Morgómedve

Egyik legkedvesebb ünnepem ez a mai. Talán azért mert túlélt egy rendszerváltást és ebben nekünk férfiaknak elévülhetetlen érdemeink vannak. Bizonyára emlékszünk rá, hogy 1989-ben mikor olyan sok mindenre kimondatott, hogy kommunista, de legalábbis szocialista csökevény és el vele, a magyar férfitársadalom előbb egy kicsit megtorpant, gondolkozott, aztán tojt a politikai állásfoglalásokra, a nagy hangú "feszítsd meg"-et kiáltókra és elballagott a virágboltokba, megvette a maga nőnapi virágcsokrait és felköszöntötte a nőket. Én is így tettem. Még azzal is, aki maga is hitt a politikusoknak és azt mondta köszöni szépen de őt nem kell köszönteni. Aztán szép csendben ő is megváltozott. Mert megjött a józan esze, hogy itt nem Rosa Luxemburg születésnapjáról van szó, már senki sem foglalkozik az amerikai nőtüntetés résztvevőivel, itt már régen a nők megbecsülése és szeretete az ami arra indít bennünket férfiakat, hogy hajnalban munka előtt rohanjunk a piacra és megvegyünk egy csomó virágot. Egy halomnyit a munkatársnőknek, egyet a család nőtagjainak. És jó, hogy ez így van. A férfitársadalom ebben a kérdésben jól vizsgázott. Örömmel és sunyi pillantások nélkül, néha kicsit élcelődve ugyan de veszi és viszi a virágot. És lelkesedése őszinte. A férfi ha valamit nem szívesen csinál az látszik rajta. Sumákol, kifogásokat keres, ideológiákat talál ki. Ebben a kérdésben nincs erről szó. Hogy úgy mondjam konszenzus van. Az őszinte szeretet és ünneplés legbiztosabb jele, hogy nem követel férfinapot, nem hivatkozik egyenjogúságra, hanem végzi a dolgát. Őszintén, meggyőződésből. És ez így van jól.

Éljenek tehát a nők, asszonyok és lányok, Isten éltesse őket a Nőnapon. És hogy az ünnepnek meglegyen a fénye is, egy kis virággal próbálom emelni a köszöntés ünnepélyességét. Idén nem gyöngyvirággal, bár olvasva a tavalyi megjegyzéseket, melyekből kiderült, hogy nagyon sokunknak kedvenc virágja a gyöngyvirág, idén váltottam. Idén egy szép hóvirágot kerestem. Nekem ez is nagyon tetszik. Talán azért is mert jobban kötődik a tavaszhoz, hiszen sokszor még a hóval is meg kell küzdenie. Tavaszi virág a hóvirág is. És a tavasz a megújulás időszaka. Ébred a természet, a növények, a madarak és az ember is fogékonyabb a szépre és a jóra tavasszal. A tavasz a szerelemnek is kedvez. Jó hogy ez a Nőnap tavasszal van. Íme tehát ez a gyenge és szerény kis virágocska, ez emelje az ünnep fényét. Remélem az ünnepelteknek, a hölgyeknek is tetszeni fog. Isten éltesse őket, fogadják szeretettel.

Ismert politikus nyilatkozik a reggeli hírműsorban. Nézem a fejét. A korábban majdnem teljesen kopasz férfiú feje búbját most haj borítja. Nem túlzottam sűrű ez a hajkorona, de a korábbi állapothoz képest most azért sokkal jobb.  Rémlik mintha már egyszer lett volna ez ügyben próbálkozása, de akkor valami miatt nem jött be a dolog. Most viszont igen. Hálaistennek, ugyanis ezt elég fájdalmas eljárásnak mondják. Egyszer régen én is alávetettem magam hasonló eljárásnak. Elmesélem.

Éppen csak elkezdtem az utolsó évet az egyetemet amikor észrevettem, hogy hullik a hajam. 23 évesen az ember nem szívesen éli át ezt az állapotot. Én is nézegettem egy darabig a tükörben, közben mindenféle szeszekkel próbálkoztam. Először csak szalicil szeszt vettem a patikában, aztán mivel nem használt elballagtam a körzeti orvoshoz is ide az Egyetemvárosba. Itt aztán mindenki Vali nénije felírt nekem egy speciális hajszeszt, ami szintén nem használt. Ezután szántam rá magam, hogy felkeressem Miskolc legjobb bőrgyógyászát bizonyos Dr. Nagy Kálmánt. Természetesen magán alapon.

Kezdetben egy értágító gyógyszerrel próbálkozott, ma is használatos, Venoruton a neve. Mivel ezzel nem sok eredményt ért el ezután következett egy kissé fájdalmasabb eljárás. Injekciós tűvel valami gyógyszert fecskendezett a fejbőrömbe. Egy-egy alkalommal 8-10 szúrást kellett elviselnem. Nem volt kellemes dolog, de ha már elkezdtem végigcsináltam. És ez használt. Ha a kihullott hajszálaim nem is nőttek vissza a hullás megállt. Nagyjából 50 éves koromig aztán nem sok minden változott, szép lassan hozzá öregedtem a ritkás hajamhoz.

Érdemes még szólnom arról a helyről is ahol mindez történt. Akkoriban ugyanis Miskolcnak önálló bőrgyógyászata volt a Bajcsy-Zsilinszky utcában. A teljes neve "Gruby Dávid Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet" volt. Emlékszem mikor életemben először Miskolcon jártam és villamossal elmentem az épület előtt félelmetes hatást gyakorolt rám. Egyrészt mert gőzöm nem volt ki volt ez a sejtelmes nevű Gruby Dávid, aki ezek eszerint egész életét a bőr- és nemi bajok gyógyításának szentelhette, másrészt pedig elképzeltem, hogy bent az épületben egymás mellett üldögélnek a padokon a bőr- és nemibetegek és kíváncsian méregetik egymást, hogy vajon ki tartozhat az utóbbi csoportba. Mint ahogy én is tettem amikor hallgatóként valami kiütéssel oda kényszerültem.

Emlékszem nagy nehéz ajtaja volt, nem is tudom a lányok és asszonyok, hogy nyitották ki. Porta nem volt, csak egy állandó félhomály. Nem volt ott nagy forgalom, a villanyt fel sem kapcsolták az épületben. A földszinten - annak ellenére hogy sok ajtó volt - semmi mozgást nem tapasztaltam. Egy darabig tétován nézelődtem, aztán felballagtam az emeletre. Na itt aztán voltak padok is. Az ajtókon lévő kiírások arra utaltak, hogy itt folyhat a rendelés. A néhány várakozó is megerősítette ezt a vélekedést. Világosabb itt sem volt, talán egy picivel több fény uralkodott mert az ajtók felső részén lévő opál üvegek áteresztettek valamennyit a belső villanyvilágításból. Egy idő után leültem, természetesen alaposan megválasztva, hogy hová ülök. A fő rendező elv az volt, hogy mindenkitől minél távolabb, ki tudja milyen bajjal várakoznak a többiek. Nyomasztó légkör uralkodott amit szerintem a hely elnevezése és a sötét, csupa kő és beton környezet is sugallt. Egy biztos, az akkori illetékesek nem sok pénzt költhettek belsőépítészekre. Hát ilyen volt a "Gruby Dávid" akkoriban. Természetesen a név mindenkinek tetszett a kollégiumban, meg az egész intézmény, ha nem volt bajunk gyakran volt viccek forrása ez a komor épület ott a Sajtóház mellett.

Ma már tényleg jó meleg tavaszi nap volt. Reggel kiálltam az erkélyre egy kicsit nézelődni, aztán megállapítottam, hogy egész melegen süt a nap. Kicsit gondolkoztam, aztán gyorsan kivettem a sufniból a hintaszékemet, felállítottam és 10 perc múltán már úgy olvasgattam, mintha el sem tettem volna több mint fél éve. A madarak ugyan még nem jelentkeztek, a fák ágai is csupaszok még, de  a nap már jó melegen sütött.  Ha így megy tovább hamarosan lehet menni Mályiba is. Először kicsit dolgozgatni, aztán már majd üldögélni, pihenni is.

Sajnos az idei szezon már Morzsi nélküli lesz. Hű cimborám nagyon fog hiányozni. Hiába volt öreg jószág, mindig ő futott legelöl amikor megláttak. Természetesen az üdvözlés módját is ő határozta meg, vagy inkább az idejét. Amíg ő úgy gondolta, hogy ugrálni kell rám, ugrált a másik kettő is. Amikor viszont Morzsi úgy gondolta, hogy talán ennyi elég lesz, ők is abbahagyták. Azért majd csináltatok róla egy szép színes képet, bekereteztetem és kiteszem Mályiban. Mályi nem lehet meg Morzsi nélkül. Még ha csak így fényképen is, de ott kell lennie.

A nap egyébként jól indult. Végre megmozdult a mérleg, persze csak jelképesen, mert már ez is digitális kijelzésű. Még nem merem leírni, de azért már van valami látszata a fogyókúrámnak. Igaz, ehhez irgalmatlan mennyiségű virslit meg kellett ennem. Ráadásul az olcsóbb fajtából, mert ki győzné ezt a fokozott tempót bécsi vagy frankfurti virslivel? Újabban bizony már a négyszáz valahány forintos baromfi virsli járja. Hol a város széli hypermarketból, hol pedig az Avasalji supermarketból. Hát nagyon nem tudom dicsérni egyiket sem.  Arra jók, hogy valami legyen az ember gyomrában. Élvezetről persze szó sincs evésük közben.

