Morgómedve

Nyugdíjas egyetemi oktató vagyok, 38 évet húztam le a Miskolci Egyetemen. Miskolcon élek, 1949-ben születtem. 3 éve vagyok nyugdíjban. A blogot 2006 márciusában indítottam a www.freeblog.hu-n. Sajnos a Freeblog 2013 márciusában beszüntette működését, két lehetőségem volt: vagy indítok egy teljesen új blogot, vagy az addig megírottakat átviszem oda ahol meg tudják menteni. Ez volt a mostani helyem a blog.hu.

Sajnos a megmentés nem lehetett tökéletes, ezért sok olyan szolgáltatás veszett kárba ami ott meg volt. Például a linkek egy olyan helyre mutatnak ahol már semmi nincs, ez a volt Freeblog. Ahogy mondani szokták a szegény embert az ág is, húzza. Megszűnt a Freeweb ingyenes szolgáltatása is, én meg dacos ember vagyok, úgy vagyok vele, hogy ha valamit Free-nak hívnak az legyen tényleg ingyenes. Ez megint egy csapás volt a linkjeimre.

Előbb utóbb - ahogy az időm engedi - megpróbálom rendbe hozni ezeket is.

Már egy hete, hogy szép csendesen dolgozom fel a Morgómedvében megjelent írásaimat. A legújabbakkal kezdtem és szép komótosabban haladok időben visszafelé. Most nagyjából az egyötödével vagyok kész ha a mennyiséget nézem. De mondhatnám úgyis, hogy az elmúlt 2 év feldolgozásán vagyok túl. Arról van ugyanis szó, hogy minden írásomat címkével látom el, úgy is mondhatnám, hogy kategóriákba sorolom őket. Ezek a címkék jobbra láthatók a "Friss topikok" alatt.

Mint írtam időrendben haladok, de azért kis kivételeket tettem ez ügyben. Egyes sorozatokat és néhány általam jobbnak vélt írást előre vettem, valamint előrevettem a Morzsiékkal és a Hörcsivel foglalkozó írások nagy részét is. Ennyi részrehajlás úgy gondolom megengedhető. Most már tényleg időrendben haladok majd. Minden nap igyekszem egy keveset megcsinálni, aztán majd csak a végére érek.

Változatlanul gond a linkek helyzete. Azzal, hogy a Freeblogról átköltöztem ide ezek sajnos sérültek, sokuk használhatatlanná vált. Egyszer ezt is megoldom majd, egyelőre viszont a legfontosabb a témák szerinti besorolás. Kár hogy nem szántam rá magam korábban, én bonyolultabbnak gondoltam. Most már mindegy, ezzel is értékesebbé vált a Morgómedve. Éljünk a lehetőséggel és frissítsük fel emlékezetünket egy-egy régebbi írás újraolvasásával. Ezt teszem most én is.

Hát kérem én itt kicsit le vagyok maradva. Igaz, megbíztam a Google-ban, amely kiadott egyetlenegy elérhetőséget, én meg minden kételkedés nélkül elfogadtam. Hiba volt, ugyanis ezeknek a bájos boszorkáknak van egy újabb és minden tekintetben követésre méltó honlapjuk is, ami viszont itt érhető el. Javaslom feltétlenül nézzük meg. Nagyon sok fénykép is van. Én is végig fogom, egyelőre azonban inkább sietek a helyreigazítással. Természetesen az előző írásomban megadott linket is átírtam erre.

Egyébként amikor a felszólalásom közben egy szolid megjegyzéssel utaltam a honlapjuk "nem túl dinamikusan változó" voltára az elnök valami szellemes megjegyzést fűzött hozzá, amit viszont - most bevallom - sajnos én nem hallottam. Viszont mint minden olyan ember akinek a hallása már nem tökéletes úgy gondoltam, hogy ez nem az a helyzet ahol vissza lehetne kérdezni. Így aztán jobb híján együtt nevettem a többiekkel. Pedig ha visszakérdeztem volna lehet, hogy most az új honlapra tehettem volna a linket. Na mindegy most már, örülök, hogy ott lehettem, örülök, hogy írhattam róluk és gratulálok az új honlap tervezőinek, szerkesztőinek, tényleg tökéletes munka.  Le a kalappal!

