Morgómedve

A rossz idő bekergetett Mályiból. Rossz időben nem jó ott lenni. Persze, fel lehet venni egy pulóvert és egy melegítőt és úgy is lehet olvasni, de mint korábban már írtam ez már nem az igazi. Egyébként is már vágytam a megszokott városi lehetőségeimhez így aztán fogtam a könyvemet és jöttem befelé. Ami egyébként Ken Follett "Tű a szénakazalban" című könyve. Először filmen láttam, meg is néztem már vagy négyszer, most jutottam el oda, hogy el is olvassam. Legutóbb mikor Fejes Endre írásait olvastam jöttem rá, hogy érdemes elolvasni azokat a könyveket is amelyeket filmen már láttam. Így aztán mikor a könyvtárban kezembe akadt a könyv, egy pillanat alatt eldőlt, hogy kikölcsönzöm. Nem bántam meg, tényleg nagyon izgalmas könyv, alig lehet letenni.

Egyébként Mályiban is sokat olvastam, azonban ott kicsit megkeserítették ezt az olvasást a legyek. Érdekes, üdülőhelyeken az emberek nem is a legyekre szoktak leginkább panaszkodni, hanem a szúnyogokra. Nekem most a legyek keserítették meg az életemet. Akárhová ültem le olvasni a telken, rögtön megjelentek a lábaimon és iszonyú nagyokat csíptek belém. Agyonütni lehetetlen őket, mert nagyon ügyesek és gyorsak. Sokszor már a mozdulatra, hogy agyoncsapja őket az ember, elrepülnek. Az elmúlt napokban csupán két esetre emlékszem amikor sikerült agyoncsapnom egyet-egyet. Pedig jó néhányszor landolt lábaimon egy-egy légy, hogy a véremet szívja. Igaz, sok esetben megéreztem, hogy rám szállt és vagy odacsaptam az újsággal vagy a másik lábammal elzavartam, de azért néhány esetben el tudtak jutni odáig, hogy  csípéseikkel határozott fájdalmat tudtak okozni.

Szúnyog ügyben egyébként le a kalappal az Önkormányzat előtt, évek óta nincsen szúnyog az üdülőtelepen. Pedig emlékszem évekre amikor este 6 után már nem lehetett megmaradni az udvaron. Még felöltözve sem, mert akkor a csupaszon maradt részeket (nyak, kezek, fej szabadon maradt részei) szemelték ki vérszívó akcióikhoz. Most csak nagy ritkán kerül egy-egy szúnyog, amit az ember persze kéjes örömmel csap agyon, miközben az jár az eszében, hogy milyen érdekes a természet. A legyeknek megadatott, hogy elmenekülhessenek gyáva szurkálásaik után, míg a szúnyogok kénytelenek ezt teljesen védtelenül tenni, alkalmat szolgáltatva az embernek arra, hogy nyugodtan, sietség nélkül, szinte száz százalékos biztonsággal  csaphassa agyon őket.

Most egy darabig a városban maradok, megpróbálom kiírni magamból azokat a gondolatokat és emlékeket amelyeket az ezt megelőző könyv olvasásakor ébredtek bennem. Meg sok egyebet is ami eszembe jut és úgy gondolom érdemes arra, hogy foglalkozzam vele.

Már a múlt héten is feltűnt nekem, hogy nem szerepel a műsorújságban, csodálkoztam is rajta. Aztán tegnap reggel meggyőződhettem volna a valóságban is a dologról, azonban egy rossz éjszaka után reggel szundítottam még egy kicsit, így aztán átaludtam a reggeli műsorokat. Ma viszont alkalmam volt megtapasztalni, hogy valóban megszűnt az m1-en a "Ma reggel" elnevezésű hírműsor. Délután aztán benéztem a Magyar Televízió honlapjára, megkerestem a reggeli műsor weblapját, de ott sem találtam egy sort sem arra vonatkozólag, hogy mik a szándékok a jövőt illetően. Jobb híján meghallgattam az utolsó - pénteki - adás elejét és végét, hátha mondanak valamit. Na itt már tényleg mondtak valamit. Azt mondták, hogy "elég soká találkozunk". Hogy ez mit jelent nem lehet tudni. Feltételezhetjük, hogy csak nyári szabadságra mentek el, ez esetben valamikor szeptember tájékán folytatódhat a műsor. Vagy egy kicsit korábban. Vagy későbben. Mindenesetre a műsor átmenetileg szünetel, meg hiányzik is. Igaz, át lehet menni más csatornákra is, de nekem ezért még mindig ez volt a legjobb. Minden hibája ellenére. Ez volt a legrégebbi, már akkor megvolt amikor csak egy program volt a televízióban. Már nem emlékszem hány éve, de szerintem 30 biztos van. Kár lenne ha végleg megszűnne.

