyik hőse a nemrégiben elhunyt iskolatárs. Emlékét őrizze ez az írás melyet 2007 januárjában írtam. Nyugodjék békében!
http://morgomedve.blog.hu/2007/01/11/esztergomi_tortenetek_6_orat_veszunk_az_oroszoktol
