Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, úgy hogy ahogy tegnap ígértem itt vagyok. Ráadásul könnyű helyzetben vagyok, hiszen amit ma írtam volna teljese egészében megírtam már egyszer. Most két dolgot tehetek: vagy ide másolom, vagy csak belinkelem. Az első nem lenne elegáns, a második kevésbé szép, bár az interneten teljesen megszokott és elfogadott. Maradok ennél, tehát az írás itt olvasható.

Egyébként jól  vagyok, lassan veszem fel a fordulatszámot. Bár kicsit gyorsabban, mint egyes Tv csatornák, de nem is baj, olvasni jó, mondta valami nagy ember, úgy hogy olvasok. Meg nézem hogy lelkesednek egyesek a tojás, tej és csirkehús ÁFA-jának csökkentésén. Még el is hiszik az ígéreteket, miszerint maradnak a mostani árak. Öreg róka vagyok én, láttam én már karón varjút. Úgy hogy nem rohanom meg a baromfihúsos árudákat. Azért amikor a sertéshúsé csökkent jobban bíztam a tartós árcsökkenésben. Pedig akkor is öreg róka voltam már, sőt a varjú látáson is (a karón) túl voltam. Néha azért az én éberségem is csökken.

Van egy rossz hírem is, a szódabikarbónát receptre adják a patikákban. Igencsak elcsodálkoztam, meg is kérdeztem a patikus hölgyet miért ez az új szokás? Azt mondta, azért mert kilószámra hordták a népek mosáshoz, súroláshoz, fürdéshez meg még sok más dologhoz. Hát ez igaz, én is kaptam olyan leírásokat melyben oldalakon keresztül sorolták mire jó a szódabikarbóna. Én csak a gyomor égés ellen szoktam bevenni, ezek szerint ez is kissé nehézkesebben lesz megoldható ezután. Vagy veszek az ABC-ben étkezési szódabikarbónát. A hölgy szerint az is jó lesz, nem gondolja, hogy nagy különbség lenne köztük. Ebben maradtunk. 

Ehhez van egy történetem is. Egyszer Freibergben, az akkori NDK-ban söröztem baráti társaságban, amikor éktelenül elkezdett égni a gyomrom. Annyira, hogy otthagytam a társaságot és felgyalogoltam a városba szódabikarbónát venni. Én akkor még nem tudtam németül, de gondoltam valahogy majd csak megmagyarázom. Arra gondoltam, hogy a szóda is meg a karbonát is latin szó lehet, a bi meg kettő, néhányszor elmondtam a hasamra mutatva, hogy szódabikarbóna. Nem értették. Végül szóda zwei karbónát mondtam, a zwei ugye kettőt jelent. Ezután sem csaptak a homlokukra. Végül a kezembe nyomtak egy kis üvegben apró tablettákat, persze nem használtak. Egy darabig őrizgettem ezeket itthon, aztán kidobtam.