Morgómedve

Tegnap reggel bejöttem Mályiból. Dolgom volt itt a városban, aztán mire végeztem elromlott az idő is. Elég hideg van, egyelőre szóba se jön Mályi. Egyébként kutya fronton nincs változás, mókusfronton sem. Hiába szereztem be amerikai mogyorót, egyelőre csak én eszegetem. Ami nem szerencsés dolog, mert lassan itt az augusztus vége,  szeptember eleje, aztán megint bele kell majd férnem az egyenruhámba. Augusztus 30-án kezdem a csúcsra járatását és valamikor szeptember közepén fejezem majd be. Túl sok tartalék nincsen derékbőségben a nadrágon, ezért is lenne szerencsésebb ha a mókusok zabálnák fel a mogyorót és nem én. Sajnos egyelőre nem nagyon jelentkeznek. Megfordult a fejemben, hogy meg kéne próbálkozni a sündisznókkal. Nagyon kedves kis jószágok. Korábban néha odatévedt egy-egy, Morzsiék ugatták cefetül őket, de többet nem tudtak tenni mert a süni összegömbölyödött, aztán ebben az állapotában igen csak szúrt. Morzsiék néhányszor próbálkoztak még aztán feladták. Szóval valami állat kellene mert egyedül igen unalmas az élet.

Azért sokat olvastam, ezt az időszakot a szocialista realizmusnak szenteltem. Ez nem valami irodalmi elkötelezettség, egyszerűen arról van szó, hogy tavaly mikor selejteztem a MÉH telepen 3 Ft/kg áron beszerzett klasszikusokat néhány kötetet nem volt kedvem kidobni. Van amelyiket azért mert még soha nem olvastam semmit a könyv szerzőjétől, pedig úgy tudtam híres író, aztán van amelyik gyermekkorom kedvenc könyve volt. Most nem árulnám el ezeket, tervezem, hogy inkább bővebben írok majd róluk.

Aztán este mikor már kint hideg volt behúzódtam a házba és filmeket néztem videó archívumomból. Hogy milyeneket? Hát ez bizony elég véletlenszerű kiválasztás alapján történt. Ez azt jelenti, hogy mikor a videót meg a kezattákat kivittem igen magasan járt már a nap, nem akartam hosszú időt eltölteni a válogatással, leemeltem vagy 10 kazettát és beraktam a szatyorba. Miután a kazetták tartalmát nyilvántartó katalógus csak a gépemen van tényleg halvány gőzöm sem volt hogy mi van rajtuk. Így aztán betettem őket a videóba és ahogy jöttek a filmek a szalagon akkor döntöttem el, hogy érdekel vagy nem. Az első 2 napban minden érdekelt, mert itthon felejtettem a távirányítót és nem volt kedvem állandóan felállni és tovább tekerni a kazettát, később ez a távirányítóval a kézben már finomodott, volt amit nem néztem meg.

Azért 2 film nagyon emlékezetes maradt, mindkettő szerb film volt. Az egyikről írtam már valamikor, itt elolvasható, a másikat még nem tudtam ajánlani mert nem vetítették a TV-ben. Ebben egy közrendőr serdülő nagylánya beleszeret egy nem kispályás bűnözőbe, aztán elképzelhető, hogy ez azért jelentős konfliktussal jár, ami végül tragédiába torkollik. Ennek a címe: "Forradalom sugárút".

Érdekes, hogy a volt szocialista országokban nagyon jó filmeket tudtak csinálni. Valószínűleg azért mert a rendezőik távol voltak a nyugati világ show elemekkel feltuningolt, pénz orientált világától, bizonyos értelemben be voltak zárva így megengedhették maguknak, hogy olyan filmet csináljanak emilyeneket akartak, az üzleti világ nem zavarta őket. Gondoljunk csak a cseh új hullám rendezőire, vagy a lengyel filmekre (Wajda és Zanussi filmjeire) Nyikita Mihalkovra és persze a mi tehetséges rendezőinkre. Aztán megvolt a rendszerváltozás és ugyanazok a rendezők akik korábban kiváló művészfilmeket csináltak beálltak a sorba és gyártották a korábbiaktól teljesen eltérő stílusú, kommersz filmjeiket. Hogy elkerüljük a konfliktusokat csak külföldi szerzőket és filmeket említenék: Nyikita Mihalkov, "Szibériai Borbély", Emir Kusturica "Macska-jaj". És tudnám a sort még folytatni, de talán ennyi is elég. Egy kicsit elengedtem magam, bocsánat, be is fejezem.

