Morgómedve

Valahogy úgy alakult, hogy a jövő hétre nincsen műsorújságom. Kiment a fejemből és elfelejtettem megvenni. Azért ilyenkor is meg szoktam nézni az eljövendő napok kínálatát, nehogy az olvasóim a feledékenységem miatt lemaradjanak egy-egy jó filmről. És milyen jó, hogy benéztem, ugyanis holnap este tényleg egy nagyon jó filmet láthatunk 20.55-kor a Duna II. Autonómia csatornán.

"A tiszta égbolt" című filmet 1961-ben mutatták be és Grigorij Csuhraj rendezte. Ugyanaz aki a "Ballada a katonáról" c filmet. Az én korosztályom jól ismeri mindkettőt, bár az utóbbit jobban. Háborús filmek ezek, ha valaki azt mondaná, hogy mondjak még két filmet ebből a kategóriából azt mondanám hogy "Emberi sors" és "Csendesek a hajnalok."  Mind a négy film a Nagy Honvédő Háború alatt játszódik amikor a Szovjetunió a szülőföldjét védte a külső behatolók ellen.

Nem szívesen vonnám el az olvasó figyelmét az éppen aktuális filmről, de a legjobb azért szerintem a "Csendesek a hajnalok" voltak, nem is értem miért nem tűzik műsorra. Na mindegy, ezt nem tudjuk megválaszolni, térjünk inkább vissza Grigorij Csuhraj filmjére.

Azért egy pillanatig még megállnék, mert végképp nem értem hogy került elő ez a film. Én is életemben csak egyszer láttam, gyerekkoromban. Gondolom nem sokkal elkészülte után nálunk is bemutatták. Tudom gyerek voltam még és nem érettem, hogy ha szegény katona gépét lelövik a németek, fogságba esik, megszökik aztán megéri a háború végét miért nem hősként tisztelik és ünneplik, miért bizalmatlanok vele, miért nem engedik többé repülni?  A film után megkérdeztem apámat, aki annyit mondott, hogy  Sztálin személyi kultusza miatt nem lehetett a kérését teljesíteni. Na ezzel aztán jól ki voltam segítve. Halvány gőzöm nem volt, hogy mi a csuda az a személyi kultusz. Egyhamar nem is tudtam meg,  végül Miskolcon kezdtem jobban olvasgatni az ötvenes évekről és ekkor tudtam meg miről is van szó. Igaz, a példa már Rákosi Mátyás volt.

Aztán én is növögettem, cseperedtem, olvasgattam és alaposan megismertem a Szovjetunió háború utáni történetének ezt a részét. Többek között megtudtam azt is, hogy azokat a szovjet katonákat akik német fogságba estek és ott az embertelen éhezések és kínzások ellenére életben maradtak a győztes haza nem hősökként fogadta és ünnepelte hanem rögtön nyakukba sózott néhány tíz év kényszermunkát és mehetett a Magadán vidékére mínusz 40 fokba erdőt irtani, ahol aztán tényleg nehezen lehetett életben maradni. Amely munkatáborok történetét leginkább Alekszandr Szolzsenyicin könyvéből, a "Gulag szigetcsoport"-ból ismerhetjük meg. Korábban én is írtam már róla, az  archívumban megtalálhatók ezek az írások. Ha a keresőbe (jobbra fent) beírjuk pl. a gulag szót meg is találjuk. Most csak egy helyet adok meg ahol képeket láthatunk ezekből az időkből és táborokról.

Van egy érzésem, hogy ha Csuhraj nem 1961-ben rendezi meg a filmet a mi hősünknek nem sok alkalma lett volna Moszkvába levelezni a hatóságokkal. 1961-ben már ennyi megengedhető volt ami igazán nagy dolog, hiszen csak 5 évvel voltunk túl az SZKP XX. kongresszusán, ahol Hruscsov leleplezte Sztálin személyi kultuszát. Tegyük hozzá, hogy csak részben. Sok minden maradt még rejtve azokból az időkből.

Az eddigieket elolvasva sajnálattal állapítom meg, hogy ez az én bajom, hogy elkezdek filmajánlót írni aztán már a sztálini terrornál tartok. Valószínű valamiféle tanárbetegség lehet. Bár az az igazság, hogy 50 év múltán már én sem emlékszem pontosan a filmre, én is a www.port.hu alapján frissítettem fel az emlékezetemet. Egyvalamire azért nagyon pontosan emlékszem: már akkor - gyerekfejjel is - úgy gondoltam, hogy egy nagyon jó film. Javaslom olvassuk el azt is mit ír a az említett internetes műsorajánló:

http://port.hu/tiszta_egbolt_csisztoje_nyebo/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=14700501&i_topic_id=1

Be tudnék ide linkelni részeteket is a filmről, de nem tudom jól tenném-e? Inkább nem teszem. Javaslom nézzük meg inkább a filmet. Nagyon kellemes időpontban vetítik. Este 8.55 ideális időpont az ilyesmihez. Bízom benne, hogy ha fél 11 felé felállunk a székből sokan gondolják majd úgy, hogy érdemes volt rám hallgatni.

Újsághír volt nemrégiben, hogy egy rabló bement egy gyógyszertárba és fegyverrel követelt pénzt az alkalmazottaktól. Mindezt a gyógyszerre várakozók szeme láttára. Ezt onnan tudjuk, hogy mikor az alkalmazottak megtagadták, hogy bármit is adjanak a rablónak az a sorbanállóktól próbált kicsikarni valamennyi pénzt. De a vásárlók is mereven elzárkóztak a dologtól. Nem tudom a rabló milyen vehemenciával követelte a pénzt, de tény hogy hoppon maradt. A tudósítás szerint ezután egy boltba tért be hátha nagyobb sikerrel jár, de itt sem jöttek be az elképzelései. Nem hogy pénzt nem kapott, de még bántalmazták is.

Gondolom ezután az inkább fegyveres kéregető mint rabló feladta a dolgot és bánatosan vonult vissza otthonába és szomorúan konstatálta, hogy itt már semmi sem a régi. Hát hogy lehet így bánni egy szegény rablóval? Hát ide vezetett a nagy liberalizmus. Az emberek ahelyett, hogy megijednének és első szóra átadnák értékeiket mindenki még jobban szorongatja a táskáját és arra gondol, nehogy már én adjam oda. Vagyunk itt elegen, adja oda más. Nekem még a villany sincs kifizetve, nem hogy a fűtés.  És még szorosabban szorítják magukhoz retiküljüket vagy a táskájukat miközben a jelentőségteljesen néznek a mellettük állókra. Hát ide jutottunk, gondolja a rabló szomorúan, miközben sajgó testrészét tapogatja. És ez méginkább szomorúbbá teszi, hiszen innentől már aztán tényleg elszabadulhat a pokol.

Mindenesetre a dolog megmosolyogtató, mint egy régi Woody Allen filmben, amikor az bankrablásra adja a fejét és egy papírra írja fel, hogy követeli a pénzt, amit aztán becsúsztat az ablakon pénztáros elé. Az meg ahelyett, hogy összecsinálná magát és remegve átadná a páncélszekrényben őrzött milliókat azon vitatkozik a rablóval, hogy kell kiolvasni az egyes szavakat. Végül már teljesen komikussá válik az egész mert a pénztáros odahívja kollégáit is, hogy segítsenek eldönteni a vitát. A rabló pedig eközben próbál visszatérni jövetele eredeti céljához de már a kutya sem foglalkozik a rablással, a fél bank a becsúsztatott papírlapot silabizálja és azon vitatkozik vele, hogy cicó vagy cécó van-e oda írva.  Végezetül javaslom nézzük meg az ominózus jelenetet:

https://www.youtube.com/watch?v=r9RTLKuUxCw

No nem én, hanem Vágó István az, aki kinyitotta a száját. Mégpedig Bárdos Andrásnak, aki napokon, sőt heteken keresztül járt a "Vágó villába". Szinte látom magam előtt, ahogy másodpercnyi pontossággal érkezik és cipőjéről alaposan leveri a sarat mielőtt belépne a házba. Ami végül is jó modorra vall, hasonló esetben én is elvárnám ugyanezt a vendégeimtől. Amikor a könyv címlapját megláttam nem is igen értettem, hogy most akkor ki is az aki a könyvet írta? Aztán elolvasva a művet most már értem. Vágó István adta a könyv lényegét, Bárdos András pedig a keretet az egészhez és természetesen azt a szellemi tudást ami egy ilyen könyv megírásához szükséges. És természetesen találunk a könyvben saját életéről és munkásságáról is adalékokat és ez megint csak jó. Kicsit változatosabb mintha csak Vágó Istvánt "hallgatnánk" végig.

Egyébként én kedvelem ezt a Bárdos Andrást. Jól felkészült, tájékozott ember aki az illemmel is tisztában van. Ráadásul tehetséges riporter is. Máig emlékszem milyen kiválóan feltalálta magát egy olyan helyzetben amely a televíziózásban csak ritkán adódik egy riporter életében. Azaz másodperceken belül meghozta a  lehető legjobb döntést amit abban a kínos helyzetben meg lehetett hozni. Igen, arra a bizonyos esetre gondolok amikor K. A. a híres színész kissé rossz hangulatban érkezett meg egy reggeli műsorba és ahol illetlen szavakkal illetett egy másik hírességet. Ekkor állt fel a riporter Bárdos András, hogy akkor ebben a stílusban ez nem folytatható. Nagyon egyetértettem vele. Ez a hang tényleg nem volt egy televízió stúdióba való. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, ma már sajnos sokkal több engedhető meg, de azért még mindig belül vagyunk egy határon. Azt ami akkor történt még ma sem lehetne tolerálni.

Visszatérve a könyvhöz a könyv nagyon jó. Sok mindent megtud az ember a televíziós világról és sok híres emberről is. Vágó István mesél, Bárdos András jegyzetel, közben különböző színű kávékat isznak nyakló nélkül. Nyuszi pedig - már bocsánat - időnként megebédelteti őket. Nyuszi a kvízmester felesége, valamikor maga is tehetséges rádiós volt (vagy TV-s, már nem emlékszem) úgy tűnik mostanság leginkább a konyhában foglalatoskodik. Egyetlen egy esetre nem emlékszem amikor beült volna harmadiknak és lábait maga alá húzva egy kényelmes és tágas fotelben csendes tanúja lett volna a riporter és riportalany beszélgetésének. Valahol mindig ott volt a közelben de nem zavarta a beszélgetőket. Ha viszont szükség volt rá másodperceken belül előkerült, hogy akár szavaival is hitelesítse az elmondottakat vagy csupán egy kávét készítsen el vagy netán enni adjon a beszélgetőknek. És mindeközben Vágó István rengeteget dohányzott. Amin én igen csak csodálkozom mert nem gondoltam volna, hogy egy ilyen okos ember képtelen lemondani a cigarettáról holott nem igaz, hogy nem tudná, hogy milyen káros a füst a szervezetére. De mint látjuk vannak még csodák. Kíváncsi lennék mit válaszolt volna ha Bárdos András rákérdez erre a cigarettázásra. Egyébként nem zárom, ki hogy maga Vágó István válaszol majd nekünk, hiszen a könyvből azt is megtudtuk, hogy a számítógép egész nap be van kapcsolva nála, gondolom az Internet is. Hátha egyszer a Google kidobja neki a Morgómedvét. Volt már rá példa, hogy egy műsor szerkesztője reagált az itt leírtakra. És volt amikor egy újságíró is. De ez egy mellékszál, térjünk inkább vissza a könyvhöz.

Egyébként valahogy éreztem, hogy valamit lépni fog amikor megtudta, hogy a csatorna vezetősége nem őrá gondolt az új játék beindításánál hanem egy új játékvezetőben gondolkodott. Könyvre nem gondoltam, meg kipakolásra sem. Bár azért elég visszafogott kipakolás ez, nem hiszem, hogy sok per elébe kellene néznie. Érdekes egyébként, hogy az emberek megítélésben eléggé - hogy úgy mondjam - közös nevezőn vagyunk. Akiket ő nem kedvel azokat én sem. A jellemzéseivel is nagyjából egyet értek. És így van ez annak dacára is, hogy az utóbbi évtizedben már nem igazán kedveltem őt. Pedig nem volt igazam. Egy kereskedelmi televízió többet fizet mint egy kincstári de többet is kér az emberből. Ha az illetékes szakember úgy gondolja, hogy neki a bubifrizura áll jól akkor azt fognak neki csinálni és ő meg úgy fog kiülni. Persze ez apróság de én mégis nehezen fogadtam el. És egy kicsit modorosnak is tartottam. De legjobban az zavart mikor reklámokban kezdett szerepelni. Persze ez az ő dolga. Az meg az enyém, hogy arrébb tekerek-e a távirányítóval vagy sem. Valahol ez is szabadsághoz tartozik. Ő szabadon dönthet arról, hogy mit enged meg a sminkeseknek és fodrászoknak, az én szabadságom pedig az, hogy ha akarom nem kell néznem. Néhány - nem is túl távoli - országgal összehasonlítva hazánkat bizony elmondhatjuk, hogy már ez is valami.:)

A címet elnézve elég szigorúan hangzik, de jobb és rövidebb tényleg nem jutott eszembe. Tulajdonképpen arról van szó, hogy jó lenne ha a televíziós műsorokat közlő orgánumok azt és úgy hoznák le ahogy azok láthatók. Vagy a televízió csatornák azt és úgy adnák le ahogy a programokban le van írva.

Itt van például egy - egyébként kiváló - népzenei műsor az EtnoKlub. Miután késő este van, én meg kis rátartással szoktam beprogramozni a videót egy-egy rövidebb részlet is rákerül a kazettára, amit aztán másnap meg szoktam nézni, illetve hallgatni. Egyszer aztán azt látom, hogy a fent említett népzenei műsor vendége a kedvencem, a Muzsikás együttes lesz. Na ezt beprogramoztam teljes hosszában. Aztán másnap mikor elkezdem nézni látom, hogy Muzsikás együttes egy szál sincs, van viszont Virtus együttes. Gondoltam valami közbejöhetett, van ilyen. Aztán ezen a héten csütörtökön is látom, hogy a Márai film után EtnoKlub, abban pedig vendég a Muzsikás együttes lesz. Természetesen megint programozás következett, másnap pedig nekikészülődtem a nézésnek. Nem fogja elhinni a kedves olvasó, de megint a Virtus együttes volt a vendég. Az egész a múltkori műsor ismétlése volt. Hát ez nem igaz! Illetve igaz, bár a műsorban a mai napig a Muzsikás együttes szerepel vendégként. Erről bárki meggyőződhet ha ráklikkel az alábbi linkre:

http://port.hu/etnoklub/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=14656475&i_topic_id=1

Hát sajnos lazaság tapasztalható ezen a téren, ami nem jó. Nem jó mert valamiféle rendnek kell lennie. Azért vannak műsorújságok és internetes program ismertetők, hogy onnan tudjuk meg mikor mi megy a televízióban. Sajnos ez a rend fellazulni látszik.

Egyébként szándékosan hivatkozom Port programjára mert az én nyomtatott műsorújságomra mondhatja bárki, hogy hát azt hetekkel ezelőtt nyomták. Így igaz. De a http://www.port.hu még aznap is a Muzsikást jelezte vendégként. Virtusról egy szó sem esett.  Poénkodhatnék ezzel a virtus szóval de nem poénkodom. Valahogy kisstílű lenne. Meg a kiváló népi együttes sem érdemelné meg. De azért bosszús vagyok mert a rendetlenséget nem szeretem. Jó lenne ha jobban odafigyelnének azok akiknek ez a dolguk.

Hát ilyen nincs, gondolom én. Meg gondoltam egy évvel ezelőtt is, amikor elolvastam az egyik folyóiratban a cikket a kerékbilincseléssel kapcsolatos jogszabály változásokról. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy nem is foglalkoztam vele. Sem itt a Morgómedvében, sem a levelező listáimon. Egyszerűen beszkenneltem, lementettem és kész. El is felejtettem. Aztán néhány hete megmozdult valami. Először is egy olyan "továbbküldős" levélben érkezett híradás ezekről a kedvező változásokról. Aztán múlt héten követte egy riport is a közszolgálati televízió reggeli hírműsorában. Végül már a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének a hírlevelében is szó esett a dologról. Ekkor éreztem úgy hogy nekem is meg kell szólalnom. Igaz, számomra ma sem tűnik elképzelhetőbbnek a dolog mint egy éve, de nem tudom megállni, hogy én is el ne mondjam ezzel kapcsolatban a véleményemet.

Mindenekelőtt lássuk miről is van szó.  A lényeg a már említett folyóirat 2009 decemberi számában olvasható. Kezdjük a dolgot ezzel, olvassuk el.

http://morgomedv.freeweb.hu/zsarudec9.jpg

A képre ráklikkelve kinagyíthatjuk a folyóirat ominózus lapját. Ebből kiderül, hogy ha a gépjármű nyilvántartásnál leadjuk az elérhetőségünket (email cím, mobil szám) akkor a - korántsem jóságosnak ismert - közterület felügyelők telefonon vagy email-ben értesítenek bennünket kerékbilincselési szándékukról és ha 15 percen belül a helyszínre érkezünk és eltávolítjuk a járművet akkor félbe is szakítják az intézkedést. A cikkből nem derül ki, hogy mindkettő szükséges-e vagy csak az egyik, de normális ember nyilván a mobil szám megadását részesíti előnyben, mert azon bármikor elérhető, míg az email kiolvasására nem mindenki képes az irodáján vagy otthonán kívül. Még ha rendelkezik mobil telefonnal akkor sem. Tehát ha én igénybe venném ezt az igazán kedvező szolgáltatást nyilván a mobil számomat adnám le.

Aztán szó esik még a cikkben arról is, hogy ha a szabálytalan helyzetet több mint 2 és fél óra múltán szünteti meg akkor csökkentett bírságot, a büntetési összeg felét fizeti a szabálytalankodó. Hát ez nekem nem igazán logikus mert 2 nap múlva is beletartozik a 2 és fél órán túli időtartamba de nagyon ne ragadjunk le ennél a dolognál. Gyanítom ez elírás lehet.

Az említett szakszervezeti hírlevélből az is kiderül, hogy az email cím és a mobil szám - 2300 Ft-os regisztrációs díj megfizetésével - az okmányirodákban is leadható. Ebben a hírlevélben már nem esik szó a két és fél óráról, hanem az szerepel, hogy ha a jármű használója 15 percen túl érkezik a helyszínre, az eljárás során csökkentett költség abban az esetben számítható fel, ha a közterület-felügyelő rendelkezésére a jármű rögzítését vagy elszállítását végző személy a helyszínre érkezett, és a jármű rögzítésének vagy elszállításának előkészületét megkezdte.

Így már azért jobban érthető a dolog. Tehát ha a kapott sms-re válaszul adott sms-ben jelezzük, hogy 15 percen belül ott leszünk és valóban meg is érkezünk teljesen megúszhatjuk a büntetést. Ha viszont túl vagyunk a negyed órán akkor a fizetés mértéke attól függ, hogy a mesterek elkezdték-e már a szerelést vagy nem. Ha igen, a büntetés felét meg kell fizetnünk. Nyilván ha már el is vonultak akkor a teljes összeg kifizetéséről lehet csak szó.

Hogy teljesebb legyen a kép hallgassuk meg az m1-en elhangzott beszélgetést is:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/01/27/07/Meguszhato_a_kerekbilincs.aspx

Azért én nem tartom véletlennek, hogy ez a törvény szép csendben pihengetett egy évig. Nagyon senki nem forszírozta. A parkoló társaságok passzivitása érthető, ez nekik macerát és pénzkiesést jelent. Az ügyvédi irodák forszírozhatták volna mert szerintem elég sok olyan pontja van az új szabályoszásnak amik perek sorát eredményezhetné. Valami miatt ők sem szorgalmazták. Most viszont beindult valami. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Minden esetre az alábbi megoldást nem igazán javaslom:

https://www.youtube.com/watch?v=i4RCFreAEmg&feature=player_embedded

Jobb valami békésebb módszert választani. Például ha pesti ember lennék biztos leadnám a mobil számomat. 2300 Ft nem pénz ezért a szolgáltatásért.:)

Tegnap este óta nem tudom megnézni a blogomat, hiába írom be, hogy morgomedve.freeblog.hu. Már írtam az üzemeltetőnek de egyelőre ez a helyzet.  Kíváncsi vagyok ez megjelenik-e? Kommenteket tudok olvasni a blogszerkesztőből. Más freeblog-os blogokat is be tudok hívni. Bízom benne, hogy nem romlott el semmi. Esetleg - mivel kommenteket tudok olvasni - írhatna valaki egy kommentet másnak sikerül-e megnézni. Előre is köszönöm.

Azért ezzel a gázzal nagyon kell vigyázni. Nem sok kell hozzá, hogy felrobbanjon egy- vagy több lakás egy ilyen panelházban ahol én is lakom. Mint például Győrben néhány hete. Ott a tűzoltók éppen egy gázszivárgás elhárításán dolgoztak amikor berobbant a gáz, 3 tűzoltó sérülését okozva. Ebből egy volt súlyos sérülés. A gázszivárgást tehát időben észlelni kell és ha megtörténik nagyon kell ügyelni arra, hogy a hiba elhárításáig ne keletkezhessen szikra a lakásban mert akkor az összegyűlt gáz bizony felrobban.

Emlékszem egy esetre, amikor a lakásban nem tartózkodott senki, megsérült a gázvezeték, szépen gyűlt a lakásban a földgáz aztán egyszer csak becsöngetett a  postás és  már be is következett a robbanás. Ha valaki látott már régi típusú  (csengőreduktoros) csengőt tudja, hogy folyamatosan ontja magából a szikrákat ami ráadásul a működéséből adódik.

