Morgómedve

Ahogy hallom holnaptól megjön a rossz idő. Ha így lesz akkor sajnos átmenetileg Mályinak is befellegzett. De azért nem panaszkodom. A nyár igaz hogy későn indult, de a július jó meleg volt, igazi nyári időben volt részünk. A tóban ugyan nem tudtam fürödni mert egy asztallal véletlenül legyalultam a lábamról a bőrt, de azért jókat olvastam. Egyszer mikor nagyon meleg volt elindultam, már ott voltam a tó szélén, azt néztem, hogy hol tudnék minél kisebb feltűnéssel bemenni a tóba amikor a tekintetem a lábam szárára esett és már fordultam is vissza. Így aztán tényleg az olvasás maradt. Talán később alkalmam nyílik majd az olvasmányaimról is írni.

Televíziót nem sokat néztem. Nem elvi okok miatt, egyszerűen nem volt mit nézni. Na jó egy kivétel volt, tegnapelőtt egy jó kis thrillert adtak az m1-en, azt végig néztem. A címére nem emlékszem, de arról szól, hogy egy középkorú férfi felesége autóbalesetben meghal és hogy a gyerekekre és a férjre mosson- főzzön valaki odaköltözik az elhunyt asszony testvére. A sógornő. Az együttélésből viszonzatlan szerelem lesz, ugyanis beleszeret a sógorába, aki viszont mást szeret. És nősülni készül. Na ezt szeretné megakadályozni a sógorasszony mindenáron. Ehhez sajnos gyilkolászni is kell, de ez egy ilyen film, ettől jó.

És ha már a filmeknél tartunk megemlítem a vasárnap este vetített "Kölyök" című magyar filmet. Ez egy bájos, aranyos film, minden szereplő a legkiválóbb alakítását nyújtja, na szóval egy ősrégi film ugyan, de nagyon kiváló alkotás. Életemben ezt a filmet láttam először televízióban. Nekünk még akkor nem volt televíziónk, úgy gondolom a faluban sem, egyetlen televízió készülék létezett a faluban, ez pedig a bányánál. Ott volt egy klubhelyiség és aki kíváncsi volt erre a távolba látó csodára az oda zarándokolt ki a falu szélére. Mi gyerekek természetesen gyakran megfordultunk ott, örültünk a mozinak amiért végre nem kellett fizetni. Bár az én mozizásom azelőtt sem került sokba, igaz a Mozivállalat sem söpört be túl nagy hasznot emiatt. Írtam erről valamikor, most viszont sehol sem találom. Ígérem a hétvégén megkeresem és megosztom kedves olvasóimmal.:)

Az utóbbi időben aggódtam Morzsiék miatt. Túl sokat voltak nálunk és túl keveset otthon. Emiatt attól  tartottam, hogy a gazdinál elszakad a cérna és esetleg olyan lépésre szánja el magát ami Morzsiéknak nem lenne jó, vagy pedig Morzsiék zavarodnak meg teljesen, hogy hol is van az otthonuk és ki is az ő i g a z i gazdájuk. Így aztán megpróbáltam kicsit visszafogni őket.

Ennek egyik módja volt, hogy nem a házuk felől közelítettem meg a telket. Ezt megcsináltam kétszer, mindkét alkalommal 1-2 órán belül ott voltak. A harmadik alkalommal legnagyobb meglepetésemre már a telken vártak. Na ez gondolkodtatott el legjobban, erre azért nem számítottam. Idáig azért az volt a szokás, hogy én eljöttem aztán ők is hazamentek. Persze nem tudhatom mit kerestek ott, lehet, hogy éppen csak megnézték mi a  helyzet és ha nem megyek ők is hazamentek volna. Mindenesetre ekkor már nagyon fontosnak tartottam, hogy beszéljünk a kutyusokról a gazdival. Szombaton délben ez sikerült is. A gazdi megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, a kutyák nyugodtan legyenek ott, ha én elmegyek ők mindig hazamennek. Javasoltam, hogy reggel mikor megy dolgozni engedje ki Morzsiékat, én meg este hazaviszem majd őket. Sajnos ez - mint mondta - így nem működik. Ha tudják, hogy ott vagyok szétszednek mindent ha nem engedi el őket. Hát ez a helyzet Morzsi ügyben. Végül is egyszer véget ér a nyár, ők is visszatérnek a régi kerékvágásba, én meg majd időnként meglátogatom őket. Úgy mint korábban.

Egyébként Mályiban is volt eső, bár én nem ítéltem nagyon vészesnek a dolgot. A pincében biztos van még víz - a vízakna szintjéből látom - de ez még a júniusi árvízből maradt.  Lassan azért elfogyhatna már, mert a háznak sem tesz jót. Morzsiék aranyosak, vannak intim pillanataink amikor ülök és két-két mancsukkal feltámaszkodnak rajtam. Hát ez ilyen esős időben kisebb élmény mert a sáros mancsuk nyoma megmarad. De azért ők az eső ellenére is ragaszkodnak ahhoz amit száraz időben megszoktak, így aztán egy nagyobb tétel kínai alsónadrág beszerzését tervezem a közeljövőben. Különösen ha kicsit esősebbre is fordul az idő.

Ennek már a fele se tréfa. Bár volt már ilyen nem egyszer, ilyenkor szoktak hőségriadót elrendelni. Egyszer engem is megihletett ez a hőségriadó, írtam is róla, aki még nem olvasta azoknak ajánlom olvassák el. Itt található. Most én is elolvastam, hát kicsit zavarba jöttem. Emlékszem amikor írtam írtam akkor nem voltak aggályaim, nagyon jó írásnak találtam. Ami zavarba hozott az a pikánssága. Végül is ez egy szolid illemtudó blog, mentes mindenféle indulattól, csúnya beszédtől,  de ugyanakkor prűdnek sem mondanám. Megfordult a fejemben, hogy kicsit finomítok egyes részeknél, de aztán meggondoltam magam. Végül is akkor így gondoltam maradjon is így. És akkor térjünk vissza a kánikulához.

Szóval tényleg kezd meleg lenni. Ez nálam leginkább abból látható, hogy elővettem egy nem is tudom micsodát. Szóval egy olyan meleg levegő fúvó valamit amivel télen szokott az ember kicsit bedurrantani amikor még nem kezdődött el a fűtés, de már kicsit hideg van. Ilyenkor aztán az ember bekapcsolja és máris otthonosabban érzi magát.

Azért ebben is nagyot léptünk előre ezzel a rendszerváltással. Régen egy ilyen meleg levegőt fúvó fűtő berendezés legfeljebb 500 W-os volt. Ugyanez volt igaz a villanyrezsóra is. Csak semmi duhajkodás a villamos energiával, 500 W az már elég nagy teljesítmény, tessék neki örülni. És mi örültünk. A teavíz annyi idő alatt főtt fel amennyi alatt felfőtt, nem türelmetlenkedtünk. A lecsó is békésen rotyogott a munkásszálló hokedlijén, mi meg éhesen ücsörögtünk körülötte, kopogó szemekkel vártuk, hogy mikor fő már meg végre. A villamos fűtésnél sem keveselltük az 500 W-ot, örültünk, hogy ennyi is van. Azt nem tudtuk, hogy miért 500 W itt minden, de aki gondolkozott csak rájött, hogy a villamos energia árát a népgazdaság támogatja, mi sokkal olcsóbban jutunk hozzá mint amennyit fizetünk érte, hát tessék visszafogottan vételezni a nagy közös energiahálózatból. És mi kivártuk a lecsó megsülését, és boldogok voltunk annak a gyér meleg levegőnek is amit a szocialista népgazdaság erre fordítani tudott.

Aztán eljött a kapitalizmus, a villamos energia árát teljesen mi fizetjük, lehet már dőzsölni. Nem is lehet 500 W-os villanyrezsót kapni. És ilyen teljesítményű meleg levegőt fújó villamos fűtőberendezést sem. Az enyém itt mellettem 2 fokozatú, működhet 1000 W-os fokozatban is, de ha akarom ennek duplájával is működik. És van még egy jó tulajdonsága, hogy tud csak hideg levegőt is fújni, azaz ventilátorként is üzemelni. Hát ez az a tulajdonsága az ami nekem most nagyon jól jön. Ma vettem elő először ami azt jelenti, hogy mára lett igazán meleg. Most is megy itt mellettem és így egész jól kibírható ez a júliusi kánikula.

Én egyébként nem emlékszem, hogy a régi rendszerben árult hasonló célt szolgáló fűtő berendezések is tudtak ventilátor módban üzemelni. Most csak a "Vetyerok" márkájú szovjet fűtő ventilátor van előttem de szerintem az sem tudta. Volt két fokozata, gondolom az 500 W lehetett az erősebb. Egyszer én is beszereztem egyet egy leningrádi termelési gyakorlaton, azt hiszem már nem mint hallgató hanem mint oktató, és erről is írtam itt a Morgómedvében.

Persze biztos lesznek akik emlékezni fognak nagyobb teljesítményű eszközökre is, meg is írják majd nekünk, ami nagyon helyénvaló dolog, írják is csak meg! Az én romló memóriám nehogy már félre vigye ismereteinket a villanyrezsókról és villamos fűtő berendezésekről. Például legjobban annak örülnék, ha valaki megírná hogy nevezik ezeket, mert nekem nem jut eszembe. Biztos van valami rövid frappáns nevük. Úgy hogy senki ne fogja vissza magát aki szeretné bővíteni ismereteinket a témában.:)

Elment hát ő is. Mint mindenki az idő előrehaladtával. Szép kort ért meg, de azért élhetett volna még. Nagyon jó színész volt, és kiváló ember lehetett. Az utóbbi dologban azért ez a bizonytalan fogalmazás mert erről az oldaláról nem ismertem. Magánélete tabu volt a nyilvánosság előtt. Ezt a távolságtartását a bulvár médiától megőrizte akkor is amikor igen divatossá vált híres emberek intimitásaival elszipkázni az olvasókat a konkurens lapoktól. Biztos volt tehetségében, bátran tudott nemet mondani a szerkesztők próbálkozásainak. Tudtam, hogy nős, de biztos csak most lettem benne mikor ma reggel Őze Áron név szerint említette a feleségét. És Kállai Ferenc tényleg ritka tehetséges ember volt. Még azokat a szerepeket is hibátlanul tudta eljátszani amik nem igazán neki valók voltak. Nem akarok én itt hosszasan szerepeket sorolni, de azért három szerepét csak kiemelném.

Az egyik a Pelikán elvtárs Bacsó Péter filmjében "A tanú"-ban. A másik a polgármester a "Revizor"-ban. A harmadik pedig Paál Károly a Csurka István által írt "Döglött aknák"-ban. Itt két igazi "nagyágyú" csodálatos játékát élvezhetjük jó két órán keresztül. A másik főszereplő egyébként Major Tamás volt. Számomra ez a három szerep a legemlékezetesebb. De minden szerepét kiválóan alakította, tényleg igazi tehetség volt. És szerintem jó ember is.

Ahogy mostanában szokás a  Magyar Televízió megváltoztatta szerda esti műsorát és 21 órakor az m1-en mutatja be a "Míg új a szerelem" című TV- játékot, amely 1983-ban készült Kállai Ferenc és Sunyovszky Szilvia főszereplésével. Ha rajtam múlik én a fenti háromból választottam volna, mégpedig a "A Revizor"-t. De sajnos nem én válogatok a TV-ben, ami tényleg sajnálatos, szerintem a TV-nézők is jobban járnának, de hát sajnos ez van.:) Azért szerda este üljünk a képernyők elé, ez a TV-játék is méltó Kállai Ferenchez. Aki írta, az is neves ember, Móricz Zsigmond műve alapján készült.

Végül még egy gondolat. Tegnap is megkérdeztek valakit a Krónikában, ma reggel is a reggeli hírműsorban. Mindkét helyen Őze Áron szólalt meg. Nincs nekem semmi bajom ezzel a szimpatikus fiatal emberrel, tudjuk azt is miért őt hívták be, de szerintem megkérdezhettek volna valakit Kállai Ferenc pályatársai közül is. Azért vannak még elég sokan akik társai voltak a Nemzeti Színház társulatában vagy együtt játszottak vele filmekben.

Végszóként  még csupán annyit: jó, hogy a filmszalagok megőrzik nekünk Kállai Ferencet. Biztos vagyok benne, hogy azok a filmek amelyekben ő szerepel évtizedek múlva is élvezetet jelentenek a nézőnek.

Hát szegény apám ha ezt megérhette volna biztos elégedetten dőlt volna hátra a székében. Hát igen, - gondolta volna - szép dolog ez a demokrácia. Most már lehet itthon is pálinkát főzni.  Igaz, ő eddig is főzött de más dolog az ha szabad valamit csinálni mint ha nem. Megjegyzem abban, hogy apám és anyám ilyesmire vetemdetek a bátyámmal együtt mi is ludasok vagyunk. Ugyanis nem ettük meg a ház körül termett gyümölcsöket, így azok megmaradtak, amit aztán apám sajnált kidobni. Először a dolgok úgy mentek mint ahogy az normális. Azaz a lehullott körtéből és szilvából pálinka lett a szőlőből bor. Nem sok, mert nem nagy terület volt a ház körül, de ahhoz mégis csak sok, hogy a négytagú családunk megegye. Így aztán apám minden ősszel megcsinálta azt a 20-30 liter bort amit nekünk kellett volna meginnunk mert ők egy cseppet sem ittak. Mi viszont már elég régen nadrágos emberek voltunk, nem ittunk sokat azt viszont szerettük jobbfajta borokból meginni. Így aztán bármennyire palástoltuk is, csak látszott rajtunk, hogy nem igazán jön be nekünk ez a bor. Aztán egy évben apám gondolt egy nagyot és nem csinált bort, hanem pálinka lett az egészből. Illetve volt egy kevés must amit szalicillel megpróbált tartósítani, ami sikerült is, viszont kicsit jobban meghajtott bennünket mint a friss must.

Apám ma már elégedetten dőlne hátra miközben az új kormány programját hallgatva meghallaná, hogy ezentúl otthon is lehet pálinkát főzni.  Hát igen, ez tényleg jó dolog. És valószínűleg hozzá gondolná, hogy szép dolog ez a demokrácia. Ezentúl itthon is lehet majd pálinkát főzni. Legálisan. Mert illegálisan már apám évek óta főzte a nyári konyhában egy kuktából elkészített berendezés segítségével. Meg szegény anyám bűnsegédletével. Abban, hogy a szüleim szembe kerültek a törvénnyel abban egy kicsit mi is ludasok voltunk a bátyámmal, ugyanis nem ettük kellő tempóban a ház körül megtermett gyümölcsöket. Így megmaradt a körte, az alma de leginkább a szőlő. Ez volt a legtöbb. Amit apám persze sajnált kárba veszni.  Én eleinte hordtam Miskolcra egy nagy táskában, de mivel akkor még nem volt kocsink vonattal mentünk haza úgy másfél havonta. Na most egy szőlő szezon tartott 2 hónapot, azaz gyakorlatilag egyszer tudtunk szőlő hozni. Természetes, hogy ilyenkor viszont apám igyekezett minél többet berakni egy úgynevezett sport szatyorba amiben mire Miskolcra értünk meglehetősen sok must is volt már. Mert hát ugye busszal be Hatvanba, onnan vonattal Miskolcra, aztán megint busszal hazáig, hát bizony törődött az a szőlő rendesen. Mi meg a feleségemmel még rá is tettünk egy lapáttal, mert Hatvanban 2 órát kellett várnunk a csatlakozásra, ilyenkor bementünk (gyalog) a városba is. Oda-vissza jól elzötykölődtünk a szőlővel. az út a Zagyván keresztül vezetett, hát gyakran volt olyan gondolatom főleg visszafelé, hogy beledöntöm az egészet a Zagyvába én meg veszek Miskolcon 2 kiló friss szőlőt. Később sem javult a helyzet mikor már vettünk egy trabantot. Itt már nem zötykölődött, nem törődött a szőlő de néhány nap múlva már nem volt igazán zamatos, sőt kicsit poshadt volt már. Ez volt az a pont amikor azt mondtam apámnak, hogy mi nem vinnénk szőlőt. Azt az 1-2 kilót megvesszük a piacon, de legalább frisset eszünk. A bátyámék sem sokat vittek belőle, nekik is megvolt az utánpótlásuk a komaasszony szüleinél. Azt hiszem ez volt az a pont amikor apám pálinkafőzésre adta a fejét. Lehet, hogy már korábban is főzött de mivel kevés körte volt nem hiszem.

- Figyeljetek, láttam. Ott ül a teraszon és eszik. Szalonnát, parizert meg zöldpaprikát.

- Na ne! Tényleg? Eszik, mintha mi sem történt volna?

- Aha. Meg ivott is. Fröccsöt.

- Hát ez nem semmi. Szerintem ez valami miatt lapít. Előlünk. Meg vagyok döbbenve. Ti értitek?

- Én azért nem vonnék le elhamarkodott következtetéseket. Ha ezt csinálja biztos oka van rá.

- Én is azt mondom. Legkisebb, te mindig feleslegesen károgsz. Egyébként megkínált?

- Aha, egy kis parizert adott. Kétszer. Gondolkodtam rajta, hogy elfogadhatom-e? Végül is nem tiszta ügy ez akárhogy is nézzük. De olyan jó illata volt annak a baromfiparizernek. Lenyomtam. Mind a két darabot.

- Nem tetszik ez nekem. Az autót nem láttuk, tehát nem erre jött. De hát lehet, hogy előtte elment a boltba. Akkor a másik irányból rövidebb neki.

- Ez igaz. Biztos kenyeret vett. Azt el szokta felejteni. Hm. De utána sem hallottunk semmi zajt. Az aknafedelet sem. Pedig azt mindig fel szokta nyitni, hogy megnyissa a csapot.

- Persze, hogy nem, te kákán is csomót kereső, mert mikor hazament nem zárta el a vizet. Így az aknafedelet sem kellett felnyitni.

- Hm, lehet, hogy igazad van. Akkor az is lehet, hogy nem is előlünk bujkál? Vagy ha mégis komoly oka van rá.

- Hát lehet. Na mi lesz, megnézzük?

- Aha! Persze, hogy meg. Futás!

(Kutyák vidáman futnak árkon-bokron át egy közeli telek felé amerről finom szalonna és parizer illatát hozza a szél. Hamarosan vidám ugatás hallatszik, melyben szinte elvész egy örömteli, meghatottan becéző férfihang. Mindenki boldog.)

Így a szabadság elején itthon is vagyok meg Mályiban is. A vizsgaidőszaknak vége van ugyan, de mindig van néhány hallgató aki ilyen-olyan okokból nem íratta alá az indexét. Na ilyenkor jönnek aztán az email-ek meg telefonok, hogy mikor vagyok bent, mikor tudnám beírni a jegyet vagy aláírni az indexet? Ha ugyanis határidőre nincsenek beíratva a dolgok akkor azért - úgy tudom - különeljárási díjat kell fizetni. Idejük lett volna rá, de mégis vannak néhányan akik most pótolják. Konkrétan 3 ember miatt mentem be tegnap reggel. Ha meg már bent voltam, dolgoztam is egy kicsit. Ezután mentem ki Mályiba.

Kifelé menet azon gondolkoztam, hogy most ki kéne hagyni Morzsiékat. Egyrészt itt a hétvége, hátha jön a gazdi kislánya is, hadd legyenek otthon Morzsiék. Másrészt pedig éjszaka nekem sem nagyon fognak hiányozni. Így aztán az utca másik bejárata felől közelítettem meg a telket, látni nem láthattak, legfeljebb hallhattak. Aztán a telken is igyekeztem csendben maradni, ha felálltam, a széket nem csúsztattam magam alatt, hanem megemeltem, meg hasonlókat csináltam, hogy ne hallják meg, hogy ott vagyok. Egy darabig rendben is mentek a dolgok. Aztán épp ebédelgettem amikor egyszer csak a bal könyökömnél észrevettem a legkisebbet. Először a szívbaj jött rám az ijedtségtől, azután persze megörültünk egymásnak. Hasítottam is egy darab parizert neki is. Amivel aztán szép csendben - vissza vissza nézve - megindult a kerítésen lévő lyuk felé. Úgy láttam neki is szokatlan volt ez az egész helyzet. De azért szép csendben elment - szájában a parizerrel. Nem tudom hová ment és mit csinált, de kétségtelen, hogy egy fél óra múlva megjelentek, most már mind a hárman. Helyreállt tehát a rend, én ugyan megpróbáltam kicsit lapítani de ezektől a kedves kis jószágoktól úgy látszik nem lehet. Így aztán minden úgy volt mint máskor. Egy dolgot kivéve: ma éjjel nem volt ugatás. Hát mit mondjak? Nem hiányzott. :)

