Tegnap Hajdúszoboszlón voltunk. Úgy mint egy éve is, csak akkor gyalázatos időjárás volt, most viszont nem lehetett panaszunk rá. Szép komótosan indultunk, kevéssel 12 után érkeztünk meg, rögtön fel is kerestük a nagy sátrat, ahol egy színpad volt középen, attól jobbra meg balra asztalok padokkal. A sátor végében a kínálat, libacomb hegyek, de megtalálhatók (újmagyarul megtalálhatóak, bővebben itt olvashatunk róla) voltak a hagyományos ételek is, ha valakit végképp nem érdekelne a Márton nap meg a libacomb különféle köretekkel.
A színpadon egy igen kiváló zenekar játszott hiteles népzenét, egy fiatal hölgy énekelt, két pár pedig időnként kipenderült a színpad előtti részre és táncolt egy keveset. Nekem tetszett a produkciójuk, a zenekaré is meg az énekes hölggyé is. Hazafelé ugyanott már egy citera zenekar játszott és egy néhány idősebb asszonyból álló kórus énekelt hozzá. Ők is nagyon értették amit csináltak.
Visszatérve az evésre én itthon nem szoktam libát enni, így aztán egy füstölt libacomb mellett döntöttem tepsis krumplival és párolt vörös káposztával. Én voltam a sofőr, így aztán inni nem ittam semmit. A fürdőben egy kevés vizet a mosdóban. Meg mikor visszamentünk a kocsihoz kólát a csomagtartóból. Mindig megveszek 8 palackkal, ezek szép lassan felkerülnek a lakásba, de azért mindig van ott egy-két palacknyi. Az ebédem egyébként 2.400 forint volt, még egész olcsó, ha meggondolom, hogy egy üveges Heineken sört 700 forintért adtak.
Az ebéd után egy kellemes üldögélés következett a meleg vizes medencében, majd 5 óra felé el is indultunk haza. Vettünk még néhány tócsnit, de én lassan kezdek leszokni róla, mert egyre kisebbek lesznek ezek a tócsnik, az ízük meg egyre inkább a halra emlékeztetnek, pedig nem mindig volt ez így. Legalábbis Szlovákiában nem, ahol egy időben rengeteget megettem.
Hazafelé jó utunk volt, autópályán jöttünk. Tavaly nem, volt is egy apróbb malőr, nem volt nagy a kár, de több volt mint egy autópálya matrica. Ami egyébként nálunk sarcként is működik, 10 napost kell venni akkor is ha csak egy napra van rá szükség. Nem is értem ezt a visszafogottságot, lehetne 20 napos is a duplájáért. Na mindegy, nem morgunk, örülünk, hogy élünk.
Egyébként gondolom mindenki kitalálta az előbbi írásom végén említett Facebook-os történet csattanóját. A barátnő addig tesztelte a férj hűségét Adél, néven míg szépen elszerette a barátnője mellől.