HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Rongyolás

2017.10.16. 09:08 Morgó Medve

Amikor néhány hete először olvastam a fenti kifejezést azt hittem, hogy az újságíró úgy gondolta kicsit feldobja a tudósítását ezért kitalált egy új kifejezést. Amikor egy Fiat belement egy Suzukiba úgy fogalmazott, hogy az előbbi belerongyolt a másikba. Aztán ma reggel a televízióban is meghallottam, valami olyasmit mondott az újságíró, hogy valaki belerongyolt a másikba. Személyekről volt szó, régi magyarul talán úgy mondanánk, hogy nekiment.

Úgy látom megint tanúja lehetünk nyelvünk rombolásának, pedig az már sajnos így is ezer sebből vérzik. Pedig egy népnek egyik legnagyobb kincse az anyanyelve. Én nagyjából fele idő alatt végeznék az írásaimmal ha a végén nem fordítanék gondot például a szórendre, a gondos fogalmazásra. Sajnos nem mindenki így gondolja, ami sajnálatos. Gondolok itt elsősorban az újságírók felelősségére.

2 komment

Címkék: Morgás

Filmajánlat (Tű a szénakazalban)

2017.10.12. 19:32 Morgó Medve

Van néhány tökéletes film, ezek egyike a Tű a szénakazalban. De mondok még néhányat, amelyek hasonló színvonalat képviselnek. Ilyenek a Sakál napja és a Halálcsók is. Most azonban az elsőről szeretnék írni.

A Ken Folett regényéből készült film igazi profi munka. Kiváló itt minden: a regény, amely alapján megírták a forgatókönyvet, a színészek, az operatőr és a rendezés is. Igazi kémfilm, ráadásul a második világháborúban játszódik.

A németek még a háború kitörése előtt átdobnak Angliába egy kémet, aki átmenetileg éli az angol polgárok életét, várva a pillanatot amikor szükség lesz rá. Aztán amikor megérkezik a feladat könyörtelenül halad előre, hogy teljesítse azt. Talán a Sakálra hasonlít a "Sakál napja" című filmből. Mindkét fimre jellemző, hogy az emberélet nem számít, csak a feladat, amit el kell végezni. Persze dolgozik az angol kémelhárítás is, de a "Tű" mindig kicsúszik a kezükből...

És itt hagyom abba, hogy azért nehogy eláruljam a végét. Igazán jó film a "Tű a szénakazalban" ajánlom mindenkinek. Izgalmas, a figyelem egy pillanatra sem lanyhulhat. Ráadásul emberi időben vetítik a Filmcafen, vasárnap 14.35-kor. Hétfőn 9.50-kor megismétlik. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek.

Végezetül nézzük meg mit ír a www.port.hu

https://port.hu/adatlap/film/tv/eye-of-the-needle/event-tv-73189428/movie-41929

Szólj hozzá!

Címkék: Filmek

50 éves érettségi találkozón voltam

2017.10.10. 12:12 Morgó Medve

Megint kiruccantam kicsit. Szombaton tartottuk Esztergomban az 50 éves érettségi találkozónkat. Én Esztergom-Kenyérmezőn végeztem 1967-ben egy technikumban, utána egy évig katona voltam, ezt követően kezdtem el 1968-ban az egyetemet. Idáig minden 5 évben megtartottuk a találkozóinkat, úgy tervezzük, hogy a jövőben is meg fogjuk. A Kenyérmezőből időközben Kertváros lett, tehát ma úgy hívják a települést, hogy Esztergom-Kertváros. Olyan 5 km-re lehet Esztergomtól.

Élve a (majdnem) ingyenes utazás lehetőségével vonattal mentem Pestig, onnan az egyik cimbora és felesége vitt tovább. Az egykori iskolánk előtt találkoztunk, ott gyülekeztünk. Szép napos idő volt, fényképezkedtünk, videókat csináltunk és természetesen örültünk egymásnak.  Ezt követően mentünk be Esztergomba, ahol a Szalma Csárdában töltöttük el az estét. Nem volt nagy dínom-dánom, egy szolid vacsora, aztán sörök és egyebek mellett számoltunk be kivel mi történt az elmúlt 5 évben.

Az osztálylétszám a tablónk szerint 34 volt, eljöttünk 10-en, akikről tudjuk, hogy már nem élnek 13-an vannak. 3-an nem tudtak eljönni, 1 nem is akart, a többiről nem tudunk semmit, ha jól számolom ez 7 fő. Elég sokan hozták a párjukat, velük együtt 17-en ültük körül az asztalt.

Nem maradtunk sokáig, fél 11-kor tértünk nyugovóra a szomszédos panzióban. Már aki maradt, mert a többség autóba ült és távozott. Voltak akik helyben laktak, voltak akik hazautaztak a nem túl távoli otthonaikba. Mi heten maradtunk éjszakára. A komótosan megkezdett reggelinél még jó sokáig beszélgettünk, volt 10 óra mire hazaindultunk. Én ugyanúgy jöttem mint odafelé, csak most a "fuvaros" személye változott. Nem sokkal 14 óra után értem haza. Aznap már nem sok mindent csináltam, leginkább lustálkodtam. Hosszú és mozgalmas volt már nekem ez a hétvége. 

Végezetül megjegyzem, hogy már 5 éve is itt voltunk, nagyon meg voltunk elégedve mind a csárdával mind pedig a panzióval. Utóbbit szépen felújították az 5 év alatt. Tudom ajánlani másoknak is. 

Szólj hozzá!

Címkék: Utazások

Rozsnyón jártam

2017.10.06. 21:56 Morgó Medve

Tegnap Rozsnyón voltam. Tagja vagyok itt egy nyugdíjas bányamérnökökből és technikusokból álló baráti társaságnak, a mi erre a hónapra szóló programunk volt ez a kis kirándulás. Megnéztük a bányászati múzeumot, egy nagyon kedves hölgy mutatta meg nekünk. Magyarul beszélt, szlovák akcentussal, magam sem tudom hová tartozik. Ma már ez mindegy is. Szépen rendben tartott város ez a Rozsnyó, régebben is jártam már itt, most azért nagyobb a rend és tisztaság.

Az ebéd előtt elég sokat kellett gyalogolni, levált egy kisebb társaság, melynek én is részese voltam. A bottal közlekedők, a fájós lábúak, a nehezen mozgók. Egy darabig üldögéltünk a fő téren, elkezdett cseperegni az eső, úgy gondoltuk ideje valami fedett hely után nézni, lehetőleg olyan után ahol sört is mérnek. Kézenfekvőnek látszott oda menni ahol ebédelni fogunk, de onnan kiraktak bennünket mert még éppen terítettek, így aztán egy közeli sörözőben kötöttünk ki. Egy 18 év körüli ifjú hölgy vette fel a rendelést, azt mondta mondjuk nyugodtan magyarul, érteni ért, beszélni már nem nagyon tud a mi nyelvünkön. Itt a lényeg tényleg az volt, hogy megértse mit akarunk inni, meg is értette.

Előtte én kissé lebőgtem amott, mert kezdetleges szlovák nyelvtudásommal elkezdtem mondani, hogy mi vagyunk azok akik itt fogunk ebédelni de előtte innánk valamit. A pincérnő nem nagyon értette mit akarok, viszont megkérdezte miért nem magyarul beszélek? Tényleg, ez eszembe sem jutott. Na mindegy, magyarul lettünk elhajtva is, mentünk is gyorsan. A másik helyen viszont kiváló hideg sört ittam, nagyon jól esett.

