Morgómedve

Idáig csak filmajánlattal találkozhattunk, ezúttal színházi előadást ajánlok. Igaz, még én sem láttam  a Csíki Játékszín (Csíkszereda) előadását, de Gogol "Revizor" című darabja csak jó lehet, akárki is adja elő. Persze ez így nem teljesen igaz, mert valami modern felfogású rendező ezt is elronthatja, de bízzunk benne, hogy a rendező ragaszkodni fog az eredeti színdarabhoz. A történet ismert, revizort várnak a cári Oroszország egyik falujába ahol a korrupció ez egeket veri és ebben maga a polgármester jár elől jó példával. Aztán meg is érkezik egy városi ember a szolgálójával a falu fogadójába, egy úrféle, jóformán egyetlen fillér nélkül. Kapóra jön neki, hogy őt nézik pétervári revizornak, ki is használja az alkalmat némi készpénz begyűjtésére. Sőt, szemet vet a polgármester lányára valamint feleségére is. Szépen telnek az utazó napjai, meg is írja ezt egy barátjának, viszont nem számol a postamesterrel aki minden levelet felbont és elolvas...

Tovább nem mesélem, inkább nézzük meg holnap, azaz kedden 23.30-kor a Duna TV-n.

Az ínyem egyébként lassan javulgat, de messze még a vége. A gyógyszer szedését elkezdtem, eddig mindig segített, bízom benne, hogy most is fog.

Ja igen, bocsánat, nézzük meg mit ír a Port a Revizorról:

http://port.hu/nyikolaj_vasziljevics_gogol:_a_revizor/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=43964951&i_topic_id=1

Hát nem sokat. Kicsit többet tudhatunk meg innen:

http://www.csikijatekszin.ro/hu/repertoar.html?eloadas_id=6952

Itt képek is vannak, hát nem is tudom... Nézzünk bele aztán majd meglátjuk.

http://www.jegy.hu/program/htmsz-14-a-revizor-csikszereda-50419

Délben még semmi bajom nem volt, szundítottam egy órát, mikor aztán felébredtem már "éreztem valamit", mostanra meg már biztos vagyok benne, hogy begyulladt az ínyem, ott ahol szokott. Meglátjuk mi lesz belőle, volt már olyan, hogy másnapra elmúlt. Ilyenkor el szoktam kezdeni egy bizonyos gyógyszer szedését, de azért még várok egy kicsit. Pedig jól éreztem magam. Jól teltek az ünnepek, tegnap különösen, mikor kint voltam az egyetemen, ahol egy kiváló vadpörköltet volt szerencsém elfogyasztani kellemes társaságban.

Reggel elég vacak idővel indult a nap, még az esernyőmet is előkerestem, aztán mire fél 12 tájban elindultam elég szépen kialakult. Mire kiértem már népes társaság gyűlt össze a kollégium előtti szalonnasütő helyen, a vaddisznó már szolidan fortyogott a kondérban, a fiatalok meg apróbb társaságokat alkotva beszélgettek. Üdvözlés után én is odacsapódtam az egyikhez és kezemben egy pohár borral bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Ekkorra már a nap is kisütött aminek igen csak megörültem. Itthon 2 pulóvert is felvettem, mégsem volt melegem. Fél 4 óra felé lelkes önkéntesek nekiláttak krumplit pucolni, fél 5-kor pedig már kész is volt az ebéd. Ezt még nyugodtan megettük, aztán következett egy gyors pakolás majd átöltözés. Nekem ehhez haza kellett jönnöm, ez busszal meg is történt 2 fiú társaságában, akikkel meg is egyeztünk abban, hogy taxival kellene elmenni az esti rendezvény színhelyére, a Miskolc és Tapolca között található "Liget" nevű vendéglátóipari egységbe. Megbeszéltük azt is, hogy hol és mikor találkozunk. Nem volt sok idő az átöltözésre, most, hogy visszagondolok talán 20 perc lehetett. Amíg várakoztam rájuk kicsit átfáztam mert - arra gondolva, hogy taxival jövök megyek - nem vittem kabátot. Amit még később is megbántam, mégpedig este 10-kor mikor egy zakóban vártam a taxit, hogy hazahozzon.

Kicsit bennem volt a félelem, hogy megfázok, a teremben sem volt nagy meleg, csináltam is itthon egy jó forró teát, aztán bújtam be az ágyba. Elaludni csak nehezen tudtam, mert még a vadpörkölt is csak a feldolgozás első fázisainál tarthatott amit az elfogyasztott 2 üveg sör katalizált valamelyest, azonkívül a sok élmény is éberen tartott. Egy nem túl könnyű éjszaka után vagyok, délutánra kezdtem rendbe jönni, erre ez a fránya fogfájás beleköpött a levesembe. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle, sajnos úgy néz ki nem úszom meg az antibiotikumot. No, de várjuk ki a végét. Majd tudósítom a kedves olvasókat.

Műsorváltozás van az M1-en, így csak most fedeztem fel, hogy ma este egy jó filmet láthatunk, sőt ha már belekezdtem ebbe a filmajánlatba, akkor mindjárt kettőt is ajánlanék. Az első a "Szerencsés Dániel". Ma este 21.05-kor vetítik az M1-en.

A film Mezei András regénye alapján készült. Mezei Andrást elsősorban mint költőt ismerjük, úgy tudom játékfilmje csak ez az egy van. A regényből film is készült ugyanilyen címmel, ezt nézhetjük meg ma este. Én már többször is láttam, leginkább azért a jelenetért amikor egy határ menti szállodában vacsoráznak az országot elhagyni kívánók és várják a teherautókat amelyek átviszik a határon őket. Ennek az estének van egy olyan hangulata, ami magával ragadja az embert. Sokféle emberrel találkozunk itt. Egy közös bennük. Mindegyiküknek elegük volt a Rákosi diktatúrából. Volt persze olyan is, aki csak azért ment mert abban reménykedett, hogy a "szabad világban" talán meggyógyítják beteg párját. Vagy csak egyszerűen jobban akart boldogulni. Mezei András a könyvben jobban elkalandozik, míg a film inkább egy dologra koncentrál: hogyan akarja elhagyni az országot legjobb barátjával - mellesleg anyai biztatásra is - egy fiatalember 1956 decemberében.

Egy regény nem regény emberi sorsok bemutatása nélkül, nem marad adósunk ezzel Mezei András sem. Útban nyugat felé - a barát - Angeli Gyuri találkozik apjával, aki lakatosként dolgozik a határhoz közeli városban. Írhatnám, hogy ismét, mert korábban dolgozott már gyárigazgatóként is, amikor a párt - úgymond - kiemelte. Aztán elérte őt is a Rákosi rendszer örök gyanakvása és egyszer csak bőrkabátos emberek jöttek érte, hogy évekre eltűnjön az Andrássy utca 60-ban, illetve sorra járja kis hazánk fegyintézeteit, hogy néhány év múlva kiengedjék, majd újabb néhány év múlva rehabilitálják. Na ezután következett a második vasas időszaka, ezután találkozott fiával a határ közelében lévő kisvárosban 1956 decemberében. De ugyanakkor ott volt a szállodában Kapás is, a volt AVH-s, aki történetesen letartóztatta annak idején idősebb Angelit és nem mellesleg a veséjét is leverte.

Furcsa világ volt az. Az ember eljárogatott falura népnevelni, hazafelé a MADISZ-os társakkal énekelgette a mozgalmi dalokat és egyszer csak szólította őket a párt, és ők mentek. Érteni nem értettek ahhoz amit csináltak de a párthűségük töretlen volt. Voltak akiknek csak 56-ig, mert akkor elsők között égették el a tagkönyvüket. Idősebb Angelit akkor egy gyár élére szólította a párt, Kapás pedig az Államvédelmi Hatósághoz került. De lehetett volna fordítva is. Leverhette volna Angeli is Kapás veséjét, hiszen mindketten ugyanonnan indultak. Hát nem egyszerű az élet mint a regényből is kiolvasható és filmből is láthatjuk. Jó film, ajánlom nézzük meg.

A Port ajánlását itt találjuk:

http://port.hu/szerencses_daniel/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=44085654&i_topic_id=1

Lesz még egy figyelemreméltó film ma este az M1-en. 22.40-kor kezdik vetíteni a "Szökés" című szintén magyar filmet. A film egy szökés története amikor is néhány rab megszökik a Recski internáló táborból. Nem szívesen írnám le a film történéseit, talán csak annyit, hogy a film nagyon hitelesen mutatja be a tábor működését, a kiszolgáltatottságot, a kegyetlenségeket és a szigorú körülményeket. Ahonnan megszökni sem könnyű, néhány embernek azért sikerül...

A Port ajánlást itt olvashatjuk:

http://port.hu/szokes/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=43923967&i_topic_id=1

Jó szívvel ajánlom mindkét filmet.

Már másodszor látom ugyanazt az egyik egyetemi kereszteződésben. Arról a kereszteződésről van szó, ahol ha az egyetemről jövünk egyenesen Lidl felé lehet menni, balra át a hegyen Diósgyőrbe, jobbra pedig a városba illetve Tapolcára. Amit láttam az pedig nagyon lehangoló volt. Egy kiskutya volt a kereszteződésben, amely időnként kiválasztott egy-egy éppen elinduló kocsit és szaladt mellette egy darabig. Aztán egy idő után feladta, visszajött és várt egy újabb autóra, amellyel szintén együtt futott egy darabig.

Amíg vártam a zöldre háromszor ismétlődött meg a jelenet. Úgy gondolom szegényt itt dobhatták ki egy kocsiból, ő meg nem érti a dolgot, így aztán időnként a kiválasztott kocsi után szalad, amíg rá nem jön, hogy ez nem fogja őt felvenni. Feltevésemet bizonyítani látszik, hogy a kereszteződést nem hagyta el, ami viszont elég veszélyes hely egy kutya számára. Ugyanúgy mint egy ember számára is. Szerintem nem is élte túl. Mint ahogy az a másik sem, amelyet egy-két hónapja láttam ugyanott, ugyanilyen helyzetben. Nem hiszem, hogy ugyanaz lett volna. Miért jött volna vissza ha már egyszer máshol próbált felszínen maradni? Sajnos szerintem itt két kutyáról van szó. 

Szomorú dolog ez. Mióta Morzsit és utódait megismertem sokkal érzékenyebb vagyok a kutyasorsok iránt. Sokkal együttérzőbb vagyok ha bajban látom őket. És egyre jobban megvetem azokat akik így bánnak egykori kedvencükkel. Szívesen kívánnék minden rosszat annak aki kitette, de az nem igazán elegáns és ízléses dolog. Így csak magamban kívánok minden rosszat neki. Nagyon rosszat. Remélem ki is jut majd belőle az ilyen lelketlen embernek.

Az idősebbek még tudják mit jelentett a szocializmusban, hogy valakin egy jó cucc csomagból való volt. A fiataloknak mondom, hogy ez azt jelentette, hogy valakinek módosabb rokonai voltak nyugati országokban, akik időnként küldtek egy-egy csomagot, amelynek tartalmát a címzettek eladták, ezzel is kiegészítve szűkös jövedelmüket. Sok esetben a küldők külföldre szakadt hazánkfiai voltak, a címzettek pedig itthon maradt nyugdíjas szüleik, rokonaik. Ma már természetesen senki nem küld jobb cuccokat csomagban, ezek a jobb cuccok ma már simán megvehetők nálunk is. Élelmiszert sem szoktak csomagban küldeni, mert azokból is elég szép kínálat van már nálunk is. Én mégis kaptam finomságokat csomagban, amelyet inkább az alkalom szült. Elmesélem.

