Morgómedve

Túl vagyunk az első meneten, megvolt a karácsony, kicsit kifújjuk magunkat, hogy újra rávethessük magunkat az ételhegyekre, hozzá jófajta innivalókat kortyolgassunk és átlibegjünk a következő évbe. Meg közben nézzük a TV-t, többnyire az M1 és a Duna TV műsorát. Néznénk az M3-at is, de ez még mindig nincs nálunk. El nem tudom képzelni milyen fergeteges műszaki kihívásnak kell megfelelnie a szolgáltatómnak, hogy hetek kellenek ahhoz, hogy valamelyik nézhetetlen csatornát lecseréljék vele. Egyelőre még se híre se hamva, de a műsort nézegetve lassan el is megy tőle a kedvem. Hogy miért is? Hát azért mert az az érzésem hogy ez valami hasonló lesz mint a gyerekcsatorna: reggel 6 és este 20 óra között a legkülönfélébb műsorok kerülnek a képernyőre amiben én nem nagyon látok rendszert. Legalábbis egyelőre, a nyomtatott műsorújság alapján. Jó az M2 esetében nem vagyok kompetens mert igazából még sok időt nem fordítottam arra, hogy alaposabban tanulmányozzam a műsorát, meg gyerek sem vagyok, de ennek az új csatornának a megítélésben már jobban illetékesnek érzem magam. Bár változatlanul nem értem kinek szólnak a napközbeni adások, amikor 16 óráig a gyerekek óvodában és iskolában vannak.

Én úgy látom mindenféleképpen kell egyfajta rendszer és azon belül már jobban elfogadható a kiszámíthatatlanság. Vagyis kellene egy idősáv a filmeknek, egy az ifjúsági műsoroknak, egy kabaréknak, egy a zenei adásoknak stb. Az emberek ma már nem úgy néznek TV-t, hogy bekapcsolják és nézik ami a képernyőn van. Ahhoz túl sok a néznivaló. Viszont nem fogják állandóan a műsorújságot böngészni, tehát valami iránytű csak kellene, még ha nagy felbontású is, azaz csak hozzávetőlegesen mutatna irányt a végeláthatatlan műsorfolyamban.

Azért lesznek itt még gondok, mert ha már van egy csatorna amelynek profilja a régebbi gyártású műsorok sok mindennek át kell jönnie ide azok közül a műsorok közül, amelyeket most az eddigi csatornák vetítenek. Ez esetben viszont kiürül az M1, M2 és a Duna TV, mert annyi új műsor nem készül ami kitöltené ezeknek a műsoridejét. 

Aztán van itt még valami. El kellene dönteni, hogy például az "Aranyember" most a retró csatornán menjen vagy az általam fő csatornáknak nevezett M1, M2 illetve Duna TV csatornákon. Ugyanis kedden ezt is vetítették, annak ellenére, hogy ez elmúlt években jó néhányszor láthattuk már. Szerintem egyelőre nem kéne mennie sehol. Láttuk eleget. Ugyanez vonatkozik a "Sipsiricá"-ra is. És persze a "Kárpáthy Zoltán"-ra és a "Magyar Nábob"-ra is, amelyek ugyan még nincsenek műsoron, de szerintem meg fognak jelenni hamarosan a kínálatban. Pedig van nagyon sok olyan régebben készült magyar film is, amelyeket évtizedek óta nem mutattak be, csak kicsit jobban szét kellene nézni. Ilyen például "Az erőd" amely egy nagyon jó film, Szinetár Miklós rendezte 1979-ben. Jó lenne ezt is leporolni. Meg még a "Pókfoci"-t is, aztán ott van a "Könnyű testi sértés" vagy a "Falfúró", hogy csak magyar filmeket említsek. Azt sem értem, hogy ha van egy külön gyermekcsatorna akkor mit keresnek itt a gyermekműsorok? Én úgy gondolom óvatosan kell bánni így az elején a szerkesztéssel, mert aki az elején elfordul a csatornától nem fog visszatérni, csak lapozni egyet a műsorújságban. Gondolom ezt senki nem szeretné.     

Minden kedves olvasómnak kívánok áldott, békés karácsonyi ünnepeket!

