Morgómedve

Hát valóban nem. Sőt már a tegnapi sem az volt. De haladjunk sorjában. Tegnap este elmentem gyógyszert íratni a háziorvosomhoz. Útban hazafelé megálltam a gyógyszertárnál. Úgy döntöttem, hogy most csak azt a vérnyomáscsökkentőt váltom ki amiből elfogyott az itthoni készlet és egy másik gyógyszert a hátfájásomra. A kocsiban gondosan kiválasztottam a 2 receptet és bementem a patikába. Természetesen megint olyan sorba álltam ahol az anyukák hosszasan konzultáltak mindenféle gyógyszerekről én meg vártam, hogy befejeződjön ez a hosszúra nyúlt megbeszélés és végre rám kerüljön a sor. Úgy 10 perc várakozás után oda is adhattam a recepteket és hölgy elkezdte kikészíteni a gyógyszereket, úgy ahogy szokták, rárakni a receptekre. Ekkor már láttam, hogy nem jó receptet hoztam be, elnézést kértem és megkérdeztem kimehetnék-e? Igen, mondta ő, és a következő vevőhöz fordult. Én meg kiballagtam a kocsihoz és nem találtam a kulcsot. Minden zsebemet többször átnéztem és nem volt meg. Visszamentem, mondtam, hogy baj van, nincs meg a kocsikulcs. Bent is jól körülnéztünk de nem találtuk. Jobb híján kifizettem amiket kikészített és elköszöntem. A kocsihoz érve az üvegen keresztül elkezdtem befelé nézegetni és meg is láttam a kalaptartón a kulcsot. Persze be volt zárva. Pech! Ballaghattam haza a pótkulcsért. Bosszús voltam mert mindig ügyeltem arra, hogy a kulcsot mindig a zsebembe tegyem, soha ne tegyem le belül a csomagtartóban. Nyilván nem figyeltem oda. Na mindegy - gondoltam. Szépen haza - és visszaballagtam, elintéztem a gyógyszert, most már azt amire valóban szükségem volt és ha már ott jártam beugrottam a boltba is. 3 dolog érdekelt, olyanok amik akciósak mostanában. A háromból sikerült is vennem kettőt. Elhoztam mind a 4 pálpusztait és vettem néhány pár debrecenit is. Ez a bolt nem az olcsóságáról híres de ezekkel egész jól jöttem ki. Szívesen vettem volna még az akciós sóletjükből is (marhahússal) de nem volt. Nem baj gondoltam, majd holnap. És hazaérve a nagy sétálás után jól is esett néhány pár debreceni.

Ma reggel dolgom volt, nem értem rá boltba menni, a bevásárlás kora délutánra maradt. Most az üzletlánc egy másik boltját kerestem fel. A dolog nem jól indult. Levettem a polcról egy doboz tojást, bele volt akadva egy másikba, az jött vele együtt, igaz én ezt nem vettem észre, így aztán leesett a doboz úgy, hogy néhány tojás - kiesvén a dobozból - öngyilkosként vetette magát a mélybe. Ezek az önpusztító tojások aztán engedve a gravitáció csábításának végigcsurogtak a nadrágomon nagyjából fél comb magasságtól a bokámig. Így tojásoktól csöpögve tettem néhány kört a sajtos polc előtt, de a pálpusztainak már csak a helyét találtam. Közben szóltam  egy dolgozónak, hogy kicsit tojásos lett a padló a hűtőpult előtt, bocsánat, én voltam, esetleg csináljanak vele valamit.

Ezután a csemege pult előtt tettem néhány kört de a tegnap este megízlelt, meglehetősen finom debreceninek nyoma sem volt. Kérdésemre az eladó csak morgott, hogy holnap reggel. Elhúztam a számat és elkezdtem tűvé tenni a házat a szintén akciós sólet után (marhahússal). Sehol nem találtam. Hát ennyit az akciókról. A tojás mellé vettem még kenyeret, egy vízkőoldót meg egy mustárt, néhány zöldpaprikát és beálltam a sorba. Elég lassan haladtunk, ott unatkoztam mikor megláttam egy táblát. A plafonról lógott le, hogy akciós sólet (marhahússal) ennyi és ennyi. Nyíl nem volt, de éreztem, hogy most megtaláltam.  Gyorsan kiálltam a sorból, egy idősebb hölgy foglalta el a helyemet. Ész nélkül rohantam a táblához és a legalsó polcon meg felismerni véltem a reklám újságban 469 forintért hirdetett sólet konzervet. Mohón vetettem magam a dobozokra, négyet rögtön magamévá tettem. Keveseltem, ezért az árért bolondnak is megéri gondoltam. Lehajolva láttam, hogy egészen hátul még van egy. Megpróbáltam elérni, de sajnos nem ment. Feladtam. Elég ez a négy, gondoltam, nem szabad a mohóság bűnébe esnem. De aztán rájöttem, hogy ha kissé oldalt állok el fogom érni. El is értem és kezemmel boldogan érzékeltem, hogy nem is egy hanem két darab konzerv lapul egymásra helyezve. Gyorsan lelöktem a felsőt, az kigurult, ezután valahogy már az alsót elérni is gyerekjáték volt. Boldogan öleltem volna magamhoz a sólet konzervjeimet (marhahússal) ha nem modern időket élnénk, amikor a vásárló már bevásárló kocsiba pakolja az olcsón megszerzett finomságokat. Én is így tettem és mentem vissza a pénztárhoz.

Már ideje volt mert a pénztárostól kezdve mindenki engem keresett akinek a vízkőoldója, kenyere és paprikái a tojással és a mustárral együtt már ott sorakoztak a pénztáros előtt, aki ezeket akkurátusan be is ütötte a pénztárgépbe. Csak éppen olyan nem látszott aki majd kifizeti. De szerencsére én is megérkeztem a konzervjeimmel és így mindenki megkönnyebbült. Az ideges arcok kisimultak, az emberek mosolyogni kezdtek mind egymásra mind pedig rám, látván mekkora örömet tud okozni nekem néhány akciós sólet konzerv (marhahússal). Gondolom mondanom sem kell, hogy én ezekről teljesen elfeledkeztem. Fizetésnél még lelkesen meg is jegyeztem a pénztárosnak, hogy hát ezek miatt jöttem be. Aztán megmondta az összeget - amit én magamban kicsit sokalltam - majd kifizettem és hátrébb húzódtam, hogy megnézzem mi is került ezen több mint 6000 forintba.

Persze szemüveg egy szál se, ott meresztgetem a szemem a blokkra, nagynehezen felismerek egy csomó 700 forinton felüli tételt. Gondoltam, hogy ezek lehetnek az én sólet konzervjeim. De hát mitől kerül ez több mint 700 forintba - hülledezek - amikor a prospektusban biztos, hogy 500 forint alatti összeg szerepelt? Nézem a konzervet, hát igen a méret stimmel, a bab is, a marhahús is, csak ez nem sólet hanem babgulyás. Puff neki, van egy csomó babgulyásom hétszáz valahány forintért a 469 Ft-os sóletből meg (marhahússal) egy szál se.  Hát jól nézünk ki. Egyébként azért nem tudom mennyiért vettem a babgulyásokat mert lent maradt a blokk a kocsiban ahol már volt szemüveg az alaposabb ellenőrzéshez. Hát ez a két nap tényleg nem az én napom volt, ideje már szabadságra menni. De azért holnap hajnalban csak lenézek ide a másik boltba és megpróbálok valamit behozni a mai veszteségből.:)

A kerti ünnepség persze már rég nem kerti ünnepség, hanem a szép új aulánkat rendezik be asztalokkal, székekkel és ez szolgál arra, hogy a tanév zárásaként az oktatók és az egyetem vezetői  - úgymond - fehér asztal mellett, némi vadpörköltet és egyebet falatozgatva, hozzá vörös bort kortyolgatva elbeszélgessenek egymással. Amire év közben tényleg nincsen lehetőség. Ami ideje ilyesmire van az embernek azt a közvetlen kollégákkal tölti el. Sokszor nem is találkozunk azokkal akik szintén itt vannak ezen a rendezvényen.

Persze nem mindig volt ez így. Emlékszem az elsők a nagy belső udvaron voltak. Sorban helyezkedtek el a fehér, oldalról nyitott sátrak melyekben asztalokon illatoztak a finomabbnál finomabb ételek és a szél messze vitte a spiritusz égők illatát. És az ételek nagy része megvolt még este 6-7 felé is, pedig akkor 2-kor kezdtünk, persze csak a szokásos pohár pezsgő után. Aztán a dolgok finomodtak, a kerti ünnepség kezdete kitolódott 5 órára, mi is öregebbek lettünk, kevesebbet bírunk enni, jóllakva meg már a beszélgetés sem olyan kellemes, így aztán már 8 felé kezdtünk szállingózni hazafelé. Kevesebb lett az étek is, de azért így sem maradtunk éhen. És lassan elmaradt a tűzijáték is.

Elmondhatom, hogy az elmúlt időszakban egy szolíd és visszafogott évzáró partyvá szelídült a korábbi, kissé fényűzőbb vendéglátás. Én személy szerint örültem ezeknek az alkalmaknak, és nem feltétlenül azért mert jókat ehettem-ihattam. Azért is. De azért is mert úgy éreztem valamelyest megbecsülnek, odafigyelnek rám az oktatóra, lehetőséget adnak arra, hogy kiöltözve, mondhatnám ünnepélyes keretek között szót válthassak olyanokkal is akiket például a távolság miatt megint nem látok egy évig. Viccesen szoktam volt mondogatni, hogy most leesszük az elmaradt fizetésemelést. Igaz - mint ahogy írtam - ahogy öregedtünk egyre kevésbé tehettük ezt meg, pedig nem lett volna olyan nagy azért az a fizetés emelés.

Persze első alkalommal volt kisebb fajta elégedetlenség, hogy miért csak az oktatók, meg a vezetők, mint ahogy ez szokott lenni. De aztán megszületett a megoldás: ősszel lesz egy összegyetemi gulyás-party. Ezek is jók voltak, sokan elmentek. Én majd' egy évtizedig azért nem tudtam részt venni rajta mert mindig akkor voltam Selmecen a Szalamanderen.  Jövőre már ennek sem lesz akadálya. De az elsőkön ott voltam, tényleg jó hangulatú rendezvények voltak ezek is.

Még mielőtt valaki felvetné, hogy az egyetem jobb helyre is költhetné a pénzét elmondom, hogy ezeket a rendezvényeket mindig szponzori pénzekből szervezték. Hálaistennek a Miskolci Egyetemnek jó kapcsolatai vannak a gazdasági szféra résztvevőivel akik szívesen áldoztak erre a célra. Néha természetben, mint például a Sajó-hús vagy a környékbeli borászati cégek.

Az alábbi linkekre kattintva megnézhetjük a 2008-as év diplomaosztójának képeit valamint néhány képet a kerti partiról is:

http://www.boon.hu/hirek/IM%3Aboon%3Anews_special-borsod/cikk/diplomaatado-es-tanevzaro-kerti-parti/cn/haon-news-FCUWeb-20080628-0554182195

(Ha bejön az oldal felül van, hogy "Diplomaátadó és tanévzáró kerti parti" vastagabb betűvel, alatta 3 kisebb betűs sor ennek a végén 2 pici fényképező gép ikon. Ezekre kell klikkelni! A második tartalmazza a kerti parti képeit.)

Idén viszont kénytelenek vagyunk nélkülözni a rendezvényt, ugyanis az árvízre való tekintettel elmarad. Ami tényleg helyes, bár megmondom őszintén kicsit sajnálom. Minden évben akkor volt ez amikor minden hallgató átvette a diplomáját, véget ért a vizsgaidőszak is, egyfajta határkő volt a tanév és a nyári szabadságok között. De ha nem hát nem, lehet, hogy nekem sem ízlene annyira a szarvaspörkölt ha szegény árvízkárosultakra gondolnék. Sőt, - ahogy olvasom a rektor úr levelét - 2 millió forintot át is utal az egyetem az árvízkárosultak javára. Természetesen támogatom a dolgot.

És akkor engedtessék meg, hogy szóba hozzak egy nagyon jó kezdeményezést amely tegnapelőtt délutántól kering az Interneten. Gondolom mások is megkapták. A levelet nem idézném be csak a képet, erről már sokan fogják tudni miről beszélek:

Ez a kép kering már 3. napja és egy rövid szöveg is, miszerint aki egyetért azzal, hogy az idei tűzijáték maradjon el és az arra fordítandó pénzt pedig adják az árvízkárosultaknak írja alá a levelet és küldje tovább. Megmondom őszintén én nem küldtem tovább hanem vártam. Vártam mert úgy éreztem ez így nem lesz jó. Mert mi fog történni? Millió jó szándékú ember aláírja és tovább küldi és akkor néhány hét múlva itt fog keringeni sok száz levél sok százezer jó szándékú ember aláírásával, és nem tudom, hogy fog ez eljutni azokhoz akik a döntést meghozzák. Mint a lánclevelek szoktak. Minden tiszteletem a Sárközi családé, de attól tartok egy nagyon jó kezdeményezés bukhat meg ha azt az aláírás gyűjtést nem profi módon szervezik meg. Még azt is jobb megoldásnak tartottam volna, ha nyitnak néhány gmail fiókot és arra kérnek mindenkit, hogy ide küldjön el egy pár sort az aki lemondana a tűzijátékról azok számára akiknél jobb helyen lenne ez a pénz. Vagy megadni egy kormányzati email címet aztán majd olvasnák ki az informatikusok, hogy ne teljen meg a sok email-től. Vagy valami ilyesmi.

Félreértés ne essék én nem várom el tőlük, hogy jártasak legyenek az internetes aláírás gyűjtés módjában. Én sem vagyok sajnos az, de vannak akik azok. Sőt dicséret és köszönet jár érte. Olyan dolgot találtak ki ami sok  millió embernek nem jutott eszébe de ez a sok millió ember szívesen csatlakozik a kezdeményezésükhöz. Csak félek így a befektetett energia elvész, a kezdeményezés nem ér célba.

Olvasom, hogy a Facebook-on lehet csatlakozni egy csoporthoz akik támogatják ezt az ötletet. Ez már jobban hangzik mert dokumentálva is van valamely módon kik és hányan csatlakoztak, csak hát nagyon sokan azt sem tudják mi az a Facebook.

Hát akkor mit kellene csinálni, hogy legyen a dologból valami?  Aki fent van a Facebook-on csatlakozzon ott és bízzunk benne, hogy a kormányzat megfontolja a dolgot - ahogy halljuk a Médiában már tudnak róla - és elfogadja az úgymond népakaratot. Persze ven még egy megoldás. Valaki aki ért hozzá felkarolja az felkarolja az ötletet és ezután már profi módon gyűlnek majd az aláírások. Mert azért az jó lenne ha dokumentálható lenne, hányan is szeretnék ezt a dolgot. Jó lenne ha azok is letehetnék a voksot az ötlet mellett akik nem tudnak a Facebook-on csatlakozni.

Végül álljon itt a kezdeményezők neve, az első 3 aláíró:

Sárköziné Ági
Sárközi Sándor
Sárközi Attila

Egy budapesti családról van szó. Jó, hogy eszükbe jutott, köszönet érte, remélem lesz belőle valami. Én csatlakozom.

Mostanában hétvégeken diplomaosztással telnek a hétvégék. Régen megvoltak egy nap alatt, most néhány hétig tart úgy, hogy elkezdődik pénteken aztán szombaton folytatódik. Néha délelőtt is, délután is. Én meg mindig elfeledkezem róla, így aztán péntekenként nagyon nehezen találok már parkolóhelyet mire kiérek. Most aztán kiírtam az asztalomra, hogy ne felejtsem el, hogy pénteken busszal menjek majd.

Amikor én végeztem - és még sokáig utána is - 3 kara volt az egyetemnek. Nagyjából 500 oklevelet, vagy ha úgy tetszik diplomát osztott ki a rektor, amiben természetesen egy-egy kézfogás erejéig közreműködtek a dékánok is. Ma ha jól számolom az egyetemnek van 8 kara és egy intézete, ahol a zenészek tanulnak. Hát igen, itt aztán millió hallgató van, tényleg sok idő kell ahhoz, hogy kiosszák a diplomákat. Pedig nem is minden diploma kerül kiosztásra, hiszen akinek nincs meg a nyelvvizsgája az most nem kapja meg. Az övé bekerül egy páncélszekrénybe és egyszer valamikor ha bemutatja a nyelvvizsga bizonyítványt a kari ügyintéző hölgy majd átadja neki.  Ez a szám egyébként elég magas, bár karonként változó. Ott ahová magasabb pontszámmal lehet bejutni kevesebb, hiszen már a középiskolában megszerzik a nyelvvizsgát. Én műszaki karon tanítok, nálunk minden második hallgató veheti át valamelyik hétvégén  a tanulmányai befejezését bizonyító okiratot. Elég kevesen. Én nem is tudom miben bíznak ezek a fiatalok? Hogy addigra mire végeznek eltörlik a rendeletet? Vagy ha végeztek majd ráfekszenek és néhány hónap alatt megcsinálják? Nem tudom. Mindenesetre sajnálatos, hogy majdnem minden második fiatal ember kénytelen nélkülözni a diplomaátadás ünnepélyességét.

Egyébként a műszaki karokon a selmeci hagyományokon alapuló egyenruhákban veszik át a diplomát, míg más karokon speciálisan  erre az alkalomra készült talárban. Ilyenkor egy asztalnál  ott ülnek az egyetem vezetői, túlnyomórészt férfiemberek és a végzett fiatalok egyenként járulnak az asztalhoz, hogy kézfogások kíséretében átvegyék oklevelüket. Régóta járja már a szóbeszéd, hogy az egyik jogász diplomaosztón véletlenül szétnyílt az egyik végzős hölgy talárja és láttatni engedett valamennyit az alatta lévő meglehetősen pikáns alsóneműből. Hogy igaz-e a történet nem tudom, de  minden esetre okozhatott némi meglepetést az asztalnál ülők között.

És ha már a pikáns történeteknél tartunk, állítólag újabban történt meg egy bírósági tárgyaláson, hogy az egyik védő úgy gondolta a nagy melegre való tekintettel csupán alsónadrágot vesz a talár alá. Kétségtelen, hogy szellősebb volt mintha ruhára vette volna. A gond akkor kezdődött amikor a bírónő - szintén a nagy melegre való tekintettel - javasolta, hogy kivételesen és egyöntetűen vegyék le a talárjukat. Hogy mi lett a történet vége nem tudom, mindenesetre nem szívesen lettem volna a védő helyében. A történet végét pedig az olvasóra bízom, mindenki fejezze be úgy ahogy számára a legvidámabb legyen.:)