A gázszivárgást tehát jó ha az ember időben észleli. Észleltem én is a júliusi nagy melegben a konyhánkban. Kimentem, szaglásztam, éreztem, hogy valami nem stimmel. Első körben én is úgy csináltam mint apám otthon a falunkban a gázpalack csere után: egy szál gyufával leellenőrizte, hogy nem szivárog-e a gáz a nyomáscsökkentő és a palack csatlakozásánál. Nem ez az igazi módszer, de - ahogy mondani szokták - lustaság fél egészség. Mert az igazi az, hogy csinál az ember egy kis szappanos vizet és azzal kenegeti körbe a csatlakozót. Ha ereszt akkor szappanbuborékot fog fújni, tehát igazítani kell rajta. Első körben tehát én is egy szál gyufával próbáltam megállapítani van-e szivárgás, nem volt. Viszont büdös változatlanul volt. Nem túl erős, de volt. Ezután futottam még egy kört ezzel a szappanos vízzel, de ezzel sem sikerült a szivárgást kimutatni.  Úgy voltam vele, hogy kicsit büdös van, a csatlakozásnál nem szivárog a gáz, a gázcsapnál sem, akkor ez nem gázszag. Egyébként is, a merkaptán szagát - amivel a gázt szokták büdösíteni  pont azért, hogy felismerhető legyen a szivárgás - ismerem, ez nem az. Ez jóval gyengébb annál. Ennyiben maradtam magammal és megcsináltam a szalonnás rántottát reggelire. Az ablakot szerencsére kinyitottam mert nagyon meleg volt már reggel is.

Hamarosan szobafestők jöttek akiknek az előszoba és a mellékhelyiségek kifestése volt a dolguk. Én már nem voltam otthon, az ezt követő eseményeket már csak hallomásból ismerem. A mesterek is szaglásztak, aztán egyikük hazaszaladt valami eszközért, amivel kimutathatók a csatlakozásoknál lévő szivárgások. Ők is megvizsgálták, ők sem találtak semmit. Elkezdtek dolgozni,  de a feleségemet csak nem hagyta nyugodni a dolog, szakembert hívott. Aki aztán megállapította, hogy az a gyári gégecső a hibás amely a gázcső és a gáztűzhely között található. És a gáztűzhely mögött van, azaz nem túl könnyen hozzáférhető helyen. És nem is látszik. A felületes szemlélő akár azt is gondolhatná, hogy a gázcsap utáni vascső már a gáztűzhelyig tart.

Miután kicserélte megjegyezte, hogy jó, hogy nem robbantunk fel. Ebben én utólag is - mikor meghallgattam a délelőtti történéseket - egyetértettem vele. Mert tényleg nem sok kellett volna hozzá. Kell egy robbanóképes koncentráció, egy gyújtószikra és kész. Vagy egy gyufa megnyújtása.  Hát így jártunk mi ezzel a gázzal.

Végül essék szó a merkaptánról is. Én elég öreg róka vagyok már sokszor éreztem  életem során merkaptán szagot. Tudom milyen volt régen és tudom milyen most. Ezt a merkaptánt a gázszolgáltató cégek arra használják, hogy szagosítsák vele a gázt, hogy a szivárgásokra figyelmeztesse a felhasználókat. Így nem kellenek műszerek, egyszerűen ha büdös van a konyhában hívni kell a szerelőt és ha lehet elzárni a gáz főcsapot. Szerintem manapság valami miatt sokkal gyengébb mint korábban volt.

Nálam a gondot az jelentette, hogy én ezt a szagot gyengének találtam ahhoz képest amit korábban megszoktam. Tehát nem voltam b i z t o s  a gáz szivárgásban. De azért mint olvashattunk csak léptem, azaz vizsgálódgattam. Meg a festők is. Sajnos nem alaposan mert a csőre nem gondoltunk. De ki a csoda gondol arra, hogy egy 2-3 éve vásárolt gáztűzhelynél gond lehet a gégecsővel? Most már látjuk bizony erre is gondolni kell.  És mi idősebb korosztály ne várjuk azt, hogy a gáz ugyanolyan büdös lesz mint régen. Tegnap mikor arra készültem, hogy megírom ezt a dolgot kinyitottam a gázt a gáztűzhelyen és szaglásztam, hosszan és alaposan. Hát bizony ez valahogy nem volt olyan erős mint régen. Lehet, hogy megint valami európa uniós dologgal állunk szemben? Vagy csak egyszerűen én öregszem? Nem tudom. Amiért leírtam az az, hogy mások is tanulhassanak belőle.