Az elmúlt néhány napban viszont megtört a jég. Legutóbb ugyanis a Lidl-ben vettem olcsó baromfi virslit és kellemes meglepetésként ért a minősége. Ennek is 425 forint kilója, viszont határozottan finom íze van. Illetve volt mert az utolsó 2 párat ma reggel ettem meg. Íze megközelíti drágább virslik ízét. Enyhén füstölt, és valahol az az embernek az az érzése, hogy hús is lehet benne. Evés közben meg is néztem a címkéjét, hogy legközelebb is megtaláljam. Kicsit meglepődtem, mert nem itthon készült hanem Lengyelországban. Sajnos a címkét beszkennelni nem tudom mert nincs itthon szkennerem, de leírom mi alapján lehet felismerni.

A jobb felső sarka kék színű, ebben a mezőben szerepel fehér betűkkel a "Sausage chicken" felirat. Ami annyit jelent, hogy csirke kolbász. Vagy valami ilyesmi.  Alatta egy félbevágott virsli van, körülötte valami zöldségek. A felíratok a bal oldalon vannak. Felül lengyelül, alul magyarul. A lejárati ideje március 15, tehát némi bespeizolás is javasolható. Valamikor azt írtam, hogy olcsó és finom virsli nem létezik. Ezzel a lengyel baromfi virslivel ez a kijelentés megdőlni látszik. Ezek szerint mégis létezik, momentán a Lidl bolthálózatban.  Tudom ajánlani mindenkinek. Holnap benézek és ha lesz, egy keveset bespeizolok én is.

Napok óta téma a médiában a Halott könyvtár. Én meg napok óta töröm a fejem hogy vajon mi lehetett a céljuk azoknak akik ez az 5000 kötetet fáradtságos munkával katalógusokból kikeresték, kiválogatták, elszállították majd újra polcokra helyezték? Milyen hozadékra számítanak?

A halott könyvtár ugyanis nem más mint 5000 kötet, amit az ELTE könyvtárából válogattak ki és helyeztek polcokra egy másik helyen. Azért Halott könyvtár mert 1989 óta senki nem vette kézbe ezeket a köteteket, senki nem volt kíváncsi tartalmukra. Hát bizony ez nem szép dolog. De talán próbáljunk meg rájönni vajon miért is nem veszünk mi kézbe több mint két évtizede bizonyos köteteket?

Ha ezek politikával és szocialista-kommunista ideológiával foglalkoznak akkor teljesen érthető a dolog, hiszen 1989-ben volt egy rendszerváltás. Megbukott egy eszme, egy ideológia, tehát az ezekkel kapcsolatos könyvek elavultak. Nem vehető tehát zokon az olvasótól, hogy nem veszi kézbe ezeket a könyveket. Vagyis ha az 5000 kötet jelentős része ebből a körből kerül ki akkor semmi szenzáció nincs az egészben. Ezen nincs mit csodálkozni. Tulajdonképpen legjobb lett volna be sem válogatni a gyűjteménybe, mert nincsen semmi információtartalmuk. Ha meg már beválogatták akkor lényeges lehet, hogy milyen arányban képviseltetik magukat a polcokon ezek a könyvek. Ezt sem tudjuk. Ugyanez mondható el a műszaki könyvekről. Egy 23 éves könyv például például az elektronika köréből matuzsálemi korúnak számít.

Ha viszont a kötetek a szépirodalomhoz vagy ismeretterjesztő irodalomhoz tartoznak akkor más a helyzet. Ezeknek a könyveknek ugyanis nem az avulás hanem az Internet megjelenése rontotta nullára az esélyeit. Én például elég régen, 1994-ben kezdtem internetezni. Voltak azonban akik ennél korábban kezdték. És az Internet az évtizedek során csak fejlődött és ennek következtében egyre több időt vett el az emberektől abból a kevésből, amit mondjuk 1989 előtt olvasásra fordíthatott. Vagy még inkább 1957 előtt, amikor még televízió sem volt.