Van nekem egy baráti házaspárom Ausztriában. Valamikor régen a férjuramat tanítottam, aztán Tudományos Diákköri dolgozatot is készítettünk együtt, szóval jól összebarátkoztunk. Ha Miskolcon járnak mindig találkozunk, idén nyáron már én is elmentem hozzájuk mikor a nyár egy részét a Balaton mellett töltötték. Korábban írtam erről a Morgómedvében is. Annak idején megszűnt a fiatalember munkahelye, Ausztriában vállalt munkát, ma is ott dolgozik. Ennek már 20 éve. Felesége orosz-magyar szakos tanár, kint oroszt tanít. Néhány éve kölcsönadtam neki néhány orosz filmet videó kazettákon, ezeket küldték most vissza. Aztán nyilván úgy gondolták, hogy ha már csomagot küldenek meglepnek néhány finomsággal is. Ami kedves dolog, tudják, hogy szeretem a finom dolgokat. Így kaptam egy szép darab sonkát, vékony- és vastagabb kolbászt a tartósabbik fajtából, egy egész ementáli sajtot, valamint sört és likőrt. A sonkát és a vékony kolbászt már korábban megettem, most kezdtem neki a vastagabb kolbásznak. Bár ez inkább szalámi, olyan turista féle.

Nem sok fogyott belőle mert tegnap megint nagykanállal ettem. Az egyik hallgatói baráti társaság töltött káposztát főzött a régi szökőkút mellett. Akkortájt tették fel főni mikor megérkeztem, 3 óra múltán ettem meg 2 töltést belőle, mielőtt hazaindultam volna. Finom volt, ma is sokszor gondoltam rá, szívesen megettem volna még 2 töltésnyit belőle. Ez a töltött káposzta nem szokásos szabad tűzi étel az egyetemen, inkább a vadpörkölt, a csilis bab meg újabban a tarhonyás hús a szokásos étel. Ez egy úttörő próbálkozás volt, úgy gondolom sikeres, most is a számban érzem az ízét.

Holnap megint egy evős hét jön, sőt ivós is. Két meghívásom van, az egyiket köszönettel lemondtam, húzós dolognak tűnik, utazni is kellene hozzá, öreg vagyok én már ehhez, a fiúk is biztosan megértik, inkább a Cantusok Köre Szüreti Mulatságára megyek majd el. Aztán időszerűvé vált egy sörözés is egyik egyetemi barátommal, havonta egyszer szoktunk találkozni, meg egy barátom korábban itt tanult lánykájával is tervezek egy találkozást, Selmecen nem volt idő beszélgetni, úgy hogy nem fogok unatkozni a héten.  De ez így is van jól.  

Belátom a cím kissé fésületlen, írhattam volna egyszerűen gumit is, aztán majd kialakult volna, de az meg még inkább megmozgatta volna az olvasó fantáziáját, így aztán maradt ez a gatyagumi. Mert erről van szó. Illetve arról, hogy haragszom a kínai elvtársakra. Haragszom, mert egész jó pizsamákat gyártanak, de a gumi kérdésre nem fordítanak elég gondot, ugyanis ezek a gumik idő előtt kinyúlnak.  Márpedig egy olyan pizsamában nem túl vidám az élet, amit állandóan húzogatni kell felfelé. Más lenne a helyzet ha nagycsaládos lennék, a gyerekek biztos nagyokat kacagnának a dolgon, de nálunk már erről nincsen szó. Mondhatnám úgyis, hogy a kínai pizsamák leggyengébb láncszeme a gumi. A gatyagumi, hogy konkrét legyek. Ez az ami idővel kitágul és nem képes ellátni funkcióját.