Elromlott az idő, beköltöztem Mályiból. Persze csak néhány napra, összegyűltek dolgok amiket csak itt bent a városban lehet elintézni. Így aztán nem csak ajánlom, hanem én is megnézem kedden este 21.25-kor a Duna Tv-n a "Tűz van, babám!" című igazán nagyszerű csehszlovák filmet. Természetesen nem első alkalommal fogom látni, de egy ilyen film sokszor megnézhető. Ha kedden este leülünk a Tv készülékek elé egy igazán jó szatírát vagy inkább groteszket láthatunk. Ez a harmadik film amivel a közszolgálati televízió megemlékezik a világhírű rendező 80. születésnapjáról.

Képzeljünk el egy cseh kisvárost ahol a helyi önkéntes tűzoltó egylet úgy dönt, hogy tűzoltó bált rendez egykori parancsnokuk tiszteletére. A szándékot tett követi, és egy hétvégi estén kezdetét is veszi a tűzoltó bál. És mivel a derék tűzoltók már hallottak szépségversenyről is, úgy gondolták enélkül nem bál a tűzoltóbál sem. A versenyen indulók összeszedése elég sok bonyodalommal jár, mivel a tűzoltóknak halvány gőzük nincs arról, hogyan kell egy szépségversenyt megszervezni. Természetesen van tombola is, igaz a nyereményeknek mindnek lába kél az este során. Tetejébe még egy tűz is kiüt faluban ami miatt félbe szakad a mulatozás is...

Ezzel a fimmel véget ért az a filmsorozat amivel a közszolgálati televízió köszönteni kívánta a 80 éves filmrendezőt. Úgy gondolom most már nem érheti szó a ház elejét. Igaz, három részletben, de láthattuk két Amerikában készült filmjét (Száll a kakukk fészkére, Amadeus) és három otthon készült alkotását. Utóbbiakat mostanában keddenként, nem sorolom fel őket. Levetítettek egy 4 részes dokumentumfilmet is a rendezőről. Ez ugyan nekem nem tetszett, de nem is tetszhet minden mindenkinek. A lényeg, hogy a kitartóbbaknak alkalmuk nyílott megismerkedni közelebbről is a világhírű rendezővel. Elégedett vagyok a megemlékezéssel. Ezek után ismételten olvasóim figyelmébe ajánlom a kedd esti filmet, a "Tűz van, babám!"-at.

Végezetül pedig javaslom, nézzük meg mit ír a http:/http://morgomedve.blog.hu/media/image/201207/www.port.hu

http://port.hu/tuz_van,_babam!_hori,_ma_panenko/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=18867177&i_topic_id=1

A nyár elején azt írtam, hogy veszek valami lerobbant öreg számítógépet Mályiba és tényleg csak a legminimálisabb időt töltöm Miskolcon. Csak addig terveztem maradni amíg az ott megírt dolgaimat felpakolom az Internetre. Eredetileg jó ötletnek tűnt, meg is hirdettem, hogy használt számítógépet vennék, aztán addig húzódott a dolog amíg rájöttem nem is igazán kell nekem oda ilyesmi. Jól megvagyok én a könyvekkel, a folyóiratokkal, aztán ha leszáll az este a videokazettáimmal. Egy dolog miatt jó lett volna. Akkor ugyanis sok és kiérlelt írással jelentkezhetnék itt a Morgómedvében, mert akkor ha eszembe jutna valami rögtön leülhetnék és kiírhatnám magamból. Így viszont mire gép közelébe jutok már vagy nem emlékszem rá vagy már hiányoznak azok a gondolatok amelyek írásra inspiráltak. Summa summarum, ha szabad szerénytelennek lennem, ennek a döntésnek egyedüli vesztesei a Morgómedve szeretve tisztelt olvasói. Ezért hát az ő elnézésüket kérem, előbb utóbb majd csak elromlik az idő és bepótolom. És persze néhány barátom akik egy kicsit ritkábban kapnak tőlem levelet de ők is megértik.