Tehát az Internet megjelenésével és folyamatos fejlődésével egyre inkább hatékony konkurenciának mutatkozott az olvasás számára. Rám aztán igazán nem mondhatja senki hogy nem szeretek olvasni, de az elmúlt 18 évben szinte alig olvastam szépirodalmat mert a szabad időm olvasásra fordítható részét egyszerűen elvitték a az újságok és folyóiratok valamint az Internet. Kezdetben a megtanulása, később az alkalmazása. És így van ezzel mindenki aki egyszer megismerte. Különösen a fiatalok. Az Internet a szabad idő eltöltésének nagyon sok lehetőségét kínálja, nehéz ellenállni a kísértésnek. Online újságok és folyóiratok kínálják magukat magyar és idegen nyelveken, táskánkban maholnap ott lapul majd az e-book olvasó hogy már könyvet is elektronikus formában olvassunk, miközben jobb kezünkkel kapaszkodunk a villamoson. Az elektronika ránk tört és felzabálja az életünket. És mi nem tudunk védekezni ellene, már nem is nagyon akarunk. Még időnként próbálkozunk de aztán rájövünk, hogy nem tudjuk legyőzni. Én 3 hete tervezem Theodore Dreiser Amerikai tragédiájának újraolvasását, de még nem tudtam elkezdeni. Talán holnap már sikerül.

Hát ez a helyzet kedves olvasóim. A világ megváltozott, más lett. És mások lettek az olvasási szokásaink is. Bizony lássuk be, a könyvtárak nehéz helyzetben vannak. De azt mondom szükség van rájuk. Még erre az 5000 kötetre is. Hogy ha egyszer valakinek szüksége lesz valamelyik kötetre tudjon hová elindulni. Kell hogy erre fusson pénz. Minden itthon kiadott könyv a mi kultúránk része. Egy 10 milliós országnak kell, hogy fusson rá! Pedig tudom, hogy nem fogja futni. Mert pénz az nincs. Tegnap átmentem a hozzám közel eső könyvtárba, mondom végre van időm átfutom az Élet és Irodalom legújabb számát. Nem tudtam átfutni mert már nem jár, lemondták. Hát ez van. Hogy ez a kísérlet pedig milyen eredménnyel jár kíváncsian várom.

Az idei tél elvitte Morzsit is. Hű barátom volt ő nekem, sajnálom is nagyon. A tél csak közvetve okozta pusztulását, idős is volt már, 14 éves. Beteg lett, aztán jöttek a nagy hidegek, hiába a pince viszonylagos melege, az öregség, a betegség annyira legyengítette, hogy szép csendben elaludt.

Tegnap tudtam meg mindezt amikor kimentem Mályiba, hogy megnézzem, a nagy hideg nem tett-e kárt a vízórában. A vezeték többi részét nem féltettem, hiszen mint minden évben most is, ősszel leeresztettem a vizet. Hálaistennek a ház körül minden rendben van. Nem úgy Morzsiék esetében.

Amint közeledtem Morzsiék otthonához már láttam, hogy valami nem olyan mint máskor. Máskor Morzsi vezetésével már rohantak is a kerítéshez mikor meghallották az autót, most inkább csak álltak és néztek. Mikor kiszálltam az autóból és odamentem a kerítéshez ők is odajöttek, de csak ketten. Aztán megjelent a gazdájuk is, még akkor sem láttam Morzsit, csak a kicsiket. Akkor már megkérdeztem, hogy mi van Morzsival? Akkor aztán megtudtam, hogy amikor a nagy hidegek voltak akkortájt ment el szegény. Tényleg öregecske volt már ez a mi Morzsink. Már tavaly azt hittük hogy nem éri meg a tavaszt, de megérte. Kicsit öregesen, de megérte. Fizikailag jó állapotban volt, mikor megjelentem futásban mindig megelőzte a kicsiket. A portán is ő tartott rendet, de kétségtelen idős volt már. Ez talán ezen a képen látszik legjobban:

Néhány év óta már hárman voltak, de nekem mindig ő volt a legkedvesebb. Vele ismertem meg azt az érzést amit egy ilyen hű cimbora tud adni az embernek. Rajta keresztül szerettem meg ezeket a kis négylábú teremtményeket. Amióta őt megismertem azóta vagyok fogékonyabb a gazdátlan kutyák iránt is. Jobban megértem helyzetüket, ha tehetem segítem is őket. Sok szafaládét és kolbászt adtam én már nekik mikor a boltból kijőve nem volt más kéznél. És ezt az empátia érzést Morzsitól tanultam. Azóta hogy Morzsi velem volt védtem igazán és támogattam a gazdátlan kutyusokat. Mint ahogy támogatom most is az egyetemen a műhelycsarnok sarkánál éldegélő kutyát, illetve kutyákat mert már ketten vannak. Summa summarum, Morzsi megtanította nekem, hogy a kutyák tényleg az ember hű társai és vágynak az ember szeretetére. Sajnálatos, hogy időnként borzasztó csalódásokat kell megélniük, ilyenkor én is szégyellem magam mikor ilyesmiket olvasok.