Ilyenkor nyúl az ember a megfelelő fiókba, hogy még a szocialista időkből itt maradt gumival megoldja a dolgot, vagyis belehúzzon egy újat. Hát ez az amit ezekkel a pizsamákkal már nem lehet megcsinálni. A gumi ugyanis hozzá van varrva a pizsamához. Nem úgy van mint régen, hogy kihúzzuk a gumit az újat meg behúzzuk a helyére és kész. Ez ezekkel a pizsamákkal már nem megy. A pizsamanadrágot ki lehet dobni, a felső résszel pedig lehet variálni az itthoni éjszakai viseletet. Mert abból viszont egy idő után jelentős többlete keletkezik az embernek. Azt hiszem itt véget is érhetne a történek, de azért egy kevéske gazdasági elmélkedés még kikívánkozik belőlem.

Szerintem a kínai elvtársak nagyon is tudják, hogy mit csinálnak.  Ha a gumi örökké tartana, netán cserélhető lenne a nadrágban sokkal kevesebb pizsamát adnának el. Valahol ez is a fogyasztói társadalom része. Hogy még ép a nadrág? Csak a gumit kellene kicserélni? Ugyan már, minek bíbelődni vele? Menj, vegyél egy másikat. Szebb is lesz, jobb is lesz. Hát ez itt a lényeg.

És ha már szó esett fentebb egy bizonyos gumiról, belinkelnék én ide egy kis vidámságot. Persze közben hamut szórok a fejemre, hogy ilyen vizekre merészkedem. De olyan jó, ráadásul onnan érkezett ahol olyan nagyon szigorúak voltak a közerkölcsök több mint 70 éven át. Gondolom kitalálja a kedves olvasó melyik országról van szó.

https://www.dropbox.com/s/qmwb67kbuinwf08/prezervativ.wmv?dl=0

Szerintem szellemes, én jót mulattam rajta. :)

Újabban nem szeretek teázni. Ez az újabban azért évekre tehető. Különösebb ellenérzés nincs bennem a a tea iránt, de mégsem iszom. Sokszor van úgy hogy elindulok a szobából, hogy csinálok egy teát, aztán mire kiérek a konyhába, vagy kóla lesz belőle vagy a kedvenc zacskós kávém. Pedig ma már azért sok jó teát lehet kapni, nem úgy mint régen, mégsem kívánom.

Talán az is oka lehet, hogy amíg dolgoztam könnyen csináltam meg egy teát mikor valaki váratlanul meglátogatott. Vagy nem is kellett váratlanul. Híresek voltak azok a teázások amelyek a szobámban voltak. Volt egy tanulókör, 4 lány, az órák a szobámban voltak, gyakran megteáztunk óra közben is. Igaz, ez azért nagyon régen volt már. Szóval summa summarum nem megy nekem ez a tea. Lehet, hogy ennek az is az oka, hogy régen mindenféle finom lekvárokat, süteményeket, kekszeket és nápolyikat ettem hozzá, nem pedig édesítővel ittam. Az azért más volt. Vagy Halvával. Az volt az igazi csemege. Nemrégiben dobtam ki két érintetlen dobozzal, valamikor a Lidl-ben vettem a görög héten, éveken keresztül rakosgattam hűtő leeresztéskor, hát végre eldöntöttem, hogy nem fogom megenni, megváltam tőle. Nem is igazán kidobtam, hanem a kuka tetejére tettem. Aztán lehet, hogy a kukázók dobták ki. Úgy szokták. Ha valakinek nem kell valami nem félreteszik hanem beledobják a kukába. Mintha utálnák egymást. Nem is értem őket.

Most viszont megint eldöntöttem, hogy teázni fogok. Mégpedig a legegyszerűbbet, igazi tealevélből, semmi különösebb ízesítéssel, csak citrommal. Rumra is gondoltam, van is itthon, de az már plusz kalóriát jelent. Így maradt a citrom, ami nem jelent plusz kalóriát, viszont idén nagyon drága. Én nem is tudom mi történhetett a citromfák vidékén. Darabját 72 forintért kínálták, kilóját 795 forintért. Mintha aranyból volna. Végül is kilóra vettem hármat. Azóta is (egy hete) ott van a hűtőben, sajnálom megkezdeni. Ráadásul nem voltam eléggé észnél, nyilván az ára kábított el, a vastagabb héjúból vettem, az ilyenekben alig van lé. Ha darabra veszem ugyanott vagyok, de az sokkal vékonyabb héjú volt. Újabban mindig rosszul döntök. Na mindegy, ha már ennyi pénzt adtam érte tényleg csinálok egy finom citromos teát. Jól is fog esni, hideg van a szobában. Máskor a TÁVHŐ mindig megkezdi a fűtést október elején, mintha azzal növelné az eredményességét, néha még morogtam is érte, idén meg még egy percnyi fűtés sem volt. Egy villanymelegítővel szoktam rásegíteni.