Ma két hete, hogy a Leányvári Boszorkák Baráti Társaság Szakestélyén voltam, amivel egyelőre le is zárultak a rendezvények, kicsit bele lehet húzni a fogyókúrába. Szeptember elejéig nincs csilis bab, nincs tarhonyás hús, zsíros kenyér, no és persze sör sem nagyon lesz. Egyébként sört én csak akkor iszom ha valami rendezvényen vagyok, itthon sohasem. Hogy mi lesz helyettük nem tudom, mindenesetre ma egy nagyobb tétel kefir beszerzését tervezem, bár egy még van a hűtőben egy egy hónappal korábbi beszerzésből. Kicsit ugyan már fel van puffadva, lehet, hogy már nem eszem meg. Ne valami hatalmas mennyiségre gondoljon a kedves olvasó az egy hónappal ezelőtti beszerzés kapcsán, úgy emlékszem kettőt vettem, abból puffadozik még egy a hűtőben. Persze ezzel a ma beszerzendő mennyiséggel más lesz a helyzet, ezt most már tényleg megeszem időben. Bár előre félek a dologtól, de szenvedés nélkül tényleg nincs fogyás. Majd időnként tudósítok mi újság a kefir fronton. Most viszont a leányvári boszorkák szakestélyéről szeretnék írni pár sort. Azért csak pár sort mert inkább a képekre helyezném a hangsúlyt, amelyeket leginkább a Facebook-ról szedtem le. Bízom benne, hogy az ifjú hölgyek nem veszik tőlem rossz néven ezt a publicitást.

A baráti társaság egyébként 3 évvel ezelőtt alakult. Én kezdettől fogva nagyon drukkoltam nekik, és drukkolok most is. Úttörőnek lenni soha nem volt könnyű, gondolom most sem az. Tehát egy viszonylag fiatal baráti társaságról van szó. Az írásom elején megadtam a linket ahol megnézhetjük őket, javaslom nézzünk be, hogy jobban megismerhessük őket.

A szakestély 8-kor kezdődött, igaz erről engem és még jó néhány résztvevőt elfelejtettek értesíteni és 7-re mentem, ami nem volt baj, mert így kérhettem a lányoktól néhány vékonyabban megkent zsíros kenyeret. Ezeket azonmód be is nyomtam nehogy elkeveredjenek, őket meg megnyugtattam, hogy amit most megeszem azt már nem fogom megenni a szakestélyen, úgy hogy csak kenjék nyugodtan tovább ezeket a kímélő zsíros kenyereket. 8-kor tényleg elkezdődött a szakestély amely tisztségátadó volt, azaz a régi elnök és majordomus adta át a tisztségét az újonnan megválasztottaknak. Balra az új tisztségviselők, jobbra pedig a korábbiak láthatók. Az elnökök mindkét képen tőlünk jobbra állnak.

A most megválasztott tisztségviselők még egyszer. Mögöttük az elnöki asztal látszik:

Következzék két kép a szakestélyt megelőző percekről. Háttérben a hármas kolesz:

 Itt már tornasorba rendeződve:

A szakestély egyébként nagyon jó volt, egy rövid felszólalás erejéig én is szót kértem, ezúttal a komoly felszólalások között. Megköszöntem a meghívást és gratuláltam az új tisztségviselőknek. Biztosítottam a boszikat változatlan rokonszenvemről, meg  hogy drukkolok nekik, hogy egyre biztosabb lábakon álljanak ebben a  csupa férfiakból álló baráti társaságok tengerében.

Végezetül összeszedtem még néhány képet amelyeknek már nincs közük a szakestélyhez de segítenek nekünk, hogy jobban megismerhessük őket.

Ezzel a számomra is jópofa képpel köszönök el, további sok sikert kívánva az LBBT-nek az eljövendő évtizedekre. :)

Megint elégettem a teafőzőmet. A dolog úgy esett meg, hogy feltettem a vizet a gázra, éppen csak egy keveset, amennyi a zacskós kávémhoz kell, aztán bejöttem a szobába. Itt megnyomtam a videó lejátszás gombját, hogy hol is tartottam és itt ragadtam a TV előtt, ugyanis éppen az a dokumentumfilm következett, amely arról szólt, hogy Szlovákiában a háború után úgy jelölték ki az államhatárt, hogy az a falu közepén húzódjon. Így aztán a falu egyik fele Szlovákiához, a másik fele pedig Ukrajnához tartozik. Az így kettészakított falu egyébként majdnem tiszta magyar falu, szlovákok csak négyen vagy öten vannak, akik oda mentek férjhez vagy oda nősültek. A dokumentumfilm címe "Kisberlin", nemrég mutatták be, akkor nem tudtam megnézni, viszont felvettem videóra.  És ott is ragadtam előtte, már csak az égett szagra figyeltem fel. Akkor már tudtam mitől ez a szag, pontosan tudtam mire számíthatok a konyhában. Nem is csalódtam, a teafőzőm majdnem teljesen fekete volt, igaz kicsit még fénylett, nem is nézett ki olyan rosszul. Először nem is tudtam mit csináljak, hagyjam-e a gáztűzhelyen kihűlni vagy hűtsem le hideg vízzel? Az utóbbi mellett döntöttem. A színe nem lett rosszabb, viszont lecsapódott a belső felületéről a vízkő. Úgy döntöttem, hogy egyelőre nem veszek újat. A lomtárban még megvan az ezelőtti, szerintem teljesen így nézhet ki, úgy hogy kicserélni sem érdemes. Úgy hogy marad ez használatban. Aztán ha majd egyszer valami alkalmi vétel lesz veszek egy újat. Addig meg jó lesz ez. Ezt a "Kisberlin" című filmet pedig ajánlom mindenkinek, ha tudja nézze meg. Megéri.

Néhány nap alatt elolvastam gyermekkorom egyik kedvenc könyvét, Dold-Mihajlik: "Ordasok között" című regényét. Az eredeti cím alapján feltételezhető, hogy a könyv először ukránul jelent meg, majd ezt követően a Zrínyi Katonai Kiadó (Budapest) és a Kárpátontúli Területi Kiadó (Ungvár) közös kiadásaként magyarul is megjelent 1959-ben. Azért kicsit csodálkozom, hogy eredetileg ukránul íródott, hiszen 1959-ben azért elég erősek voltak az asszimilációs törekvések  a Szovjetunió köztársaságaiban, így Ukrajnában is. A könyvet Radó György fordította magyarra, kiválóan. Nem véletlenül hangsúlyozom a fordítást, jó fordítást csinálni nem könnyű. Minden esetben ha külföldi szerzők írásait olvasom  külön hálás vagyok a fordítónak, hogy színvonalas fordításával gördülékennyé és élvezetessé tette az olvasást. 

Magának a kötetnek elég hányatott sorsa van. Úgy emlékszem vagy a bátyám vagy én kaptuk a szüleinktől ajándékba mikor megjöttek valahonnan. El is olvastuk frissiben, aztán elfoglalta helyét a könyvespolcon. Később kikerült az udvarban található fészerbe apám szerszámos polcára ott hányódott évtizedekig, aztán mikor a ház üres lett és eladtuk ezt a könyvet elhoztam magammal. Innentől kezdve már Mályiban volt, ott is a másodosztályú helyen, a sufniban. Ennek megfelelő állapotban volt amikor tavaly selejteztem az ottani könyvállományt és a kezembe került. A selejtezés után egy zsákban hazahoztam 20-25 könyvet, köztük ezt is. A telet az itthoni lomosban töltötte, néhány hete ismét a kezembe került. Várta, hogy sorra kerüljön. Aztán néhány napja sorra is került. Kicsit le kellett pókhálótlani (a sufni Mályiban elég elhanyagolt hely) és már lehetett is olvasni. Néhány nap alatt el is olvastam. Ami nagy szó, mert olvastam én mostanában mást is, hát bizony voltak könyvek amiken néhány hetet is elnyammogtam. Pedig azok is elég érdekesek voltak. 