Ha már az elnézéskérésnél tartunk megkövetem olvasóimat azért is mert elírtam a keddi film kezdési időpontját. Valahogy az volt bennem, hogy ha előző héten 20 óra volt akkor most is annyi lesz.  Mint ahogy a következő kedden sem 20 órakor kezdik majd a "Tűz van, babám! című igazán jó filmszatírát sem. Nincs nálam a műsorújság de valamikor 9 óra után fog kezdődni. Talán fogok tudni írni róla a hétvégén. De már most a nagyérdemű figyelmébe ajánlom. Nálam benne van az első 20-ban, ha a világ filmtermését számítom. Egyszer amikor filmvetítéseket tartottam a bányász kollégiumban, ez volt a második (egyben utolsó) film amit elvittem nekik. De erről majd máskor, egyelőre ismét elköszönök. Kismorzsiék már bizonyára igen csak tekintgethetnek a telek felé, hol maradok már?

Ha kedd van akkor... no nem Belgium, mint az egyszeri film címe, hanem Milos Forman film lesz a Duna Tv-n. Mégpedig július 10-én 20.00 órakor. Ezúttal a második filmjét láthatjuk, a "Szöszi szerelmé"-t. A film a Milos Formanra jellemző humorral indul. Egy kisvárosi cipőgyárban meglehetősen sok lány dolgozik, ezek nagy része munkásszállón lakik, viszont fiatalemberből meglehetősen szűkösen van a város ellátva. Átérezvén a helyzetet a  gyár vezetése elintézi, hogy a hadsereg katonákat állomásoztasson a városban. Azaz legyen egy laktanya sok-sok katonával. A kérés a párt- és az állami szervek támogatásával meghallgatásra talált és egyszer csak meg is érkezett a várva várt katonavonat a kisvároska állomására. A gyár vezetése és maguk a lányok is kíváncsian várták a katonák érkeztét, akik rendben meg is jöttek. Éppen csak egy icike-picike homokszem került a gépezetbe mert ezek a katonák időszakos szolgálatra behívott középkorú tartalékosok voltak. Otthon feleséggel és néhány gimnazista korú gyerekkel. De ha már ott voltak, akkor kimenőt is kaptak és bevetették magukat a városka éttermébe, ahol egy fővárosi zenekar szolgáltatta a zenét és a lányok is megjelentek...

Nem folytatom, csupán megjegyzem, hogy egy férfiember mindig kapható egy kis szórakozásra főleg ha ehhez hölgyek is vannak és a zene sem hiányzik. Megindul a tánc, az ismerkedés, igaz kicsit groteszk formában.

Aztán egyszer csak vége szakad a mulatságnak, a katonák visszatérnek a szállásukra, a lányok a munkásszállóra, egyedül Andula a szöszi kislány követi a neki tetsző fiatalembert a szállodai szobájába. Azt a fiatalembert aki történetesen a vidékre lerándult fővárosi zenekar oszlopos tagja is. Aztán a fiatalember elutazik Prágába, ahová kis idő múlva követi Andula is...

Ennek a tartalmát azért már jobban el tudtam mondani. Múltkor a "Fekete Péter"-el igen bajban voltam. Egyébként ez egy nagyon szép film, javaslom a fiatalságnak is. Végezetül nézzük meg a http://www.port.hu ajánlását is:

http://port.hu/egy_szoszi_szerelme_lasky_jedne_plavovlasky/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=18795329&i_topic_id=1

Bejöttem kicsit városi levegőt szívni. Aztán az eső kicsit elverte a port, így aztán elviselhetőbb a hőmérséklet is. Egyébként jól élünk mi Mályiban a két cimborámmal. A nagy melegben nekik sincs nagy étvágyuk, hálaistennek nekem sem. Ők válogatnak, a baromfiparizer nem klappol, a konzerv kutyakaját már nem is említem. Arról valahogy leszoktak, pedig van még vagy 6 dobozzal tavalyról. De nem klappol nekik a lecsókolbász sem.