Visszatérve a programjaimhoz, egyelőre maradok Miskolcon aztán vasárnap majd meglátom. Jelentkezem amint tudok.

Annyira sosincs jó idő mint amennyire az időjárás jelentésben mondják, de azért jó Mályiban. Bár idén már nem nagyon akartam az udvarral törődni (a fűnyíráson kívül) de azért mégiscsak rendbetettem. Most egész jól néz ki. Ezzel nagyjából be is fejeztem, még majd egyszer lenyírom a füvet aztán vége. Ezzel vége lesz a nyárnak is.

Egyébként  Kismorzsiék megvannak. Mikor jöttem el láttam az egyiket, hogy az udvarnak azon a  részén feküdt ami tőlünk nem látszik. Gondolom akkor a másik is ott volt valahol. Így aztán úgy döntöttem, hogy most már eljövetelkor is kikerülöm őket. Nem mintha nem szívesen találkoznék velük, de nem akarom megzavarni az életüket. Most már ha megszokták, hogy egy gazdájuk van maradjon is így. Most viszont megpróbálkozom a mókusokkal. A szomszéd telek fáin fedeztem fel egyet, tegnap vettem is egy adag mogyorót, hátha rá tudom venni őket, hogy lejöjjenek és elfogadják a kínálásomat. Tegnap nem volt siker, talán ma vagy holnap. Majd beszámolok legközelebb a fejleményekről. Megint elköszönök pár napra, majd jelentkezem.

Úgy néz ki mégis lesz néhánynapos nyár.  Mert ami eddig volt az nem volt az. Tegnap már egész jó idő volt, ahogy nézem ma sem lesz rosszabb. Megpróbálok egy kicsit nyaralni Mályiban, ezért ha elmaradnék az írással ez azért lesz. Egyébként Mályiban nem sok újság van. Kismorzsiékat idén még nem láttam, pedig a gazdiék időnként kijönnek. Odafelé elkerülöm a házat, körbe megyek, hazafelé már nem. No ilyenkor szoktam benézni az udvarra. Bár ha kint lennének tőlünk is látnám őket.

Egyébként hiába van jó idő nincs nagy élet Mályiban. Az utakon alig látok embereket. Valószínűleg azok akik távolabbról járnak még az eget nézegetik, a közelebbiek meg maguk sem hiszik el, hogy érdemes lenne kimenni. Tegnap én is majdnem visszafordultam, mire a város szélére értem már teljesen el volt borulva. Viszont eldöntöttem, hogy most nagyon fogok hinni a meteorológusoknak és mentem tovább. Nem bántam meg. Ma is megyek, de már több napra tervezem. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. TV-t már nem kell néznem, az égből az én antennámmal már nem jön semmi, ezekért a műsorokért meg én nem veszik semmi ketyerét. Kiviszek egy videót néhány kazettával, altatónak nézek majd valamit.

Ha már itt tartunk, vasárnap 13.10-kor vetítik a Duna TV-n a "Pacsirtá"-t, tudom sokan látták, de jó filmeket sokszor meg lehet nézni. Azért egy régebbi filmajánlatomat belinkelném ide Mást nem nagyon látok a közeli napokra. Én meg majd olvasok. Könyveket, mert újságot és folyóiratot olvastam már eleget.

Néhány napja fejeztem be Palotai Boris két regényét, a "Kegyetlen ifjúság"-ot és a "Keserű mandulá" -t, mindkettő nagyon jó regény, ajánlom mindenkinek. Könyvtárakban talán még megvannak. Én másodszor olvastam, emlékszem előszörre is mély benyomást tett rám mindkettő. Utóbbiról találtam egy rövid ismertetőt is Legeza Ilona értékes gyűjteményében, így most idő hiányában őrá hagyatkoznék. Az előbbi pedig egy először félárva, később teljesen árva bakfis tragikus sorsáról ír. Nekem egy kötetben van meg mindkettő, felteszem a polcra Raffai Sarolta "Egyszál magam" című kötete mellé, amely gyűjteményem egyik legértékesebb darabja. És ahol már ott sorakoznak Galgóczi Erzsébet írásai is. Mert olvasni jó. Ami még jobb, hogy most már idő is van rá. Ennek jegyében köszönök el, majd jövök.

