Borbála Nap december 4-én van, ezért a december eleji napok minden évben ennek jegyében telnek el. Mi bányászok tiszteljük védőszentünket, így aztán korábban majd' minden napra esett egy ünnepség. Most már azért kevesebbre vagyok hivatalos, de azért így is maradt még.
Tegnap például a falumban jártam Borbála Napot ünnepelni. Hárman utaztunk együtt, szerencsére nem nekem kellett vezetnem. Csúszós utakon már néha bizonytalanul érzem magam, nem bánom ha más ül a kormánynál. Igaz tegnap szárazak voltak az utak, de előállhatott volna egy olyan helyzet is mint 2 éve, amikor két és fél óra alatt tettem meg a 120 kilométert. Naqyrészét autópályán.
Fél kettőre értünk oda, ahol a vendéglátók a szokásoknak megfelelően pálinkával, forralt borral, pogácsával és persze kedvesen mosolyogva fogadtak bennünket. Kettőkor ünnepi menetté rendeződtünk és megindultunk a közeli templomba. 4 helybéli férfi elől vitte a Borbála szobrot. A templomban a polgármester asszony köszöntötte a megjelenteket, majd az ünnepi szónok vette át a szót. Igazán szép és eredeti volt a beszéd, mondhatom mindnyájan áhítattal hallgattuk. Ami azért is jó volt mert a megemlékezés egyházi háttere ez esetben nem szentmise volt, hanem Borbála Napi áhítat. A tegnapi esemény egyúttal könyvbemutató is volt, így szót kapott a kötet szerkesztője, írója, a tudós kutató is. Mindehhez jól illeszkedtek a közeli kisváros kórusa által előadott alkalomhoz illő énekek is.
Ezt követően koszorúzásra, majd fogadásra került sor. A pohárköszöntőt egyetemünk akadémikus professzora mondta. A pohárköszöntő után aztán mód nyílott arra, hogy megkóstoljuk a finom ételeket is: a sertéspörköltet főtt burgonyával és a méltán híres töltött káposztát. És persze az elmaradhatatlan réteseket. Miután mindent megkóstoltam kis lelkiismeret furdalásom támadt, hogy megint sokat ettem, de aztán eldöntöttem magamban, hogy a pörkölt az ebéd volt, a töltött káposzta pedig a vacsora és így már nem tűnt olyan félelmetesnek az a mennyiség amit nagy hirtelen megettem. Igaz, a többiek is ennyit ettek, de ők nem fogyókúráznak. Egy rövid ideig még beszélgettünk majd útrakeltünk hazafelé. Magamban úgy összegeztem a dolgot, hogy ez egy nagyon jól sikerült nap volt. Ma is így gondolom. Köszönet érte a házigazdáknak. Ezek után javaslom, nézzünk meg néhány képet:
