Morgómedve

Meg volt a mai ebéd is, 2 csirkecomb, ezúttal csalamádéval, mert a kovászos uborka elfogyott. Így se volt rossz, csak kicsit kevés. Egy kis kolbászt ettem még, leheletnyi kenyérrel. Aztán volt egy pici hegyaljai (tolcsvai) édes szamorodni is. Ehhez úgy jutottam, hogy minden évben viszek 5 litert belőle Balatongyörökre egy idős barátomnak, cserébe 5 liter villányi bort kapok. Namármost, mindig úgy szoktam kapni a tokajit, hogy egy liternyi nekem is marad, na ebből ittam meg egy keveset. Sokat nem szabad belőle inni mert nagyon erős bor. Egyszerre maximum egy decinyit szoktam inni, de inkább kevesebbet. Ezek után most már tényleg jöjjön a beszámoló a szombatról.

Úgy emlékszem 12 óra felé értem ki az Egyetemvárosba, az E/5 koli elé. Ami rögtön feltűnt, hogy sok soproni egyenruhát látok. Mint este megtudtam a soproniak 15 fővel képviseltették magukat ez alkalommal, melynek hivatalos elnevezése Leányvári Boszorkák Baráti Társaság Hétvége. Mint a nevéből is kiolvasható egy hétvégéről van szó. Vagyis kezdődött pénteken, szombat volt a fő nap, aztán vasárnap volt a maradékok eltakarítása. Én pénteken még úton voltam hazafelé, szombatra ígérkeztem el, a vasárnapot megint kihagytam. Korosabb ember vagyok már, elég volt nekem a szombati nap is.

Érkezéskor, miután üdvözöltem mindenkit, kaptam egy üveg sört és leültem beszélgetni. Közben volt egy meglepi gulyás előző napról, hát mit mondjak? Igen csak jól esett. Aztán kérdezték kérek-e még egyet? Hát kértem. Nem volt ezekben a tálakban olyan sok, ne tessenek szörnyülködni. Aztán megint beszélgetés következett, majd elkészült a tarhonyás hús is. Finom volt minden, a tarhonyás hús és a gulyás is. Közben néhányan átballagtunk a szökőkúthoz is, ott ugyanis egyik barátunk ünnepelte 30. születésnapját. Persze ott is voltak ismerősök, egy doboz sört ott is megittunk az ünnepelt egészségére. Ezután hazafelé indultam, útközben a az E/4 előtt is pörkölt készült, hívtak maradjak, de már nem tudtam. Szakestély előtt még pihenni akartam egy keveset. Ez meg is történt.

A szakestély egy kellemes, jó hangulatú szakestély volt. Nem is tartott túl sokáig. Enni már nem tudtam, inni sem sokat. Kicsit távolabb ültem le, nem valami jól hallottam az az elnöki asztalnál történteket, de azért jól éreztem magam. Kaptunk ajándékokat is. Délután kaptunk egy-egy bögrét, rajta a nevünk és az alias nevünk, a szakestély pedig korsós szakestély volt így kaptam azt is. Le is fényképeztem őket, itt láthatók:

Beszkenneltem az invitáló cetlit is, remélem látszik belőle valami:

Egész jó lett. Sajnos nehéz volt beszkennelni, mert össze volt tekerve henger alakúra és nehezen tűrte a kisimítást, de elég jól olvasható.  No, végre ilyet is látnak a Morgómedve nem selmeci kötődésű olvasói. Elköszönök, megköszönve a Leányvári Boszorkák Baráti Társaságnak a meghívást és a szíves látást. Most egy kicsit elmaradok, sokat írtam az elmúlt napokban. Ne felejtsük el elolvasni azokat sem.

Kiegészítés:

3 órával az írás publikálása után találtam ezt a képet a Facebook-on, nem tudtam ellenállni neki:

Szerintem ez pénteken készülhetett, de nem is az a lényeg mikor készült. :)

Hát ez nem egy sokatmondó cím belátom, de a lényeget kifejezi. Az a helyzet, hogy sokat ettem az elmúlt négy napban, úgy gondoltam ideje visszafogni magam. Így aztán az ebéd grillezett csirkecomb volt, kovászos uborkával. Aperitifnek megengedtem magamnak 2 stampedli román konyakot. Azért kettőt, mert az elsőt úgy ittam meg, hogy nem figyeltem oda, így aztán csak ledöntöttem, de nem éreztem az ízét. Márpedig ennek az ízére oda kell figyelni, a múlt héten kaptam ajándékba Erdélyből érkezett barátaimtól. Kedvenc konyakom nekem ez, minden alkalommal kapok egy palackkal mikor eljönnek a konferenciára. Így aztán töltöttem még egy stampedlivel és most már erősen koncentráltam az ízére.