Az ebédet jó néhány hete megrendeltük, kétféle választék volt, én a knédlit választottam, választhattam volna még a sztrapacskát is. Hát ezzel jól befürödtem volna, ilyen mennyiséget én korábban desszertnek ettem Selmecbányán a pisztráng meg a Beef-Stroganoff után. A knédli viszont rendes adag volt, teljesen jóllaktam vele. Ebéd után már nem sokat tötyörögtünk, még egy 15 perc a Tescóban és indultunk haza. Az ebéd annyira kiadós volt, hogy majdnem kihagytam a vacsorát is. Végül is nem hagytam ki, de eléggé visszafogott mennyiséggel beértem. 

Szólj hozzá!

Címkék: Utazások

Filmajánlat (Hideg napok, Utolsó órák)

2017.10.02. 09:37 Morgó Medve

Már ajánlottam korábban ezt a filmet, először arra gondoltam, hogy csak a linket adom meg, de annyi minden nem ide tartozó dolog van, hogy jobbnak láttam a lényeges részt kimásolni. 

A film szerintem Kovács András legjobb filmje. A film alapja Cseres Tibor műve aki később megírta a szerb megtorlás történetét is, amely válasz volt a "Hideg napok" által elbeszélt történtekre.

Bár 1946-ban vagyunk, amikor magyar katonák hadbírósági tárgyalásra várnak egy cellában, a film mégis a második világháborúban játszódik, konkrétan 1942-ben. A magyar hadsereg vezetése az egyre erősödő szerb partizánakciók megtorlására büntető akciót szervez az Újvidéken. Az emberi élet nem számít, az akcióban résztvevők szinte felszólíttatnak a mértéktelen vérengzésre. Jól szervezett csapatok 3300 embert lőnek a Dunába, köztük 800 zsidót. Ebbe a vérengző hangulatú városba érkezik meg az egyik tiszt felesége a katonai parancsnokság határozott tiltakozása ellenére...

A film főszereplői a magyar filmművészet legjobbjai: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Bara Margit, Psota Irén, Major Tamás és még sokan mások.

Kovács András filmje nagyon jó film. Szeretném azt hinni, hogy nagyon sokan leülünk szerda este 23.25-kor a TV készülékek elé, hogy a Duna TV-n megnézzük a most ajánlott filmet.

Végül pedig szokásunknak megfelelően olvassuk el mit ír a Port:

https://port.hu/adatlap/film/tv/hideg-napok/event-tv-73124982/movie-3283

És ha már filmet ajánlok ajánlanék még egyet. Pénteken este 20.25-kor szintén a Duna TV-n látjuk az Utolsó órák című című TV-filmet. Én már láttam, nagyon jó film. A Port leírása kitűnő, elegendőnek látom arra, hogy meggyőzzön bennünket a film értékeiről.

https://port.hu/adatlap/film/tv/utolso-orak/event-tv-73125582/movie-145825

Ezt követi egy másik film is Szirmok, virágok koszorúk címmel. Ezt is megnézhetjük:

https://port.hu/adatlap/film/tv/szirmok-viragok-koszoruk/event-tv-73125583/movie-3558

Hát ennyi lenne mostanra.

Szólj hozzá!

Címkék: Filmek

Esetem a sült kacsacombbal

2017.09.30. 19:59 Morgó Medve

Valami nem stimmel velem. De kezdem az elején. Szerdától péntek kora délutánig a szokásos szeptember végi konferenciámon voltam a Balaton mellett. Mint mindig az időjárás kitűnő volt, végig napfényes időnek örülhettünk. A szálloda a szokásos színvonalon látott el bennünket, tényleg vendégnek érezhettük magunkat. Nagyon régen járunk ide, igazán megbecsülnek bennünket, lesik minden gondolatunkat. Egyetlen egy bajom van, hogy itthonról kell vinnem a kispárnát. Sajnálom, de én nagyon szeretem ha a nagy párnán kívül van egy kispárnám is.