Úgy tűnik mégiscsak lesz egy kis nyár. Nem sok idő maradt rá, tavaly meg tavalyelőtt azért már májusban és júniusban is kijárt az ember, idén meg még jóformán csak füvet nyírni voltam kint. Igyekeznem kell, hogy a befizetett adóból és a tavaly ráfordított költségekből valamennyi megtérüljön.:) Ha maradna a jó idő ez sikerülhetne is, hiszen számomra ma véget ér a félév és holnaptól kezdődik a szabadság. Ma még vizsgáztatok, kivételesen később kezdek, hogy ha valaki időzavarba került volna lehetősége legyen máshol is vizsgázni. Holnaptól egy jó darabig már csak akkor megyek be ha valami soron kívüli feladat adódik.

Értelemszerűen a Morgóba való írások sem biztos, hogy a megszokott rendben fognak következni. És ugyanez mondható el a kommentekre is. Elképzelhető, hogy néha napokig nem lesz új írás, kérem hogy a kedves olvasó nézze el nekem, ha többször is ugyanazt az írást látja, néha napokig. Ha bent járok a városban igyekezni fogok jelentkezni.

Számítógépet most sem szeretnék kivinni Mályiba. Elárulom, hogy idén már nagyon közel jártam ahhoz, hogy veszek egy laptopot. Elég öreg masina már ez amin írok, de a tanszéki sem sokkal fiatalabb, szóval néha jó lenne egy kicsit újabb gépen dolgozni meg internetezni de idáig az tartott vissza, hogy akkor azt kivinném Mályiba is és itt halt meg a dolog. Mert Mályiban tényleg nem akarok a számítógép előtt ülni. Inkább dolgozgatni szeretnék a ház körül meg olvasni. Aztán ha bejövök és gépközelben leszek majd megosztom az olvasottakat a Morgómedve olvasóival is. Mint ahogy most is, legalábbis részben.

Nemrégiben olvastam el nagy hirtelenjében Csurka István egy novelláskötetét amit főleg egy írás kedvéért vettem kézbe. Ez pedig "A Kard" című novella volt. Biztos sokan emlékeznek a történetre. Volt ez filmen is. Arról szól, hogy egy magyar középvezető és felesége a 70 dollárjukkal egy nyugat-európai körútra indulnak kis bogárhátújukon, aztán Bécsben egy árverezésen meglátnak egy pallost amivel lefejeztek valami híres magyar nagyurat. Mivel azt szeretné, hogy a pallos ne kerüljön idegen kezekbe eladják autójukat, hozzá teszik a 70 dollárjukat és megveszik. És jönnek haza. A férjnek először az asszonnyal kell megküzdenie aki aztán a szövetségesévé válik a dologban, majd hazajőve a hivatalos szervekkel, vámhivatalokkal, munkatársakkal és főnökeivel. Gondolom mondanom sem kell, hogy hülyének nézik és tartják. Őt nyugdíjazzák, feleségét áthelyezik egy vidéki iskolába, aztán egyszer csak fordulat áll be a dologba...

Nem írok róla többet, ha akinek módjában áll vegye ki egy könyvtárból és olvassa el. Beszkenneltem a borítót, hogy könnyebben meg lehessen találni:

Sokat elmond a kép is de főleg a vámtiszt tekintete. Egyébként nem is novella ez igazán hanem egy nagyon jól sikerült szatirikus írás.