Kész a nagy mű, ezt az amorf íráshalmazt sikerült kicsit gatyába ráznom. Csoportosítottam őket témák szerint, itt ezeket címkéknek hívják. Így már azért csak érdemesebb az újonnan jötteknek is nekivágni a régebbi írások olvasásának. Nem gondolom én, hogy valaki majd végig olvassa 8 év termését, csak ha mondjuk egy téma megragadja, hát azt könnyebben tudja végignézni. Mondjuk Morzsiékat.

Néhány napja már utaltam rá, hogy azért találkoztam érdekes dolgokkal is. Ezek egyike volt, hogy a régebbi helyen ha egy írást mégsem akartam publikálni akkor nem élesítettem be és kész. Megmaradt vázlat formában. Aztán amikor onnan ide áthoztam az írásokat az itteni program ezt nem vette figyelembe, úgy publikálta mint komplett, átgondolt és befejezett írásokat. Ezt korábban azért nem írtam meg mert nem tudtam milyen állapotban vannak ezek az írások. Van például egy amit szépen megírtam és már majdnem kiengedtem az Internetre aztán mégis meggondoltam magam és maradt vázlat formájában. Most miután már másfél éve kint volt és senki nem zargatott érte kint hagytam, bármikor elolvasható. Egyébként arról szólt, hogy 2 alkalommal elvittem egy-egy filmet a bányász kollégiumba a klubba, hogy együtt megnézzük és beszélgetünk róla, aztán rájöttem, hogy az érdeklődés minimális, így felhagytam vele.

Visszatérve a címkésítéshez sajnálattal láttam, hogy az első írásokban sok a hiba. 2006-ben még a böngészőnek nem volt beépített helyesírás ellenőrzője, ez meg is látszik az írásokon. Később azt csináltam, hogy bemásoltam egy Word dokumentumba és azzal ellenőriztem le. Sajnos az ezt megelőző írásokra - a helyesírást tekintve - nem vagyok büszke. 

További probléma, hogy a Freeweb fizetőssé válása miatt sok link hibás. Ezeket szép komótosan megpróbálom majd kijavítani. Idő kell hozzá, de megcsinálom. Kell találnom egy helyet a képeknek és egyebeknek ahol nem hagyják abba a szolgáltatást néhány év múlva, mert akkor megint javítgathatom őket. Gond még, hogy a képek és az írás elrendezése nem harmonikus. Sajnos az új helyre való eljövetel ezzel is járt. De ez azért nem annyira zavaró.

Hát ez az amit ez ügyben le tudok írni. Örülök, hogy megcsináltam, most már tényleg áttekinthetőbb a Morgómedve.

Vasárnap pisztrángot reggeliztem. A dolog úgy esett meg, hogy hónapok óta kacérkodom a friss pisztrángokkal a Lidl-ben. Idáig drágának találtam az 1.500 Ft körüli árat, de most olyan 1.100 Ft-ért kínálták kilóját. Ez már tetszett nekem. Mégiscsak 400 forint volt a különbség. Végül is olcsóbb mint a sertéshús és jóformán semmit nem kell kidobni belőle. Egyedül a feje nem ehető. Aztán az is eszembe jutott, hogy az Auchanban korábban 700 forintért adtak tisztított kárászt meg keszeget, így már tényleg megéri ez a pisztráng, hiszen ez jóval finomabb. Így aztán a kocsiba került egy csomaggal, ami pontosan 500 grammot nyomott. Itthon aztán vasárnap reggel megforgattam őket egy kis paprikás-borsos lisztben és bő olajban kisütöttem, majd megettem. Fenséges íze volt. Egy kis kovászos uborkát csipegettem hozzá. Miközben eszegettem a csomagoláson lévő címkéből próbáltam meg megfejteni hol is úszkált ez a pisztráng akkor amikor még lehetősége volt erre. A dolog nem volt egyszerű mert származási helyként Törökország van feltüntetve aztán, mégis gyártónak  egy román cég szerepelt a címkén. Hm, hát ez érdekes. Viszont a pisztráng kiváló volt, tudom másnak is ajánlani.