Kicsit félve írok mert félek, hogy mások már nem mondják el véleményüket a tegnap esti írásommal kapcsolatban ha meglátják, hogy új írás van. Úgy hogy bátorítok mindenkit, hogy mondja csak el a véleményét mintha ez a filmajánlat itt sem lenne. Végül is olyan kevés, hogy tényleg szinte nincs is itt, mert megint rohanásban vagyok, de azért sietve felhívnám a figyelmet egy holnap esti filmre. 22.50-kor vetítik Kovács András kiváló filmjét a Ménesgazdát az m1-en Madaras Józseffel a főszerepben. Kicsit későn tudodm, de nagyon jó film tényleg. Ide másolom mit ír róla a www.port.hu:

http://port.hu/a_menesgazda/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=13042238&i_topic_id=1

Ha tehetjük nézzük meg! Én meg rohanok. :)

Már régóta figyelem azt a fajta stílust ami az egyik kereskedelmi csatornán dívik. Nem vagyok én nagyon sűrű vendég ott, reggelente 7 óra tájban szoktam odakapcsolni mikor a kincstári TV-n hírek meg ilyesmik mennek 20-25 percen keresztül. Itt szokás keresztnéven szólítani a riportalanyokat.

Ma reggel például az MSZP elnöke Lendvai Ildikó volt a vendég. A férfi riporter természetesen nem elnökasszonynak szólította hanem csak úgy egyszerűen Ildikónak. Mint ahogy korábban is a behívott riportalanyokat. A keresztnevükön. Hát ez engem zavar. Bizalmaskodásnak is számíthatna de inkább udvariatlanságnak. Ezzel nem csak én vagyok így, hanem a riporter édesapja is, ugyanis a szerkesztő úr megemlítette, hogy édesapja is furcsállja ezt a fajta megszólítást. A riportalany nem vette zokon a dolgot, hiszen - mint mondta is - ez a neve, tehát látszólag felmentést adott a riporternek. Meg kell ezért jegyeznem, hogy a riportalany hölgy nem szólította Róbertnek a vele szemben ülőt, ha jól emlékszem nem szólította meg sehogy sem, de nem gondolom, hogy keresztnéven szólította volna. Volt egy olyan érzésem egyébként, hogy az elnök asszony sem örült ennek a dolognak, de udvarias volt és - ahogy szokták mondani - jó pofát vágott a dologhoz. Mindenesetre sokkal udvariasabb volt mint Bubik István egykor, aki azzal kezdte a válaszát a Nap-keltében, hogy "Először is maga itt ne Pistázzon!". Pedig ahogy Kakuk György a kérdésében fogalmazott nem volt bántó. Ebben a formában a pistázás nagyon is elfogadható volt, egyáltalán nem volt udvariatlan. De hát Bubik Istvánnak is volt egyfajta stílusa amit egyébként pont ezért nem is kedveltem.

Visszatérve a ma reggelhez én elfogadom, hogy egy maradi gondolkozású ember vagyok, de mégis úgy gondolom, hogy a televízióban nem való keresztnéven szólítani a riportalanyokat, ők viszont biztos örömmel szólítják szerkesztő úrnak vagy szerkesztő asszonynak a házigazdákat.

Igaz nem vagyunk angol nyelvterületen, de azért kicsit felhasználhatjuk az ottani tapasztalatokat. Úgy tudom ott a tegeződés jele a keresztnéven való szólítás mivel nyelvileg nem különböztethető meg, hiszen a "you" szó lehet tegező és magázó forma is. Nem mondom, hogy nálunk is kötődjön a keresztnéven való szólítás a tegeződéshez, de idegenek között mindenképpen egy kicsit bizalmasabbnak számít. Lehet keresztnéven szólítani de akkor nekünk is fel kell ajánlanunk.

Egyébként ez nekem is sokáig jelentett gondot, aztán ha valakit mégis keresztnéven szólítottam felajánlottam, hogy viszonzásul engem is szólítson keresztnéven. De maradt a magázó forma. És megbeszéltük a dolgot. Természetesen ez csak azokra a kapcsolatokra igaz ahol nem közeli ismerősökről volt szó és a másik fél hölgy volt.

Végül egy példa amit nemrég olvastam egy levelező listán. Egy hölgy írta, egy pedagógus, egy egyetemi oktató a közép korosztályból. Ő írta, hogy a főnöke szereti ha tanár úrnak szólítják, ő viszont keresztnéven szólítja a kolléganőit.  És ő ezt nem tartja helyesnek. Úgy gondolom a hölgynek igaza van. Ha őt keresztnéven szólítja a korban közelálló főnöke akkor ezt a lehetőséget neki is fel kéne ajánlani. Vagy nem? :)

Az oktató hallgatói viszony egészen más dolog, ebbe már én sem merek belemenni.:)