A ma reggeli hírműsorban az egyik kérdező szájából egy mondat hangzott el amely arról szólt, hogy az egyik nagy párt elnöke Amerikában turnézik és  - és innentől idézem - "...odakint az országot ekézi".

Azért ez a szó tényleg találó. Ha nem számítom a mezőgazdasági tevékenységet ma hallottam először. Nem egy szép kifejezés de kétségtelenül találó. Mondhatott volna a szerkesztő úr bucsmolást, simfelést, mondhatta volna, hogy az Amerikában körúton lévő pártelnök rossz hírünket kelti, esetleg beárulja a jelenlegi kormányt. Nem, a szerkesztő úr ezt találta mondani, én meg életemben először hallani. Először elmosolyogtam magam, ahogy elképzeltem egy sima földdarabot amint az eke megy végig sorról sorra és bontja meg ennek a simaságnak az egységét. És azt gondoltam, hogy ez nem is rossz, jól kifejezi a dolog lényegét, bár kétségtelenül a nyelv szépségének megőrzésében való szerepe vitatható.

Azért nagy dolog egy új kifejezés születésénél jelen lenni. Illetve ott van az ember mindnél de csak akkor kapja fel a fejét amikor már naponta ötvenszer hallja például a bedől vagy bedőlés szót. Vagy amikor már mindenki biztosíték kiverésről beszél  meg beárazásról. A beszólásról már nem is beszélve, hiszen ez már lassan teljesen elfogadott lesz. Gondolom már az Akadémia tudósai is komolyan foglalkoznak azzal, hogy az Értelmező kéziszótár következő kötetébe ezt is beleveszik, természetesen már a mai használatnak megfelelő helyen. Most viszont időben fülön csíptem ezt az ekézést, kíváncsi vagyok mennyire fog elterjedni.

Mert az említettek azért elterjedtek rendesen. Pedig egyszerű és csúnya kifejezések, sokkal szebbek vannak rájuk a magyar a nyelvben. De a média valahogy szereti ezeket az egyszerűsítéseket. Azért még ma is megrándulok ha egy televíziós bemondó vagy hírolvasó szájából azt a szót hallom, hogy kirúgták. Pedig lehetne úgy is mondani, hogy elbocsátották, elküldték, munkaviszonyát megszüntették stb.  Vagy nyilvános ház helyett a kuplerájt, prostituált helyett kurvát. Nekem mind a kupleráj mind pedig a kurva szó csúnya szónak számít, szerintem semmi keresnivalója nincs sem a nyomtatott sem pedig az elektronikus médiában. Mégis ott vannak. Hát sajnos silányul a nyelvünk. Pedig egy nép számára két dolognak nagyon fontosnak kellene lennie: egyik a haza a másik pedig pedig a nyelv. Hiszen mi magyarok itt ebben a hazában mind ugyanazon a nyelven beszélünk. Aminek tisztaságára, szépségére mindannyiunknak ügyelnünk kellene. Nekünk egyszerű embereknek is, de a médiában szereplőknek  feltétlenül. Ők ugyanis a példa. Az egyszerű halandó úgy gondolkozik, hogy ha ők így mondják akkor biztos így is lehet mondani. Lehetni lehet, csak nem szép. És rombolja a nyelvünket.

Végül ha más is szeretné eredetiben hallani ezt az ekézést megteheti:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/01/27/09/Ma_reggel_2011_januar_27_.aspx

1 óra 27 percre kell beállítani, vagy úgyis mondhatom, hogy a képernyőn látható óra 7.48-at mutasson.

Nehéz itt lefogyni, főleg így január-február tájékán. Ha a hagyományos módon történnének a disznóölések hajnalonta bizonyára malacsivítás verné fel az egyetemváros csendjét. Biztos van ilyen is, de a mi szombati disznótorunkhoz a disznót már leölve, megtisztítva vettük át, hogy aztán ettől a pillanattól fogva minden ugyanúgy történjen mint gyerekkoromban otthon nálunk.

