Húsos részleg az egyik boltban. Állok a pult innenső oldalán, előttem jobbra vannak a tőkehúsok, balra a felvágottak és társai. A pult túloldalán egyetlen eladó szolgál ki, középkorú, fáradt vagy unott tekintetű nő. Éppen egy vásárlót szolgál ki a csemege részlegen. Közben odaérkezik egy másik vásárló is, megáll az éppen vásárló asszony mögött. Miután végzett az eladó a mögötte álló nőhöz fordul. Elkezdi kiszolgálni, közben a tőkehúsos részlegél mi hárman leszünk és várunk. A hölgy több mindent vesz, eltart egy darabig. Közben ott is megjelenik 2 vevő. Már ők is hárman vannak, mi is. A nagyobb tételt vásárló nő végre végez, az eladó a mögötte állóhoz fordul mintha mi ott sem lennénk. Nagyjából 6-7 perce állhatok ott. Megszólalok, hogy én következem. Ő odajön de elég durcásan. Megjegyzi, hogy egyedül van. Hát ez kétségtelenül méltánylandó szempont, de ilyen alapon én estig álljak ott ha nála nem fogy el a sor a felvágottaknál? Nem minősítem sem a szellemi képességeit sem a munkához való hozzáállását. Tudnám, de nem teszem mert ez egy illemtudó blog. Meg én is illemtudó vagyok. De a megoldást elárulom: figyelemmel kell kísérni a vevők érkezését és ebben a sorrendben kiszolgálni őket. Tudom, hogy ez odafigyeléssel jár, de így igazságos.