Nemrégiben kaptam egy kis videót, ami arról szól, hogyan termesztik és dolgozzák fel a banánt, valamint hogyan szállítják el a fogyasztóhoz. Az ember nem is gondolná. Javaslom nézzük meg és közben esetleg el is gondolkozhatnánk rajta, hogy hogy van az, hogy egy kiló magyar alma és egy kiló banán között csak 100 forint a különbség. Hiszen azért ezzel a banánnal elég sok macera van, nem beszélve arról, hogy kicsit messzebbről kell ideszállítani. Itt nyilván a gazdasági törvények legerősebbike, a kereslet-kínálat törvénye lehet a döntő. Ami alapján én is megveszem, mert szeretem, meg nem tartalmaz annyi szénhidrátot mint a banán. De azért néha én is megengedek magamnak egy kis banánt is. Főleg ha egy kicsit meg van barnulva, akkor már elég édes. Mert a friss banán nekem még nem elég finom. Igaz megvenni kicsit ciki, mert a zöldségesnél leárazva árulják, korábban mindig magyarázkodtam is miatta egy kicsit, hogy én így szeretem meg ilyesmiket mondtam, de már néhány éve nem magyarázkodom csak megveszem és itthon élvezettel majszolom. Persze csak módjával, naponta egyet-egyet megengedve magamnak. Amitől a negyedik napon már tényleg majdnem rohadt banánt eszem. :)

Ezek után most már tényleg jöjjön a film amely Costa Ricában készült. Ez hozzánk nagyjából 10.000 kilométerre van.

https://www.youtube.com/embed/_l7sak6Vlq8?rel=0

Kicsit kiruccantam, leugrottam a Balatonhoz. Ausztriában élő és dolgozó barátaim hívtak magukhoz már lassan egy évtizede, végre összehoztuk a dolgot. Egy hétig Szlovákiában és Lengyelországban csavarogtak, aztán hazafelé felvettek és együtt mentünk a Balaton túlsó végén lévő nyaralójukba. Viszonylag jó utunk volt lefelé, odaérve megvacsoráztunk és egy jót beszélgettünk. Fél 12 volt mire ágyba kerültem.

Másnap hétfőn reggel után elugrottunk a szigligeti strandra és megmártottam magam a Balatonban. Bár a jegyváltásnál mondták, hogy vihar lesz, de mi azért csak bementünk, ha már olyan messzire elmentem. Mivel a vihar még odébb volt fürödtünk egy jó fél órácskát. Nagyon kellemes volt, nem véletlenül olyan népszerű hely ez a Balaton. A vize szép tiszta, a hőmérséklete is kellemes volt. Úgy hogy élveztem. Mikor kijöttünk már terelték is ki a népet a vízből, mert a vihar közeledett. Végül nem érkezett meg, de gondolom első a biztonság, amivel egyet is értek. Ott a strandon meg is ebédeltünk aztán mentünk haza. Egy-egy sör mellett jót beszélgettünk, igen mesélős hangulatban voltam, a végén már sajnáltam is, hogy majdnem mindig csak én beszéltem. De megnyugtattak, hogy semmi baj, élvezték.

A férj valamikor 30 évvel ezelőtt a tanítványom volt, egy igen jó képességű fiatalember, aki a technikumot (ugyanazt amit én) levelezőn, munka mellett végezte el. Hallgatóként dolgoztunk együtt, Tudományos Diákköri (TDK) dolgozatot csinált amelynek én voltam a konzulense. Úgy emlékszem szép helyezést értünk el az országos versenyen. Jó lett volna ha a tanszéken marad, de családi okok miatt inkább az ipart választotta. A feleség, kedves aranyos asszonyka, orosz-magyar szakos középiskolai tanár, most oroszt tanít Ausztriában. Amikor férjuram még egyetemre járt néhány évig tanított egy miskolci gimnáziumban.

Este már kicsit hamarább ágyba kerültünk. Kedd reggel pedig reggeli után elindultam hazafelé. Kiválóan utaztam, minden összejött. 9.51-kor szálltam vonatra és 12.45-kor értem Kelenföldre. Itt rögtön átszálltam a 4-es Metróra, elmentem a Keletiig, aztán a fél 2-es IC-vel elindultam Miskolcra. Még Miskolcon is szerencsém volt, mert a 31-es autóbuszból csak néhány az amely felmegy a kilátóig, nekem sikerült megcsípnem egyet. Így 6 órával az indulás után itthon voltam. Azért ez szép teljesítmény, Szigliget közeléből ennyi idő alatt hazaérni. Mint 65 éven túl lévő nyugdíjas anyagilag is jól jöttem ki a dologból. Nagyjából 700 forintomba került a hazautazás.

