Vannak ennivalók amiknek egyszerűen nem tudok ellenállni. Ilyen a birkapörkölt. Meg a báránysült is. A szocializmusban sajnos mindkettőtől el volt zárva a magyar polgár. Előbbit étteremben lehetett enni ha az ember lerándult Hajdúba meg Biharba, ahogy a népszerű bányász nóta is mondja. Én ha arra jártam megpróbáltam mindig azt enni. Legalábbis ha csak megfordultam arrafelé. Nyilván egy 2 hetes szoboszlói nyaralás során azért ettem mást is.
Szóval a birkától csak részben volt elzárva a szocializmust építő polgár, a báránytól teljesen. Aztán jött a rendszerváltás és ezzel együtt a birka és a bárány is megjelent a piacon. A szó szoros értelmében a piacon, ugyanis ott nyílt új húsbolt amikben időnként lehetett birkahúst kapni. Aztán valahogy elmaradt onnan is. A báránnyal más a helyzet, azt tudtam venni a Metróban. Igaz lefagyasztva egy több kilós darabot, de nem érdekeltek engem a részletek boldogan vittem haza és helyeztem el a mi mélyhűtőnkben, várva az optimális pillanatot amikor sorra kerülhet. Hát az a pillanat is eljött egyszer, csak én egy valamivel nem számoltam. A bárány egy hatalmas darabban volt és természetesen jéggé fagyva. Választhattam, vagy kiengedem az egészet és 3 napig bárányt eszem reggel, délben és este, vagy keresek valami szerszámot amivel ilyen állapotban is többfelé tudom vágni. Mondanom sem kell, hogy késsel nem is próbálkoztam. Bárddal sem. Megpróbáltam viszont egy vasfűrésszel. Hát ment a dolog, de kiszámoltam, hogy ha így megy néhány óra alatt eljuthatok oda, hogy a keret miatt nem tudom tovább fűrészelni és ott állok egy félig vagy harmadig befűrészelt birgével. Ráadásul már több sebből véreztem. Arra is gondoltam, hogy elviszem a henteshez, ott van minden: hatalmas tőke, alkalmas bárd és szakember is. Aztán arra gondoltam, milyen alapon kérek én egy hentestől ilyet? Így aztán mégiscsak az lett belőle, hogy jól kiéheztettem magam, kiengedtem, feldaraboltam és 3 napig ettem. Megfordult bennem, hogy a változatosság kedvéért kéne egy kis birkapörköltet is csinálni, de úgy éreztem én aki elég nagy ínyenc vagyok egyszerűen nem tehetem meg hogy bárányból pörköltet csináljak. Mivel a környezetemben rajtam kívül senki nem eszik ilyesmit tényleg rendesen kitartott ez az új-zélandi bárány.
Na de térjünk vissza a birkapörkölthöz azzal, hogy újabban viszont gyakran lehet a Cora-ban birkahúst kapni. Én meg - mivel elég mohó vagyok ha evésről van szó - mindig vettem is egy keveset. Ezek aztán rendre bekerültek a mélyhűtőkbe megint csak várva a kedvező alkalmat. Az alakolom még nem jött el, volt viszont vasárnap egy áramszünet ami után az én tanszéki hűtőm nem volt hajlandó újraindulni. Birizgáltam elég sokáig míg tudomásul vettem, hogy ez tényleg nem indul már el. Nekiláttam hát az értékmnetésnek. Egyrészének helyet kunyeráltam más tanszékeken, másik részét meg hazahoztam és csináltam egy hatalmas adag birkapörköltet. Ez hétfőn este volt, akkor már éppen csak csipegettem mert 4 felé letudtam a vacsorát is az ebéddel együtt, de tegnap aztán megvadultam. Mindig megvadulok ha jó kajáról van szó. Eszembe jut ugyan a hopp is meg a kopp is, de én már se látok se hallok. Iszom egy kevéske unicumot, nem mintha nem volna étvágyam de valahogy jobb így, aztán jött a birka krumplival, hozzá villányi vörös bor. És savanyú. Mondanom sem kell, hogy jóllaktam rendesen, de nem volt nagy lelkiismeretfurdalásom mert ezzel letudtam a vacsorát is. Így viszont már nem látszott olyan nagy zabálásnak ez az egész, tehát lelkiismeretfurdalás nélkül tudtam nyugovóra térni. Az álmom nyugodt volt, talán azért is mert ellenálltam a kísértésnek és este 11-kor nem kezdtem el pörköltet tunkolni. Van még birkapörkölt jut mára is, holnapra is. Nem baj, végülis imádom.:)