Egyszer régen történt, hogy az előadás alatt halkan odasúgtam a szomszédomnak, hogy itt minden tökéletes, egy dolgot kivéve, nem adnak kispárnát. Mellettem balról egy függöny volt, ez választotta el az előadótermet az ebédlőtől ahol már az ebédre készültek. Nyilván valaki meghallotta, engem azért nem nehéz a hangom alapján beazonosítani, summa summarum, mikor ebéd után felmentem a szobába kicsit ejtőzni, volt kispárnám. A szobatársamnak nem, csak nekem. Másnak sem. Azóta sem volt. Így aztán a konferenciák történetében először most vittem magammal. Nem bántam meg, jó volt elalvás előtt a fejem alá gyűrni.

Visszatérve a szálloda szolgáltatásaira, az étkezés is kiváló volt. Finom dolgokat ettünk és ittunk, itt a sör is mindig hideg volt, az üdítők is, a bor meg annyi amennyinek lennie kellett. A reggelik svédasztalosak voltak, nem ettem keveset, de annyit sem mint korábban. Mondjuk annak a felét. Aztán a szerda esti svédasztalos vacsorára is ez mondható el. Az ebédek normál mennyiségűek voltak, megettem, jól laktam. Most nem fogadtam el pótlásként a felajánlott húsokat sem az asztaltársaimtól. Szóval a lényeg, visszafogottan ettem minden étkezésnél, nem volt semmi mértéktelen zabálás a gutaütés határáig. 

De azért a csúcs a csütörtöki ünnepi vacsora volt, ezt mi baráti találkozónak is hívjuk mert ez nem szimplán egy ünnepi vacsora. Itt van aperitif, előétel, sokféle hús egy tálon a megfelelő köretekkel, itt aztán tényleg dugig eheti az ember magát. Képzelje el a kedves olvasó, hogy ebből a bőséges kínálatból én megelégedtem egy darab sült kacsacombbal meg egy kevés körettel. Sok nem is jutott volna, valahogy nagyon kevés volt amit kihoztak. Hús volt bőven, de rizs és krumpli nem. Az előétel nem sokat számított, inkább szép volt, jobb éttermekben ez a főétel 50.000 forintért, de az meg is érdemli aki oda megy, szóval azért aggasztó ez az egy darab kacsacomb, amikor tőlem fél méterre egy másik tálon ott hever másik kettő, a kutyának sem kellettek már, meg az elnöki az asztalnál is kacsacomb hegyek voltak, én meg megeszem egyet, megtörlöm a számat aztán jó napot. Hát ez tényleg aggasztó. Viszont kiválóan aludtam, előtte még olvasgattam egy kicsit, indulás előtt lekaptam a könyvespolcról Robin Cook Kóma című könyvét, ezzel álmosítottam el magam.

Visszatérve még kicsit a vacsorára, volt még meggyes rétes, sajnos az enyémben egy mag is, ami nem jó, egyszer egy menzai rétes miatt kettétört hosszában egy fogam, szerencsére gyökérkezelt volt, így nem fájt, viszont hiányzott. Most ezt megúsztam. Inni nem sokat ittam, csak bor volt, azt meg én nem szeretem lefekvés előtt, így üdítőket ittam egész este, kivéve a pohárköszöntős Unicumot. Tavaly meg azelőtt volt sör is, most nem.

Szóval ezen az egy kacsacombon azóta is csodálkozom, nem tudok napirendre térni felette. Egyébként a konferencián jó volt, sok érdekes előadást hallhattunk, jó volt találkozni a sok régi ismerőssel is.  

Végezetül egy kispárnás szellemes videóval köszönök el:

https://drive.google.com/file/d/0B_3EG9FWkiPda3FUcEVFX2FfYXdYLVE0XzM0Nk5YV1lTUWpB/view?usp=sharing

Szólj hozzá!

Címkék: Evés-ivás Konferenciák

Kik főznek jobban, a férfiak vagy nők?