Morzsi tehát igazán szerető társam volt, megható volt ragaszkodása szeretete. Ha kimentem Mályiba érkezéskor azt az 5 percet rá kellett szánnom. Ennyi ideig ugrált és nyaldosta, harapdálta finoman a kezemet. Persze a másik kettő is, de azért Morzsi volt ebben is az élenjáró. Okos kis jószág volt, ha délután a nyitott ajtó mellett elszundítottam addig nem "tört rám" amíg aludtam. De amint felébredtem már repült is felém, pedig tudta, hogy nem szabad bejönni, hogy ki fogom küldeni. Igaz azt is tudta, hogy előtte azért megsimogatom majd néhányszor a buksiját. Mint ahogy meg is simogattam. Hiányozni fog. Talán a másik kettő pótolja majd. De azért ezek már valahogy nem olyanok mint Morzsi volt. Ez tegnap is meglátszott. Persze betudható ez annak is, hogy egy hónapja nem láttuk egymást. Meglátjuk mi lesz a nyáron. Biztosan szeretni fogom őket is, eddig is szerettem, de azért Morzsi egy kicsit mindig protekciós volt. A far-hátaknál is. Most ezek ketten egyenrangúként falatoznak majd velem. Mind a kettőt egyformán szeretem. És majd megszokjuk ezt a Morzsi nélküli állapotot is: megszokjuk, de nem feledjük Morzsit. Hát hogy is lehetne feledni? Majdnem 6 éve minden nyáron együtt voltunk.

Végezetül kikerestem néhány korábbi írást. Az első megörökíti az érkezését, a második és harmadik linken a nálam született kicsikkel látható, a negyedik pedig arról szól, amikor kiderült, hogy Morzsinak bizony van gazdája, tehát mégsem gazdátlan kutyáról van szó. Pedig már majdnem örökbe adtam. Néhány nap múlva jöttek volna érte.

Végezetül két képet láthatunk majd tavaly áprilisról, illetve legalul a legutolsó képet amely tavaly augusztusban készült.

http://morgomedve.blog.hu/2007/07/05/morzsi_igy_jottem

http://morgomedve.esy.es/morzsi/kicsik1.html

http://morgomedve.esy.es/morzsi/kicsik2.html

http://morgomedve.blog.hu/2007/08/13/a_gazdi_morzsi

Kedves Morzsi, drága öreg cimborám, búcsúzom tőled. Hű és szerető társam voltál, mindig szeretettel fogok gondolni rád.

Azért vannak jó dolgok is a közszolgálati televíziók tájékán. Ilyen, hogy a Duna World elnevezésű csatornán minden nap 21.30-kor kezdődik valami jó dolog. Vagy egy korábban felvett színházi közvetítés, vagy egy TV játék. Természetesen szintén ismétlés, hiszen mostanában nem készülnek ilyesmik. Kár, mert sok fiatal tehetség tehetne szert országos népszerűségre, de hát mi most egy ilyen ország vagyunk. Tehát tényleg dicséret illeti azokat akik ebben a dologban döntöttek, hiszen 21.30 még nincs túl későn, a bemutatott művek pedig tényleg művészileg értékes alkotások. Nem is tudom idáig miért nem volt ilyen, hiszen ezek a művek korábban is ott voltak a TV archívumaiban.  Nyilván egy vezetői döntés kellett hozzá, meg egy jó ízlésű valaki aki eltöltött néhány órát a válogatással.

Egyébként a Duna TV mindig is az igényesebb kínálatával tűnt ki a közszolgálati csatornák közül. Itt azért mindig ügyeltek arra, hogy amit műsorra tűznek az tényleg színvonalas legyen. A Duna World még ezt is túlszárnyalja. Személy szerint örülök neki, rögzítem is őket folyamatosan videó kazettákra gondolva a rosszabb időkre is.  Már látom, hogy a gondot előbb utóbb majd a videokazetták beszerzése fogja jelenteni. Ez már ma is egyre nehezebb. Vagy egyáltalán nem lehet kapni, vagy ha lehet is lényegesen drágábban mint korábban. Bár a videók egyre inkább elavulnak, kidobásra kerülnek, így aztán időnként barátaimtól kapok kazettákat is. Miután azonban - éppen a Duna World-nek köszönhetően - egyre több mindent lehet felvenni egyre inkább jól jön az ilyen jellegű baráti segítség.

És ha már TV műsorokról írok van itt még valami. Van egy TV műsor ami kezdetben egy csöppet sem volt szimpatikus, mégpedig az elnevezése miatt. Az a címe, hogy "Szálka, avagy Bagi és Nacsa megakad a torkán".  Hát milyen cím ez? Én nem is értem ezt az egészet. De aztán időnként belenézve megkedveltem és leküzdöttem a cím által keltett ellenszenvemet. Mostanában ha tehetem mindig megnézem. Tehetséges fiatalemberek ezek ketten, a megírt szerepek is humorosak, szórakoztatóak. Ajánlom másoknak is, érdemes megnézni. Például ma este (pénteken) is látható 20.15-kor az m1-es csatornán. Más megnéznivalót vasárnap estig nem látok. Nem baj, majd olvasunk.