Egyébként jól vagyok, pénteken megvolt a vidám felszólalás is a szakestélyen. Szerintem a bevezető szöveg kivételével jó volt, az valahogy kicsit elkapkodottra sikeredett. Vagy nem ittam még eleget, vagy már többet mint kellett volna. Nehéz ezt kiszámítani. Inni kell, hogy kicsit feldobódjon az ember, de csak annyit, hogy nehogy túllendülés következzen be. Na jó, nem volt az se rossz, de lehetett volna jobb is.

Másnap a tanszéken találkoztunk a társaság egy részével, akiket tanítottunk, megnéztek egy laborunkat és beszélgettünk az oktatásról, úgy általában. Utána még együtt ebédeltünk és jöttem haza. A Facebook-on azt olvasom, hogy elégedettek voltak, jól érezték magukat. Így vagyok vele én is. Jó volt 5 év után ismét találkozni. Ők ugyanis minden ötödik évben megrendezik a találkozójukat.

Ezen a héten csak lazább feladataim vannak, bízom benne, hogy gyakrabban tudok írni majd.

Most jutott eszembe, hogy az egyik képen látszik egy kicsit a kurszki findzsám. Lefényképezhetném ami megmaradt belőle, de ez nekem a telefonommal elég nehézkesen megy. De talán így is elképzelhető. Ott van bal oldalt, benne a kanállal.

Egyébként gyönyörű szép idő van, kimentem Mályiba leeresztettem a vizet, bebugyoláltam rongyokba a vízórát. A WC-ről sem feledkeztem el, beleöntöttem az összes megmaradt sót a vízbe. Máskor mindig novemberben jutok ki, most okosabb voltam, nem kellett fagyoskodnom míg kiürült a bojler. Még egy kicsit tudtam olvasni is a napon.

Holnap megint szakestély, a 25 éve végzettek hívtak meg, készülök egy vidám felszólalással is. Megpróbálom visszahozni 10 percre azt a hangulatot ami akkor uralkodott mikor még ide jártak. Bízom a sikerben. Jövő hétre sok meghívásom van, a könnyebbeknek igyekszem is majd eleget tenni. Hát így élünk mi itt a végeken. :)

Eltörött a kedvenc findzsám. Nem teljesen, csak a füle tört le. Lelöktem az íróasztalról, ez okozta a bajt. Nem kőre esett hanem csak a padlószőnyegre, de ez is elég volt ahhoz, hogy ne legyen füle többé. Nézegettem és megállapítottam, hogy fül nélkül is van élet, már ami a findzsákat illeti, jó lesz ez még attól, hogy nincsen füle. Aztán mikor eljött az ideje nekiláttam elmosni. Na ezt nem kellett volna. Néhány másodperc múlva már csorgott is a kisujjamból a vér. Hát persze, hogy lehettem ilyen tökéletlen? Nem számoltam vele, hogy a csonk széle éles is lehet. Így aztán sajnálattal ugyan, de kidobtam és kineveztem egy másikat kedvencnek. 