2017.09.27. 07:46 Morgó Medve

A címbeli kérdés sokáig eldöntetlen volt számomra. Ha az ember figyelmesen megnézi az éttermekről szóló riportokat, versenyekről szóló tudósításokat azt látja, hogy nagyon sok helyen férfiak a szakácsok, beleértve a versenyeket nyerteket is. Mindez ellentmond a mindennapi tapasztalatoknak, amikor azt látjuk, hogy a körülöttünk lévő családokban a főzést általában asszonyok végzik. Van ahol a férfiak is segítenek, sőt együtt is lehet főzni, mi 30 évvel ezelőtt a feleségemmel 30 perc alatt csináltunk meg egy rántott húsos vacsorát főtt krumplival. Mindenki tudta és végezte a maga dolgát. Tehát van ilyen is, meg olyan is, hogy a férfi csak enni teszi be a lábát a konyhába. Vagyis logikusnak látszik, hogy az asszonyok lányok tudnak igazán főzni. Aztán mégis azt látja az ember, hogy híres és nem híres éttermekben a főszakácsok mind férfiak.

Olyan 25 évvel ezelőtt azt hittem megtaláltam a megoldást. Mályiban már majdnem a tél beálltával egy ács dolgozott a tetőmön, néhány palát cserélt ki. Én meg lent álltam és beszélgettünk. Szóba került ez a dolog is és ő mondta, hogy ez azért van így mert a nők sajnálják a belevalót. Igazat adtam neki, mert ezt tapasztaltam otthon is. Ha én főztem kitártam a konyha szekrény ajtaját és kiraktam egy csomó dolgot amit majd fel fogok használni, nem sajnáltam belőle semmit. Viszont ha a feleségem főzött ő mindig csak a legszükségesebbeket rakta bele az ételbe, azt is csak módjával. Tehát az elmélet beigazolódni látszott.

De csak látszott, mert eljött egy időszak amikor jobban meg kellett nézni mire költöm a pénzemet és bizony itt már a spórolás is beleszólt a dolgokba. Például kevesebb volt a paradicsom és paprika, a gomba is nélkülözhető lett belőle, ilyesmik tükrözték a változást. Úgy hogy szerintem megdőlt az én ácsom elmélete. Azonkívül van még egy tényező. A vendéglátóiparban elég sokat kell távol lenni a családtól, sokszor késő éjszakáig. Ezt a férfiak jobban meg tudják oldani.

Szóval nem könnyű dolog ezt megválaszolni. Szerintem a marsallbotot ott hordják a tarsolyukban a nők is és a férfiak is.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Egyebek

Mályi lerendezve

2017.09.24. 06:28 Morgó Medve

A múlt hét végén elzártam a vizet Mályiban, még jó idő volt, nem kellett kapkodnom, előtte olvasgattam néhány órát majd délután nekiálltam. Így jó vizet leereszteni a bojlerből, hogy az ember olvasgat közben a napon, nem pedig ott áll kabátban felette, aztán mikor lefolyik akkor mászik le az aknába leereszteni a csövekben lévő a vizet. Na ezt utálom nagyon, a nyílás nagysága még csak elmenne, de állni azon a vaslétrán amíg ki nem csurog az utolsó csepp víz is elég kényelmetlen. Meg hát az ember ha nem vigyáz akkor a derekával ledörgöli az összes koszt ami az aknanyíláson van. Márpedig az én termetemmel akárhogy is vigyáz az ember ezt nem lehet elkerülni. Summa summarum, jó, hogy túl vagyok rajta. Ami ér valamit az hazahoztam, a teraszról bepakoltam mindent és lezártam. A fűnyírómat végül is nem kellett javíttatnom, kibírta ezt a szezont is, simán le tudtam vágni vele a füvet. Ezzel a vízleeresztéssel tényleg véget ért a Mályi szezon. Hogy jövőre mi lesz nem tudom.