Ezután következett a 2 akciós csirkecomb, ehhez pedig egy 0,33 decis lengyel sör, ami szintén ajándék, lengyel barátaim hozták. Elég is nekem ez a 3 deci, a fél liter már sok így fogyókúrás időszakban. Áttekintve az ebédemet elmondhatom, hogy kiváló ebéd volt. Vacsorára már majd vissza kell fognom magam, ha tényleg le szeretnék adni pár kilót. Még nem tudom mit fogok enni, valószínűleg paprikát fogok sütni tojással. Van még két csirkecomb a hűtőben, ezt meghagyom holnapra. Holnap viszont már lemondok majd a konyakról meg a sörről. Nem mintha nem esne jól, de tényleg most már vissza kell fognom magam.

A csirkecomb sütésről külön szeretnék majd írni, ugyanis feltaláltam, hogy lehet a csehszlovák grillsütővel úgy sütni, hogy ne kelljen mellette ülni. De erről majd valamikor máskor írok. Ez megér egy önálló írást is.

Most látom, hogy ez az írás megáll magában is, így aztán a szombati Leányvári Boszorkákkal töltött napról legközelebb írnék. De akkor már tényleg. Addig is elevenítsük fel ismeretségünket ezekkel a vállalkozó kedvű kedves ifjú hölgyekkel. Viszont ne felejtsük el elolvasni a tegnapi írásomat sem. 

Újra itt vagyok, hálaistennek. Ki is pihentem magam, sok azért a 4 nap, hogy az ember nem a megszokott napi teendőit éli meg.

Az egész hételeji esős, hideg idő után az időjárás ismét kedvezett a szokásos évi konferenciánknak. Szép időben utaztunk, időben meg is érkeztünk Balatongyörökre, a Panoráma Hotelbe. Szándékosan írom le a szálloda nevét, sőt be is linkelem, mert minden évben nagyon kellemes tapasztalatokkal jövök el onnan. Márpedig ha az ember jó dolgokat tapasztal, ne fossza meg attól barátait, ismerőseit sem. Az elhelyezkedés után egy gyors és kímélő vacsora következett, eldöntöttem ugyanis, hogy visszafogom magam. 

Egy adag szimpla marhapörkölttel indítottam, köretnek csigatésztát szedtem, később mikor egyéb okból feltettem a szemüvegemet kiderült, hogy ez nokedli, igaz, kissé hosszúkás formájú. Annyira ízlett, hogy még savanyúságot is elfelejtettem szedni. Az éhes ember egyébként is az első falatokat úgy eszi meg, hogy az  agya nem teljes mértékben tudja kontrollálni a folyamatokat. Kvázi kikapcsol. Ez addig tart amíg éhsége nem csitul valamelyest. Hasonló működés érhető tetten a férfiembereknél a házasság kezdeti időszakában is. Itt egy újabb étel kiválasztásával az agyműködés már helyreáll. Így aztán kicsit körülnéztem a zárt edények körül, amelynek eredménye egy szelet - általam ismeretlen módon elkészített - gombás-sajtos sertésszelet,   valamint néhány apró, roston sült sügér következett odavetett néhány szál sült krumplival. Ja igen, és néhány aprócska fasírt. Itt már a savanyúság sem maradt el, egy kevéske uborka salátát és gyöngyhagymát ettem hozzá. Volt még ott egy-két dolog de mint fentebb írtam, visszafogottságot terveztem, meg is tartottam. Ebbe a visszafogottságba belefért még két-két szelet sütemény is, vagy inkább tortaszelet, nehezen volt eldönthető, mert nem körből volt kihasítva. Sört ittam hozzá, arra vágytam már nagyon a kocsiban is. Egy jó korsó hideg sörre.

Ezután félre vonultunk néhányan, a másnapi konferenciával kapcsolatban volt még néhány megbeszélnivaló. Azért ez is eltartott este 10-ig.