Azért megemlítenék két dolgot. A 4-es Metró valóban szép és valóban kevés az utas rajta. Legalábbis kora délután. Aztán a Keletiben érdekes a pénztári rend. Biztos emlékszik a kedves olvasó, hogy az aluljáróban vannak a pénztárak. Nem számoltam le, de legalább 10, ha nem több. Ezeknél a pénztáraknál sorakoztak az emberek. Az eloszlás természetes volt, oda állt az ember ahol gondolta, hogy hamarább sorra kerül. Ma ez úgy néz ki, hogy mindenféle ronda szalagokkal létrehoznak egy egy méter széles folyosót ott sorakoznak a jegyet vásárlók, elől pedig 4 pénztár működik, mindegyiknél áll egy-egy ember. Gondolom ahol felszabadul az ablak oda odamegy a sorból a következő. Tehát nincs tumultus a pénztárablakoknál, ott mindig csak egy ember van. Hogy ez miért jobb mint a régi rendszer nem tudom. Mindenesetre én nem álltam be mert tudtam, hogy fent is vannak pénztárak és ott is meg lehet venni a jegyet. 5 perc alatt meg is vettem a helyjegyemet és simán elértem a vonatot. Ha lent állok be a sorba nem értem volna el.

Summa summarum jó volt újra látni a Balatont, fürödni benne. Szerintem én akkor fürödtem benne utoljára amikor úgy 27 éve a szovjet szakszervezeti csoportot vittem le egy napra. Amikor a vezetőjük Jurij Filipovics olyan megvetően viszonyult a Fabulon plakáthoz. Ha valaki nem olvasta volna, itt megteheti.

Igaz, most elhalasztottam a kárpátaljai kirándulásomat, de én már voltam egyszer arrafelé. Konkrétan Ungváron, a feleségem és a fiam társaságában. Amikor befizettünk egy kétnapos autóbuszos útra én már túl voltam nagyon távoli városokon is. Kétszer voltam Novoszibirszkben, egyszer Szverdlovszkban (ma Jekatyerinburg), aztán jártam Karagandában is, Kazahsztánban. Ez adta az ötletet, hogy ideje lenne már körülnézni itt a szomszédban is, mondjuk Ungváron.

A rendszerváltozás előtt ez nem jelentett nagy nehézséget. Dívott a bevásárló turizmus, az ottani magyarok hozták ide a műszaki cikkeket, mi magyarok meg oda vittünk ezt-azt. Mondjuk mi hárman nem, de a buszon utazók nagy része igen. Ez leginkább akkor derült ki mikor már Ungváron az idegenvezető megkérdezte, hogy ki szeretné megnézni a helyi nevezetességeket, csak mi hárman nyújtottuk fel a kezünket. De hát három emberre tényleg nem érdemes templomokat meg egyebeket felvenni a programba, így aztán mi külön csavarogtunk a városban. Este közös vacsora volt a szálló éttermében, Peti a maga 8 évével nagyon élvezte. Természetesen én is. Jókat ettünk, ittunk, mi a fenétől ne éreztem volna jól magam? Úgy hogy kiválónak értékeltem a kirándulásunkat, olcsón megúsztuk, jól éreztük magunkat és még azt is megnézhettük, hogy élnek magyar testvéreink egy idegen országban. Úgy hogy nem adom fel, elmegyek még egyszer, csak megvárom amíg kicsit nyugalmasabb idők jönnek.

Ez a repülőgép lelövés tényleg nagyon barbár dolog. Még ha tévedés következménye is, mint hírlik. Még nem tudni biztosan kik követték el, de biztos vagyok benne, hogy megfizetnek érte. Én úgy gondolom, hogy a világ minden téren egyensúlyra törekszik. A természettudományoknak köszönhetően  már tudjuk, hogy az anyagi világban így van, bízom benne, hogy az anyagi világon túl is. A bűnök nem maradnak megtorlatlanul, csak idő kérése, hogy mikor történik meg.  A bűn és bűnhődés legtöbbször párban jár egymással. Még ha a társadalom az utóbbiról nem is mindig értesül.