Úgy gondolom nem panaszkodhattunk a hétvégi időjárásra. Jó meleg volt, kicsit túl meleg is. Én ugyan Mályiban néztem szembe ezzel a kánikulával, de azért ott sem volt könnyű. Főleg azok után, hogy a vizet a téli megnyitás után rögtön el is kellett zárnom mert az egyik mosdónál dőlt a  csatlakozásnál  a víz. Egy darabig úgy oldottam meg a dolgot, hogy vételeztem néhány vödör vizet, hogy lehessen folytatni a takarítást aztán elzártam, majd néhány óra múlva megismételtem a műveletet. Hát kissé nehézkesen ugyan, de azért lehetett haladni. Egy idő után aztán megjelent a vízvezeték szerelő is aki rendbe hozta a dolgokat. Innentől már gördülékenyebben haladt a munka. Persze nekem is jutott az árvízből, a pincében és a vízaknában nagyjából egy méter magasan áll a víz. Ha nagyon izgatott volna a dolog korábban is meggyőződhettem volna róla, de mivel nem nagyon tudok semmit tenni ellene így nem zavartattam magam. Egyszer nagyon régen, új telektulajdonosként, hasonló esetben búvárszivattyú után rohangáltam, aztán mikor sikerült egyet kölcsönkérnem kiszivattyúztam. Aztán mire megittam a sörömet vissza is jött az egész. Akkor megtanultam, hogy nem érdemes szivattyúzni csak akkor ha a tavat is szivattyúzom egyúttal, ugyanis a két vízszint összefügg egymással.

Morzsiék jól vannak. Újabban a gazdi minden lyukat betömött a kerítésen ezért csak akkor tudnak átjönni ha a gazdi is otthon van. Így aztán pénteken csak késő délután jöttek át. Este még hazamentek aludni, de azok után, hogy szombat reggel átjöttek nem mentek haza vasárnap estig. Úgy voltak vele, hogy biztosabb ha az éjszakát is ott töltik. Igaz így viszont én aludtam kevesebbet mert az ablak alatt vertek tanyát és elég gyakran akadt megugatni való még a késő éjszakai és hajnali órákban is.

Csináltam sok képet de csak kettőt teszek fel, elég ez, ezek mindent megmutatnak. Ezen a lenti képen itt vannak mind a hárman. Balra van Morzsi, középen a Kismorzsi, jobb oldalon pedig a Legkisebb Morzsi. Csak emlékeztetek rá, hogy ő az amelyik tavaly született, a Kismorzsi pedig tavalyelőtt. Az alatta lévő képen Morzsi látszik az ablak alatt a reggeli napsütésben. Az éjszakai ugatásából ítélve itt tölthette az éjszakát.

Egyébként Kismorzsi újabban sajátos szokást vett fel. Az udvaron és a tornácon lévő zsákokat szép komótosan lepisilte. Hiába szóltam rá, már késő volt, mindegyiken meg mellette ott volt a tócsa. Hát ha meggondolom igazuk van, ahogy a környezethez való viszonyunkat látom könnyen előfordulhat, hogy a jövőben fák helyett meg kell elégedniük egyéb  dolgokkal is. A dolog még nem vészes, de talán intő jelként értékelhetjük az alábbi képet.:)

Egyébként a takarítás mellett jutott idő olvasásra is, azt hiszem amint időm engedi beszámolok erről is.

Mit mondjak? Jól bedurrantottak. Tegnap délelőtt még ZH-t írattam, aztán még elvégeztem gyorsan egy-két dolgot és már mentem is az állomásra. Fel kellett ugranom Pestre. Néhány dolgot kellett lehoznom a hétfő délutáni ülésünkre, más nem volt, mentem én.

Érdekes, hogy az IC-re nem kellett helyjegyet venni sem oda- sem visszafelé. Gondolom az árvízre való tekintettel. Úgy gondoltam ennek ára lesz, nyilván nem két- hanem  három órába is telik míg felérek. Hát nem. A vonat egy percet sem késett sem oda- sem visszafelé. Azért nem volt hiba nélküli ez az utazás. Hazafelé már 20 perccel az indulás előtt a vonatban ültem, nagyon meleg volt, de tűrtünk mert abban bíztunk, hogy majd ha elindulunk beindul a légkondicionálás. Hát nem indult be. Egy negyedórás - indulás utáni - dunsztolódás után rászántam magam, hogy keresek helyet egy másik kocsiban, de megjött a kalauz és kinyitott két picinyke ablakot a közelben. Na ezzel már el voltam.

Azért érdekes népek vagyunk mi. Csinálunk európai színvonalú kocsikat de a karbantartásra már nem jut sem idő sem energia. Sem pénz. És ezt télen nyáron tapasztalja az ember. Télen fűtetlen vagonok vannak besorolva a szerelvénybe nyáron meg olyanok amelyekben nem megy a hűtés, ablakot viszont nem lehet kinyitni, mert hiszen ez egy légkondicionált kocsi. Na vannak még hibák. Valahol Füzesabony környékén már nagyon szomjas voltam, eszembe jutott, hogy már feltalálták a büfé kocsit, elmentem vettem egy félliteres ásványvizet. Hát mintha a fogamat húzták volna mikor kifizettem. Vagy 320 Ft vagy 360 Ft volt, már nem is emlékszem. Régen esett már jól ennyire hideg ásványvíz az viszont igaz.