Vannak műsorok melyeket én késve hallgatok meg, magnókazettáról. Felveszem őket, aztán kint a konyhában főzés vagy evés közben meghallgatom. Így voltam a "Kabarématiné" december 8-i adásával is, amelyben Rékai Gábor Balázs Péterrel a Pálhalmai Büntetésvégrehajtási Intézet igazgatójával beszélgetett. Úgy tudom az illető úr ugyanakkor a BV országos parancsnoka is. A műsor jellegének megfelelően a riportot időnként vidám kabarétréfák szakítják meg, amelyek ezúttal a börtönvilággal foglalkoznak. Az olvasóim már tudják, hogy szívesen olvasok a büntetésvégrehajtásról, szívesen foglalkozom az ezzel kapcsolatos kérdésekkel. Tavasszal írtam a miskolci börtönben tett látogatásomról, érdemes felidézni, mert nagyon jó linkek vannak benne, az új olvasóknak mindenképpen újdonságot jelentenek. És persze ajánlom meghallgatásra ezt a 2 héttel ezelőtti beszélgetést is, tényleg első kézből értesülhetünk a rácsokon túli világról. Ahogy elnézem nagyjából egy hétig lesz még elérhető. Itt találjuk:

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2013-12-08

Mától a közszolgálati televízió beindított egy új csatornát, csak én nem találom. Ma 18 órakor indult, a műsorújságban benne van a program is, én viszont nem lelem. 45 csatornám van, igaz, semmi extra nincs benne, de én úgy gondoltam, hogy majd valamit kilöknek ebből a sok gagyi csatornából és beteszik a helyére. Hát egyelőre nem ez történt. Pedig végigpásztáztam a teljes sávot a hangolás funkcióval is. Nem vagyok türelmetlen, bár már vártam az indulást. A műsort átfutva viszont úgy gondolom, hogy sok műsort fogok videókazettára rögzíteni.

Egyébként ha már itt tartunk kissé bajban vagyok ezekkel a kazettákkal. Volt nekem egy listám a tartalmukról amiről nem készítettem másolatot. Néhány napja viszont olvashatatlanná vált a gépem winchestere, így az adott listát sem tudom elérni. Ez azt jelenti, hogy van 60 kazettám amin nem tudom mi van. Egyelőre az van, hogy elkezdtem nézni a tartalmukat, 3 nap telt el most tartok az első kazetta harmadánál. Hát ez egy kicsit el fog húzódni. Végül is ráérnék végignézni, viszont az a baj, hogy ha valami felvenni való van nem tudom megnézni, hogy megvan-e már. Így viszont tele leszek duplikátummal. Azért még nem adtam fel, bízom benne, hogy valahol mégis  találok egy viszonylag friss példányt a listámból.  

A festékfoltos pulóveremmel benéztem egy másik gyorstisztítóba is, már nem is lepődtem meg rajta, hogy nem vállalták. Aztán ellátogattam a boltba, ahol kimondottan nagyméretű ruhákat árulnak. Oda ahol márciusban benéztem pizsamáért és 8.000 forintért tudtak is volna adni egyet. Igaz, márkásat. Köszöntem szépen és vettem egy kínait ötödáron. És persze arra gondoltam, hogy ez nem az én boltom. Most viszont annyira szorongatott helyzetbe kerültem, hogy, benéztem mit is lehet ott kapni a nyolcezer forintos pizsamán kívül. Hát buta voltam, hogy nem néztem körül már korábban is. Az ott egy aranybánya a magamfajta teltebb embernek.

Először is kaptam egész jó áron, 8.500 forintért egy szép szürke pulóvert. Aztán vettem egy sportos inget 3.500 forintért. Most nem volt több, de jövő héten lesz, úgy hogy még visszamegyek. És úgy gondolom veszek még egy pulóvert. Ezt a festékeset meg félreteszem, itthonra még jó lesz. Mert egyébként szeretem, kellemes tapintású az anyaga, jó meleg és jól is néz ki. Ha azt írom, hogy bordó színű, ismerőseim tudni fogják melyikről van szó. Láttam télikabátot is, lehet, hogy beruházok abba is. Majd még meglátom.

