A tegnapi napot az egyetemen töltöttem. A Dudujka Völgyi Rókák (DVR) úgy döntöttek, hogy a félév végeztével kicsit összejönnek, sör és sült húsok társaságában eltöltenek együtt néhány kellemes órát. A baráti társaságnak én is tagja vagyok, így aztán fél 11 felé én is elindultam itthonról. Busszal mentem, aztán a kollégiumok mentén már gyalog ballagtam a bányász kollégium felé. Ide volt meghirdetve ugyanis ez a kellemes esemény. Örömmel tapasztaltam, hogy már együtt a társaság, a levegőben érezhető illatokból pedig úgy ítéltem meg, hogy már lehet harapnivaló is. A közelükbe érve már messziről hangos "Jó szerencsét, tanár úr!" fogadott, ami még jobban megerősített abban, hogy jó helyen járok. Hasonló örömmel viszonoztam az üdvözlésüket és közben egyre közelebb kerültem a vidám társasághoz. Odaérve a kölcsönös üdvözlés után egyikük pálinkával kínált, a másikuk a sört hozta, a harmadik pedig néhány sült kolbászt rakott elém némi mustárral és kenyérrel. Csak kapkodtam a fejem a sok kínálásra.
Jóízűen álltam neki falatozni, mikor egyikük megjegyezte, hogy ők nem a "rókák" hanem a Bursch Brigád, a "rókák" kicsit odébb, a szökőkútnál vannak. Valóban voltak ott is valakik, de mivel a meghívóban a kollégium előtti rész volt megadva fel sem merült bennem, hogy nem ott falatozgatok ahová készültem. Főleg mert még alaposabban körül sem néztem, hogy kik is vannak körülöttem. Mivel a körülöttem lévőket is jól ismertem, első körben nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy jó helyen vagyok vagy nem. Ettem a sült kolbászomat, ittam a sörömet és beszélgettem a mellettem ülőkkel. Eközben aztán az is kiderült, hogy akikhez jöttem kicsit arrébb vannak. Így aztán miután befejeztem az evés-ivást mentem hát tovább. Persze illendő módon megköszönve a soron kívüli vendéglátást.
A szökőkútnál valóban ott voltak a "rókák", épp a tüzet élesztgették, úgy hogy nem is ártott az a néhány kolbász amit száz méterrel odébb nagy hirtelen legyűrtem. Itt is jó hangulatban telt a nap, a húsokat már előző este bepácolták. Ezeket sütötték most meg a manapság divatos tárcsán. Hozzá pedig rósejbnit ettünk, szintén a szabad tűzön sütve. Azért tudnak ezek a fiatalok finom dolgokat készíteni, azt meg kell hagyni. A mi időnkben valahogy nem volt divat sem a baráti társaság sem pedig ezek a közös főzések és sütések. Kár, mert biztos mi is élveztük volna. Mint ahogy most is. Jókat beszélgettünk miközben sültek a húsok és néhányan pucolták a krumplit. És persze fogyott a sör is. Magam is megittam vagy 3 üveggel, ami ritka nagy kicsapongásnak tűnik esetemben, mert ha nincs ilyen esemény egyáltalán nem szoktam sört inni. Nem mintha nem szeretném, inkább a kilóim miatt. Azért nem bánom, mert jól éreztem magam, jókat beszélgettünk. Az idő is kialakult szombatra, jó melegben ücsöröghettünk. Volt aki a napon élvezte a jó időt, volt aki inkább az árnyékba húzódott. Kora este volt mikor elindultam hazafelé. Jól éreztem magam, egy kellemes napot tudhattam magam mögött.