A könyv egyébként egy szovjet felderítőről (kémről) szól akit átdobnak a szovjet fronton és egy német arisztokrata személyazonosságával él és szolgál évekig a német hadseregben, miközben szállítja az információkat a szovjeteknek és mint az úttörő ahol tud segít. Sajnos csak ma délután vettem észre, hogy néhány oldal hiányzik, de semmi baj, emlékszem még régről, hogy mi van ezeken az oldalakon. Természetesen hihetetlen, hogy egy 20 éves szovjet állampolgár már túl van a tiszti iskolán, úgy beszél németül, hogy az nem tűnik fel senkinek a német oldalon, aztán Franciaországban franciául is,  de az aki kételkedik ezekben a dolgokban ne olvasson kémregényeket. Én soha nem láttam a "Tavasz 17 pillanata" c. filmet, talán csak a paródiáit, de szerintem ahhoz hasonlíthat ez az "Ordasok között". Nem lehet könnyű hozzájutni, de ha valakinek sikerül ne hagyja ki. Itt láthatjuk, jó néhány kiadást megért. Én a sorban utolsót olvastam. Megjelent filmen is 1960-ban, egyszer szívesen megnézném azt is. Talán sikerül egyszer.

Hát nagyot változott a világ. Két napja kaptam egy egyetemi körlevelet, hogy az utolsó pillanatban még benevezhetnék Siófokra az egyetemi üdülőbe. Más forrásból is tudom, hogy nincs elég jelentkező, így elég nehéz feltölteni a helyeket. Azért nem mindig volt ez így. 

Emlékszem hogy ment ez a szocialista időkben. Az üdülés lehetőségek elosztása az egyik úgynevezett üvegteremben történt, ahol megjelent minden szakszervezeti alapszervezet képviselője. Már nem emlékszem, hogy az üdülési felelősök vagy a titkárok voltak-e ott, szerintem az utóbbiak, mert én is gyakran részt vettem, pedig én titkár voltam. Gondolom azért is ők voltak ott, hogy minél magasabb szinten legyen a tagság képviselve. Egy titkárnak azért erősebb volt az érdekérvényesítő képessége mint egy alapszervezeti üdülési felelősnek. A legnagyobb harc ezekért a siófoki helyekért volt. Itt kellett nagyon észnél lenni, hogy az alapszervezet nehogy hátrányt szenvedjen másokkal szemben, mert akkor nehéz lett volna a tagok elé állni. Az előbb azt írtam, hogy harc volt, ami igaz, viszont valahogy mindenki elégedetten távozott az osztozkodás végén. Az emberek engedtek is ha úgy adódott, tehát ez nem egy kíméletlen harc volt. Ma már valószínűleg nem tudnánk ilyen szellemben osztozkodni. 25 év telt el, ma már mások az egymás közötti viszonyok is. De ahogy elnézem ma már nem is kell harcolni. Sőt meglehetősen nehéz lehet feltölteni ezeket a helyeket. A mostani Last minute estében már hívogató fényképek is érkeztek a levéllel együtt.

Egyébként szolid hely ez a mi siófoki üdülőnk. Mikor a gyerek kicsi volt mi is voltunk egyszer. A szállással semmi bajom nem volt, egyedül az zavart, hogy minden nagyon drága volt. A strandon is, az éttermekben is. Úgy voltam vele mint Márkus László a fotellel, amiről nem tudta eldönteni, hogy mi kerül rajta 7.200 forintba? Csak én a rántott hússal meg a fagylalttal voltam így. Csodálatos kabarétréfa, klasszikus ma már, itt megnézhető:

Hogy miért nem akarnak ma már az emberek Siófokra menni üdülni? Nem tudom. Valószínűleg vannak akik ma már drágább helyekre mennek és valószínűleg sokan lehetnek akik már Siófokot sem engedhetik meg maguknak. Nem is a szállásra gondolok, az végül is nem drága, hanem inkább a környezet árszínvonalára. A fagylaltra és lángosra a strandon, a strandbelépőre, az üdítő italokra, az éttermi árakra. Én azóta sem nyaraltam a Balatonon mert annyi pénzünk soha nem volt, hogy szemrebbenés nélkül fizessem ki a nassolni valókat, az édességeket, a drága éttermi ebédeket, még ha vissza is fogta magát az ember. Jó volt nekünk Hajdúszoboszló is a főspedes ellátással. Korábban erről is írtam, itt olvasható.