Másnap reggeli a szokásos svédasztalos formában. Volt bundás kenyér, tojásrántotta, főtt kolbász, virsli, hideg kolbászok sonkák és sajtok és sült bacon szeletek. Én ezen utóbbiakat részesítettem előnyben, ezt itt nagyon jól tudják csinálni. Vékonyra szelik a szeleteket, alaposan kisütik, kenyér nélkül is ehető. Erre úgy jöttem rá, hogy másnap elfelejtettem zsemlét vinni, a lustaság viszont nagy úr, így magában ettem meg. Nem hiányzott mellé a kenyér vagy zsemle. 

Reggeli után elkezdődtek az előadások, az elsőt egy akadémikus tartotta, innen tőlünk Miskolcról. A közönség soraiban is ült egy másik, úgy hogy nem panaszkodhattunk. Sőt a másik "vezető" előadót is a mi egyetemünk "adta"  Természetesen ez azért büszkeséggel tölt el. De az is, hogy a többi előadó is okos és hasznos dolgokat mondott el. A tudományos elfoglaltságot csak a szünet és az ebéd szakította meg. A szünet a szokásos módon folyt, gyönyörű szép lángosokat hoztak meg egy csomó tejfelt, fokhagymát, reszelt sajtot. Mindenki magának készíthette el a "feltétet".  És persze innivaló, üdítők, sör és kávé. Én az állandó előadóbeli szomszédomra való tekintettel idén is lemondtam a fokhagyma élvezetéről. Az ebéd már kicsit szolidabb volt. Nem is voltam maradéktalanul elégedett. Jó volt, finom volt, csak keveselltem. Nem szokott ilyesmi előfordulni, nem is értettem. 

Még mielőtt továbbmennénk a további programra elmondok egy érdekes estet is. A délelőtt során valahol moroghattam, hogy itt van ez a kiváló szálloda, minden tökéletes és nem képesek egy kispárnát adni. Na mindegy, kimorogtam magam, hallgattuk tovább az előadást, aztán ebéd után felugrottam a szobámba és mit látnak szemeim? Egy kispárnát. Nem akartam hinni a szememnek. Többeket megkérdeztem, ők nem kaptak, úgy hogy ez tényleg nekem lett oda rakva. Egészen meghatódtam.

Ebéd után újabb ülések, majd az alapítványi közgyűlés következett. Ez gyorsan lement így tudtam lustálkodni is egy keveset, mielőtt elkezdődött volna az úgynevezett baráti találkozó. A baráti találkozó mindig jó dolog, különösen ha közben az ember puhára párolt és zsírjára sütött kacsacombokat eszegethet, levezetésként pedig sült húsokat, különféle ismeretlen dolgokba csomagolt sertésszeleteket némi krumpli- és rizskörettel. Inni egy nagyon picike bort ittam, meg üdítőt. Sört nem hoztak (máskor igen), kérni nem akartam, így inkább a Fantát vedeltem. Nagyon ízlett. Én itthon nem iszom ilyet a szénhidrát tartalma miatt, de most megengedtem magamnak. Elképzeltem, hogy Moszkvában vagyok egy automata előtt es 20 kopejkáért kapok 2 deci hideg Fantát. Nagy dolog volt ez akkoriban a sok szódavizes szirup után. Úgy hogy jól éreztem magam. Mikor a 2 lengyel vendég lefeküdt (másnap korán akartak indulni) még beszélgettem egy kicsit és én is elmentem. A lengyelek úgy jönnek a képbe, hogy nekem és egy másik kollégának kellett beszélgetni velük az elnöki asztalnál. A kell szócska ide nem is az igazi, mert szívesen tettem, legalább egy évtizede vagyunk ismerősök, szinte már barátok.

Másnap megint a bacon szeletekkel kezdtem a napot, ezután következett a konferencia újabb szekciója majd az ebéd. Itt már azért lényegesen több jutott, meg is voltam elégedve.

Hazafelé még rövid időre megálltunk egy kolléga szigligeti nyaralójában ahol nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, valamint Pesten ahol a "sofőrünk" nagyfiát vettük fel. Jól elment a nap, sötét este volt mire hazaértünk.

Most következne a beszámoló a tegnapi napról a fiatalokkal de ez azért sokkal több figyelmet érdemel mint hogy itt néhány sorban összecsapjam. Inkább holnap folytatom.

Örülök, hogy feltettem legutóbb a cimborám selmeci beszámolóját, tényleg nagyon életszerű, jól visszaadja az ottani hangulatot. Van tehetsége az írásra, kétségtelen. Ő egyébként egy évvel utánam végzett geológusként, az egyetemen is jó barátságban voltunk, ez megmaradt mind a mai napig. Azokból az időkből van egy akkori fényképe is, 1972-ben készült, javaslom mai rejtvényként - felhasználva a múltkori írásomat is - keressük meg. A képeket itt találjuk.