Hát igen, megjött. Mármint a nyár. Kicsit késett, tavaly már jó néhány éjszakán túl voltam Mályiban mire megérkezett a június. Idén még csak füvet nyírni voltam kint. Mostantól viszont ha jó idő lesz nem maradok a városban. Ennek megfelelően kissé bizonytalanná vált a Morgómedvében való jelentkezésem is. Számítógépet nem tervezek kivinni, tavaly sem vittem és jó volt. Nagyokat olvastam, zenét hallgattam. Na meg persze a madarakat. Meg Morzisékat amint éjjel kettőkor valami érdekes megugatni valót találtak és ez alkalmanként fél órát is eltartott. Szóval jó időben könnyen előfordulhat, hogy hétvégén nem fogok tudni írni, de azért ha gép közelben leszek igyekezni fogok. Most pedig egy pár napra elköszönök, hallom hőségriadó is van, biztos jó idő lesz Mályiban. Végre. :)

"- Rég láttalak, Pelikán.

A gátőr úgy néz rá, mintha sose látta volna.

- Hát igen...a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

A vasutas nem érti.

- Mit beszélsz? Ez a rohadt folyó elviszi mindenünket.

- Milyen folyó? - néz a semmibe Pelikán.

Milyen folyó? - kezd most igazán dühbe gurulni a vasutas. - A Duna. A te Dunád.

Pelikán révetegen mondja.

- Hát igen elvtársak. Az élet nem egy habos torta.

A gutaütésre amúgy is hajlamos vasutas most már nyakán kidagadó erekkel ordít.

- Habos torta?!... A kurva jó nénikédet, ez neked habos torta? - A piszkos hullámokra mutat.

Pelikán csendben nézi a vizet. Mintha most látná először. Szinte magában motyogja:

- Itt valami tényleg nem stimmel..."

Ki ne ismerné fel honnan az idézet. Igen, Bacsó Péter filmjéből, illetve én a könyvből másoltam ki. Mi idősebbek még emlékszünk rá, hogy "A Tanú" a film sikere kapcsán megjelent könyv alakban is a Rakéta regénytárban, a Magvető kiadó gondozásában.

Mostanában valahányszor meglátom a TV-ben a vizet ami mindent elvisz ez a pár sor jut az eszembe. Meg a film, ahol Pelikán ül a fán, körülötte mindenütt víz amerre csak a szem ellát és mellette egy csónak halad el amiben az említett vasutas ül néhány további szerencsétlennel.

Hát sajnos errefelé egyre rosszabb a helyzet. Most már én is egyre közelebb érzem az árvizet. Fizikailag még nem, mi egy hegyen lakunk, ott is egy emeletes házban, tehát minket közvetlenül nem fenyeget a víz. De mások nagy bajba kerültek. Az egyetemen egy héttel meghosszabbították a vizsgaidőszakot. A hét végén egyik hallgatóm írt, hogy nem tud jönni ma vizsgázni mert Felsőzsolcán lakik és nem tud bejönni, a várost körülzárta a víz. Ma már láthatjuk, hogy tényleg így van. Kicsit viccesen meg is jegyezte, hogy esetleg csónakon tudna jönni. A dolog szombaton 11 felé történt, remélem mégsem került sor csónakázásra. Aztán ma délelőtt egyik levelező hallgatóm megírta az írásbelit és mondta, hogy ő akkor menne haza. Mondom neki várjon, ha fél jegyre írta, megkérdezem szóban is, hátha így meglesz a kettes. Még nem tudhatta hányasra értékeltem a dolgozatot még ki sem nyitottam. Nagy nehezen rávettem várjon 2 percet amíg megnézem. Szétnyitottam belenéztem, és azt mondtam menjen, megvan a kettes. Később láttam, hogy hármast is tudok neki adni. De ő már akkor ki tudja merre járt. Ónodra ment ahol a Sajó és a Hernád összefolyik. Békés folyócska mindkettő de most meg vannak vadulva. Aztán mikor kijavítottam a dolgozatokat a többieknek kezdtem felajánlani a szóbeli lehetőségét hátha meglesz a kettes. A többség elfogadta a lehetőséget, egyikük viszont mindenáron menni akart. Írjam be az egyest - mondta - majd jön legközelebb, most nem tudott rendesen felkészülni. Szegény feszült, ideges volt. Elengedtem. Ki tudja honnan jött és mire megy haza.