A szociológus kollégák viszont kiadhatnák szakdolgozati témaként valami ilyesmit, hogy "A miskolci egyetem alkalmazottainak üdülési szokásai és ezek meghatározó elemei régen és most". Biztos, hogy alaposan elolvasnám, mert kíváncsi vagyok miért is kell ma lasszóval fogdosni az üdülőket a siófoki üdülőnkbe. Oda, ahol akkora harc folyt minden egyes ágyért. Mint írtam ez volt a legkurrensebb, ez után jött Hajdúszoboszló, végezetül pedig a kollégiumok zárták a sort.

Holnap, szerdán délután 14.40-kor a Duna World-ön a "Határtalanul" sorozta keretében nézhetjük meg a "Gaudeamus igitur" című filmet amely Selmecbányáról, a Selmeci Akadémiáról szól. Az olvasóim tudják milyen fontosak nekem a selmeci hagyományok, gyakran olvashatnak is ezekről a hagyományokról a Morgómedvében. Úgy gondolom érdemes lesz holnap 14.40-kor a Duna World-re kapcsolni. Hogy a port mit ír róla itt olvashatjuk:

http://port.hu/hatartalanul/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=42403716&i_topic_id=1

Mint korábban írtam a múlt hétvégén megint nagykanállal ettem. Azaz inkább csak szombaton. Kora délutánig a szökőkútnál voltam, majd miután megettem a csilis babomat átballagtam a sorban legutolsó kollégium mögé, ahol egy másik baráti társasággal múlattam az időt amíg el nem készült a tarhonyás hús. Sajnos erről az eseményről nem találtam fényképet. Van viszont bőven a szökőkúti eseményekről. Időrendben raktam fel a képeket, az egyenruhásak már délutániak, amely egyúttal a szakestély öltözéke is. Ezen utóbbira már én is visszajöttem. Ezek után nézzük a képeket. A barna egyenruhás fiúk Sopronból érkeztek. 

Itt készül a csilis bab.

Itt pedig éppen elfogyasztjuk.

A kocsiban a hat hónapos Emma, aki elég jól viselte ezt a sok embert maga körül.

Itt pedig már egyesek ebéd után vannak.

Itt is. A kondérban a maradék.

Egy kis ebéd utáni pipázás, úgy mint régen Selmecen.

Itt már egyenruhában van a társaság jelentős része. Csabi is elmehet átöltözni ha kiitta ami a társasági korsóban van. :)

Itt már kiöltözve van a társaság, kezdődik a Közgyűlés és a felvételi. Ezúttal öten felvételiztek sikeresen a baráti társaságba, ebből hárman Sopronból.

Az egyik felvételiző selmeci nótát énekel, harmonika kísérettel. Én ekkor már a másik társaságnál voltam.

Tegnap eszembe jutott mi volt az ami tegnapelőtt reggel még felbosszantott. A pofátlan reklám. Így hívom én azokat a reklámokat amelyek odatolakodnak a betöltődött weblap elé és addig nem tudjuk elolvasni amit akartunk amíg erre rá nem kattintunk. A tisztességesebbeknél van egy gombostűfejnyi x valahol (véletlenül sem a jobb felső sarokban ahol megszoktuk) amire rákattintva eltűnik az odatolakodó reklám, de ennél a tegnapinál ilyen nem volt sehol. Tehát vagy elolvasom a reklámjukat vagy nem fogom elolvasni azt sem amiért letöltöttem a lapot. Hát ez a pofátlan reklám. Ez volt ami még felbosszantott tegnapelőtt.

Egyébként tegnap is hallottam egy gyöngyszemet. Egy hírműsorban hallottam, hogy valakik többször is próbáltak levelet írni valakinek, de eddig egyikre sem kaptak választ. Ezek szerint nem csak megpróbálták megírni a levelet, hanem meg is írták. Az már más dolog, hogy választ nem kaptak rá. Sajnálatos, hogy ma már minden napra esik néhány ilyen és hasonló mondat.

Egyébként szépen süt a nap, igaz a szél is fúj egy kicsit, megyek Mályiba füvet nyírni, mert ha bejön egy esős időszak megint kaszás embert kell majd kerítenem. Azt meg manapság nem könnyű találni.