Tegnap este hazajöttem, hűvösebbet meg esőket mondott a meteorológia, meg az az igazság, hogy időnként haza kell jönni, itthon azért több a kényelem. Főleg, hogy legutóbb a videó kazetták kivitelét is elszúrtam, csak úgy belenyúltam a kazetták közé a polcon, levettem 6 kazettát, mondom annyi néznivaló biztos van rajta ami elég 3 napra. Csak kint vettem észre, hogy mind a 6 angol nyelvi kazetta, ami önmagában kiváló sorozat (vagy 25 éve a TV-ből vettem fel) annak aki angolul akar tanulni. Én már nem akarok, valószínűleg soha senki nem fogja már megnézni, ha nem lennének nagy számban üresnek tekinthető kazettáim már rég felvettem volna rájuk valamit.
Mint ahogy az elmúlt 2 napban is felvettem egy kétrészes filmet, Sellő a pecsétgyűrűn címmel. Régi film, Latinovits játssza az egyik főszerepet, a másikat meg Pécsi Sándor, éjjel 2-ig néztem. Nem mintha annyira jó lett volna, de nagyon meleg ez a panel most, arra gondoltam, hogy 2-kor már nincs nagy forgalom, nyitott ablak mellett is tudok aludni. Így is történt, tudtam, de fél 6-kor már felébredtem mert ébredezett a város.
Most reggel elkezdtem egy másik csütörtökön felvett filmet is nézni, a Bacsó Péter által rendezett Sztálin menyasszonyát. 30 percig néztem, idáig semmi mondanivaló, csupán annyi történt, hogy egy falu közössége egy szerencsétlen elmebeteg lányt gyötör, ami most már állami szinten történik, mert a politikai rendőrség elviszi. Itt tartottam amikor egyéb elfoglaltságaim miatt abbahagytam. Láttam én ezt már korábban is, akkor sem tetszett. Gondoltam azóta fejlődhettem, így aztán felvettem és ismét megnézem majd. Hát idáig nem egy nagy durranás. Pedig Bacsó Péter már többször bizonyított, gondoljunk csak a legnagyobb alkotására A Tanúra. Igaz voltak nagy bukások is, például a Tanú 2. Bár ez a Sztálin menyasszonya azért lényegesen jobb mint az volt.
Mályiból hazafelé jövet a vasúti átjárót keresztezve még óvatosabb vagyok mint korábban, itt ugyanis IC-k is járnak, nem lenne jó velük összefutni. Csak emlékeztetek rá, hogy nemrégiben itt láthattam olyan esetet, hogy mire a fénysorompó szabaddá tette az utat az autók számára megjelent a vonat is jobbról, igaz, hosszasan dudálva és a fénysorompó nem villogott sehogy. Ami éppen a meglévő helyzetet mutatta, vagyis hogy a fénysorompó és a félsorompók nem működnek, tessenek óvatosan vezetni. Tehát ez nem szenzáció, hanem egyszerűen műszaki hiba, ami bizony előfordul. Ezért nem is értem azokat, akik a vezető nélküli metrószerelvényeket erőltetik.
Az átjáróhoz közeledve gyakran jut eszembe, hogy vajon mi a jobb megoldás, ha az ember mondjuk elnézi a fénysorompót és a sínekre benézve azt veszi észre, hogy jön a vonat? Úgy gondolom nem a hirtelen fékezés, hanem a gázadás. Így talán még van esélye az embernek. Ha fékezünk lehet, hogy épp a síneken fogunk megállni.
Egyébként legutóbb életrajzokat olvastam a telken, olyanokét, akiket jól ismerek. Így például egy nagyon fiatalon akadémikussá vált kollégámét, akinek nem csak szakmai pályája, de a magánélete is érdekes olvasmány. Így nyáron jobban ráér az ember ilyesmire ajánlom másoknak is elolvasásra. Hogy valami bulváros is legyen az ajánlásban, négyszer nősült, 3 gyermeke van, mindegyik másik országban él, ebből egyel tud magyarul beszélni, a másik kettővel oroszul illetve angolul. Vannak unokák is, természetesen velük is az orosz a közös nyelv, ők az első házasságból származnak. A kolléga Moszkvában járt egyetemre, ott szerezte tudományos fokozatát is. Nagyon érdekes és értékes ember, érdemes megismerkedni az életével, munkájával. Itt találjuk a 337. oldalon.
Elköszönök, kicsit elleszek itthon aztán megint kimegyek ha javul az idő. Nem sokáig tart már a nyár, nekem augusztus 20 után már hűvösek az esték meg a reggelek, nem beszélve az éjszakákról. Egyszer volt egy év amikor szeptemberig kint tudtam maradni, de ahogy mondani szokták egyszer volt Budán kutyavásár.
