Morgómedve

Fogtam a távirányítót és egy határozott mozdulattal kikapcsoltam a TV-t és megállapítottam, hogy milyen jó. Ebben az idősávban nem nagyon van számomra néznivaló. Azokon a csatornákon amiket nézek számomra érdektelen műsorok futnak meg leginkább beszélgetések vannak, amelyeket rettenetesen unok már. Mindig mindenütt ugyanazok beszélgetnek ugyanazokkal ugyanarról, hát már nagyon szenvedtem. Most jó. Már csak egy lépés és beteszek egy CD-t a lejátszóba és fülhallgatón keresztül zenét fogok hallgatni. 

Volt már egyszer ilyen, csak akkor még a magnókazetták hozták meg számomra a felüdülést ez után a sok duma után, amit ebben az idősávban hallhat az ember.

Egyébként néznivaló ügyben van fejlődés. Nemrégiben írtam, hogy a Duna TV délelőtti filmjeihez idáig leszedtek vagy tíz méternyi kazettát az archívum polcairól, ezeket levetítették, most meg elkezdték a tíz métert elölről lejátszani. Keseregtem, hogy mehettek volna még egy kicsit tovább. Örömmel jelentem, hogy vannak újonnan elővarázsolt tévéjátékok. Tehát elkezdhették a 11. métert is.

Igaz, vannak érdekes dolgok, például már a második tévéjátékot láttam egy hónapon belül, amely szovjet szerzőtől származik. Sajnos nem igazán jók ezek. Jó színészek szerepelnek benne, a rendezők is jók, mégsem az igaziak. Nem tudunk mi igazán szovjet körülményeket teremteni, meg el is járt felettük az idő. Néhány napja ment a Konsztantyin Szimonov regénye alapján készült "Öt nap háború nélkül" című tévéjáték, a főszerepet Somogyvári Rudolf játszotta, aztán egy kicsit erőteljesebb epizód szerepet Gobbi Hilda is játszott, ő sem volt eléggé meggyőző.

Én ha már szovjet darabokat szeretnék bemutatni eredetiben tenném. Elég sok klasszikust megfilmesítettek ott is, meg lehet venni őket és le lehet adni szinkronizálva vagy feliratozva. Utóbbi talán még jobb, mostanában úgyis kezd divatba jönni az orosz nyelv. Egy filmet én is ajánlanék: Csendesek a hajnalok. Nagyon jó szovjet film, bizonyára sokaknak nyújtana maradandó élményt, bár a film témája nem éppen vidám hangvételű.

Summa summarum, talán nem kell aggódnom, hogy a beszerzett kazettáim üresen maradnak. Ismét van mit felvenni délelőttönként a TV-ből.  

Tegnap meg ma voltak a ballagások. Régebben ez mindig szombaton volt, aztán egyszer csak elkezdték az iskolák áttenni péntekre. Nem tudom mi volt az oka, először arra gondoltam, hogy az iskoláknak ez a jó, a szombat továbbra is szabad marad, igaz, azoknak viszont nem jó akik pénteken még teljes munkaidőben dolgoznak. De lehet, hogy jó ez mindenkinek, a szombat mindenkinek szabad marad. Na mindegy, az okot nem tudom, ami viszont tény, hogy a középiskolák többsége pénteken rendezi a ballagásokat. De azért vannak kivételek is, mint például ahol én voltam ma. Igaz, itt kétféle képzés is van, gimnáziumi is, meg szakképzés is.

Szép volt az ünnepség, vendég voltam, sőt megbecsült vendég, itt mindig megkapják a vendégek a lehető legnagyobb figyelmet. Mint ahogy 3 évvel ezelőtt is, amikor beindult a vájárképzés és ez alkalomból jártunk ott. Itt elolvasható amit akkor írtam.