Azért sajnálom ezt a kidobottat. Szép, formás darab volt, se nem nagy, se nem kicsi. A felirata is ízléses volt, funkcióját tekintve egy beiskolázást segítő darab volt. Tervezői úgy gondolhatták, hogy ez a kis csésze valamelyest csökkentheti beiskolázási gondjaikat. Hogy ez sikerült-e nem tudom, nekem viszont kedvencem volt. A kávémat szoktam inni belőle, jó hosszúra elkészítve, egy kis zacskó tartalmát forró vízbe öntve, meg hát kicsit besegítettem a zacskóban lévő édesítőszernek is 9-10 darab édesítő tablettával. Gyorsan elkészíthető és nagyon finom kávé, imádom. Ezzel kapcsolatban elmesélek valamit.

Közel 20 éve már, hogy egy 10 év körüli fiúcska lejmolt Kispesten a Metrónál, nem sokat kért csak pár forintot. Jól öltözött volt, olyan rendes családból való. Mint mondta gumicukorra kell. Mikor odaadtam neki a pénzt csak megkérdeztem, hogy nem szégyelli-e ezt a kéregetést?  Csak annyit mondott, hogy "...igen, de úgy imádom. "Hát ez valóban méltánylandó ok. Így vagyok én is ezzel a kávéval. Újabban néha kakaót is csinálok, azt is nagyon szeretem, Igen finom tud lenni. A kakaó por már itt áll évtizedek óta a konyhaszekrényben, csak most kaptam rá.

Egyébként ezt a findzsát néhány éve kaptam, amikor tanszékünkön harminc év után váratlanul megjelent néhányad magával egykori aspiránsunk, aki ma már tanszékvezető professzor, de volt már dékán is egy kurszki egyetemen, a findzsán is ennek az egyetemnek a neve szerepelt összes elérhetőségével. 4 évig élt Miskolcon, közöttünk dolgozott a tanszéken, aztán a negyedik év végén megvédte kandidátusi disszertációját és hazautazott. Vett olcsón egy Volgát, azt időnként javítgatta, készítette fel az útra, Kurszk ugyanis elég messze van. Aztán egyszer csak elindult vele hazafelé. Gondolom rendben meg is érkezett. Szépen megtanult magyarul, egy év után felesége is eljött és az egyik tanszéken találtak számára munkát.

Nos ez a fiú jött vissza, vele volt a rektor főnöke is meg még 2 kollégája. Pesten voltak konferencián, onnan ugrottak le. Beszélgettünk egy jó órát, aztán hívtak egy taxit és elmentek fürödni a Termál fürdőbe. Gondolom a kurszki kollégák is kíváncsiak voltak a mi híres Barlangfürdőnkre. A látogatást nem írnám le részletesen, leírtam már egyszer, javaslom olvassuk el. Az utolsó két bekezdés tartozik mai írásomhoz, itt találjuk. Klikkeljünk rá bátran a kép jobb oldalán látható linkre is, is láthatjuk őt is. Nagyon szimpatikus ember, én igen szerettem mikor itt volt.  Rögtön az elején olvashatjuk, hogy 1979-ben védte meg kandidátusi disszertációját magyarul a Miskolci Műszaki Egyetemen, ami nem teljesen helyes megnevezés, de most ne vesszünk el a részletekben. Idáig kávézás közben mindig eszembe jutott az én Szergej barátom, hát a jövőben ez sajnos valószínűleg már elmarad.

Régen ajánlottam már filmet, ezúttal alkalmam nyílik rá. Hétfőn este az M1-en 21.20-kor láthatjuk az "Utolsó órák' című tévéfilmet László Zsolt főszereplésével. A film Batthyány Lajos miniszterelnök utolsó óráiról szól, amikor fontos döntést kell meghoznia: kegyelmet kér vagy mártír lesz. A történelemből ismerünk ilyen eseteket, amikor a halált vállalni könnyebb, mint a kegyelmet elfogadni a győztesektől. A film értően és feszültséget teremtve próbál választ adni a miniszterelnök esetében is, akit egy kiváló színészünk - László Zsolt - személyesít meg, rendkívül tehetségesen. Javaslom nézzük meg hétfőn este 21.20-tól az M1-en. Hogy mit ír róla a Port itt olvashatjuk:

http://port.hu/utolso_orak/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=43708159&i_topic_id=1