Egyébként igyekszem kevesebbet enni, délután 5 után már semmit, bár ezt ma éjjel nem tartottam be. Az történt ugyanis, hogy éjfélkor felébredtem és nem tudtam elaludni. Elkezdtem videózni, megnéztem felvételről az esti "Kék fényt" amit egyébként nem szeretek, de erről majd legközelebb, szóval megnéztem, aztán még valami csacskaságot egy másik csatornán és eljött a pillanat amikor úgy éreztem most már álmos vagyok. Tévedtem, nem voltam az. Ekkor gondoltam arra, hogy csökkenteni kéne a zavaró tényezők számát, enni kéne valamit. Ki is mentem a konyhába, elővettem a lókolbász készletemet és le is haraptam az egyik szálból egy darabot. Még nem nyeltem le mikor eszembe jutott, hogy délelőtt 11-re fogorvoshoz kell mennem. Megállt a számban a falat, se lenyelni se kiköpni nem tudtam. Pofazacskómban a kolbásszal ránéztem az órára, láttam, hogy még 9 és fél órám van. Elvileg beleférne. De mi van ha nem? Ciki lenne a dolog. Kiköpni megint sajnáltam, olyan szép gusztusos darab volt és már mit tagadjam az ízét is éreztem. Azért mégis az lett a vége. Azért egy kis füstölt csülköt faragtam magamnak és csak úgy kenyér nélkül elmajszoltam néhány darabot. Aztán megint videó következett, na ezen végre elálmosodtam és 3 óra felé elaludtam. Azért napközben is éreztem a felemás éjszakát, most is álmos vagyok, úgy hogy nem sokáig maradok fenn. Egyébként is holnap nehéz napom lesz, elutazom a fővárosba. Ha lesz valami érdekes dolog beszámolok majd róla.

Most már tényleg le kell fogynom, legalábbis a meglévő következő pulóver méretemig. Tudniillik az van, hogy pulóverileg nagyon rosszul állok. Nagyjából 4 éve kaptam egyet ajándékba, el is bántam vele néhány héten belül, ugyanis órán azt a filctollat amivel a műanyag táblára írtam végighúztam a hasamon.

Szép világos színű pulóver volt, ragyogóan mutatott rajta a kék szín. Már bánom, hogy akkor nem rajzoltam rá valamit, ma semmi bajom nem lenne, legfeljebb az ábrát csodálnák meg az emberek. Én viszont itthon elkezdtem kivenni a tintafoltot, ami ki is jött, viszont maradt utána egy szép kis udvar, ahol a pulóver színe kissé megfakult. Futottam néhány kört a gyorstisztítókban, hogy átfessék, de nem vállalták. Viszont mindkét hölgy arról győzött meg, hogy nem is nagyon látszik, hordjam nyugodtan. Egy darabig el is hittem, aztán amikor a fiam megkérdezte, hogy mivel ettem le a pulóveremet újra kivontam a forgalomból. 

Volt illetve megvan még a sofőrpulóverem, valamikor írtam erről is, azt viszont tényleg nem lehet hordani, ugyanis nem tudja az ember kiszámítani találkozik-e ismerőssel vagy nem. Ebből a szempontból Miskolc kisváros, itt mindig találkozik az ember ismerőssel. Maradt két olyan pulóverem amik simán rám jönnek, na ezek közül az egyik esett most ki.

Az történt ugyanis hol valahol nekidőltem valaminek és azóta egy csúnya festékfolt éktelenkedik rajta. Most óvatosabb voltam, nem estem neki semmivel, hanem felkerestem egy gyorstisztítót, hogy konzultáljak és ha vállalják ott is hagyjam. Sajnos nem jártam sikerrel, a hölgy azt mondta nem tudják kiszedni de én sem fogom tudni, úgy hogy otthonra még jó lehet. Hát igen, csak nekem már annyi van otthonra, hogy egy hétig naponta váltogathatnám. Így aztán következő körben írtam egy levelező listára, most várom a tippeket. Ha nem kapok megbízható tanácsot nekilátok alkohollal mint ahogy az Interneten olvastam. Ha nem járok sikerrel akkor viszont tényleg lépnem kell. Legkézenfekvőbbnek az látszik, hogy folytatom fogyókúrámat, hogy a készleteimből választhassak egyet, vagy keresek valakit aki köt nekem egyet. Bár nem zárom ki azt a lehetőséget sem, hogy innen a lelkes Morgómedve olvasók közül tanácsol nekem valaki valamit a probléma megoldására. Illetve van még egy ötletem, van itt Miskolcon egy bolt ahol nagyobb méretű cuccokat árulnak. Benézek hozzájuk a jövő héten. Bár ezt szeretném elkerülni, mert ha van is, nem lesz olcsó. A kórházba menetelem előtt elég drágán adtak volna egy pizsamát. De ha minden kötél szakad veszek náluk egyet. Vagy kettőt, ha már ott vagyok.