Elég régóta őrizgetek egy magnókazettát. Amikor "frissiben" meghallgattam az egyik riportot félretettem azzal, hogy majd később írok róla. Aztán hogy nem éreztem magam elég felkészültnek a dologban egyre tolódott ez az írás. A lökést arra, hogy mégiscsak lépjek az ügyben adta meg, hogy egy nap alatt háromszor is megkaptam egy körlevelet amelyben az ismert toxikológus, Dr. Zacher Gábor inti a fiatalokat óvatosságra az úgynevezett party drogokkal kapcsolatban. Elolvastam, teljesen rendben van a dolog, akár ő is írhatta. Úgy gondolom valóban jó, hogy ha a fiatalok elolvassák és betartják az ott leírtakat. Úgy hogy csak keringjen tovább az a levél, én viszont hozzátennék még egy apróságot az ott leírtakhoz.

Ez pedig nem más, mint egy 15 perces videó, amit a nyíregyházi Kölcsey Gimnázium tanulóinak közreműködésével készített a Nyíregyházi Rendőrkapitányság. A gimnazistákon kívül közreműködnek még rendőrök, ügyészek, bírák is. Egy komplett kis történet elevenedik meg előttünk amelynek során egy fiatal lány életébe kerül az, hogy  mások - tudta nélkül és aljas indokból - italába ipari oldószert, úgynevezett party drogot öntöttek. A veszély tehát valós, itt tényleg mérgezik egymást a fiatalok. Nem árt tehát az óvatosság, az ott leírt szabályok betartása. Úgy gondolom sok beszédnek sok az alja, nézzük meg inkább az ominózus videót. Csupán 15 percről van szó.

http://video.szon.hu/szabolcs/gina-az-orok-baratno?autoPlay=true#ve_video_player_a

Végezetül hátha nem mindenki kapja meg itt olvasható a Dr. Zacher Gábor-féle levél is:

http://www.mommo.hu/media/SOS_Figyelem-GHB

Holnap lesz Milos Forman 80 éves. Munkásságát cseh újhullámos rendezőként kezdte és tipikus hollywoodi rendezőként fejezte be. A világhírű rendezőt születésnapja alkalmából a Magyar Televízió 2 filmjével köszönti. Egyik a szombat esti műsorkínálatban szereplő "Amadeus", a másik pedig a vasárnap este vetítendő és nemrégiben vetített "Száll a kakukk fészkére" című film. Az előbbit nem ismerem. Egyszer ugyan már elkezdtem nézni, de egy idő után feladtam. Nyilván bennem van a hiba mert egy halom Oscar-díjat is nyert. Bár az is igaz, hogy az utóbbi időben már egyre ritkábban gondolom azt, hogy az a jó film amelyik sok Oscar-díjat nyer. Ebből kiindulva szombat este futok még egy kört ezzel az "Amadeus"-al és 21.40-kor odakapcsolok a Duna TV-re. Aztán majd meglátjuk.

A "Száll a kakukk fészkére" már más tészta. Ez tényleg egy nagyon jó film. Azoknak akik még nem látták mindenképpen ajánlom, hogy nézzék meg. Már ha kihúzzák ébren 23.20-ig, ugyanis akkor kezdik vetíteni ezt a tényleg nagyon jó filmet. Amit a rendező már Amerikában forgatott. Mert forgatott ő egykori hazájában is 3 filmet, a szintén egykori Csehszlovákiában. Mindhárom kiváló film. Igazán megtehették volna a szerkesztők, hogy ebből az időszakából is kiválasztanak egyet, ha már ilyen jeles évforduló van. Ha nekem kellett volna választanom azt hiszem én a "Tűz van, babám" című filmet választottam volna és sajnáltam volna hogy a "Szöszi szerelmé"-t és a "Fekete Péter"-t már nem választhatom.  Mert ez a kettő is Milos Forman kivételes tehetségét tükrözi. Megérdemelte volna ő is, meg a hazai nézők is.

Utóirat: Néhány óra elteltével be akartam linkelni az "Amadeus"-t és azt látom a http://www.port.hu -n hogy helyette jótékonysági műsor lesz. Tehát az "Amadeus" ugrott. Hát, ez van!

