Van ebben a Corában két dolog ami máshol nincsen. Egyik a sós hering. Nem ruszli, hanem sós hering. Tehát nem ecetes hanem sózott. Nemrégiben fedeztem fel. Ott árulják ahol az a sok hal ki van rakva a jégre. Igen finom íze van, régi ízeket idéz fel bennem azokból az időkből amikor moszkvai barátaim asszonyai jó bő hagymával szervírozták, a házigazdák meg a vodkát töltögették hozzá. De most nem is erről szeretnék írni. Ugyanott lehet ugyanis tisztított keszeget is venni. Nem is drága, 580 Ft körüli áron adják. Az ember csak megmossa aztán már mehet is a paprikás-borsos lisztbe, meg a forró olajba. Életemben volt egy időszak amikor úgy hozta a sors, hogy nagyon sok sült keszeget kellett ennem. Elmesélem.
Volt nekem itt Mályiban egy igen kiváló telkek szomszédom, a Józsi bácsi. Kora tavasztól itt voltak késő őszig. Józsi bácsi hajnalonta lement a tóra horgászni a színház stégjére, mikor meg hazajött - általában úgy 10 felé - átadott nekem a kerítésen egy halom keszeget, amit én ugyanakkor egy stampedli pálinkával viszonoztam. Na nem nyíltan, hanem dugva, hogy felesége nehogy észrevegye. Neki szegénynek ugyanis az volt a fixa ideája, hogy Józsi bácsi azért szenved a bronchitistől mert pálinkát iszik. Szerintem a trombitálás vette igénybe a tüdejét mert egész életében a színhház zenekarában fújt valami fúvós zeneszerszámot. Ezért aztán sátoros ünnepnek kellett lenni, hogy Józsi bácsi otthon egy fél stampedlinyi pálinkához jusson. Pedig igen szerette a jó pálinkát. Nem volt ő italos soha, de ami igaz az igaz, szerette. Ezen próbáltam én különféle trükkökkel segíteni. Például úgy hogy mikor átadta a keszeget a kerítésen ugyanakkor én átadtam neki egy stampó pálinkát. Mindezen műveletet megelőzte egy hátrapillantás mert Rózsika néni bizony igen szemmel tartott bennünket. Valahol sejthette, hogy huncutkodunk. Nem is molyoltam sokat a visszaadott üres pohárral, hanem ledobtam a fűre és később szedtem fel mikor már tiszta volt a levegő.
Aztán azt is csináltuk, hogy én este a kerítésen belül elhelyeztem egy üvegben pálinkát a fűben majd madzagot kötöttem rá, amit kikötöttem a kerítés felső szélére. Mikor Józsi bácsi hajnali 5 felé elindult horgászni csak felhúzta a madzaggal az üveget, levett és már vitte is, ahol várták a horgász cimborák. És kezdetét vette a vidám horgászás, beszélgetés meg hát ha szolidan is de, iszogatás is. Nagyon ritkán fordult elő, hogy 10-kor mikor hazajött Józsi bácsin észre lehetett venni, hogy ivott is valamennyit
Keszeget viszont rengeteget ettünk abban az időben. Már a fülemen is keszeg jött ki. Keszeg volt a hűtőben, a mélyhűtőben meg mindenhol. Egy idő után elkezdtem ajándékozni, előbb a rokonoknak, majd a közelebbi barátoknak, később ismerősöknek. Közelieknek és később távoliaknak is. Újra Amway ügynöknek éreztem magam mint vagy 15 éve rövid ideig mikor az ismerőseim átmentek az utca túloldalára nehogy meggyőzzem őket egy fantasztikus üzleti lehetőségről. Hát most a keszeg miatt mentek át.
Aztán Józsi bácsi panaszkodni kezdett egészségére és jó fél év múlva hívott a lánya, hogy Józsi bácsi otthon szép csendben elaludt. Végleg. Nagyon hidegben temettük. Én előtte vagy öt órát üldögéltem az Erzsébet kórház Belgyógyászatán mire sorra kerültem. Sokmindenen keresztül mentem addigra, a vastagbél tükrözés volt hátra már csak. Miután hetek óta vizsgálgattak és még elég jól voltam, úgy gondoltam kizárhatom a komolyabb bajt. Valahogy nem hiányzott nekem ez a vastagbél tükrözés. A főorvosnő is megelégedett - kompromisszumos javaslatomra - egy székletvizsgálattal. Ennek 8 éve. Lekopogom, élek. Nem úgy mint szegény Józsi bácsi. Ő viszont igen rendes ember volt. Biztos vagyok benne, hogy ott is talált egy horgász kompániát akivel elhorgászkodhat és egy kicsivel több pálinkához jut mint a földön. Mégiscsak a mennyországban van. Hogy nézne már ki ha ott sem?:)