Itt van egy külföldi vendég, nem az enyém, csak besegítek a fordításnál, de nem is ez a lényeg. Tegnap este hármasban vendéglőben voltunk. Gondolom kitalálható, hogy a házigazda volt a harmadik. Jött a pincér, hozta az étlapot. Nézegetem, finomabbnál finomabb dolgokat látok, egyszer csak megakad a szemem a birkapörköltön. Én imádom a birkapörköltet, ha Debrecenben vagy Hajdúszoboszlón járok, ebédre, vacsorára nem is eszem mást, csak birkapörköltet. Ezek olyan 1-2 napos kiruccanások, egy hét után azért csak megpróbálkoznék mással is. Így aztán érthető lehet, hogy ezek után nem nagyon érdekeltek a specialitások (pedig voltak bőven) rendeltem egy birkapörköltet főtt krumplival meg savanyú paprikával. Hát nem jó választás volt. Míg társaim roston sült pisztrángot eszegettek én egy olyan birkapörköltet kaptam amin nem is érződött, hogy birkából készült. Pedig annak érződni kellene. Sok birkapörköltet ettem már, mindnél éreztem a hús jellegzetes ízét. Mondhatnám azt is, hogy annyira megtisztították a faggyútól, hogy azért nem éreztem. Nem így van. A birkapörköltön akkor is lehet érezni a jellegzetes ízt ha nagyon letisztítják. Távol áll tőlem, hogy azt feltételezzem, hogy nem birkából készült, hiszen birkahúst beszerezni ma már nem kunszt. Nem úgy van mint régen, hogy mikor Pesten jártam kiküldetésben látogatást tettem a Garay téri piacon vagy a Dimitrov téri Vásárcsarnokban, hogy beszerezzek egy kis birkahúst. Ma legalább 4 helyet tudok Miskolcon ahol lehet kapni. Valami szakácstrükkre gondolok, ami semlegesítheti a birka ízt. Igaz, annak meg semmi értelme, hiszen ezért az ízért rendel a vendég birkapörköltet, ha nem így lenne beérné a marha- vagy sertéspörkölttel is. Úgy hogy én megjártam tegnap, én is jobban jártam volna a pisztránggal vagy egy magyaros szűzérmével, ami szintén a kedvencem. Egyébként jól vagyok, készülök az egyetemre, meghallgatom az új rektort, utána pedig sorstársaim körében megeszem az idei nyugdíjas ebédet. 

Kissé késében vagyok megint, de hát most ilyen napjaim vannak. Az egyenruhám úgymond csúcsra van járatva, el se teszem a szekrénybe, csak kicsit átkefélem és vállfán várja a következő Borbálanapi ünnepséget. A szombat éjszakai pincebeli szakestély kicsit jobban megviselte, nyilván itt ott nekidőlhettem a pince falának, éjjel 3-kor már ez bizony előfordulhat mindenkivel. De azért a ruhakefe segített, ami jó dolog, mert egy nap alatt itt senki nem tud ruhát tisztíttatni, ugyanis kedden megint szükségem volt rá. De ne rohanjunk annyira előre, itt van még a szerdai nap, tegnapra írtam, hogy jelentkezem. Igaz, azt is hozzátettem, hogy valószínűleg, ami bölcs előrelátásra vall, mert tegnap tényleg nem tudtam jönni.

Mint már korábban is írtam ismét beneveztem egy Szabadegyetemi előadássorozatra, tegnap volt a zárthelyi, erre készültem. Nem volt nehéz, úgy gondolom nem lesz gond a Bizonyítvány kiadással sem. Most egyébként a katasztrófákról, azok elhárításáról,  terrorelhárításról valamint a szervezett bűnözésről tanultam, nagyon érdekes volt. Ma viszont már megkaptam a képeket a keddi Borbála ünnepről, így aztán most már tényleg semmi akadálya, hogy hűséges olvasóim is megtudhatják hogyan ünnepelt ez a kedves, hagyományápoló mátrai falucska kedden, hogyan emlékezett meg a bányászok védőszentjéről, Borbáláról.

