Nézelődéséből apró diszkrét jelzés riasztotta fel amint a világító táblákon a sorszámok változására figyelmeztették a várakozókat. Ilyenkor mindenki felemelte a fejét és izgatottan tanulmányozta a megjelenő számokat. A többség azonban ismét beleroskadt korábbi elfoglaltságába, aki korábban olvasott, olvasott tovább, a nézelődők pedig - mint a férfi is - ujra szemügyre vették a várakozókat. Egyedül a mappás ötvenesek és hatvanasok nem zavartatták magukat, ők sétáltak tovább titokzatos mappáikkal a hónuk alatt időnként megigazítva a kilógó, biztos nagyon fontos iratokat. Őhozzájuk valahonnan az irodákból érkeztek a rendkivüli adottságokkal megáldott huszonévesek, akik éppencsak kikerültek az egyetemek padjaiból és olyan szerencsések voltak, hogy bankban dolgozhattak.
A táblán mindig egy szám jelent meg, ez volt a sorszám, valamint egy nyíl ami egy másik számra mutatott, az ügyintéző számára, arra a számra amelynél az adott sorszámú ügyfelet várta egy csinos ügyintéző. Tehát például a 456 -> 03 azt jelentette, hogy a 456-os ügyfelet szeretettel várja a 03-as ügyintéző. A férfit csak az zavarta meg, hogy időnként a nyíl nem az ügyintéző sorszáma felé mutatott ahnem éppen fordítva az ügyintézőtől a sorszám felé. Innen kezdve a férfi eljátszadozott a gondolattal vajon melyik ügyintézőnek örülne jobban ha helyébe jönne.
Nézzük csak!
A legszélén egy kissé túlszoláriumozott, kicsit melírozott hajú lány ült. A férfinak soha nem tetszettek az ilyen tipusu lányok, magában csak sültegereknek nevezte őket. A következő helyen egy férfi dolgozott, egyedüli a teremben, ez még igencsak új lehet itt - gondolta a férfi - de nem sokáig fog ez itt üldögélni, hamarosan bekerül a hátsó irodába és lehet, hogy ő adja ki a munkát a nagymellű lányoknak.
Ezután középkorú asszony ült, látszott rajta a család nyűgje, a neveletlen kisebbik gyerek, meg a nagyszájú csitri lány aki képtelen felfogni mennyi veszély leselkedik rá, az apja állandóan szidja mégse használ neki. A férj pedig, hát olyan mint minden középkorú férfi. Meleg vacsora, egy sör, TV, meccs, szombatonként meg lehúzza neki a hálóingét aztán kezdődik minden előlről. Robot reggeltől estig.
Az egyhangú ügyintézést egy fehér ruhás férfi érkezése töri meg. Reklámszatyorban még rugdalózó halat hoz amit az asszonyka zavartan tesz a lábához. Pista imádja a paprikás pontyot, ez aztán a ponty, ez nem tóban hizlalt zsiros hal, ez a Tiszából van, ennek meg kellett küzdenie minden falatért. Időnként az asszony férje horkolását hallgatva el-el gondolkozott azon vajon boldog-e ő egyáltalán? Mindig azzal zárta le, hogy az anyja is igy élt, ő sem volt maradéktalanul boldog mégis kibírták egymás mellett apjával. Bár maga is tudta, nem igazán boldog meg sem fordult a fejében hogy másképp is lehetne. A faluban ahonnét bejárt nagyon szigorú erkölcsök uralkodtak, nem volt ott szokásban, hogy az asszonyok megbolonduljanak. Egy-egy férfiról folyt a szóbeszéd de ezt mindenki helyénvalónak tartotta még a szigorú fekete ruhás öregasszonyok is akik mint a varjak ültek esténként a kapuk elé kihelyezett padokon mikor fáradtan hazafelé tartott a városból cipelve a kenyeret, tejet meg mindent ami kellett.
(Folytatása következik)