A megfázásomból nagy nehezen kiláboltam, régen tartott ilyen sokáig. Még köhécselgetek egy kicsit, de már annyi Neo Citránt beszedtem, hogy többet nem mertem. Így aztán a C vitamin az egyetlen gyógyszer amit szedek. Az idő kijavulása mindenképpen segíti ezt is.

Elfoglaltságom most is van bőven, konferencia, Leányvári Boszorkák Hétvége, ezen csak szombaton tudok részt venni, akkor viszont a napközbeni főzésen is (tarhonyás hús) és az esti szakestélyen is. Beindultak a szakestélyek, sőt október elején még egy 25 éves találkozó is. Úgy hogy nem panaszkodhatom, hogy nem tudok mit csinálni nyugdíjasként.

Sok mindent szeretnék megírni, nagyobb lélegzetű dolgokat, de azokhoz nyugalom kell, nem csak időben, hanem hangulatilag is. Folytatni fogom majd a tudományos fokozatokkal kapcsolatos írásaimat, aztán írni szeretnék a közösségi oldalakról is. Egy-két könnycseppet szeretnék hullatni a szegény, jobb sorsra érdemes iwiw-ért is. Megérdemli, mert jó dolog volt. De hát ezekre már csak a jövő héttől kezdődően kerülhet sor. Egyelőre elköszönök, kívánok kellemes napokat minden olvasómnak! :)

Az egyik barátom néhány oldalban leírta, hogyan telt neki a 3 selmeci nap. Képeket is küldött hozzá, ezeket is megnézhetjük az alábbi linkekre klikkelve:

http://www.uni-miskolc.hu/~ombkeeo/ombke_l/2014/selmec1/2014_Szalamander.doc

http://www.uni-miskolc.hu/~ombkeeo/ombke_l/2014/selmec1/szalamander.html

Úgy gondolom érdemes elolvasni. A képaláírások is a szerzőtől származnak. Őt azon a képen láthatjuk mely a polgármesteri hivatalban készült, ahol kevesebben vannak, ő balról a harmadik. Az utolsó képen látszik az a csille amelyet egyetemistáink és néhány dunaújvárosi főiskolás, a selmeci utódiskolák diákjai toltak el 2006 augusztusában Miskolcról Selmecbányára.

Ezer bocs, meg egy anyamedve, mondtuk gyerekkorunkban ha valami miatt elnézést akartunk kérni. Bocsánatkérésre nem volt jó, de azért apróbb dolgokra ez is megfelelt. Hát hamut most sem kell a fejemre szórni, de azért megkövetem olvasóimat mert egy kicsit elmaradtam. Az az igazság, hogy Selmecen tényleg nagyon megfáztam, az elmúlt napokban nem éreztem jól magam, egyedüli elfogadható elfoglaltság az olvasás meg a videó nézés volt, mindkettő ágyban heverészve.

Ma már azért jobb, délelőtt el is mentem egy tudományos konferenciára, kohász testvéreim tartottak érdekes előadásokat. Én ugyan már meglennék ezek nélkül az előadások nélkül is, de úgy gondoltam elmegyek, meghallgatom őket. Nyugdíjas vagyok, ráérek. Azonkívül itt az ember találkozik ismerősökkel, kap egy kávét, pogácsát üdítőitalt, szünetben elbeszélget a kollégákkal, szóval csupa kellemes dologra számíthat.

Most egy kicsit gazdagabbak voltak a rendező szervek mert a végén volt egy állófogadás is. Túl nem ettem magam, kezdek már leszokni a nagy zabálásokról, egy kis pörköltet ettem sztrapacskával, 2 töltés töltött káposztát meg 3 mini rétest. Magyarázatra csupán ez utóbbi szorul, szerintem ez új jelenség a vendéglátás terén. Úgy készül, hogy fele a normális rétesnek. Nem egy bonyolult dolog.  Így aztán rétes egyenértékkel számolva másfél rétest ettem meg. Finom meggyes rétes volt, amit egyébként nem tudok felhőtlenül élvezni mióta jó néhány éve egy menza rétesben volt egy mag és hosszában kettéhasította az egyik gyökérkezelt fogamat. Félelmetes volt, először kihúztam a fogam egyik felét, utána  a másikat, bár nem is kellett húzni, jött az magától is. Belátom kissé horrorisztikussá vált írásom ezzel a fog sztorival, de hadd ne töröljem már ki.