Borsodban mostanában sok a baj. Megszoktuk, hogy tavasszal a nagy folyók okoznak gondot. Valahogy hozzájuk "illik", hogy házakat vigyenek el, településeket vágjanak el a külvilágtól. Mutasson nekem valaki egy filmet vagy könyvet ami a Sajó, Hernád vagy a Karasica kiöntéséről szól. Az árvízi hajós Wesselényi Miklós is a Duna jeges árjából mentette a pestieket és a budaiakat. Ezekre az előbb említett folyókra - úgy emlékszem - nem voltak jellemzőek a nagy áradások. Időnként kiöntöttek persze. Én is rakodtam a bálákat a Pamutfonodában a hetvenes évek közepén. De tavaszonként a nagy bajokat nem ezek szokták okozni. Hát most nagy a baj itt Borsodban. Elkél a segítség. Emberi munkaerőben is, pénzben is.

Ma délután egy Power Point fájlt kaptam amelyben képek sorjáztak, leginkább a víz által körülzárt Felsőzsolcáról. Szomorú tekintetű, fáradt és elcsigázott zsolcaiakról. Láthattunk légi felvételeket összedőlt házakról, tantermekben ideiglenesen elhelyezett árvízkárosultakról. Szívszorító volt végignézni, még most is könnybe lábad a szemem ha rágondolok. Ha akkor bejött volna valaki szobámba biztos zavarba jövök. Szerettem volna megmutatni a Morgómedve olvasóinak is de nem tudom. Technikailag nem tudom. Kissé romokban heverő anonimitásomat szeretném továbbra is megtartani, ezért vagyok nehéz helyzetben. Ha valaki aki már megkapta feltenné valahová, ahonnan bárki letölthetné - és nem csak 10 alkalommal - szívesen közzé tenném itt az elérhetőséget. Vagy ha írna a Morgó honlapján lévő címre akkor elküldeném.

Egyébként 10 letöltés innen lehetséges:

http://s2.toldacuccot.hu/letoltes?sid=65a025da7419675253d60b9197eb211d&file=segitsunk%21.pps

Meg 10 innen is:

http://oriasmail.citromail.hu/dl/?tid=60d8517f6222e93167ec17af9ee623

Végül a mi javainkról nagyon röviden. Mályiban úgy néz ki nem fenyeget árvíz. Van ott ugyan egy Hejő nevű patak de most - úgy tűnik - nyugton marad. Tegnap kimentem, szép idő volt, levágtam a füvet. Morzsiék megvannak, az egy kiló baromfi párizsit örömmel nyakalták be. Hát ezek a hírek errefelé. Szomorúak, veszteségekről szólnak. Várjuk a jobb időket és megpróbálunk segíteni. Ha mással nem tudunk akkor pénzzel.

Nézem a filmet, amit ajánlottam, a "Csempészek"-et. És végtelenül szomorú vagyok, hogy valakik pont ezt a filmet vágják agyon azzal, hogy alul a TV készüléken nevek és összegek sorjáznak a film kezdete óta. Nyilván ők azok akik pénzt adományoztak az árvíz áldozatainak. Nem ezzel van baj. Adni kell, én is adtam már. Közzé is lehet tenni, vannak akik ezért adnak. De miért pont egy ilyen filmet kell agyonvágni azzal, hogy a képernyő alján folyamatosan sorjáznak az adományozók nevei és az összegek? Hát hol élünk? Ki tudja ezek után átéléssel nézni a filmet? Ki tud belefeledkezni? Nekem nem volt meg kazettán, illetve valamikor megvolt de történt vele valami. Úgy gondoltam most pótolom. Ezzel? Hát ezzel nem.  Már le is állítottam a videót. Hátha egyszer adják majd nem árvíz idején is. Nincs mindig árvíz.

És ha már itt tartunk? Mi az, hogy HUF? Tudom én, a magyar forint neve a bankvilágban. Meg sok egyéb helyen ahol fontos, hogy kiderüljön milyen pénzről van szó mert a külföldiek így értik. De mi magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, magyarul értünk, nem lehetne magyarul írni? Nem lehetne Ft-ot írni? Mi lenne ha kicsit jobban vigyáznánk a nyelvünkre és csak ott rontanánk ahol muszáj? A mai évforduló erről is szól.

Egy kicsit megint el vagyok késve, de talán még vannak akik visszatérnek holnap este 19 óráig. Akkor kezdődik ugyanis egyik kedvenc filmem, a "Csempészek" Bara Margit és Agárdi Gábor főszereplésével a Duna TV-n. Írtam én már róla, nem szívesen ismételném meg, csupán hivatkozom rá, itt olvasható:

http://morgomedve.freeblog.huhttp://morgomedve.blog.hu/media/image/201006/

Aki úgy gondolja olvassa el.Sőt, szeretném ha mindenki elolvasná, ha tudnák mit gondolok erről a filmről.

És azt is el lehet olvasni amit a www.port.hu ír:

http://port.hu/csempeszek/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=12920536&i_topic_id=1

Jó szórakozást kívánok! Igazán jó film lesz.