De térjünk vissza nézelődő ügyfelünkhöz, aki már gondolatban újabb ügyintézővel ismerkedett.

A terem közepén 30 körüli csinos asszonyka dolgozott szorgalmasan. Rövid haja talán festett de ha igen is szinte észrevehetlen, nyakában kis kendőt hordott. A férfi repülőn látott ilyeneket mikor jó húsz évvel ezelőtt a szakszervezettel voltak Moszkvában és a légikisérők hordtak ilyent. Kisfiú állt mellette, talán 11 éves lehetett. Csendben áldogált, nem zavarta az anyját. A férfinak tetszett a nő, volt valami megfoghatatlan báj szép arcán és vidámak voltak a szemei. El tudta volna képzelni társának. Sokat nem látott belőle mert a pult szinte mindent eltakart belőle, csak a feje és a válla látszott ki a pult mögül. De ez már nem is érdekelte a férfit, alulról lehett volna a nő akár Belzebúb is akkor is tetszett volna neki. Tekintete találkozott a nőével. Elszégyellte magát, újra beleméllyedt az ujságba.

Nem tudott olvasni. Fejét felemelve időnként ránézett a nőre. Tekintetük időnként találkozott. De mi a fene történik? Már majdnem felállt, hogy a magas testes férfit arrébb tolja a pultnál. Nem volt mit tenni tekintetét balra vetve nézelődött tovább. Fiatal vékony kislány ült a következő
munkahelyen. A toll mint a villám szántotta a papírt kezében. Szép mosolya volt, talán ha egy-két éve kaphatta meg diplomáját. Vagy lehet, hogy nincs is diplomájuk? Dehát annyi a kozgazda, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Na mindegy, nem ez a lényeg.

Hirtelen elvonult, igen nem ment, hanem vonult előtte a múltkori "három gráciából" az egyik. Most is szép és vonzó volt de mintha egy picit fel szedett volna magára. Vagy tévedek? - gondolta a férfi. Végülis az a pár kiló igazán nem zavarna, gondolta pimaszul, a gondolat is mosolyra fakasztotta bár picit elszégyellte magát. Közben a testes férfi befejezte dolgát a kendős asszonyka előtt, a férfi újra rápillanthaott, tekintetük találkozott. A nő nyilván egy gombot nyomhatott meg mert ugyanabban a pillanatban új szám jelent meg a kijelzőn. Mindenki először a táblára nézett majd a várakozókra vajon ki lesz a szerencsés következő? Senki nem mozdult. Az emberek tágra nyílt szemmel csodálkozva néztek. A kendős ujra megnyomta kissé türelmetlenül, valahogy olyan volt, mintha árulná magát de senkinek nem kellene. Most a férfira nézett és elnevette magát. Nem kínosan, inkább kedvesen, vidáman. A férfi is nevetett. Nem hangosan, éppen csak kicsit talán nagyobb mosolyra szaladt a szája mint szokott. Pár másodpercig élvezték, hogy mindketten hasonlóan élték meg ezt a csengetősdit mikor új szám jelent meg amire aztán megmozdult egy éltes asszonyság egy idősebb nőt is magával rángatva.

A férfi szeretett volna a piros kendőshöz kerülni, de tudta, sok mindentől függ hol adhatja elő óhaját. Határozottan tetszett neki a nő. Bár tudta esélye sincsen, a korkülönbség legalább 20 év volt, meg hát az ilyen fitnesszes nők ki nem álhatják az ilyen túlsúlyos pasikat mint ő. Pedig szimpatikus a fiú is ahogy ott áll csendben. Aazt hiszem jól meglennénk - gondolta a férfi.
Kedves arca van ennek az asszonynak, biztos jó lelke is, olyan szépen beszélt pár perce a fiúval. És a nevetése, hát az tényleg szép. Az egész nő kivirult a nevetéstől, külön nevetett a szeme, a szája, az orra, az álla és mégis együtt. A férfi érezte túl sokáig nézi a nőt, ez már illetlenség, zavartan méllyedt újra az ujságjába...
(Befejező rész következik)