Az előadások is érdekesek voltak, én mindig kicsit csodálattal néztem a kohászok tevékenységét, ez ma sem maradt el, bár ma egészen új és modern dolgokról beszéltek. Tetszett, hogy a fiatalok milyen szépen okosan mondták el előadásaikat. Mint egyetemi ember kaptunk egy kis feddést is, hogy az egyetemen nem tanítjuk meg a fiatalokat a szakmai idegen nyelvre. Hát ez tényleg nem jó, de nekünk már az  is jó lenne ha a végzettek 30 %-ának a diplomája nem a dékáni hivatalok páncélszekrényeiben várnák, hogy jöjjön érte a frissen nyelvvizsgázott tulajdonosa. Egyébként ez a kérdés is megérne egy misét, sort is kerítek rá hamarosan.

Estére szakestélyre megyek, Fazola Napok vannak, ez minden évben így van így szeptember közepén, derekán. A délelőtti rendezvény is ennek része volt. El is köszönök, lassan készülődnöm kell. Hamarosan jelentkezem.

Idén nem volt ránk jó idő. Reggel ugyan az induláskor nem esett, de azután majdnem végig, egészen Selmecig. Kis késéssel indultunk, kifelé menet megálltunk a Tescónál, kicsit vásárolgattunk, én is vettem szalámit, kiflit, szombatra kellett, mert akkor nem mentem be a városba, otthon olvastam a szálláson.

De ne ugorjunk annyira előre, maradjunk a pénteknél. A megérkezés után volt egy negyed óránk, hogy átöltözzünk az egyenruháinkba és bemenjünk a városba. Éppen csak pár percet késtünk a temetői koszorúzásokról, ilyenkor koszorúzza meg a magyar delegáció a selmeci professzorsírokat. Ezután következett a várbeli honvéd szobor megkoszorúzása majd az akadémia épületénél folytatódtak a koszorúzások.

Ezután szabad program következett a felvonulás kezdetéig. Volt a társaságnak egy szűk két órája, hogy megebédeljen és megigyon egy-két korsó sört. Én is így tettem, elmentem a "Böhm"-be és megettem egy Beef-stroganoff-ot. Már a felénél jártam amikor eszembe jutott, hogy le kellett volna fényképezni. A maradékot azért csak lekaptam, de nem rakom ide ki, nincs sok értelme, semmi nem változott, úgy nézett ki mint amilyenről a közelmúltban láthattunk képeket. A pisztránggal még rosszabbul jártam, mert ott az egészet megettem mire eszembe jutott a fényképezés. Mert ugye a második fogás ez volt. Mindezeket természetesen az asztalnál nem egyedül ülve ettem meg, az asztalom mellett soha nem volt szabad szék, sőt még kölcsön is kellett kérni időnként a szomszéd asztaloktól. Aztán csak kiürült az asztal egyszer, a többiek elmentek felvonulni. Én nem mentem mert nekem nagyon hosszú ez a felvonulás leülés nélkül. Még a fele is az lenne. Így aztán megettem a sztrapacskámat is. Közben megint akadtak társaim akiknek szintén hosszú volt a felvonulás útvonala, velük sörözgettem amíg oda nem ért a menet az étteremhez. Akkor kimentem és megnéztem a mieinket. Nagyon sokan voltak, többen mint tavaly, az ének is jobb volt, összehangoltabb, érdemes volt előtte még itthon rászervezni. A felvonulás utáni evés-ivás tartott 11-ig, akkor elindultunk a szállásunkra, ami 15 kilométerre volt a várostól.

Másnap a fiatalok bementek a városba, én meg olvastam. Este szakestély volt, ez elnök felkért egy vidám felszólalásra, ez rendben meg is történt. Volt éjfél mire lefeküdtem. Ahogy másnap hallottam a fiatalok reggel 4-ig fel voltak. Vasárnap szép komótosan keltünk, aztán reggeli után el is indultunk haza. Én kocsival jöttem, az egyik kolléga hozott el, rendben hazaértünk, mi is meg a hallgatók is.

