Valahogy a műszaki tervezés is olyan manapság mint annyi minden más. Most éppen az elektronikai ipar termékeire gondolok. Itt van például előttem az íróasztalon egy rádió, órával egybeépítve. Elvileg a rádióhoz tartozik egy mutató is, ami ha állomást keresünk mozog egy sötét üveglap mögött. Mozog, ott van, csak éppen nem látszik. Lehet, hogy az ablak felé fordítva lehetne látni de így velem szemben nem látszik, csak ha nagyon meresztgetem a szememet. Tehát olyan mintha nem is lenne. Így aztán az ember lassan megtanulja az adók sorrendjét és az alapján tájékozódik. Nem sok minden kellett volna hozzá, hogy jó legyen: csupán egy picike lámpa amely megvilágította volna az egészet. Nem új dolog, neve is van, skálaizzónak hívják. Valamikor voltak is ilyenek a rádió készülékekben. Pár forintos izzóról vagy LED-ről van szó. De nem tették bele, nem érdekes. Van ami mutassa az éppen hallgatott adót? Van mutató? Van. Hát akkor? Ja, hogy nem látszik? Na ehhez kellett volna egy picike odafigyelés.
Aztán a másik a digitális kvarcórákon a pontos idő beállításának lehetősége. Műszakilag szinte semmi megoldani, hogy legyen rajtuk egy korrekciós nyomógomb amit akkor nyom meg az ember amikor az ötödik sípszót hallja a rádióban. Mondjuk dél 12 órakor. A régebbi órákon volt ilyen, ma már nincsen. Igaz be lehet állítani úgy is, hogy a perc kijelzőjét éppen akkor léptetjük előre amikor meghalljuk az ötödik sípszót. De ezzel valahogy úgy vagyok mint a skót, aki azért nem vesz hűtőszekrényt mert nem hiszi el, hogy elalszik a villany ha becsukja az ajtót. Nem sokba tellett volna megoldani ezt sem. Három ilyen digitális órám van egyiknél sincsen megoldva. Egyik az előbb említett rádióban.
Aztán ami sokkal bosszantóbb, hogy az újfajta rádiós magnetofonokban nincsen hangfrekvenciás bemenet. Tudom ez így nehezen emészthető, de megmagyarázom mire gondolok. Arról van szó, hogy ezekben a készülékekben hangfelvételt csak a beépített mikrofonról és a rádióról lehet készíteni. Nem lehet például a számítógépről. Mert ahhoz már a hangkártya kimenetéről kellene kábellel bevinni a jelet a rádiós magnóba. De nincs hol, mert nincs ilyen bemenet. Pedig jó lenne mert szívesen vennék fel műsorokat a Rádió archívumából azzal a szándékkal, hogy olyan helyen és akkor hallgassam meg ahol több időm van, vagy éppen egyedül vagyok a konyhában és dolgozom valamit vagy éppen eszem. Pedig műszakilag ez sem egy nagy dolog, kell hozzá egy csatlakozó meg pár centiméter vezeték. De nem tervezték bele, nem is oldották meg. Minek? Vegyen fel a kedves vevő rádióról meg mikrofonról és kész.
Aztán itt vannak ezek az emberek, akik az ország jó hírét rontják és ezzel sok száz milliós károkat okoznak. Azokra gondolok akik például paprika hamisítással tönkre tették a méltán híres kalocsai és szegedi paprika hírnevét. Vagy azokra akik külföldi vendégeket vágnak meg négyszáz ezer forintos számlával 4 sörért meg egy pohár borért. Megy ám ennek híre manapság, az Internet erre is jó. Hogy külföldön olyan weblapok nyíljanak ahol el lehet mondani azokat az átveréseket amelyekkel a turisták találkoztak hazánkban. Amikor a német polgár megtervezi a nyári nyaralását, könnyen dönthet ezek alapján is, hogy ide jön vagy máshová. Én sem szeretem ha átvernek. Ha ilyesmi mégis megtörténik hosszú ideig bosszant a dolog. És itt lehetne sorolni mi mindennel verik is át a külföldieket. Vannak kis - pár száz forintos - átverések, azonban nem ezek okozzák az igazi kárt. A ténylegesen nagy kárt az olyan durva dolgok jelentik mint ez a több százezer forintos számla. Meg a mellé társult eljárás amikor marcona férfiak elkísérik a vendéget a közeli automatához. Vagy az említett paprika hamisítás. A tokaji bor körül még nem alakult kis semmi botrány de még kialakulhat. És ilyenkor óhatatlanul felmerül az okozott kár és a büntetés aránya. Azért elég szép pénzeket fordítunk mi az ország jó hírének ápolására, beleértve a híres nevezetes magyar paprikát is. És valahogy nem érzem, hogy a büntetés arányban állna az országnak, azaz nekünk okozott kárral. Az élet újabb és újabb szituációkat teremt, a jognak kötelessége alkalmazkodni ezekhez az újfajta károkozásokhoz és megfelelő mértékben szankcionálni azokat. Úgy értem a kár nagyságához illő büntetésekkel. Ha nem jó a jogszabály, meg kell változtatni. Ezt várják el az egyszerű polgárok az illetékesektől. És úgy érzem, joggal.