Ebédre hurkát ebédeltem. Véreset és májasat. Még mielőtt jóakaróim rosszallóan csóválnák fejüket hozzáteszem, hogy csupán az ésszerűség miatt. Ráadásul nem is volt sok és vacsorát sem tervezek már.  Ugyanis tegnap kiugrottam az egyetemre, néhány hallgatóval kellett megbeszélnem egy-két dolgot, szóval kiugrottam és láttam, hogy megint áramszünet volt valamikor. Ami azt is jelenti, hogy a mélyhűtőm is kiengedhetett, a benne lévő hurkákkal együtt. Nem voltak ott hurkahegyek, csupán néhány szál, egy akció során szereztem be őket a közeli élelmiszer áruházban. Amik természetesen újra kifagytak mikor visszajött az áram. Tudom persze, hogy ki kellett volna dobnom az egészet, de azért  a mai élelmiszer árak mellett ezt nem gondoltam megtenni. Így aztán hazahoztam és ma ebédre megettem 1-1 szálat. Nem olyan nagyok ezek a hurkák, korábban hármasával szoktam enni az ilyen fajtákat.

Aztán evés közben azon járt az eszem, hogy jó hurkát nem könnyű csinálni. Jól el lehet sózni, a fűszerrel is el lehet bánni vele, meg a rizst is túl lehet főzni. Nem beszélve a belevalók nem megfelelő voltáról. A hurka tehát nem rántott hús amit besózunk, megforgatunk a lisztben, prézliben és tojásban, kisütünk és már kész is van. Nem bizony. Ezek a nagyáruházi hurkák általában nem jók. Meglehet őket enni ha már hurkára vágyik az ember de nem igazán jók. Miskolcon igazából ott lehet jó hurkát venni ahol egy kisebb húsüzem is van a háttérben. Ezek átmenetet képeznek egy otthoni disznóvágás és egy vágóhíd méretű húsüzem között. Túl gépesített, túlautomatizált technológiák uralják ezeket a hatalmas  üzemeket, hát olyanok a hurkáik is.

Azért a legjobbak az otthoni disznóöléskor készült hurkák voltak. Emlékszem, 3 fajta "kiszerelésben" kerültek az asztalra. Legkapósabb volt a vékony bélbe töltött hurka. Már kevésbé volt kapós a vastagbélbe töltött, aztán aminek már vastagbél sem jutott azt anyám csak úgy beletette a sütő sarkába, ez volt a kása. Hát ezt végképp nem szerettem. Nem is tudom miért, hiszen ugyanolyan volt mint a bélbe töltött hurka, ugyanonnan is került ki, mégsem szerettem. Gondolom azért sem mert nem volt bélbe töltve, nem volt hurka formája. Gondolom azokban az időkben kevesebb lehetett a boltokban a bél. Vagy nem is volt.

Ma már készen lehet venni. Lehet, hogy ma már keresztanyámnak meg Bözsi nénémnek sem kellene abban a rohadt hidegben mosni a beleket. Nem tudom a kedves olvasó látott-e már ilyet, nem egy gusztusos látvány. És ha azt akartuk, hogy legyen étvágyunk is a hurkához bizony rengeteg meleg vizet meg kellett lötyögtetni ezekben a belekben. Nem is értem, hogy nem lázadtak fel. A helyükben én már tiltakoztam volna, hogy miért nekünk kell mindig ezt a rohadt belet mosni? Nem szóltak ők egy szót sem, csak szedték magukra a bekecseket meg kabátokat egymás után aztán mentek ki a kert végébe kiürítgetni meg mosni ezeket a beleket.

Na de messzire kanyarodtam, oda akartam kilyukadni, hogy jó hurkát nem könnyű csinálni. Mikor még a szüleim éltek Hatvanban vették a hurkát, hát az tényleg jó hurka volt. Mintha otthon készült volna. Mikor megérkeztünk anyám már mindig végzett egy tepsivel, abból aztán csak úgy kenyér nélkül benyomtam néhány darabot, attól megnyugodtam. Azt mondják mostanában Apcon, a szomszéd faluban van jó hurka. A nyáron lehet hogy megkóstolom. Készülök arrafelé, rokonlátogatóba.

Jó hurka volt még Gyöngyösön is a Busz pályaudvar mellett. Csak az a baj, hogy soha nem jutottam hozzá mert ott a vese-velő volt a sláger. Vese-velőt sem lehet ma már mindenhol kapni, meg kell becsülni azt az egy-két helyet ami még megmaradt. Hát ilyen volt Gyöngyösön az a Busz pályaudvarhoz közeli kimérés. Régen gyakran jártunk Pestre, a Sikló meg a Libegő köteleit ellenőriztük rendszeresen, igyekeztünk úgy intézni a dolgokat, hogy ott reggelizhessünk. Nem mindig sikerült mert elég komótosan nyitottak, 7 órakor. De amikor belefért bedobtunk egy-egy rendesebb adag vese-velőt, esetleg még hozzá egy kis resztelt májat. De ebből már tényleg csak egy csipetnyit, desszertként. Néhány éve nem mi vizsgáljuk már ezeket a köteleket, így aztán ezek a reggelik is elmaradtak.