Összegezve minden jó volt, de azért a rossz időjárás nagyon rányomta a bélyegét a 3 napra. Meg is fáztam, ez leginkább köhögés, de társul mellé egy kis nátha is. Kortyolgatom a Neo citránt és bízom a mielőbbi gyógyulásban. Találtam a Facebook-on néhány képet, talán feldobja ezt a kissé savanyúra sikeredett írást valamelyest. De hát ebben a betegségben nem igazán vagyok feldobódva. Minden bajom van. De azért élek. :)

Itt is vagyok kedves Morgómedve olvasók. Mint tegnap írtam, ma egy igazi csemegével fogok szolgálni, egy 11 perces videóval, amely abból az alkalomból készült, hogy hagyományainkat javasoltuk az UNESCO Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére való felvételéhez. Úgy tudom a jelölés sikeres volt, ezúton is gratulálok minden közreműködőnek. 

A videón egy összefoglalót láthatunk diákhagyományainkról, úgy hogy azok is maradéktalanul élvezhessék akik nem részesei ezeknek a hagyományoknak, viszont kívülállóként is elismerik ezen hagyományok fontosságát és nagyra értékelik azokat, akik ezen hagyományok alapján élik életüket és ápolják, továbbadják ezeket a hagyományokat.

Sok szó esik mostanában a gólyatáborokról, elmondhatom, hogy a mi gólyatáboraink is a selmeci hagyományok jegyében telnek el, kulturált légkörben, egy kis kóstolót is nyújtva a jövendő elsőéveseknek azokból a hagyományokból, melyek néhány év múlva oly fontosak és meghatározók lesznek a számukra. Nézzük meg a sok egyenruhás fiatalt, lányokat és fiúkat és megértik az olvasók mire is gondolok.

Ezek után egy kis "felvezető" a filmhez. A videón részleteket láthatunk a Balekhétről (nálunk ez a Gólyatábor neve) ezt követően egy 1978-ban felvett filmből láthatunk részleteket. A vendégek soraiban én is ott ülök, még szakáll nélkül, és persze 36 évvel fiatalabban. Ezt követi egy részlet egy mai szakestélyről, majd a Csille- és Rönktoló fiatalok következnek. 2006-ban igen nagy fába vágták fejszéjüket a Miskolci és Soproni fiatalok, nagy részük még hallgatóként, hogy eltolnak Miskolcról egy csillét, Sopronból pedig egy díszesen faragott rönköt Selmecbányára. A határon találkoztak és onnan már együtt tolták a csillét és a rönköt Selmecbányáig. A videón láthatunk egy képet amint Selmecen éppen befordulnak a csillével a Múzeum udvarára. Aztán láthatunk képeket a csille és rönk ünnepélyes elhelyezéséről is.

Ezután képek következnek a Selmeci Szalamanderről amire most is készülünk, valamint egy októberi felvonulásról is, amikor a diákság vonul fel, ez az "Akadémisták Selmecen". Ezután láthatjuk a végzősök városi fáklyás felvonulását Miskolcon, Sopronban, Székesfehérváron és Dunaújvárosban. Az ott tanulók is a Selmecbányai Akadémia utódintézményei, rendszeresek a közös rendezvényeink. Gyakran vendégeskednek nálunk és mi is őnáluk. A 2006-os csille- és rönktolásnál is ott voltak. Hát ennyit gondoltam volna, ezek után lássuk a medvét, akarom mondani a  videót.

Elég szomorú idő van Miskolcon. Álmosító is, így aztán reggel még kicsit szundikáltam. Igaz, korán keltem, megérdemeltem még egy kis plusz alvást. Most is esik, pedig mennem kéne fehér inget venni. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy felújítom fehéring készletemet, de óvatos voltam, csak egyet vettem, nehogy már sikeres fogyókúrám után itt álljak egy csomó olyan fehér inggel ami csak lötyög rajtam. Hát sajnos erre még várni kell, úgy hogy várom az eső végét, hogy bemenjek a városba és vegyek még kettőt. Újabban biztos forrásom van, tegnap meg is beszéltem, hogy mára meglesznek az ingek. Hétvégén Selmecre megyek, ide fel kell szerelnie magát az embernek. Egy kell péntek délutánra és estére, ez a mi legfontosabb napunk, ekkor vannak a koszorúzások és a felvonulás,  az esti nagy evészetek és sörözések, aztán szombat este a szakestélyünkre is kell egy, szóval minimum kettő kell. Aztán mindig szoktam vinni tartalékot is, biztos ami biztos alapon.