Erre a hétre terveztem, hogy átugrom ide Kárpátaljára, de ezzel most várok egy kicsit. Igaz, Kárpátalja messze van Kelet-Ukrajnától, de azért elég durva dolgok fordulnak elő mostanában arrafelé. Itt van ez a szomorú dolog, ez a repülőgép lelövés. Mikor először hallottam fél füllel, oda sem figyeltem, nem is jutott el az agyamig. Ma reggel már eljutott és meg vagyok döbbenve. Egyből a Távol-Keleten lelőtt Koreai gép jutott eszembe, aztán a Skócia felett lelőtt repülőgép, amelynek magyar utasai is voltak. Mind a két esetben az áldozatok száma hasonló volt. Csak hasonló, mert ez a tegnapi felülmúlta azokat is. Döbbenetes képeket láttam a roncsokról. Az oroszok nem szívbajosak, olyan képeket is kiraknak a különféle internetes lapok oldalaira amilyeneket nálunk már nem.  Nyilván az lehet a motiváló, hogy az orosz ember nem egy ijedős nyámnyila fajta, tehát nyugodtam megmutathatjuk az áldozatok maradványait is. Hát nekem jobban tetszik az ami nálunk van, a visszafogottság ezen a téren. Ebből még egyébként komoly gond is lehet, nyugat-európai országok nem szokták szó nélkül hagyni ha állampolgáraik ilyen nagy számban esnek áldozatul támadásnak.

Ezért is tettem át későbbre a vizitálásomat Ungváron. Pedig jól megterveztem. Nem kocsival mentem volna hanem vonattal. Záhonyig magyar vonattal, onnan át a határon Csop-ig valami nemzetközi félével, ez csupán pár kilométer át a határon, aztán onnan valami ukrán vonattal tovább Ungvárig. Ott megszállni, nagyokat csavarogni (és enni) a városban. Úgy gondoltam elmegyek a Szurikova utcába, ott lakott 55 éve a levelező társam, megnéztem volna mi újság arrafelé. Egyszer már írtam róla, itt elolvasható. Aztán jövök haza, ha úgy gondolom. Csak semmi kötöttség, útlevél van, pénz is akad majd, a többit meg megoldom. De hát ez most eltolódik egyelőre. Nem merem megkockáztatni, egyelőre maradok itthon.

Egyébként jól haladok a Morgómedve címkézésével, most járhatok a felénél. Jó hogy belevágtam. Ez a blog idáig egy nagy amorf halmaz volt, egy gigantikus karakter állomány, most már a rendszer átláthatóvá és olvashatóvá válik. Közben azért kiderülnek dolgok. Nem mondom meg mik, mert lesznek akik éjt nappallá téve kibogarásszák ezeket, majd ha végeztem elárulom. :)

Azért néha én is csodálkozom egy-egy írásomon, már teljesen el is feledkeztem némelyikről. Ezeket el is olvasom, így aztán tényleg lassan haladok. De kezdem élvezni is, pedig nagy munka. De nem adom fel.:)

Hát ez az írás, hogy "Amit érdemes elolvasni" kicsit vicces, gondolom sokan hitték azt, hogy meghibbantam. :)

Kora reggel írtam, arra gondoltam, hogy ha már vannak címkéim akkor legyen ez az első amelyet talán mindenki elolvas. Főleg az újonnan jöttek. Arra viszont nem gondoltam, hogy ez a Morgómedvében is megjelenik majd mint aktuális írás. Csak most figyeltem fel rá, el is csodálkoztam, aztán rájöttem, hogy ez nem úgy sült el ahogy terveztem. De végül is nagy baj nem történt, azoknak tényleg információ akik csak mostanában csatlakoztak az olvasóimhoz. Azoknak is hordoz információt akik idáig is tudtak minderről, ez pedig az email cím. Régen a Freeblog-on volt ilyen, itt még nem jöttem rá hová lehet kiírni. Tehát ez az a cím ahol bármikor elérhető vagyok. Igyekszem naponta megnézni de néha azért eltelik 1-2 nap is a megnézések között tehát, legyünk türelemmel. :)

Talán érdemes egy jegyzetfüzetbe is beírni. Ha bármi katasztrófa történne a bloggal, itt meg lehet majd kérdezni, hogy mi történt és hol lehet engem olvasni, ha indítanék egy újat.