Az az igazság, hogy mára már egy tartalmasabb írásra készültem, de valahogy nem jött össze. Tegnap a fővárosban voltam néhány kollégával egy ülésen, kocsival mentünk-jöttünk de valahogy elfáradtam. Úgy terveztem, hogy ma megcsinálom pörköltnek a két napja a mélyhűtőből kivett 2 kilónyi őzet, délre elkészül, lesz egy jó ebédem, előtte még egy kupicányi konyakot is terveztem, meg persze hozzá vörös bort. És nem megyek sehová, pihenek.
Eredetileg az volt a szándékom, hogy előtte megnézem a "12 hónap az erdőn" című sorozat valamelyik részét, azokban lehet szép formás tomporú őzeket látni, amint a harmatos fűvel borított erdő szélén álldogálnak, a nap meg átsüt a fák ágain, nem mintha nekem stimuláció kellene egy őzpörkölthöz, de valahogy jobb kedvvel állok neki a főzésnek. Ez elmaradt, mert felbosszantottak. Nem többen voltak, de ilyenformán kikerülhetem azt, hogy ki bosszantott fel. Így aztán nem voltak formás őztomporok és nem kezdtem semmit el 10 körül, ahogy eredetileg terveztem. Csak néztem a TV-t bosszúsan, aztán negyed 12-től még bosszúsabban. Akkortájt kezdődött egy régi TV játék "A farkas" címmel, Márkus Lászlóval, Almási Évával, Huszti Péterrel és Tolnay Klárival.
Miközben halálra untam magam az járt az eszemben, hogy itt van egy TV játék: kiváló szereplők, kiváló rendező és mégsem élvezhető. Nyilván az alapmű rossz. Na mindegy, végignéztem aztán amikor véget ért csak nekiálltam ennek az őzhúsnak. Hát jó öreg őzek lehettek, fél 2-kor gyújtottam alá és két óra múlva is elég rágós volt, amikor már nem bírtam tovább várni és megebédeltem. Persze közben a maradék alatt még égett a gáz.
Nem lett rossz egyébként, de a színe valahogy nagyon hóka lett, mintha nem is piros paprikával készült volna. Pedig ugyanez a piros paprika legutóbb szép színt adott a sertés lapockának. Szép nagy adag lett, egy részét majd lefagyasztom. Későn végeztem, későn is feküdtem le szundítani egy kicsit. Kicsit felborult a napom.
Ráadásul a postás bedobott valami cetlit is, hogy levelem jött, de nem tudta kikézbesíteni, mehetek a postára érte. Itthon voltam ugyan, de nem hallottam a kapucsengőt a konyhában. Nem szeretem ezeket a nem bedobós leveleket. A nagyobb baj, hogy a postások mindig úgy töltik ki, hogy az ember csak találgathat honnan is jöhetett. Persze a szépíróversenyeket sem állva bonyolítják egy huzatos hideg helyen, úgy hogy ezt is meg lehet érteni. Egyet tudok, nem Szombathelyről jött, ami jó dolog. Onnan szoktak a büntetések jönni mindenféle autós szabálysértésekért. Holnap meglátom, amikor feladom a két karácsonyi képeslapomat is, mindkettőt külföldre. Ez a kettő maradt, évek óta küldöm őket, idén először időben elküldöm. Ennek megvásárlásáról is tudnék írni de inkább nem, ekkora céggel mint a Posta nem szívesen akaszkodnék össze. Jobb a békesség. Ennek jegyében köszönök el mára.