Hol is kezdjem? Hát ott ahol mindig. Verőfényes szép napon érkeztünk meg a falumba Rózsaszentmártonba. Ezúttal Hort-Ecséd útvonalon mentünk, így legalább társaim megnézhették az Ecsédi Külfejtés valamint a XI-es akna helyét is, mindkettő fontos szereplője a bányászattörténetnek. A vendégek fogadása most is a Lignitbányászati Emlékházban volt, pálinka, forralt bor és tea várta a vendégeket. És a hagyományos rózsai vendégszeretet. Pontban 10 órakor elindult a menet a templomba, ahol kezdetét vette a Borbála tiszteletére celebrált istentisztelet. Aztán egy idő után az esperes úr átadta a szót a falu polgármester asszonyának aki a falu és a helyi Nyugdíjas  Bányász Szakszervezeti Alapszervezet nevében üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően átadta a szót az ünnepi szónoknak, aki szép és tartalmas beszédben méltatta védőszentünket, majd ezt követően szólt a bányászat és energiaellátás aktuális kérdéseiről is. A beszéd után ismét az atya vette át a szót, röviden bezárta a templomi megemlékezést és a résztvevők megindultak az Emlékpark felé. Itt koszorúzás és szavalt következett. Ezután a résztvevők átmentek a Művelődési Házba, ahol a fogadásra került sor. Ebéd előtt volt az ajándékozás és a pohárköszöntő melyet a térség országgyűlési képviselője mondott. Ebéd előtt még szót kért az ünnepi szónok és nagy szeretettel ajánlotta megtekintésre a falakon látható kiállítási tablókat, melyeken bányászati tárgyú bélyegek láthatók és melyek Kiss Pál, volt lyukóbányai bányamester gyűjteményének részét képezik.

Miután elfoglaltuk a helyünket az asztaloknál a helyi óvodások egy kis műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. A Hófehérkét és a hét törpét jelenítették meg. A Hófehérke esetében besegített az óvónéni is, akit később egy hetyke bányász legény rabolt el, mindannyiunk legnagyobb örömére. Az óvodások igen aranyosak voltak, nagy sikert arattak.

Ezt követően megjelentek az alkalmi felszolgálók az illatozó töltött képosztás tálakkal. A töltött káposzta finom volt, annyira, hogy első körben el is feledkeztem a tejfelről. Aztán a második körben miután éhségemet csillapítottam már azzal is meglocsoltam kicsit a töltelékeket meg a kevés szálas káposztát. Tulajdonképpen ezzel is jóllaktunk volna, de aztán megjelentek a vadpörköltes és főtt krumplis tálak is, így aztán megkóstoltuk azt is.  Bár a kóstolás kifejezés inkább a többiekre volt igaz, azt amit én műveltem ezzel vaddisznóval a legjobb jóindulattal sem lehet kóstolásnak nevezni. De bátran tömtem magamba, mint ahogy a finom rétest sem hagytam ki. Viszont tudtam, hogy a vacsorát ki fogom hagyni, így is történt. De előtte még haza is kellett jönni, ami szintén megtörtént.

Ecséden némi nosztalgiával vettem szemügyre a parkot ahol legénykoromban sétálgattam a lánnyal akinek akkor udvaroltam. Ideges is volt apám amikor rendszeresen este 10 után bicikliztem haza a 4-5 kilométerre lévő falumba. Szegény, ha tudta volna, hogy az akkori közbiztonság a vasárnapi matinék veszélyeit hordozta magában a mai viszonyokhoz képest. Végezetül kiválogattam néhány képet, nézzük meg őket.

Egy kicsit eltűntem, de itt vagyok. November végén, december elején mindig sok a szakestély, a megemlékezés, ezekkel vagyok elfoglalva mostanában. Pénteken este volt a XVIII. Eljárástechnikai Szakestély, amely egybeesett az intézet alapításának 90 éves évfordulójával. Az új aulában volt, kicsit tartottam tőle, hogy hideg lesz, de nem így volt, nagyon kellemes melegben üldögéltünk. A szakestély jó volt, nem is emlékszem meddig tartott, talán fél 12-ig. Ez az a szakestély ahol nagy számban szoktak megjelenni a korábbi években a szakon végzettek is. Jó volt beszélgetni egykori tanítványaimmal, meg azokkal is akik még ide járnak, csak újabban kevesebb az alkalmunk találkozni, beszélgetni. 