Úgy tervezem, hogy a szabadidőmet - mint minden évben - a Böhm féle étteremben töltöm majd el, a szokásos menüt végigéve. Erről - a pisztrángot kivéve - képeket itt láthatunk. Valószínűleg idén is egy sült pisztránggal indítok, aztán másodiknak a Beef-stroganoff következik, majd egy-két óra múlva desszertnek egy sztrapacska, tetején bő töpörtyűvel. És persze sör. Idén nem éjfélkor indulunk a szállásunkra, aminek örülök, hosszú szokott lenni nekem az éjfélig tartó esti program. A hallgatók lehet, hogy másképp gondolják, de a harcot már nem nekem kellett megvívni velük ez ügyben, így én csak csendes haszonélvezője leszek ennek az újításnak, ami 11 órás indulást jelent.

A Morgómedve olvasói tudják, hogy a Selmeci Szalamander számunkra az év legnagyobb eseménye. Már hetekkel előtte szerveződnek a csoportok, szállást már két hónappal előtte nehéz találni erre a 2 éjszakára. Én is minden évben elküldöm a levelező listáimra néhány - általunk kiemelten látogatott - étterem étlapját, hogy már itthon kényelmesen kiválaszthassuk az ételt amit szívesen rendelnénk. A pincérek sajnos már nem tudnak magyarul, más nyelveket is csak módjával, biztosabb itthon áttanulmányozni ezeket a magyarul is olvasható étlapokat és kiválasztani a pénteki vacsorát. Aztán idővel az ember szépen megtanulja az ételeket neveit, én például teljesen folyékonyan tudok étlapul, hatalmas magabiztossággal tudom megbeszélni az arra érdemes pincérrel mit is hogyan szeretnék enni. Meg inni, mert az is fontos. Többnyire barna sörrel szoktam indítani aztán térek át a világos sörökre.

Jó hely ez a Böhm, egész este tele van magyarokkal, szerintem már szlovák testvéreink is rájöttek, hogy péntek este bizonyos éttermekbe nem érdemes menni. Nem mintha kinéznénk őket, de én sem érezném magam jól, egy helyen ahol ketten vagyunk száz más országbelivel, akik nagyon jól érzik magukat. Ennek ellenére mindig vannak akik betérnek, őket barátsággal fogadjuk és ezt nem mulasztjuk el kimutatni sem.

Idén először megpróbáljuk e g y s z e r r e énekelni (mind az ötszázan) a selmeci nótáinkat. Mivel sokan vagyunk nehéz volt az együtt éneklés mert hosszan elnyúltak soraink. Idén viszont megbeszéltük, hogyan lehetne még jobban elkápráztatni a járdán minket mindig nagy szeretettel fogadó selmecieket nótáinkkal. Ez is része volt a nagy készülődésnek.

Mint olvashattuk a hétvégén megint nagykanállal eszem, amivel egyfajta rendezvénysorozat lezárul, hogy átadja helyét egy másiknak, a szakestélyeknek. De hát a Selmecről is meg a szakestélyekről is mindig utólag szoktam írni, legyen ez most is így.  Holnap viszont tessenek visszajönni mert egy videóval rukkolok elő, amelyből kis ízelítőt kaphatunk a mi híres selmeci diákhagyományainkból.

Kedves Olvasóim, akkor folytatnám tisztelettel. Másnap hétfőn Apcra mentem. Apámék négyen voltak testvérek, egyik lánytestvére élt itt. Apc a közelünkben van, mellette folyik a Zagyva. Szerettem itt nyaralni mert mindkét fiú unokatestvérem korban hozzám illő volt. Egyik egy évvel idősebb, a másik talán egy évvel fiatalabb. Van még egy lánytestvérük is, ő idősebb volt, már a maga életét élte. Emlékszem az első emlékem a Szabó családról innen származik. Amikor este megszólalt, csendben kellett maradnunk. Fürödni a Zagyvára jártunk. A Zagyva akkor sem volt egy hatalmas folyó, de azért több víz volt benne mint mostanában. Aztán volt a Zúgó, ahol úgy emlékszem volt egy zsilip és ott már elég mély volt a víz. Ott tanultam meg a kutyaúszást. Ezzel nagyon nem lehetett haladni, de arra jó volt, hogy ne fulladjon vízbe az ember. Természetesen klottgatyában. Szüleink nem sok pénzt költöttek fürdőnadrágra amikor amúgy is volt egy-egy klottgatyánk.