Elolvasva a 3 évvel ezelőttieket, igazam lett, a most végzett diákok már nem a klasszikus vájár szakmát fogják gyakorolni, inkább bányaművelő szak az amit ők végeztek. Munkahelyük pedig a közeli külfejtéses bánya lesz, amely dicséretes módon közreműködött ezeknek a fiataloknak a képzésében.

Ez a nap a fiataloké, az ő és tanáraik ünnepe, azért nekünk vendégeknek is jutott az ünneplésből. A vendégnek járó figyelmesség és megbecsülés, egy szép ünnepség és - nem akarok farizeus lenni - egy kiváló ebéd is. Örömmel láttam, hogy ebben az iskolában tisztelik a hagyományokat, volt töltött káposzta úgy mint 3 éve, ezzel indítottam, azután egy kis pörköltet ettem tarhonyával, majd desszertként ismét töltött káposzta következett. Előtte aperitifnek egy kis pálinkát ittam, az ebédhez pedig 2 pohár bort. A pohárköszöntőhöz természetesen pezsgő volt.

Ebéd után megköszöntük a vendéglátást és siettünk vissza, mert egyikünknek (hárman voltunk) még családi programja volt. Én meg hazaérve szundítottam egyet, majd olvastam. Húzós napok után vagyok, kellett már egy kis nyugodt olvasás a napon az erkélyen. Egyébként jól vagyok, eltekintve a szokásos bajaimtól. Készülök egy kicsit elmélkedőbb, tartalmasabb írásra.

Mérnök vagyok, nem esik messze tőlem az elmélet sem, de vannak esetek amikor a gyakorlat felől érdemesebb közelíteni a jelenségekhez. Ilyen az is amiről most írok.

Néhány hete írtam arról, hogy szerintem van egy hely ahol kilopják a savanyúság egy részét a műanyag vödörből. Aztán amikor összejön egy vödörnyi fognak egy üres vödröt belerakják és mindjárt van egy plusz vödör savanyúságuk

A gyanút az keltette fel bennem, hogy a fedélen az a kis kitörhető rész (amelynek feladata lenne bizonyítani, hogy a vödör lezárása sértetlen) kissé elállt, hogy akár kézzel is kitörhettem volna. Holott a korábbiak során mindig kellett valami eszköz a vödör felnyitásához mert nem hogy eláll, hanem nagyon is hozzásimul a vödör széléhez. Azt kézzel kinyitni képtelenség.

Nos elmentem a zöldségeshez és jó sok vödröt megnéztem, mindegyiknek elállt ez a kis kitörhető füle, szépen alá tudtam volna nyúlni újjal is, hogy kitörjem. Aztán elmentem az Auchanba is, ott is megnéztem nagyjából ugyanannyi savanyúságos vödröt. Ott bizony ezek a letörhető valamik nemhogy elálltak volna, teljesen belesimultak a környezetükbe. A kísérlet igazolta a feltevésemet, hogy bizony a zöldségesnél talált vödrök meg lehettek buherálva. A jövőben biztos, hogy ezt a zöldségest el fogom kerülni.  

Hivatalos úton voltam csütörtökön és pénteken. Kicsit rohanás volt a dolog, csütörtökön reggel indultunk egy kollégával Miskolcról, délre voltunk ott. Megebédeltünk, délután meg dolgoztunk. Nem szívlapáttal lapátoltunk, de azért a szellemi munka is tud nehéz lenni. Az ebéddel kicsit elengedtem magam, tulajdonképpen a levesen kívül a sültekből ettem egy kicsit többet a szokásosnál, mégis túlettem magam, vacsorára alig tudtam enni, pedig svédasztalos volt. Ezeket mindig szerettem, szeretek többfélét enni, mindenből egy kicsit. Hatalmas kínálat nem volt, de annak sem tudtam a felét sem végig enni. Egy kis csirkeragu levessel indítottam, ez a meleg leves jól esett a gyomromnak, aztán egy nagyon kevés harcsapaprikást túrós csuszával. Ez a nagyon kevés nagyjából a negyede volt annak amennyit mások megettek. A sültekre rá sem néztem, még egy fél őszibarack kompótot ettem meg egy banánt. Inni nem ittam semmit, ami szintén aggasztó lehet egy engem jól ismerő ember számára. Megmondom őszintén én tényleg nem kívántam semmit. Vacsora után a többiek még együtt maradtak egy-egy pohár mellett, én inkább visszavonultam.