Aztán olvastam én másokat is de erről inkább egy más alkalommal. Vannak gondolataim, meg is osztom majd az olvasókkal, de tényleg erre több idő kell, nekem meg most még nem sok van. Ha nyugodtan szeretnék dolgozni meg pihengetni Mályiban ma még sok dolgom van. Egyet már előre látok: az éjszakák nehezek lesznek, ugyanis Morzsiék úgy döntöttek, hogy éjszakára sem mennek haza, amikor viszont ők ugatni szoktak. Őszintén szólva azért nem bánnám ha csak nappal boldogítanának, de ez van. A barátság éjszaka is barátság. Egyébként lehet, hogy elköltöznek a gazdival együtt, már árulják a telket meg a házat. Így aztán nem szólok egy szót sem ugassanak nekem amennyit bírnak.:)

Holnap véget ér a vizsgaidőszak. A meghosszabbított. Az árvíz miatt ugyanis  egy héttel meghosszabbodott a vizsgaidőszak. Holnapra már egész magas számot vállaltam, 35 embert, végül 15 ember vállalkozott rá, hogy eljön. Azért ha mind a 35 hely megtelt volna eltartott volna estig. Főleg, hogy 11-kor kezdünk azért, hogy ha valakinek nagyon sűrűre sikerülne a vizsgaidőszak vége énelőttem még elmehessen máshová is. Visszagondolva erre a vizsgaidőszakra nem vagyok elégedett. Sőt, határozottan rossznak ítélem a hallgatók mostani szereplését. Néha csak szörnyülködtem  miket nem  tudnak. Aztán némi gondolkodás után rájöttem mi lehet a baj. Ez a tárgy valahol a tanulmányaik vége felé van, nem a tanterv szerint, hanem későn veszik fel, akkor amikor már el vannak maradva és egy csomó tárgyat próbálnak megcsinálni egyszerre ami nem nagyon szokott sikerülni. 10-12 tárgyat nem lehet megcsinálni egy félévben. Így aztán súlyozgatnak melyikre is tanuljanak és ebben a súlyozásban valószínűleg az én tárgyamra már nem jut sem idő sem energia. Így aztán elkezdődik az írásbeli és néhányan perceken belül beadják én meg írom be az elégteleneket. Ha van hely egyáltalán az indexben. Tudniillik alapból 3 sor van benne,  ide kellene elférni vizsgánként egy érdemjegynek betűkkel, zárójelben számmal, a dátumnak és az aláírásnak.

Nehéz lehet rajtam elmenni, hogy egyik nagyon jó magyar filmről miért írok, a másikról meg miért nem? Például egy szót sem szóltam a péntek este vetített  "Tizedes meg a többiek"-ről, ma meg írok a "Hideg napok"-ról. Pedig a maga nemében mindkettő nagyon értékes és jó film. Megmondom az okát: az első filmet sokkal jobban ismerik mint ezt az utóbbit. A "Tizedes meg a többiek" jobban "eladja" magát. Ennek a keddi filmnek elkél egy kis ajánlás. Amely film szerintem Kovács András legjobb filmje. A film alapja Cseres Tibor műve aki később megírta a szerb megtorlás történetét is, amely válasz volt a "Hideg napok" által elbeszélt történtekre.

Bár 1946-ban vagyunk, amikor magyar katonák hadbírósági tárgyalásra várnak egy cellában, a film mégis a második világháborúban játszódik, konkrétan 1942-ben. A magyar hadsereg vezetése az egyre erősödő szerb partizánakciók megtorlására büntető akciót szervez az Újvidéken. Az emberi élet nem számít, az akcióban résztvevők szinte felszólíttatnak a mértéktelen vérengzésre. Jól szervezett csapatok 3300 embert lőnek a Dunába, köztük 800 zsidót. Ebbe a vérengző hangulatú városba érkezik meg az egyik tiszt felesége a katonai parancsnokság határozott tiltakozása ellenére...

A film főszereplői a magyar filmművészet legjobbjai: Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám, Bara Margit, Psota Irén, Major Tamás és még sokan mások.

Kovács András filmje nagyon jó film. Más karakterű mint a péntek esti film. Az egy kiváló filmvígjáték volt, ez viszont dáma a javából. Szeretném azt hinni, hogy nagyon sokan leülünk kedden este 20.30-kor a TV készülékek elé, hogy a Duna TV-n megnézzük a most ajánlott filmet.

Végül pedig szokásunknak megfelelően olvassuk el mit ír a www.port.hu:

http://port.hu/hideg_napok/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13107972&i_topic_id=1