Ma paprikás krumplit főztem. Nem mintha erre vágytam volna, de elég régen fonnyadozik néhány krumplim, a kolbász is hetek óta a mélyhűtőben volt, hát ma eljött a nagy nap, összeütöttem egy paprikás krumplit. Nem volt rossz, de valami hiányzott belőle. Na ebből a paprikás krumpliból vettem ki az ebédnél két testesebb kolbászkarikát a kutyusoknak. Kismorzsi teljesen elzárkózott, jóformán meg sem szagolta, a másik azonban tapintatosabb volt, a szájába vette, kicsit forgolódott vele, hogy most aztán mit csináljon, aztán megindult az udvaron és a kerítésnél elásta. Amit aztán soha nem fog kiásni többé. Eleinte azt hittem, hogy azért ássák el, hogy majd szűkösebb időkben előszedik, de én még nem láttam egy kutyát sem a 6-7 év alatt, hogy kiásott volna egy korábban elrejtett finomságot. Nagyon egyirányú dolog ez náluk, legalábbis házi körülmények között.

A far-hát csont az viszont mindig jöhet. Akármilyen meleg van, ők abból minden mennyiséget meg tudnak enni. Csak az a baj, hogy én vagyok már úgy vele, hogy nem nagyon akaródzik azt enni. De egyelőre hősiesen gyűröm le  a napi 3 darabot. Ennyi a norma, ennyi fér a lábasomba. Jövő héttől ezen szeretnék változtatni, szeretnék far-hát mentes napokat is beiktatni. Nekik is kitalálok majd valami megoldást, hogy ők se járjanak rosszul. Viszont ha nem jut eszembe semmi megint jönnek a far-hátak, hiszen szolidaritás is van a világon.

Élek, a forróság dacára. Tegnap volt a legmelegebb Mályiban, a teraszon 37 Celsius fok. Ma viszont bejöttem a városba, egy velem egykorú kollégát temetünk. Úgy halt meg szegény ahogy jó is lenne meg nem is. Hirtelen, semmi baja nem volt. Jó lenne, mert nem szenvedne az ember, viszont nem is tud rendet rakni maga körül. Megmondom őszintén ha választani lehetne én az utóbbit választanám. De hát nem mindig van választási lehetőség, mint ahogy szegény Tamásnak sem volt. Nyugodjék békében!

A temetés után viszont ismét Mályiba megyek, aztán egyszer majd csak eljön az idő amikor bővebben is tudok írni ide a Morgómedvébe is. Addig is türelmet kérek, remélem emiatt nem pártol el tőlem senki.:)

Az IWIW kissé hátrébb szorult újabban, finoman szólva. Egyrészt hónapok óta nem jelentkezett új ismerős, akit vissza kellett volna igazolnom, másrészt pedig folyamatosan csökken az ismerőseim száma is. Jó egy éve már hogy majdnem elértem az 1000 ismerőst amikor egyszer csak elkezdett csökkenni az ismerőseim száma. Pillanatnyilag 924 ismerősnél tartok, ami azért jelentős fogyásnak számít.

Elmondhatjuk tehát, hogy a növekedés megállt, sőt csökkenés tapasztalható az ismerőseim körében és ez elmondható magáról a rendszerről is. Elmondható az is, hogy újabban inkább bosszant mint örömet okoz ez a közösségi oldal. Ugyanis ha nagyritkán be is esik egy egy üzenet a postafiókomba arról a belépés után derül ki, hogy kéretlen levél, reklám, úgynevezett spam. Ami azért bosszantó. Szerencsére ezek küldői általában valami különleges nevű valakik, így aztán már ez akkor kiderül amikor még csak a figyelmeztető email érkezik meg a normál postafiókomba. Miután a név alapján szinte biztos vagyok benne, hogy valami reklám levélről van szó be sem szoktam lépni, megvárom amíg összegyűlik 2-3 ilyen levél és akkor törlöm őket.