Másnap a reggelinél már hoztam a régi formámat, rendesen fogyasztottam mindenből. Reggeli után mi ketten megindultunk hazafelé, a társamnak dolga volt kora délután Miskolcon, a többiek üzemlátogatásra mentek. Az úton semmi érdekes nem volt, gondoltam is rá, hogy egyáltalán megírjam-e ezt az egészet, hiszen tényleg semmi lényeges dolog nem történt ami mások számára érdekes lehet, nem tudom levonni semmiből a tanulságot, tulajdonképpen magánügy ez az egész, de aztán arra gondoltam nagyon sok jó ismerősöm, barátom is olvassa a Morgómedvét, hadd tudják, hogy köszönöm megvagyok és kiruccantam egy kicsit.

Vannak nagyívű terveim és témáim is, de hát azokhoz tényleg nyugalom kell. Egyszer eljön majd az is. Addig is barátsággal üdvözlök mindenkit, ha már ennyire személyesre sikeredett az a mai írás.

Két napja várom, hogy egy kicsit tartósan meleg legyen, hogy kimehessek Mályiba lenyírni a maradék füvet. Egy részét ugyanis szombaton lenyírtam. Igazából nem gondoltam, hogy a fűnyíróm beindul, már tavaly is elég nehézkesen működött, olajat kellett öntenem a ventilátor lapátok és a fűnyíró alja közé, ezáltal csökkentve a súrlódást. Így még sikerült az utolsó 2 alkalommal használnom, de tudtam, hogy idén fűnyíró javítással kell kezdeni a szezont. Fel is készültem rá, találtam mestereket akiknél meg lehet próbálkozni. Szombaton viszont úgy voltam vele, hogy kimegyek érte, de előtte csak kipróbálom, ha működne lenyírom a füvet. És működött, így a kerítésen belül le is nyírtam. Viszont elkezdett szemerkélni az eső, így elpakoltam a házba és eljöttem. Maradt még egy rész a ház előtt, ezt terveztem ma lenyírni. A 25 fokban, amiből semmi nem lett. Így marad a hétvégére, remélem akkor normális időjárás lesz majd.

Ki lehetett volna menni ma is, eső és hó nem esett, de én úgy szeretek kimenni, hogy ha már kimentem ott maradok olvasni is. Na erre viszont nem alkalmas az idő.

Egyébként szombaton hazafelé megálltam a Mályi felé eső füstölt húsos bódénál, kiváló csípős parasztkolbászt vettem 1.900 forintért kilóját. Tegnap este kóstoltam meg, úgy gondoltam megeszem egy 6-7 centis darabot, le sem merem írni mekkora lett belőle. Igaz, kenyér minimális volt. Még most is lelkiismeret furdalásom van miatta. Éjjel 1-ig videóztam, úgy olvastam valahol, hogy este szabad enni, csak minimum 3 óra teljen el a lefekvésig. Hát eltelt. Ahogy elnézem kicsit tartósabban süt a nap, kiülök olvasni az erkélyre. Nem egy Mályi, de itt elmegy ez is.   

A politikus hölgy mondja a televízióban, hogy már nem csak a lóláb lóg ki, hanem az egész ló. Hát az a helyzet, hogy én úgy tudom nem a lónak a lába szokott kilógni, hanem az ördögé. Tudniillik az ördögöt ábrázolják úgy, hogy patás lába van. Lásd még például, hogy patás ördög.