Szombaton napközben jó volt egy kicsit lustálkodni, olvasni, aztán fél 4-kor indultam az Egyetemvárosba felvenni 2 végzős hallgatót, akik meghívottak voltak azon a szakestélyen ahová én is tartottam. Évek óta hívtak korábban végzettek, a "Szent Borbála" Baráti Társaság tagjai, idén aztán el is jutottam. Be is jelentkeztem és tegnap kora este el is indultunk Erdőbényére.

Kedves, barátságos kis falu ez az Erdőbénye, a Tokaji borvidéken található, nem messze Tolcsvától. Van egy szállodája a "Hotel Magita" ahol kényelmesen megpihenhet a borozásban megfáradt vendég. Egy bajom volt vele, hogy nagyon meleg volt a szobában, bár ez azért csak néhány percig zavart amikor éjjel 3-kor lefeküdtem.  A szakestély jó volt, a résztvevők között itt is voltak korábbi tanítványaim. Ez úgynevezett "ipari" szakestély volt, a résztvevők már lehúztak egy-két évtizedet az ipar valamely területén.   Az átlagéletkor ennek megfelelően olyan 40 év körül lehetett, vagy talán egy kicsit több. Számomra érdekes volt, hogy egy borospincében voltunk, az Illés Pincében, ennek megfelelően nem a sör, hanem a bor volt a szakestély hivatalos itala. A résztvevők köre jól összeszokott társaság, évente szokták megrendezni a Borbála szakestélyt ugyanitt, nagyjából hasonló körülmények között. Úgy gondolom ha meg tudom oldani jövőre is elmegyek, jól éreztem magam. Sajnos az emlékpoharat amit elhozhattam volna éjszaka ott felejtettem, így aztán az emlékeimben őrzöm az elmúlt éjszaka eseményeit.

Örömmel számolok be arról, hogy holnap viszem szervizbe a kocsimat, beszerelik azt a ketyerét ami majd jelez ha rajtafelejteném a világítást. De jó lesz, nem kell többé nyugtalankodnom, hogy vajon kikapcsoltam-e a világítást. Holnapután pedig a falumba utazom Borbála ünnepségre. Ez is jó lesz, majd beszámolok róla, valószínűleg szerdán.

Mégsem mentem ki a konyhába gombapörköltet enni. Addig javítgattam az írásomat amíg fél 2 lett, az éhségem csökkent, egyébként is most meg kell büntetnem magam egy kicsit, reggel ugyanis kicsit túlettem magam.

Úgy alakult a dolog, hogy betettem másfél szál hurkát a sütőbe. Ez már egy csökkentett mennyiség, régebben ez 2 szál lett volna. Mivel azonban éhes voltam, úgy gondoltam, hogy amíg sül a hurka csipegetek egy kicsit a fejhúsból. Majdnem így is történt, azonban a fejhús annyira etette magát, hogy az evés a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető csipegetésnek. Vagyis mire a hurka megsült én már majdnem jóllaktam a fejhússal. Mivel azonban a hurka melegen a legfinomabb természetesen eltüntettem azt is. Eléggé teltnek éreztem magam, a lelkiismeret furdalás pedig gyötört szünet nélkül. Már akkor úgy gondoltam, hogy talán az ebéd kihagyásával javíthatok valamit a helyzeten. Így is lett, ebéd helyett megint itt ülök és kopogtatok a billentyűzetemen és eltökéltem magamban, hogy vacsoráig kibírom evés nélkül. Ami nem lesz nehéz, mert 4 órától megint képzem magam, megint beiratkoztam egy tanfolyamra, ezúttal "Biztonság és fenyegetettség" a téma, ma van a harmadik találkozás. Még egy van hátra és megint következik egy beszámoló a hallottakról, majd a bizonyítványosztás. Érdekes dolgokat lehet itt is hallani, jó, hogy jelentkeztem. De hát nem erről akartam én írni, hanem arról, hogy igaz, néha elvetem ugyan a sulykot, de azért tudok én lemondani is. Sajnos kevés a látszata, pedig az elmúlt időszakban nagyon visszafogtam magam. Ráadásul itt a Borbála nap, ünnepeljük a védőszentünket, jönnek a szakestélyek, ünnepségek, ahol azért csak akad enni- és innivaló is. Hát ez van, állandó küzdelem az életem. Szerencsére csak a kalóriákkal.