Végül is jó nyár volt ez is, igaz eleinte döcögősen indult, elég keveset tudtam kint lenni, de aztán volt nagyjából 5-6 hetem amikor nyugalom volt. Ezalatt elolvastam néhány könyvet, bár nem annyit mint szerettem volna. Úgy gondoltam írok is majd mindről de ez nem jött be. Elég kevés időt töltöttem gép mellett, abba meg sajnos nem fért bele. Nem is nagy baj, végül is nem egy könyves blog ez.  

Nyáron úgy gondoltam ha bejövök a városba megreformálom az életem, kevesebb televízió és internet kell és több olvasás. Hát ez sajnos nehezen fog menni. Nagyon megszoktam mindkettőt, de azért majd próbálkozom. Az előbbivel már vannak sikereim, egyre több beszélgetős műsorról mondok le. Rájöttem, hogy ugyanaz a 10 ember megy mindenhová, ugyanazt mondják mindenhol, tényleg nem érdemes rájuk sok időt pazarolni. Engem érdeklő filmek nagyon ritkán vannak, néha mikor nagy bennem a "vákuum" egy egy film után próbálkozom (mint tegnap este is a Porcelánhold című amerikai filmmel) ezek kicsit elvadítanak egy időre az ilyesmitől, ilyenkor mindig jönnek a videó kazetták. Az idősebb kornak is vannak előnyei, mire véget érek az egyik kedvenc sorozatommal a Csengetett Mylord?-al már kezdhetem is elölről. Egyszer elkezdtem olvasni egy könyvet, már a felénél jártam amikor rájöttem, hogy ezt én már olvastam. Mondjuk rettenetesen unalmas könyv volt, úgy hogy nem is csodálom. Ekkor gondoltam arra, hogy elég lenne 20 könyvet megtartani és azokat időnként újraolvasni. Persze azért a helyzet nem ennyire rossz, a napokban gondoltam egy nagyot, elővettem néhány üres lapot és levezettem néhány nehezebb dolgot a korábbi előadásaimból, 6 év után csak egyszer kellett megállnom és kicsit gondolkoznom. Talán még nem akkora a baj. 

Úgy hogy a nyárnak tényleg vége, jön az ősz meg a tél amit nem szeretek, de vigasztaló, hogy utána megint a tavasz meg a nyár jön. De jó lesz. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Mályi

Tiszteletbeli doktor, tiszteletbeli polgár, címzetes egyetemi oktató

2017.09.19. 20:07 Morgó Medve

Érdekes, hogy még újságírók is milyen tájékozatlanok az egyetemi dolgokban. Ami nem róható fel, mivel egyre inkább rájövök, hogy ha az ember elvégez egy egyetemet, átveszi a diplomát, munkát vállal és a továbbiakban nem sokat tud az egyetemekről, az ottani szokásokról. Ami teljesen érthető. Ezért jó ha vannak emberek akik belülről ismerik ezt a világot és vállalkoznak arra, hogy elmondják gondoltaikat ezzel kapcsolatban. Mint például most én is.

Azért elég sok csacskaság hangzik el például a televízióban is, mint például néhány napja az egyik újságíró mondta, hogy az egyetemek azért adományoznak díszdoktori (tiszteletbeli doktori) címeket, mert nem egyetemen dolgozó, arra érdemes személyiségeket, szakembereket így próbálnak megnyerni az együttműködésre.

Gyorsan leírom, hogy erre a címzetes cím szolgál. Nálunk is sokan oktatnak meghívott oktatóként olyanok, akik az iparban dolgoznak, ott megbecsülést, netán tudományos fokozatot szereztek. Őket tünteti ki az egyetem a címzetes címmel. Így lesznek a címzetes egyetemi tanárok, címzetes egyetemi docensek. Ez a szóban forgó személyeknek is megtiszteltetés meg az egyetemnek is. Most nagyon nem akarok belemenni a dologba, de nagyon jó dolog ha az egyetemi ifjúság olyan emberektől is tanulhat, akik a gyakorlatban művelik az oktatott területet.

