Van itt még mondanivaló az Áramlástan vizsgához is, meg a vagonpakoláshoz is. Talán kezdem a másodikkal. Éjjel kettő felé végezhettünk a Gömöri pályaudvaron. Aznap este mosóport és cukrot is pakoltunk. Egy kollégiumban mindkettőre szükség van, volt is velünk hazafelé menet mindkettőből, a raktárosok hozzájárulásával. Akkoriban sporttáskának hívták azt a táskát amiben a cukrot cipeltük. Hosszú formája volt és két füle. Olyan mint amilyenben néhány évvel korábban a pisztolyomat valamint némi babkonzervet és egy kevés lőszert is cipeltem egy gyakorlaton 1968 tájékán. Itt most belinkelném az ide vonatkozó 2 részt, enélkül is megvan ez az írás, de hátha van kedve valakinek a katonaélményeimről olvasni. Itt találjuk az első részt, itt pedig a másodikat. 

Folytatva a történetet, itt most hárman voltunk, ketten fogtuk a táska egy-egy fülét, harmadik társunk a mosóport vitte egy reklámszatyorban. Akkor még a Béke tér (ma Búza tér) nem volt ennyire beépítve, így keresztül vágtunk a téren egyenesen az Ady híd irányába, ott volt egy taxiállomás. Egyszer csak lefékezett mellettünk egy rendőrautó, mint írtam éjjel kettőkor, kiszállt 2 rendőr, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk, és egyébként is kérik a személyi igazolványokat. Odaadtuk, belepillantottak, meghallgattak bennünket aztán olyan 15 másodpercig gondolkodtak, majd elengedtek bennünket.

Rendesek voltak. Látták, hogy csóró egyetemisták a munka végén csomagoltak egy keveset, hogy a kollégiumban legyen. Loptak a népek akkor is, tiéd a gyár, volt a jelszó, vitte is mindenki, nem csak mi azokban a szatyrokban. Nagyon kis halak voltunk mi és ezt tudták a rend őrei is. Most minket jelentsenek fel akik éjszaka 8 órát pakolunk, hogy legyen egy kis pénzünk? Tudták ha megnézik mi van a táskákban már nem engedhetnek el bennünket. Nem nézték meg, rendes emberek voltak. Ma sem szégyellem, nem lopás volt ez. Mert akkor lopás volt az is amikor az irodista hazahordta az irodaszereket, a lakatos a csavarokat, a pék a lisztet, a húsüzemi munkás pedig a húst és sorolhatnám. Mi úgy gondoltuk, hogy ennyit megtehetünk azért a munkáért amit ott végeztünk. És mint írtam a raktárosok látták, hallgatólagosan tudomásul vették. Ja igen, ne feledkezzünk el a bányászokról sem, akik meg minden nap vitték haza a darab fát, nálunk otthon csülöknek mondták, mert nekik is járt. Egyébként Dorogon ahol az egyik nyáron dolgoztam pinafának hívták. 

Nekem egyébként egész életemben szerencsém volt a rendőrökkel, mindig jó rendőröket fogtam ki. Egyetlen egy rossz szavam nem lehet rájuk. Barátom is van közülük, volt tanítványom is. Mindkettő elég sokra vitte. Ők a többség. A nagy többség. 

Holnap írok még az Áramlástan vizsgáról is.