Életemben először akkor volt fürdőnadrág rajtam mikor a petőfibányai barátomék kikölcsönöztek egyet. Petőfibánya már városnak számított, emeletes házak is voltak, alagút, strand (igaz rettenetesen hideg vízzel) szakboltok. Többek között egy Kultúrcikk bolt is, még nézelődni is öröm volt benne. A környéken ott volt egyedül szélesvásznú mozi. Természetesen más volt ebben végignézni egy filmet mint otthon a mi keskenyfilmes mozinkban. Szóval Petőfibánya nekünk világváros volt. Nyilván P. Imre barátom édesanyja számára több lehetőség nyílott mint az én anyámnak, így aztán ő már vehetett fürdőnadrágokat a fiának.

Na de térjünk vissza Apcra meg a Zúgóhoz. Sokat jártunk oda fürödni, hazafelé meg benéztünk Válint bácsihoz, aki egy trafikszerű intézményt működtetett a faluban. Itt leginkább képregényeket vettünk, de itt vettem életem első dianézőjét is. 24 forintot fizettem érte. A filmet kézzel kellett tekerni és egyik szemünkkel pedig benézni egy lyukon ahol már élvezhető formában láttuk a képeket. A 24 forint akkoriban 60 deka lógyulai ára volt. Mint már sokszor írtam, kedvencem volt a lógyulai, édesség helyett fogyasztottam, 10 dekánként vásároltam ami akkoriban 3,80-ba került. Tehát 6 adag lógyulairól kellett lemondanom a dianézőért, amely nagyjából ehhez hasonlított:

Ide utaztam én hétfőn délelőtt. Először megpróbáltam megtalálni az idősebb fiú unokatestvéremet de ez nem jött össze. Utána indultam a lány unokatestvéremhez, őket megtaláltam. Kicsit bizonytalan voltam ugyan az utcában és a házban is, de egy kis segítséggel odataláltam. Jól vannak, sógorom ugyan az orvostól jött, de nem vészes az ügy amiben az orvosnál járt. Kínáltak ennivalóval, de még nem voltam éhes, egyébként is úgy terveztem, hogy a bátyámnál ebédelek Gyöngyösön. Így aztán csak beszélgettünk.

Ezután futottam még egy kört a fiú unokatesóm miatt és most meg is találtam őket. Nagy munkában voltak, így tényleg csak keveset beszélgettünk. A lényeget megtudtam róluk, kicseréltük telefonszámainkat és eljöttem. Hazafelé beugrottam a falumban élő lány unokatestvéremhez. Az ő szülei az én keresztszüleim. Keresztapám egy mindenhez értő ember volt, neki köszönhetem első rádiómat, egy detektoros rádiót. Meg még sok mindent. Itt olvashatunk róla. Keresztanyám volt apám testvére. Ezzel az unokatestvéremmel gyakran találkozom, így nem is maradtam soká. Siettem Gyöngyösre mert még ott volt dolgom.

Apámnak volt még egy testvére, egy öccse, ő fiatalon maghalt. Katonatiszt volt, valami gyakorlatról jöttek haza és akkor Eger közelében autóbalesetet szenvedtek, felborult a teherautó. Nagy temetés volt, emlékszem a pástnak nevezett terület tele volt katonával és katonai autókkal, díszsortűz is volt. Még tanult valamit, a füzeteiből nekem is jutott, nagyon büszke voltam ezekre a füzetekre, nagy betűkkel volt ráírva, hogy "Honvédség".  Emlékszem a szobában volt felravatalozva, a koporsón volt egy kis üvegablak. Jóképű ember volt a nagybátyám, fiatal is, sokan eljöttek megnézni. Mikor kissé hosszúra nyúlt a sor a koporsónál nagyapám mérgesen rámordult a sorra, hogy aki már látta menjen tovább. Nekem ez egy kicsit furcsa volt, mert ő az apja volt a nagybátyámnak, ez a stílus inkább illett volna egy portáshoz vagy egy mezőőrhöz. De ő ilyen volt mindig, ilyen morgós. Mindez 1954-ben volt, én akkor voltam 5 éves. Ekkor költöztünk haza a falumba Salgótarjánból. Ő után is van egy unokatestvérem, őrájuk most nem jutott idő. Legközelebb velük kezdem a sort. Mint ahogy adós maradtam az írásom elején említett fiatalabb unokatestvérem meglátogatásával is. Ők nem Apcon laknak hanem Pétervására közelében, egyszer majd őket is útba ejtem.  Mondjuk egy bükkszéki fürdőzéssel összekötve.

Ezzel véget is ért a rokonlátogatásom 2. része. Jó volt, évek óta készültem rá. Örülök hogy találkoztam velük, kicsit feltöltődtem.