Jó dolog ez a disznóölés, bár kétségtelen nem egy diétás dolog. De ezen az egy napon én is fel szoktam függeszteni kíméletes életmódomat és reggel úgy kelek fel, hogy na, ma aztán mindent megeszem amit lehet és a mennyiség dolgában sem tartóztatom meg magam. Mivel vendég voltam elég volt dél felé megnéznem őket. Éppen akkor érkeztem amikor az egyik ifjú hölgy is megérkezett a hagymás vérrel. Hát a legjobbkor. Imádom a hagymás vért. Előző nap úgy gondoltam, hogy mivel a disznó nem itt lesz megszúrva vér sem lesz, de a fiúk résen álltak, elkérték azt is. Igazán finom volt, mondhatom.

Aztán ahogy az ember borozgatott és beszélgetett lassan megjött a hagymás zsíron sült bőrke is amit életemben először ettem. Gőzöm nincs hol keletkezett ez a bőr amit a lányaink hagymás zsíron sütöttek ropogósra. Gyanítom a zsírnak valóról vághatták le. Tényleg finom volt. Engem arra a libatöpörtyűre emlékeztetett amit nagynéném olyan ügyesen készített el Ecséden a Mindenszentekkor  tartott búcsúk alkalmával. Aztán ahogy az ember így eszegetett jó néhány zsebből előkerült egy-egy lapos üveg is, ami ma már fémlemezből készül, hogy "Tanár úr, ezt kóstolja meg, házi, saját". Hát hogyne kóstolnám meg - gondoltam - aztán megkóstoltam. Már az illem kedvéért is. Aztán még egy kortyot, mert igen csak ízletes volt ez a házi pálinka. Aztán kísérőnek egy kis egri bikavér, mert most ez volt akciós a madaras Tescóban is meg a Metróban is. Közben a fiatalok serényen dolgoztak, én meg hazaugrottam egy kicsit pihenni meg átmelegedni.

A pihenést olvasással indítottam, aztán egy nagyon jó alvás lett belőle. Jót tett, kis erőt gyűjtöttem az esti programhoz ami vacsorával indult majd egy kiváló szakestéllyel folytatódott. Egyébként vacsorára egy kis pörkölt volt krumplival. Finom volt, de vigyáztam a mennyiséggel, később még hurka és kolbász következett azt is meg kellett kóstolni. Vacsora után mindenki felvette legszebb gúnyáját, én is, és kezdetét vette a szakestély. Jó szakestély volt, sok vendéggel Sopronból és Dunaújvárosból. Este 11 felé volt mikor elindultam hazafelé minden porcikámban érezve a jóleső fáradtságot.

Azért így a vége felé essék szó arról is kik is ők valójában. Megjelent róluk egy írás a múlt évben az egyetemi újságban, itt elolvasható:

http://www.mertnet.net/cikkek/2010/20100224/akik-igaz%C3%A1n-sz%C3%ADvb%C5%91l-tudnak-%C3%A9nekelni

Amikor a meghívót először olvastam nagyon megtetszett, ma délelőtt beszkenneltem, ezt is szívesen megosztom a Morgómedve olvasóival is. :)

Húsos részleg az egyik boltban. Állok a pult innenső oldalán, előttem jobbra vannak a tőkehúsok, balra a felvágottak és társai. A pult túloldalán egyetlen eladó szolgál ki, középkorú, fáradt vagy unott tekintetű nő. Éppen egy vásárlót szolgál ki a csemege részlegen. Közben odaérkezik egy másik vásárló is, megáll az éppen vásárló asszony mögött. Miután végzett az eladó a mögötte álló nőhöz fordul. Elkezdi kiszolgálni, közben a tőkehúsos részlegél mi hárman leszünk és várunk. A hölgy több mindent vesz, eltart egy darabig. Közben ott is megjelenik 2 vevő. Már ők is hárman vannak, mi is. A nagyobb tételt vásárló nő végre végez, az eladó a mögötte állóhoz fordul mintha mi ott sem lennénk. Nagyjából 6-7 perce állhatok ott. Megszólalok, hogy én következem. Ő odajön de elég durcásan. Megjegyzi, hogy egyedül van. Hát ez kétségtelenül méltánylandó szempont, de ilyen alapon én estig álljak ott ha nála nem fogy el a sor a felvágottaknál? Nem minősítem sem a szellemi képességeit sem a munkához való hozzáállását. Tudnám, de nem teszem mert ez egy illemtudó blog. Meg én is illemtudó vagyok. De a megoldást elárulom: figyelemmel kell kísérni a vevők érkezését és ebben a sorrendben kiszolgálni őket. Tudom, hogy ez odafigyeléssel jár, de így igazságos.