Egyébként vesét éppen lehet kapni, de ügyes asszony is kell hozzá aki jól megcsinálja. A tisztítás a lényeg, ha azt nem szakértő kezek végzik bizony megmarad a kellemetlen szag. Abban a gyöngyösi húsboltban értették a módját, nem volt abban egy csöppnyi kellemetlen illat sem, szinte omlott az ember szájában. Nyáron ha megyek az apci hurkát megkóstolni úgy intézem majd, hogy ide is benézhessek. Addigra már jóval a mostani súlyom alatt leszek, megengedhetek majd magamnak egy kis kilengést. :)

Én úgy gondolom, hogy azért van a televíziónak előre kiadott programja, hogy ahhoz tartsa magát. Tehát vagy felelősebben kell megtervezni az eljövendő 2 hét műsorait vagy ha már egyszer összeállítottunk valamit következetesen tartsuk is magunkat ehhez. Itt van ez a jobb sorsra érdemes sorozat a "Tizenkét hónap az erdőn". Nem elég, hogy ledaráljak az egészet másfél hónap alatt, de még azt sem úgy csinálják, hogy meg lehessen nézni.

Nemrégiben már morgolódtam azon, hogy mennyivel jobb lenne úgy bemutatni, hogy minden hónapban egyet, az éppen aktuálisat. Tehát januárban a januári részt, februárban a februárit és így tovább. Nem, ezt így túl macerásnak találhatták, így aztán elkezdődtek a vetítések, hetente két rész. Szombaton és vasárnap. A múlt hétvégén azonban felborult a rend. Én már nem is emlékszem pontosan mi volt fontosabb, talán valami vízilabda bajnokság. Tény hogy mindkét nap elmaradtak a sorozat folytatásai. Tudom, hogy egy vízilabda bajnokság fontos dolog, de gondolom ennek várható időpontja viszont elég régen ismert lehetett már. Aztán eltelt egy hét, tegnap aztán már tényleg nem volt semmi akadálya az előre megadott időpontban vetíteni az aktuális folytatást. Mégsem úgy történt ahogy a műsorújságban meg volt adva. 16.15-re jelezték a kezdést, ekkor be is kapcsoltam a TV-t de már egy történelmi műsor ment amelynek kezdési időpontja 16.40-re volt feltüntetve. Kész, ugrott a szombati rész, a július.

Ma már jobban résen voltam. Megnéztem a http://www.port.hu -n is a kezdési időpontot, hogy le ne maradjak. A műsorújság egyébként 15.20-at adott meg kezdési időpontnak, az internetes műsorújság a Port 15.15-öt, ezzel szemben mikor 15.08-kor bekapcsoltam már javában ment az augusztusi rész. Gyorsan elindítottam a videót és kemény 10 percet fel is tudtam venni. Kiszámoltam, hogy 14.55-kor kezdhették. Hát így nehéz televíziózni az már igaz. Felvételeket készíteni még nehezebb. Itt kérem tojnak a néző fejére.

És meg is érdemli, mi a fenének néz még mindig televíziót? Hát biztos, hogy nem azért, hogy megint megnézzen egy "klasszikus kabarékból" való szilveszteri válogatást "Retró kabaré" címmel, nagyjából 1-2 hónappal azután, hogy már egyszer végignézte. Jó ez a válogatás, minden darabja klasszikus, csak éppen havonta kicsit unalmas. Ne mondja már nekem senki, hogy nem volt ebben az országban elég olyan szilveszteri műsor amely ne kínálná kabaréjelenetek garmadáját. Csak ahhoz egy kicsit több időt kellene az archívumokban tölteni, több energiát fordítani a válogatásra.

Egyébként nem csak az írásom elején említett sorozat maradt el a vízilabda bajnokság miatt. Azon  a héten elmaradt a Bagi-Nacsa humorista páros által jegyzett egy órás műsor is a "Szálka". Tudom, hosszabb neve van, de most hadd maradjunk emellett. Így aztán borult az az idő is amikor ismételték volna. Helyette egy jó film lett bedobva, amit viszont szívesen megnéztem volna ha tudom, hogy vetítik. Na mindegy, majd veszünk annyi televíziót amennyi csatornát szeretnénk nézni és majd folyamatosan mennek mint a nagyáruházak műszaki osztályain. Persze ez hülyeség, bele is bolondulnánk. Marad a remény a meggondoltabb műsorszerkesztésre.