Azért sajnálom, hogy így alakult. Van Magyarországon egy korosztály amelynek a konkurens közösségi oldal túl csicsás, nekik tökéletesen megfelelne az iwiw, azonban itt is voltak átalakulások, lehet, hogy ez az oka annak, hogy ez a korosztály sem igyekszik már beregisztrálni magát. Kár, mert ha máshol nem is, itt szívesen értesült az ember a barátok és rokonok életének alakulásáról. Úgy tűnik lassan ennek is vége. Történetesen én sem sokat törődöm a karbantartásával, mint ahogy sokan mások sem. Tényleg kár érte.

A történet felidézéséhez az adta az apropót, hogy néhány napja egy személygépkocsi nem adta meg az elsőbbséget az államfő gépkocsijának és összeütköztek. Mint a híradásokból tudjuk a kormányőrök az államfőt azonnal átültették egy másik kocsiba és már mentek is tovább, mintha mi sem történt volna. Gondolom azért a kihívott rendőrök elhelyszínelgettek még egy darabig és azt is hozzáteszem, hogy nem szívesen cseréltem volna a figyelmetlen autóssal. Hogy mi lett a helyszínelés vége nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy milyen büntetésre számíthat az elsőbbséget meg nem adó autós. Bízzunk benne, hogy a büntetés mértékénél nem veszik majd figyelembe, hogy nem egyszerű halandóval karambolozott az illető. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy valószínűleg jobban jár mint a másik történetünk hőse, melyet már nem is tudom hol olvastam, talán Kolozsvári Grandpierre Emil "Béklyók és barátok" című könyvében, de ez azért nem biztos.

Tulajdonképpen hasonló esetről van szó. Rákosi elvtárs hazafelé tartott a Mártírok útján  (ma Margit körút) a kíséretével, ami azért itt sem 2 autóból állt, amikor az egyik mellékutcából egy motoros fordult ki az útra majd egyenesen a Rákosi elvtársat szállító autónak hajtott. Szegény motoros esett egy hatalmasat, melynek eredményeként már a földön feküdt amikor Rákosi elvtárs kiszállt a kocsiból, megszemlélte az enyhén vérző motorost, majd annyit mondott a kíséretében lévő civil ruhásoknak, hogy "vegyék kezelésbe az elvtársat!". Hogy ez a kezelés miből állt persze senki nem tudja, csupán bizakodunk abban, hogy csak a sebek ellátására vonatkozott...

Kedden este van még egy film amiről érdemes szólni. 20.00 órakor kezdődik az MGM elnevezésű csatornán "Capote" címmel. Sajnos átfedést mutat a Duna TV-n vetített "Fekete Péter"-rel. Nem kérdés azonban, hogy ha nincs a háznál olyan eszköz amivel filmet lehet felvenni illetve rögzíteni akkor az utóbbit ajánlom, tehát a "Fekete Péter"-t.

Ha viszont valamelyiket fel tudjuk venni akkor érdemes ezt a "Capote" című filmet is megnézni. De csak azoknak ajánlom akik olvasták Truman Capote világhírű regényét a "Hidegvérrel"-t. A film a regény elkészültének körülményeiről szól, ezért érdemes ismerni a regényt is. A dolog érdekessége, hogy mialatt az igazságszolgáltatás a dolgát végezte (a bűncselekmény felderítésétől az ítélet végrehajtásáig) azalatt az író is folyamatosan gyűjtötte az anyagot a megírandó könyvéhez. Ez alatt a 3 év alatt többször találkozott is a gyilkosokkal, hogy minél jobban megismerhesse jellemüket, életüket és motivációjukat, ami egy köztiszteletben álló 4 fős farmercsalád lemészárlásához vezetett.

A regény valóban nagy sikert aratott, ha valaki nem olvasta volna, még keddig megteheti. Nagyon jó könyv, nem fog fölötte unatkozni.  És akkor persze érdekes lesz számára a "Capote" című film is. Azt nem írnám, hogy élvezni is fogja mert a főszereplő szinkronhangja olyan szerencsétlenül van megoldva hogy engem mindvégig idegesített és irritált. De hátha csak én vagyok kényes, egyébként meg rendben van a dolog. Tudom én, hogy az író meleg volt és ezt akarták érzékeltetni, de lehetett volna kíméletesebben is. A regényt meg is filmesítették, egész jól sikerült. Keddig még azt is meg lehet nézni. Én annak idején videó kölcsönzőből vettem ki. Talán vannak még példányok belőle.