A díszdoktori (tiszteletbeli doktori) cím az más. Eredetileg olyan emberek kapták, akik valamilyen tudomány területen nagyot alkottak, így természetesen rendelkeztek doktori fokozattal is. És többnyire idősebb emberek voltak, a pályájuk vége felé. Sokan megkapták egyetemi professzorok is. Korábban írtam már erről, itt elolvasható.

Úgy emlékszem ez a gyakorlat akkor tört meg amikor 1967 szeptemberében hazánkba látogatott Mohammad Reza Pahlavi iráni sah, aki magával hozta a feleségét is. Emlékszem, a sah nem nagyon érdekelt bennünket, a felségét nézegettük, igen csinos, vonzó asszony volt. Na őt választotta az ELTE díszdoktorának. Meg talán a feleséget is, de ez nem biztos. Ő volt az első politikus emlékezetem szerint, viszont ezután ismét a tudomány emberei kapták sokáig ezt a megtiszteltetést.

Egyszer évek múltán egy társaságba kerültem egy vezető pártemberrel akiknek időnként lehetőségük volt igazán magas poszton lévő pártvezetőkkel is találkozni. Tőle tudom, hogy megkérdeztek egy ilyen előadót az előadás után, hogy miért kellett a saht díszdoktorrá avatni? Mert őket még mindenütt díszdoktorrá avatták - volt a lakonikus válasz. Gondolom a dolog a Duna parti akkori Fehér házban dőlt el. Nem kizárt, hogy ugyanakkor az olaj is szóba került.

Visszatérve a díszdoktorságra, ez tényleg egy nagyon jelentős tudományos elismerés, bár újabban közéleti tevékenységért is megkapható. Göncz Árpád páldául Oxfordban tiszteletbeli doktor.

Nem esett még szó az egyetem díszpolgáráról, vagy tiszteletbeli polgáráról. Megmondom őszintén én ilyenről még nem hallottam. De ha van egyetemi polgár, akkor van egyetemi tiszteletbeli polgár is. Tudnék még írni ezekről a dolgokról de nem szükséges, a lényeget leírtam.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Egyetem

Lecsó és fröccs

2017.09.15. 05:18 Morgó Medve

Nemrégiben keseregtem itt arról, hogy 300 forintos paradicsomból nincs szívem lecsót főzni. Meg arról is, hogy néhány éve nem igazán kívánom a fröccsöt. Örömmel jelentem, hogy elkészült végre a lecsó sok sok paradicsommal. Ráadásul nem is nehéz szívvel használtam fel a sok paradicsomot, ugyanis egyszerűen elkezdtek romlani, nem is volt más lehetőségem, ha nem akartam őket kidobni. De kezdem az elején.

Beszereztem egy csomó paradicsomot. Ennek egy része a toka szalonna mellé lett megvéve, egy másik része pedig a lecsóba. Sajnos viszont mostanában eléggé elfoglalt vagyok, így aztán a lecsókészítés időpontja egyre távolabbra tolódott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a paradicsomaim itt is meg ott is kezdenek megromlani. Két eset volt lehetséges, vagy kidobom az egészet, vagy pedig kivágom a selejtes részeket, a többiből meg csinálok lecsót. Természetesen ezt a megoldást választottam. Hát most tényleg bőven volt paradicsom a paprika mellett. Finom is volt.

A fröccsel meg az a helyzet, hogy úgy döntöttem nem azon kell hezitálni, hogy akarok-e fröccsöt inni, hanem ki kell nyitni a boros üveget, tölteni kell egy kevés bort egy nagyobb pohárba, aztán feltölteni a poharat frissen kinyitott ásványvízzel és meg kell inni. Így is csináltam és ízlett. Annyira, hogy egy hete már a zéró kólám mellett már a fröccs is gyakrabban szerepel ebédjeimnél, vacsoráimnál.    

Szólj hozzá!

Címkék: Evés-ivás

süti beállítások módosítása