Néhány perce kaptam egy emailt Amerikából a levelezőtársamtól, amelyben azt kérdezi, hogy milyen terveim vannak július végén vagy közepén? Mert ha szabad lennék akkor ő mégiscsak befizetne egy dunai körutazásra amely érinti Budapestet is. Momentán nem látszik semmi komolyabb program az adott időszakra, így aztán már vissza is írtam, hogy oké, jöjjön, csapunk egy görbe napot a fővárosban. Vagy kettőt. Gondolom ez úgy fog kinézni, hogy a csoportnak meglesz a maga programja, mi meg különválunk, dumálunk nagyokat meg  eszünk, iszunk. Utóbbi nem fog nagy gondot jelenteni, evésben és ivásban verhetetlen vagyok, ezzel a nagy dumálással kapcsolatban azért látok némi gondot. Megmondom őszintén oroszul és németül én könnyedén elcseverészek, főleg ha hölgy az illető, az angolra ugyanez már nem mondható el. Bár úgy gondolom a szükség nagy úr, azt már csak nem fogom csinálni, hogy mint a kuka ülök mellette, nyilván erőlködni fogok, aztán majd csak belejövök. Vonattal fogok felmenni Pestre, akár ihatok is. Nem sokat, nehogy már neki kelljen engem támogatni. Éppen csak annyit, hogy a gátlásaim kicsit oldódjanak.

Egyébként mikor a kanadai rokon nálunk volt az amerikai barátnőjével én vittem ki őket a pályaudvarra, a vonat késett egy fél órát, a végén már az angol igeidőkről tartottam kiselőadást. Aztán beszéltem én ezzel a Debbievel már telefonon is, megdicsért, hogy milyen szépen beszélek angolul, ami persze nem igaz, mert csak nyögdécseltem, úgy hogy fog ez menni, nyugtatgatom magam. Azért a zabszem bennem van rendesen. De nem érdekes, július még messze van, addig még sok minden történhet. Ha meg mégis menni kell, hát megyek és beszélek, ahogy tudok. Már magamban eldöntöttem hogy hová viszem ebédelni, valami olyan helyre megyünk ahol svédasztalos rendszerben lehet enni, nem is a mértéktelen zabálásom miatt, hanem, hogy ő maga választhassa ki mit enne szívesen. Aztán egy andalgás a Duna korzón, egy kávé a Zserbóban, üldögélés egy teraszon igazán romantikus programnak látszik. Addig képzelődöm itt, hogy a végén már izgatottan fogom várni ezt a találkozást. Amit azért várok is mert jövőre lesz 20 éve, hogy barátkozunk és még soha nem találkoztunk. Nagy érzelmek nem zavarták meg békés levelezésünket, de a magunk módján szeretjük mi egymást. Úgy hogy semmi gáz, csak jöjjön, szeretettel várom. Azt nem ígérem, hogy a kedvéért egyetlen új szót is megtanulok angolul, be kell érnie azzal ami van, de hogy szeretettel várom az biztos. A beszélgetést meg majd megoldjuk valahogy.:)