Valami nem stimmel velem. De kezdem az elején. Szerdától péntek kora délutánig a szokásos szeptember végi konferenciámon voltam a Balaton mellett. Mint mindig az időjárás kitűnő volt, végig napfényes időnek örülhettünk. A szálloda a szokásos színvonalon látott el bennünket, tényleg vendégnek érezhettük magunkat. Nagyon régen járunk ide, igazán megbecsülnek bennünket, lesik minden gondolatunkat. Egyetlen egy bajom van, hogy itthonról kell vinnem a kispárnát. Sajnálom, de én nagyon szeretem ha a nagy párnán kívül van egy kispárnám is.
Egyszer régen történt, hogy az előadás alatt halkan odasúgtam a szomszédomnak, hogy itt minden tökéletes, egy dolgot kivéve, nem adnak kispárnát. Mellettem balról egy függöny volt, ez választotta el az előadótermet az ebédlőtől ahol már az ebédre készültek. Nyilván valaki meghallotta, engem azért nem nehéz a hangom alapján beazonosítani, summa summarum, mikor ebéd után felmentem a szobába kicsit ejtőzni, volt kispárnám. A szobatársamnak nem, csak nekem. Másnak sem. Azóta sem volt. Így aztán a konferenciák történetében először most vittem magammal. Nem bántam meg, jó volt elalvás előtt a fejem alá gyűrni.
Visszatérve a szálloda szolgáltatásaira, az étkezés is kiváló volt. Finom dolgokat ettünk és ittunk, itt a sör is mindig hideg volt, az üdítők is, a bor meg annyi amennyinek lennie kellett. A reggelik svédasztalosak voltak, nem ettem keveset, de annyit sem mint korábban. Mondjuk annak a felét. Aztán a szerda esti svédasztalos vacsorára is ez mondható el. Az ebédek normál mennyiségűek voltak, megettem, jól laktam. Most nem fogadtam el pótlásként a felajánlott húsokat sem az asztaltársaimtól. Szóval a lényeg, visszafogottan ettem minden étkezésnél, nem volt semmi mértéktelen zabálás a gutaütés határáig.
De azért a csúcs a csütörtöki ünnepi vacsora volt, ezt mi baráti találkozónak is hívjuk mert ez nem szimplán egy ünnepi vacsora. Itt van aperitif, előétel, sokféle hús egy tálon a megfelelő köretekkel, itt aztán tényleg dugig eheti az ember magát. Képzelje el a kedves olvasó, hogy ebből a bőséges kínálatból én megelégedtem egy darab sült kacsacombbal meg egy kevés körettel. Sok nem is jutott volna, valahogy nagyon kevés volt amit kihoztak. Hús volt bőven, de rizs és krumpli nem. Az előétel nem sokat számított, inkább szép volt, jobb éttermekben ez a főétel 50.000 forintért, de az meg is érdemli aki oda megy, szóval azért aggasztó ez az egy darab kacsacomb, amikor tőlem fél méterre egy másik tálon ott hever másik kettő, a kutyának sem kellettek már, meg az elnöki az asztalnál is kacsacomb hegyek voltak, én meg megeszem egyet, megtörlöm a számat aztán jó napot. Hát ez tényleg aggasztó. Viszont kiválóan aludtam, előtte még olvasgattam egy kicsit, indulás előtt lekaptam a könyvespolcról Robin Cook Kóma című könyvét, ezzel álmosítottam el magam.
Visszatérve még kicsit a vacsorára, volt még meggyes rétes, sajnos az enyémben egy mag is, ami nem jó, egyszer egy menzai rétes miatt kettétört hosszában egy fogam, szerencsére gyökérkezelt volt, így nem fájt, viszont hiányzott. Most ezt megúsztam. Inni nem sokat ittam, csak bor volt, azt meg én nem szeretem lefekvés előtt, így üdítőket ittam egész este, kivéve a pohárköszöntős Unicumot. Tavaly meg azelőtt volt sör is, most nem.
Szóval ezen az egy kacsacombon azóta is csodálkozom, nem tudok napirendre térni felette. Egyébként a konferencián jó volt, sok érdekes előadást hallhattunk, jó volt találkozni a sok régi ismerőssel is.
Végezetül egy kispárnás szellemes videóval köszönök el:
https://drive.google.com/file/d/0B_3EG9FWkiPda3FUcEVFX2FfYXdYLVE0XzM0Nk5YV1lTUWpB/view?usp=sharing