Azon a bizonyos múlt heti olvasgatáskor olvastam egy másik cikket is. Arról szólt, hogy egy 53 éves férfi 5 évig élt együtt egy nővel, aki aztán a férfi erőszakos, durva természete miatt tavaly áprilisban elvált tőle. A férfi nem akart belenyugodni a válásba, randevúra hívta a nőt reggel 9-re a Centrum Áruház előtti térre. Persze tudom, a Centrum Áruház már régen nem Centrum Áruház, talán Skála vagy ilyesmi de nem is ez az érdekes, az újság is így írta. A nő el is jött, a férfi kérlelte, hogy folytassák kapcsolatukat. A nő nem engedett, erre a férfi elővett egy 22 cm-es kést és ezzel nyomatékosította kérését. A nő futni kezdett, a férfi utána és hozzávetőleg 150 méter után a Tulipán divatház előtt beérte majd mellen szúrta. A nő elterült a földön, a férfi pedig rátérdelt és újra felemelte a kést, hogy szúrjon. Ekkor érkezett oda egy postás aki kerékpárját a férfi és a nő közé emelte majd a férfit a biciklivel a falhoz szorította mindaddig amíg a rendőrök megérkeztek és elvitték a rabiátus férfit. A nő kórházba került ahol megmentették az életét, a férfi meg előzetes letartóztatásba. A postás meg - gondolom - leporolta postás egyenruháját, megadta adatait a rendőrségnek aztán végezte a dolgát tovább.
És akkor most nézzük miket is gondolok én a dologról. Hát legelőször is azt, hogy le a kalappal a postás férfiú előtt. Igazán bátor, férfias tett volt. Nem vagyok biztos benne, hogy lett volna erőm közbeavatkozni, látva, hogy egy felbőszült férfi egy 22 centis késsel már megszúrt valakit és úgy néz ki most is erre készül. De nem is zárom ki egyébként. Lehet, hogy rávetettem volna magam. Voltam én már hasonló szituációban. És akkor most engedtessék meg nekem egy kis kitérő.
Régen volt már, akkortájt amikor még Ukrajnából, vagy inkább Kárpátaljáról sokan érkeztek a miskolci Zsarnai piacra árulni. Ez volt itt a mi KGST piacunk. Ott láttam, hogy egy pofa felkapja és elsüllyeszti dzsekije alá az egyik Kárpátaljáról érkezett nő retiküljét, miközben ő a vevőkkel volt elfoglalva. Én meg hátulról láttam, hogy mi történt és abban a pillanatban ráordítottam, hogy "Hé! Megállni! Azonnal adja vissza a táskát!" A pofa meglepődött, utálattal odadobta a nőnek, és eltűnt a tömegben. Én meg rádöbbenve mit csináltam, húztam el a piacról, miközben ügyeltem rá, hogy se a hátamhoz se az oldalamhoz közel ne jöhessen senki. Naná, hogy megijedtem. Én akkor kérem beleköptem olyan emberek levesébe akik abból éltek, hogy meglopták ezeket a szerencsétleneket. Húztam is el - ahogy ma mondanánk - ezerrel. És egy jó darabig közelébe sem mentem a Zsarnainak.
Hát ezért mondom én, hogy lehet, hogy közbeavatkoztam volna. De nem biztos. Egyébként sok segítséget nem kapott a szegény nő, egyedül a postás kelt a védelmére. Pedig hétköznap délelőtt már 9-kor is elég nagy forgalom van arrafelé. Ez itt Miskolc sétáló utcája. Bár - gondolom - az emberek is inkább meglepődtek a menekülő asszony és az ordibáló, késsel hadonászó futó férfi láttán. Nem volt itt nagyon idő gondolkozni, az egész gondolom lehetett úgy 30-40 másodperc. Úgyhogy le a kalappal a postás előtt. Mostanában nem hallok róla, hogy életmentő érmeket adnának azoknak akik megérdemlik. Lehet, hogy már nincs is. Pedig megérdemelné. Férfiasságból is, emberségből is példásan vizsgázott.