És hogy szemügyre vegyük az egész mondást, nincs másról szó mint hogy az ördög álruhát ölt, hogy megtévessze a kiszemelt embert vagy valami mást, de az álruha alól bizony kilátszik a lóláb, bármennyire is igyekszik azt elfedni. Innen a mondás, hogy kilátszik a lóláb. Akkor mondjuk, hogy ha valakit meg akarunk téveszteni, de ez nem lehet sikeres, hiszen "kilátszik a lóláb".

Meg kell állapítanom, hogy igazán finom parasztkolbászt nem lehet kapni. Legalábbis errefelé. Sokfélét kipróbáltam, de ezek a kereskedelemben kapható parasztkolbászok nem tökéletesek. Tökéletesnek azt tekintem amit mi gyerekkoromban disznóöléskor csináltunk. Ezek évről évre hozták ugyanazokat az ízeket, amelyek számomra tényleg nagyon finomak voltak. Aztán elkerültem otthonról, jött a piacgazdaság, egyre több hasonló tulajdonságú kolbász jelent meg a piacon. Beleértve az úgynevezett lángolt kolbászokat is, amelyeket én mindig alacsonyabb árfekvésű parasztkolbásznak tekintettem. Évek óta nem veszem, így ezekről most nem is írok. A parasztkolbász az más, ott úgy gondolom a gyártók megpróbálnak belerakni apait anyait, aztán mégis vannak eléggé sikertelenek is. 

Korábban többféle forrásból jutottam parasztkolbászhoz. Nagyon finomak voltak az otthon készített kolbászok. Ezek úgy készültek, hogy néhányan összeálltak, megvették a boltban a hozzávalókat és otthon egy hétvégén megtöltöttek, megfüstöltek 20-30 kilót. Ezek közelítették meg legjobban az otthoni ízeket. Három ilyen forrásom volt, a megrendelt áru ismerősök révén jutott el hozzám. Volt, hogy ezeken a hétvégeken nem csak parasztkolbász készült hanem sütnivaló kolbász és hurka is. 

Aztán olyan 6-8 éve ezek a források elapadtak, jöttek a bolti kolbászok. Ebből a szempontból van 2 olyan cég is Miskolcon ahol szívesen vettem ezeket a parasztkolbászokat. Nem voltak olyan jók mint a hétvégeken készült kolbászok, de azért szívesen ettem őket. Aztán megjelentek a város szélén a füstölt árukat árusító cégek ahol kétségtelen, finom kolbászokat árulnak, de elég drágán. Az egyikben a csípős parasztkolbász majdnem 3000 Ft kilónként. Hát ez húzós, nem is nagyon szoktam venni.

Viszont parasztkolbász kell, hogy legyen a háznál. Kell, mert könnyen letörhető egy 6-8 centis darab, leheletnyi kenyérrel bekapható és már nyugodtabban nézi az ember a késő esti filmet is. Elárulom, hogy nálam ezt a szerepet a lókolbász tölti be. Meg kell állapítanom, hogy itt Miskolcon nekem a lókolbász a parasztkolbász. Tényleg finom, és közel sem olyan drága mint ezek a kolbászok.

Nyilván az országban máshol élők számára ez nem információ, de ha a miskolciak és a környékbeliek megfogadják a tanácsomat már nem írtam hiába. Én a villanyrendőrhöz közeli Sajó húsboltban szerzem be ezeket a kolbászokat. Elárulom, hogy nem reklámot akarok csinálni a boltnak, egyszerűen tényleg nagyon jó a lókolbászuk. Ugyanott kiváló marha velős csontok is kaphatók. Végezetül javaslom mélyedjünk el a kolbászok történetében:

https://drive.google.com/file/d/0B_3EG9FWkiPdOWNPY3JmNGFaUndWUlljVm1RUHZRRGlpUmtB/view?usp=sharing

A "Veri az ördög a feleségét" egy augusztus 20-a eseményeit mondja el attól kezdve, hogy valahol a a Balaton partján egy család elkezdi a készülődést az ünnepre, amelynek különlegessége, hogy megérkezik a fővárosban dolgozó Jolán, az egyik gyerek a középső generációból és magával hozza főnökét is családostól. Aki valami nagyon fontos pozícióban dolgozhat a fővárosban, talán minisztériumban. És mint a kor káderei igyekszik a puritán ember látszatát kelteni. Bár szerintem ő a valóságban is az. A felségéről mindez már nem mondható el, de ő hamar le is lesz intve.

Három generáció él Kajtáréknál. Idősebb Kajtár István, aki vöröskatona volt 1919-ben, de részt vett a cattarói matrózlázadásban is, valamint ő vezette 1938-ban az aranyvonatot. Nyilván ez esetben csak az elsőt célszerű emlegetni,  de az öreg eldicsekszik az utóbbiakkal is. A középső Kajtár vasutas, aztán mikor végez a vasútnál éjt nappallá téve dolgozik a szőlőben, hogy az így megtermelt bor eladásából is gyarapodjék a család. A harmadik generáció tagjai, a nagyfiú és húga a saját útját járná ha hagynák és ha a vasutas feleség nem szánná más pályára őket. Nem ellensége ő a gyermekeinek, csupán megvan az elképzelése mi lenne nekik jó. Ehhez remél segítséget a magas vendégtől. Aki kissé gyomorbajos külsejű, bár viselkedése alapján már nem is vagyunk biztosak benne, hogy nem így van. Kínszenvedés számára az ebéd, amely minden normális ember számára vonzó étkeket jelentene, lucullusi lakomát, amiért a lelkét kitette a háziasszony.

Nem szeretném túl hosszúra nyújtani ezt a kedvcsináló írást, ezért még csupán annyit tennék hozzá, hogy a film ennek a napnak a történetét mondja el sok humoros elemmel vegyítve. András Ferencnek ez az első nagyjátékfilmje, amellyel sikeresen tette le névjegyét a magyar filmművészet asztalára.

Végezetül szokásunk szerint nézzük meg mit ír a filmről a http://www.port.hu

http://port.hu/adatlap/film/tv/veri-az-ordog-a-feleseget-veri-az-ordog-a-feleseget/movie-2653

A filmet holnap este csütörtökön 23.50-kor láthatjuk a Duna TV-n. Bár inkább felvételről beszélnék, mert ilyenkor már alszik az ember..

Ezzel a szép válogatással kívánok olvasóimnak

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

https://drive.google.com/file/d/0B_3EG9FWkiPdalNWQUNlT2R1TXVrcWFtX2ttTTl1dmxaVnY4/view?usp=sharing

Mikor rákattintottam az alábbi linkre először is elcsodálkoztam azon, hogy van nekünk 750 közmondásunk. Hirtelen megpróbáltam néhányat összeszedni, hát nem túl sok jött össze. Úgy voltam vele mint mikor egyszer órán a hallgatók figyelmébe ajánlottam Hernádi Miklós Közhelyszótárát egyetlen közhely jutott eszembe, hogy az asszony verve jó. Mondhatom nagy sikert nem arattam vele, a terem volt lánnyal ugyanis. Ráadásul mindjárt ki is kellett javítanom magam, hogy ez nem is közhely. Gondolom Hernádi Miklósnak sem könnyen jött össze az egy könyvnyi gyűjtemény.

Visszatérve ezekre a közmondásokra számomra az is érdekes, hogy hogyan fordította a szerző angolra ezeket a közmondásokat. Én életem során elég sokat tolmácsoltam különféle alkalmakkor, irtóztam a szólások és közmondások fordításától. Nagyon sokszor meg sem értettem. Úgy hogy le a kalappal a szerző előtt, mert amelyeket én megnéztem hűen visszaadták a magyar közmondás értelmét. Angolul tudók és tanulók számára jó játék, időtöltés. Mások meg úgy gondolom megnézhetik, hogy hányat nem ismertek idáig. Persze nem mindet, mert elég tömény olvasmány.   

Hernádi Miklós könyvébe egyébként itt beleolvashatunk.